Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1996-os évfolyam

1996/3/ Buddha harmadik és negyedik „nemes igazsága”

Pentagram > 1996-os évfolyam

A szenvedés megsemmisítésének ösvénye

A SZENVEDÉST CSAK AKKOR TUDJUK KIOLTANI, HA ISMERJÜK A KELETKEZÉSÉT. EZÉRT TÁRTA FEL A „MEGVILÁGOSODOTT” AZ ÁTTEKINTHETETLEN SZENVEDÉSLÁNCOLAT LÉTREJÖTTÉT A NÉGY SZENT IGAZSÁG MÁSODIKÁVAL.

Ez az áldatlan, folyton megújuló szenvedésláncolat a mulandó dolgokhoz való kötődés miatt keletkezik. Buddha az okozatláncolat utolsó láncszemének a „nemtudást”, a tudatlanságot találta.
„A tudatlanság a koromsötét éj, amelyben az ember oly régen tévelyeg.”
Ebben a tudatlanságban rejlik az evilági lét utáni vágyakozás forrása, amely a földi dolgokhoz való újabb és újabb kötődést eredményezi, és ezzel új életmegnyilvánulásokhoz vezet.

„Aki feladta a nemtudást, és áttört a sűrű sötétségen, az nem lép többé az ittlétbe, mert az ezt kiváltó okozatiság nem létezik többé.”

Gautama valódi, szent szabadsága a földi akarattól való megszabadulás. Aki az akarattól meg tudja szabadítani magát, az a testiség béklyóit is képes lerázni, beleértve a tudatot is, úgyhogy a halálban az ide irányuló akarat hiányában semmiféle új kötődés nem lehetséges többé.
Ahhoz, hogy a fenti kívánalom teljes igazságát és teljesíthetőségét megértsük, az emberi akaratot valamivel közelebbről kell megvilágítanunk. Az ösztönökből fakadó akaratot mindannyian ismerjük. A folyamatosan ismétlődő akaratból keletkezik a szokás. A szokás – így tanítja Buddha – egy élet folyamán hajlamot teremt. A hajlam tartós béklyóvá szilárdul, amely a következő inkarnációban az embert megkötő jellembeli sajátosságként lép föl.

„A cselekedetek tulajdonosai maguk az elkövető lények; ők a tettek örökösei, teremtményei, szolgálói...”

A szokás jellemformáló hatalommal bír, és az embereket fogvatartja rögeszméjükben. Az ember ekkor így nyilatkozik tulajdonságairól: „Ez hozzám tartozik, ez vagyok én, ez az én lényem”. A valóságban azonban az ember tulajdonságai és szokásai nem azonosak ővele magával. Így tehát, ha az ember saját maga akar lenni, ösztönszerű akaratát meg kell semmisítenie, míg csak hatalomra nem tesz szert fölötte. Az ehhez vezető utat Buddha csodálatos példázattal szemlélteti tanítványainak: „Mint egy olajlámpás, melynek fénye az olajtól és kanóctól származik, s amelyben az idő múltával senki sem tölti utána az olajat, és kanócról sem gondoskodik tovább senki: bizony, gyermekeim, mivel a régi üzemanyag elfogy, és újjal nem pótolják, a lámpa táplálék híján egyszer csak kialszik”.
Ugyanígy fog megszűnni annak a vágyakozása is, aki kitart a felismerésben, hogy az összes földhöz kötő béklyó mulandó. Annak belátásával, hogy „semmilyen dolog sem éri meg a fáradságot”, minden vágy kialszik. Ilymódon válik a tanítványból „eloldozott” lény. Ha az ember eloldozottként szemben áll érzelmeivel és észleléseivel, akkor már képtelen ezek bármelyikének a fogságába esni. Mindezeknek már nincs többé befolyásuk a szellemi ösvényre.
Az elmondottak megfelelnek a bibliai evangélium következő igéjének: a világban lenni, de már nem a világból valónak lenni. Ez a tökéletes akaratszabadság magában foglalja az akaratbeli szabadságot és az akarattól való teljes megszabadulást is.
Az eloldozott minden érzést és észlelést hagy „tudatosan fellépni, tudatosan elhatárolódni és tudatosan ismét elhamvadni”. Már csak azt a bizonyos elutasító gondolatot táplálja, hogy: „Ez nem én vagyok, ez nem hozzám tartozik, ez nem az én lényem!”
Ezzel megszüntette személyiségének alapvető rögeszméjét, és tudja: „Örökre megszabadultam, ez az utolsó születés. Nincs többé újabb lét.”
A vágyak kihalásával eléri a nirvánát, az örök megszabadulást. Ez az állapot nem jelenti az észlelés és érzékelés megsemmisülését. Nem, mert a megszabadulás – és ezt Gautama nyomatékosan hangsúlyozza – azt jelenti, hogy az ember felhatol annak tudatához, hogy minden fájdalom a vágy függvénye. Ezáltal a vágy maradéktalanul megsemmisül, és az ember nem függ már bizonyos érzésektől és észlelésektől, s nem is retteg tőlük. De az életszomj megsemmisítése és a legnagyobb boldogság elnyerése nem egyszeri cselekedet. Olyan út ez, melynek sok nézete van, és amelyen az életszomj mindmegannyi gyökerét lépésről lépésre fel kell deríteni és maradéktalanul ki kell tépni.


A SZENVEDÉS MEGSEMMISÍTÉSÉHEZ VEZETŐ ÖSVÉNY NEMES IGAZSÁGA

E szent nyolcszoros ösvény magyarázatát Buddha azért adta meg tanítványainak és ezzel együtt minden embernek, mert könyörületes tudásával felismerte, hogy a tudatlanság lényeges akadályt jelent megszabadulásuk útján. Tanítványai ezért így dicsérték: „A felfedhetetlen utak felfedője, a megalkotatlan utak megteremtője, a meg nem magyarázott utak magyarázója; Ő az útmutató, az út ismerője és az út értője”.


HELYES SZEMLÉLET

Az út kiindulópontja: bepillantás az első három „nemes igazságba”. Az embernek belsőleg fel kell ismernie, hogy alapjában véve minden élet mulandó, és ezért szenvedés. Fel kell tárnia e szenvedés okát, amely a mulandóságban való élet utáni vágyakozás. Rá kell eszmélnie továbbá, hogy a szenvedést csak azzal tudja megszüntetni, hogy megszünteti a mulandóságban való élet utáni vágyakozást, s hogy csak így fog a múlhatatlanságban részesülni. Így tehát a nyolcszoros ösvény első foka a helyes belátás.
Ez egy konkrét, magától értetődő felismerés, az emberben keletkező tapasztalat, amely ezzel összhangban álló cselekvést feltételez. Buddha ezt igen találóan „kivitelezhető bölcsességnek” nevezi. A Rózsakereszt Gnosztikus Szellemi Iskolájában is a belátás fokaként emlegetik a végső megszabadulás eme alapkövetelményét.


HELYES ELHATÁROZÁS

A második fokon, a helyes elhatározás fokán Buddha tanítványa a belátás következményeivel szembesül. A Rózsakereszt Szellemi Iskolájában itt egyértelmű irányulásról beszélünk, amely az üdvrevágyás következtében válik lehetségessé. A tanítvány egész lényével egy földi vágyak nélküli életre irányul, és ezen az alapon fokozatosan felhagy minden olyan magatartásformával, amelyet az új életállapotra nézve akadálynak ismer föl.
A helyes elhatározás egy új akarati képesség, amely az „egész”-ségessé válás utáni vágyakozásban lobban föl – abban a kívánságban, hogy megszabaduljon a személyiség beteggé tévő salakjától.
Az emberben ébredező új akarat alapján végbemenő, ezt a célratörő irányulást kifejlesztő és kiteljesítő folyamat igen hosszadalmas. A „Megvilágosodott” fokozatos haladásról beszél: „Az ösvény fokozatos, és nincs hirtelen előreugrás a megismeréshez”.


HELYES BESZÉD – HELYES CSELEKEDET – HELYES ÉLETVITEL

E célratörő irányulás alapján tudja mostmár a tanítvány megszüntetni régi életének és cselekedeteinek lényeges vonatkozásait – mindazokat az akadályokat, melyek egy új, vágymentes lét születésének útjában állnak. Miként kedvelt szokásai növelték lassanként béklyóvá és torlasszá az akarat és jellem fennhatóságát, úgy kell most fordított irányban megszabadulnia ezektől a kötelékektől. A szokásokat fokról fokra „leszokásba”, majd a réginek a megszüntetésébe kell átfordítania. Buddha ezt a folyamatot a lóról szóló példázatában ábrázolja, melyben a lovat szelídítéssel egy magasabb rendhez szoktatják, míg végül alkalmassá válik a király számára.
A Rózsakereszt Szellemi Iskolájában ezen a ponton „önátadásról” beszélnek: a teljes régi, életszomj és önfenntartás vezérelte lény önátadásáról az emberben kifejlődő új létformának. Az említett leszokás az emberi létállapot három fő nézetére vonatkozik, amelyek a nyolcszoros ösvény alábbi három fokozatát jelölik:
–helyes beszéd,
–helyes cselekedet,
–helyes életvitel.
Az önátadás, a megszabadító ösvény akadályainak elhárítása tehát a következőt jelenti:
1.A megkötő béklyók eloldását fokozatos leszokással;
2.Az életéhség gyökeres megsemmisítését a megismerés segítségével úgy, hogy semmilyen vágy „ne tudjon többé kicsírázni, ne tudjon többé kifejlődni!”
Erre következik az elfordulás, az embert megkötő mulandótól való elszakadás.
Helyes beszédnek ezt nevezzük: „Elkerülni a hazugságot, elkerülni a rágalmazást, elkerülni a barátságtalan szavakat, és elkerülni a fecsegést.” Más szavakkal: a romlott beszédhez vezető ösztönök kiirtására kell törekedni.
Ugyanez érvényes a helytelen cselekvésről való leszokásra. Buddha egy beszélgetésben – amelyet fiával, Rahuloval folytatott – kifejti, hogy a tanítványnak miféle tetteket kell elhagynia: „Amikor figyelmesebben megvizsgálva észreveszed: a tett, amelyet épp most szándékozom elkövetni, nekem magamnak káromra lehet, károsíthat engem és másokat is: tehát jóvátehetetlen tett, amely szenvedést von maga után, és szaporítja a szenvedést; akkor neked, Rahulo, egy ilyenfajta tettet biztosan el kell hagynod. ”
Belátása és új akarata alapján a tanítvány mind életvitelét, mind foglalkozását és életkörülményeit a szenvedés megsemmisítéséhez fogja igazítani. Úgy fog élni, hogy eleget tegyen kötelességeinek, de becsvágyát hátrahagyván ne fektessen felesleges energiát szenvedést hozó kívánságok és eszmények hajszolásába. Fel fogja ismerni, hogy pontosan ezek a mulandóra irányuló vágyak és törekvések az üdvösség akadályai.


HELYES FÁRADOZÁS – HELYES MEGGONDOLÁS

Másrészt azonban a tanítvány azt is megtanulja, hogyan segítheti elő egy új életforma keletkezését saját lényében helyes beszéddel, helyes cselekvéssel és helyes életvitellel. Megtanulja továbbá, hogy ebben az új létformában hogyan teremt környezetében a helyes beszéddel békét és világosságot; hogy a helyes cselekvés miként vált ki hosszabb távon pozitív változást a környezetében; és hogyan alkalmazandó a helyes életvitel a múló világgal való újabb kötődések elhárítására. Energiáját már nem pocsékolja többé a szenvedést kiváltó helytelen dolgokra, hanem helyes összpontosítással a szenvedés feloszlatásán munkálkodik. Ez a helyes fáradozás, a nyolcszoros ösvény hatodik foka. A tanítvány ezután búcsút mond a helytelen meggondolásnak is, melyet a világ kívánságai és céljai vezéreltek. Ezektől megszabadulván most már elsajátíthatja az új gondolkodást: a mulandó és a múlhatatlan világ törvényeinek felismerését, ami a nyolcszoros ösvény hetedik foka.


A HELYES ELMÉLYEDÉS

„Mi tehát, szerzetesek, a szent és helyes elmélyedés, és mik a következményei illetve velejárói? Van helyes megismerés, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekvés, helyes életvitel, helyes fáradozás, helyes meggondolás. A Szellem egységének ez a hétséges megjelenése, szerzetesek, maga a szent és helyes elmélyülés!”
A megszabadító út feltárója – ahogyan tanítványai nevezték Buddhát – bejárta ezt az utat. Erről a következő szavakkal tanúskodik: „Miként a kék, piros vagy fehér lótuszvirág – amely vízben keletkezik és vízben növekedik – kimagaslik a víz fölé, és a víz nem szennyezi be: éppúgy én is, Brahmanok, a világban születtem, a világban nőttem föl, de legyőztem a világot, és mentes vagyok a világ mocskától.”

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,