Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1996-os évfolyam

1996/3/ Miért hallgatott Buddha?

Pentagram > 1996-os évfolyam

BUDDHA FELTŰNŐ MÓDON CSAK A SZENVEDÉSTŐL VALÓ MEGVÁLTÁS ÚTJÁVAL, ANNAK IS ELSŐSORBAN A GYAKORLATÁVAL FOGLALKOZOTT. A LEGKÖZELEBBI LÉPÉSEKET, AZ EMBER ÁLTAL KÖZVETLENÜL FELISMERHETŐ IGAZSÁGOKAT HELYEZTE ELŐTÉRBE.

Tudatosan kerülte a választ olyan alapvető kérdésekre, mint az ember és a világ eredete, a szenvedés és elmúlás eme világába való bukásunk oka, az ember lénye, vagy a nirvána, a „megszűnés” állapota.

Tanítványaival való egyik híres beszélgetésében Buddha egy fa néhány lehullott levelére mutat, miközben azt kérdi: Mennyi ez a levél a fa összes leveléhez képest? A tanítványok válasza: A fán lévőkhöz képest bizony elenyészően kevés. Erre Buddha: Amilyen kevés ez a fa összes leveléhez képest, oly keveset mondok én el nektek az emberről, a világról és a nirvánáról ahhoz képest, amit mindezekről tudok.

Vajon miért kap ekkora hangsúlyt Buddha hallgatagsága? Buddha indoklása a következőképpen hangzik: Ha olyan dolgokról beszélek, amiket ti magatok (még) nem tudtok megtapasztalni, akkor csak mindenféle találgatásba fogtok, s ez a spekuláció eltérít benneteket tulajdonképpeni feladatotoktól: attól, hogy a megváltás útját tényleg járjátok is.

Ha mármost megnézzük a Rózsakereszt Szellemi Iskolájának tanát – mely ugyancsak a szenvedéstől való megváltás útját mutatja meg és teszi lehetővé –, akkor olybá tűnhet, hogy itt egész más a helyzet. Filozófiánkban a megváltás útján kívül bizony jócskán esik szó az emberiség eredetéről és fejlődéséről, a két természetrendről, a szellemi világok felépítéséről is. Részletezzük a régi és az új ember szerkezetét, továbbá az ember bukásának mibenlétét. Nem rejtjük véka alá a túlvilágra és evilághoz fűződő viszonyára vonatkozó ismereteket sem. Be kell hát ismernünk, hogy e témakörök iskolánk tanulóit is könnyen belevihetik a spekulálásba.

Miért nem követi a Rózsakereszt Szellemi Iskolája is Buddha módszerét? Vajon miért nem vonja meg követőitől a találgatás lehetőségét? Nem lenne-e ésszerűbb most is arra szorítkozni, amit tanulóink az adott pillanatban maguk is megtapasztalhatnak – tehát közvetlenül meg is érthetnek –, hogy aztán felismeréseiket tudatosan ültessék át a gyakorlatba?
E kérdésen elmélkedvén ne vétsük azonban szem elől, hogy a rejtélyiskolák módszerei mindig is az adott korszak körülményeihez és a megszólított emberek tudatállapotához igazodtak. A XX. század emberét mindenekelőtt az értelmi beállítódás jellemzi; ebből magyarázható az anyaghoz való szorosabb kötődése is. Ez megköveteli, hogy a bölcsességtant is más módszerrel közvetítsék számára. Vallás, művészet és tudomány más értéket képvisel ma, mint sok évszázaddal ezelőtt.


SZELLEM, LÉLEK ÉS TEST HÁRMAS EGYSÉGE

Az alábbiak keretét az Egyetemes Tan néhány olyan tétele adja, melyet a Rózsakereszt Szellemi Iskolája részletesen magyaráz. Ezek a következőképpen hangzanak.
Az eredeti ember a szellem, a lélek és a test hármas egysége volt. A szellem élő összhangban volt az isteni természetrend szerkezetével; a lélek szellemlélek volt, azaz tudatosan fogadta be a szellem bölcsességét és erejét; s a test volt az az eszköz, mely ezt felvette és átalakította.
Ezzel szemben a mai embernél ez a hármasegység romokban hever. A szellem számára nyitott s arra hangolt lélek helyett az embert most egy önfenntartó énlélek élteti. Ez az énlélek azonosul a testtel, mely ezáltal teljesen e sóvárgó és önfenntartó én szolgájává válik. A szellem pedig, amely a lélekkel már nem közölheti magát – s így a test által sem képes megnyilvánulni többé –, mozgásképtelenné, lappangóvá fajul.
Az eredeti embernél a szellemlélek a néki rendelt testtel együtt halhatatlan volt, mivel közvetlenül a halhatatlan szellem hatotta át és irányította. A mai embernél az énlelket és a neki megfelelő testet ugyancsak a szellem tartja fenn és a szellem hatja át impulzusaival. Mivel azonban ez a lélek és ez a test nem harmonikusan reagál e hatásokra, újra és újra meg kell halnia. Ezután pedig egy új énlelket és egy új testet kell felépíteni, hogy az emberi fejlődésfolyamat meg ne rekedjen.

Az ember feladata, hogy a széttört hármasegységet ismét helyreállítsa. Rá kell döbbennie, hogy sóvárgó önfenntartó énlelke révén testével együtt elválasztja magát a szellemtől, s így a születés és halál kerekéhez láncolva marad.
Ez a felismerés már egy újra ébredező szellemlélek első megnyilatkozása, rózsakeresztes szóhasználattal élve az „Istenből születni” – Ex Deo nascimur – élménye. A szellemlélek aztán mind inkább felismeri, hogy a szellemhez, nem pedig a mulandó testhez tartozik, s kibontakozván újra képes lesz felvenni a Szellem impulzusait. A folyamatnak ezt a szakaszát az énlélek fokozatos feloszlása kíséri; ahogy a rózsakeresztesek mondják: „Jézusban aláhanyatlani” – In Jesu morimur.
Ez aztán a megnyilvánulás eszközére, a testre (illetve a személyiségre) nézve is mélyreható következményekkel jár: „A Szent Szellem által újjászületni” – Per Spiritum Sanctum reviviscimus.


AZ EMBER EGYRE MÉLYEBBRE SÜLLYED AZ ANYAGBAN

A mai nyugati ember teljesen elmerült a materializmusban. Számára először is újra meg kell világítani az ember és az emberiség helyzetét, eredetét és feladatát. Határozott belátásra kell ébreszteni: jóllehet ez a világ otthona énszemélyiségének, valójában nem hazája igazi lényének.
A Rózsakereszt Szellemi Iskolája ezért fordul filozófiával a kereső emberhez; ezért kínál számára egy értelmet kielégítő ezoterikus filozófiát. Ez a filozófia ugyanakkor nem csupán az értelemnek szánt mankó, hanem erő is, mely felébreszti és megerősíti az „ősemlékezetet”. A tanulóban felserkenti és táplálja a szunnyadó igazi embert, míg az fokozatosan tudatossá nem válik.


A KELETI EMBER MÉG NYITOTTABB VOLT A SZELLEMRE

Buddha tanítványai ellenben még képesek voltak közvetlenül belátni, hogy ez a világ az elmúlás és ámítás világa. Még nem estek annyira áldozatul a materializmusnak, mint a mai nyugati ember; még közelebb álltak az örökkévalósághoz. Nem kellett először belátásra ébreszteni őket e tények tekintetében.
Ugyanez érvényes arra az indítékra, mely a megszabadulás útjának bejárására visz. Ezt a késztetést a Rózsakereszt Szellemi Iskolája üdvrevágyásnak nevezi.
A Buddha idejében élők még nyilvánvalóan – szinte magától értetődően – magukkal hozták azt az érzést, hogy a szenvedésteli földi világ a maga mulandóságával nem az ember valódi hazája. Így aztán magától fakadt a vágyakozás, hogy a szenvedés világát elhagyván átmenjenek egy szenvedésmentes világba. Buddha tehát mindjárt erre az „üdvrevágyásra” tudott építeni.
Korunk emberénél ezzel szemben a tudatlanul benne szunnyadó üdvrevágyást a filozófia által kell tudatossá tenni s mozgató erővé fellobbantani. Hisz materialista és vallási illúziójában az a rögeszme élteti, hogy ez a világ és ez az ember az eredeti világ és az eredeti ember, akin már csak egy keveset kell javítani.
Hogyan válhat hát számára tudatossá a legbensőbb vágyakozás egy magasabb világ iránt, mely tulajdonképpen neki rendeltetett?


KÜLSŐ ÉS BELSŐ ISKOLA

Nos tehát a Rózsakereszt Szellemi Iskolája az Egyetemes Tan segítségével egyrészt felébreszti az érdeklődőkben és a tanulóseregben az ember igazi lényére való ősemlékezést, másrészt belátást közvetít számukra. Így aztán felkelti bennük a megváltás utáni vágyat – az üdvrevágyást –, valamint a lehetőségbe vetett hitet is.

Azok az emberek azonban, akikhez Buddha fordult, nyilvánvalóan olyan fejlődési állapotban voltak, amelyben a belátás és az üdvrevágyás már erősen hatott. Buddha így arra összpontosíthatott, hogy lehetővé tegye számukra a következő lépést az úton, és hogy rálépjenek arra a fokra, melyet a Rózsakereszt Szellemi Iskolája önátadásnak nevez. Buddha egyben különleges erőtérrel vette körül tanítványait, mely a megváltási út bizonyos fázisának felel meg, és amelyben egy „magasabb tudat” jöhet létre. Könnyű észrevenni, hogy Buddha tana az önátadás Szellemi Iskolában megvalósuló folyamataira vonatkozik.
A Szellemi Iskolában első fokon a filozófiai belátás és az üdvrevágyás fejlődéséről van szó. A megszabadító út magja viszont az ember lénymegújításában rejlik. Az énléleknek az énszemélyiséggel egyetemben csökkennie kell, ami lehetővé teszi, hogy egy új lény keletkezzen: új lélek a neki megfelelő személyiséggel. Az út szempontjából a filozófia és a hit nagyon is fontos előfeltétel. Óhatatlanul elérünk azonban egy ponthoz, ahol már az ember teljes és alapvető lénymegváltozásának kell bekövetkeznie. Nem az a döntő ugyanis, amit egy ember hisz és tudni vél, hanem egyedül az, hogy ő micsoda. Hit és elképzelések hozzájárulhatnak a felismeréshez, hogy szükség van lényünk alapvető megváltozására, s ahhoz is, hogy igent mondjunk erre a változásra. E két képesség megalapoz és ösztönöz is egy célirányos viselkedést. A hit és a képzetek nem tévesztendők azonban össze magával az új lénnyel.


ÖNÁTADÁS ÉS ÖNMEGISMERÉS

Ha a Rózsakereszt Szellemi Iskolájának tanulója – az Egyetemes Tan által lángra lobbantva – intenzíven átélte a belátás és üdvrevágyás fázisait, akkor ugyanazon a fejlődési fokon tart, mint Buddha tanítványai. Most önátadásról van szó önmegismerés segítségével, ami a megismerésnek egy különleges formája. Nem értelmi és fogalmi megismerés, hanem megélés, tudatosodás. Az út eme stádiumában komolyra fordul a helyzet. Az ember igazi lényének meg kell mutatkoznia és hatékonnyá kell válnia a tanulóban. Ez csak annak állandóan növekvő tudatosulásával lehetséges, hogy az énlélek és énszemélyiség mulandó, s nem tartozik az ember igazi lényéhez. Hitet és tant a gyakorlatban kell alkalmazni.
Amikor Buddha azt kívánja tanítványaitól, hogy ne ragaszkodjanak fogalmakhoz és hitelképzelésekhez, s ennek még a lehetőségétől is távol tartja őket, akkor ez pontosan az út e lépcsőfokán álló tanuló feladatának felel meg. Először is arra szeretné ösztönözni őket, hogy új és önálló módon észleljenek és gondolkodjanak. Másodszor pedig, hogy mondjanak le az észlelés és gondolkodás régi módjáról ott, ahol annak semmi jogosultsága nincs. Azáltal tehát, hogy megtagadja tanítványaitól fogalmak és hittételek átnyújtását, előhív egy bennük szunnyadó másik, új fajta gondolkodásmódot. Ez a tudatnak önálló, feltétel nélküli, nyugodt, semleges várakozása. A tudat hagyja, hogy a valóság előítélet- és kívánságmentesen hasson rá, s észleli, ami ilyenkor van. Észleli a négy „nemes igazságot”.
Ha belátjuk, hogy itt élményekről, a tanuló tudatos belső tapasztalatairól van szó, nem pedig meggondolásokról, akkor észre fogjuk venni, hogy ezekben a tapasztalatokban a lénymegváltozás folyamata megy végbe: az igazi lény felragyogása és tudatossá válása, s a régi lény csökkenése. Azé a lényé, amelynek mulandóságát felismerjük. A keresztény terminológiában erre a következő szavakkal mutatnak rá: „Néki, Jézusnak, növekednie kell, s nékem, Jánosnak aláhanyatlanom”.
A tanuló felismeri és megéli, hogy személyisége – ahogyan Buddha mondja – öt „egymásba illeszkedő csoportból” áll: a testből, az életből, az érzésből, a gondolkodásból és a tudatból. Ezek megfelelnek annak a négy testnek, melyek a Rózsakereszt Szellemi Iskolájának tana szerint az ember személyiségét felépítik; az ötödik pedig az éntudattal, a személyiség magjával azonos. A tanuló a személyiség ezen öt rétegére nézve felismeri és megéli továbbá, hogy: „Ez nem tartozik hozzám, ez nem a valódi énem!” Ez egyaránt igaz az anyagtestre, a három finomanyagi testre és az éntudatra – vagyis az énlélekre.


KI AZ, AKI MEGISMER?

Talán az én valamely rétege elmélkedik magáról? Nem, ez a megismerés inkább megélés, tudatosulás; nem értelmi felfogás, és nem is hit kérdése. Ez egy újfajta tudat; eddig nem ismert mélységek tudatosulása. E megismerés alanyát az ember igazi önvalójának mondhatnánk. Pontosabban: az igazi önvaló nyilatkozik meg e megismerésként; igen, ő maga ez a megismerés, az új tudat. Ha ez felébred, akkor tudjuk, hogy ezzel énszemélyiségünk öt nézetének egyike sem azonosítható. A Rózsakereszt Szellemi Iskolája ezzel összefüggésben a „szív rózsájáról” beszél. Ez az új megismerő tudat, mely folyamatszerűen bontakozik ki a felfedezés nyomán, hogy „ez az ötszörös énszemélyiség nem az én lényem”. Ezt az új tudatot új léleknek vagy Jézus-tudatnak is lehet nevezni.


HOGYAN ZAJLIK LE EZ A MEGISMERÉS?

Az ember ekkor nem azonosítja már önmagát a személyiséggel, azaz a négyburkú éntudattal. Ebben a megismerésben ugyanis az igazi én elválik a személyiségtől és éngyökerétől, mintegy érvénytelenítve a „bukást”. Mert épp e kötődés révén különítette el magát az igazi én a hazájától, a Szellem világától – ez a „bűn”. Nos, tehát az énszemélyiség megszűnik, aláhanyatlik Jézusban, az Úrban, s az igazi én lép a helyére. Aki eljut ebbe az állapotba, az átéli, mint szűnnek meg énjének és személyiségének gyökerei: a gyűlölet, a ragaszkodás és a tévedés. Elillan az önérvényesítési vágy, az értelem fogalmi gondolkodása, s az ember átéli, amint eltölti a nyugalom. Nyugtalanság a gyűlölködés, vonzódás és rögeszme miatt támad. Nyugalom pedig akkor jön létre, ha mindezek megszűnnek. S ebben a nyugalomban a tanuló számára új módon nyilatkozik meg saját lénye és a világ. Korábban dolgokat s lényeket akarattal, vággyal s értelemmel próbált megragadni, anélkül, hogy valaha is hatalmába keríthette volna őket. Most viszont a dolgok és lények eljutnak hozzá, s igazi valójukban tárulkoznak fel számára, miközben eggyé válik a mindent átható isteni lélegzettel.


AZ ÉN NEM LÁTJA AZ IGAZI ÉNT

Az átélő felismerés folyamatát a tanuló azon viselkedése támasztja alá, melyet Buddha a „nyolcszoros ösvényben” ír le. Ennek az ösvénynek az első lépcsőfoka a „négy nemes igazság” imént vázolt észlelése, tehát maga a megismerés. Az ezt követő fokok: igaz szándék, igaz beszéd, igaz cselekedet, igaz életvitel stb. Ezek értelme az, hogy ne erősítsék többé az énerőket s a tőlük függő személyiséget. A tanuló többé nem az énből kiindulva dönt, beszél, cselekszik és él. Most már kizárólag az új lélek törvényeit követi, s éber nyugalom élteti.
Buddha a megszűnés e folyamatára összpontosítja tanát. Amikor tanítványai megkérdezték tőle: hogy néz hát ki a megszűnés utáni állapot, akkor így válaszolt: Se nem létezik, se nem nem létezik. Ne gondolkozzatok ezen az állapoton. Mert gondolataitok az énből és személyiségéből származnak, amely azonban csak a mulandó valóságnak megfelelően képes fogalmakat vagy képzeteket alkotni. Ha megpróbálja elképzelni a kioltódás állapotát, akkor kioltódásról éppen hogy nem lehet szó. Ezt az állapotot lehetetlen az én eszközeivel megragadni, legyenek azok akár fogalmak, akár a hit. Az én számára a nyugalmi állapot sem nem létezik, sem nem nem létezik. Ez az állapot egészen más, elképzelhetetlen, csakis egy új tudattal megélhető valami.


FILOZÓFIA ÉS HIT A BELSŐ ÚT ELŐFOKAI

Annak egyik oka, hogy Buddha a lehető legkevesebb „információt” adja tanítványainak, a mondottak szerint tehát az, hogy saját, új gondolkodásukat akarja belőlük előcsalogatni. A másik ok valószínűleg az, hogy újra és újra szerette volna világossá tenni számukra, mennyire eltorlaszolják önálló gondolkodásukat azzal, hogy előre megadott véleményekhez és fogalmakhoz tartják magukat.
A tanítvány, aki követi Buddha ezen ösztönzését, felismeri: valahány elképzelésem és hitfogalmam, melyet eddigi utamon a reinkarnációról, a nirvánáról, a tükörszféráról, a szellemről, a bűnbeesésről stb. alkottam magamnak, nem tartozik az énemhez. Vágyik arra, hogy megélje, megtapasztalja, mik is ezek valójában. Megcáfolhatatlanul tudja: ő eddig csak hitt és sejtett, s jóllehet felfogott valamit az értelmével, a valóságban mégsem élte meg azt, amire ezek a fogalmak utalnak.
Eleddig mintegy „tükör által, homályosan” látott – ahogy ezt Pál kifejezi –, s nem „színről színre”. Ez a közvetlen látás csak akkor következhet be, ha az igazi én magát tökéletesen megismerve tökéletesen levált az énszemélyiségről, s nyugalmi állapotba került. Ha az új lélek szabaddá és felnőtté válik, akkor mutatkoznak meg neki közvetlenül olyan törvényszerűségek, mint reinkarnáció, bűnbeesés, tükörszféra stb. Ez a „megvilágosodás”, amiről Buddha beszél; s ez a rózsakeresztesek „alkémiai menyegzője” is, melynek során a szellem világa közvetlenül tudatosul a megismerő lélek számára.
Azzal, hogy óv a spekulációtól, Buddha minden tanítványnak hangos megálljt kiált. Ismerd fel, hogy semmit sem tudsz az igazságról, s értelmeddel nem is tudhatsz meg semmit! S hitbiztonságod sem első kézből való tudás. A filozófia és a hit az út első lépéseihez szükségesek: a tájékozódáshoz és az indíttatáshoz. Elérkezik azonban a pillanat, amikor a tanuló felfedezi, hogy nem állhat meg ezeknél. Mert az út célja, melyet bensőjében hordoz: a szellem világának tudatos, megismerő megtapasztalása. Amíg nem színről színre lát, nyugtalan marad, s a cél továbbhaladásra unszolja. S csak akkor közeledik feléje, ha – Buddha követelésével összhangban – igazi énjét a filozófiától, a hitelképzelésektől és annak reményétől is megszabadítja, hogy a megváltásban pusztán szertartások segítségével részesülhet.
Mily szívesen hiszi az ember, hogy elég csupán egy rítus, egy Buddha-rendhez vagy egy szellemi iskolához való puszta odatartozás, és már révbe is ért! Nem; mindez csupán esély, melyet meg kell ragadni s meg kell valósítani a cél elérése érdekében.
Így volt ez Buddha idejében, s így van ez ma is.


A NÉGY „BRAHMAÁLLAPOT”

Ha az új lélek az átélő megismerés révén szabaddá tette magát az éntől és az énszemélyiségtől, s ezáltal az éntől megvonta létalapját, akkor tovább növekszik és erősödik.
Miként teszi ezt?
A szellem dimenziójából táplált magatartás révén. Ebbe a dimenzióba a lélek fokozatosan növekvő mértékben lép be. Ebben a személyiség új életvitele támogatja. Azé a személyiségé, amely így most az új lélek szolgájává válik.
Buddhának felrótták, hogy célja az emberi egyéniség megszüntetése, egyfajta elpárologtatása lenne, mely után egyáltalán semmi nem maradna vissza. Nem értették meg, hogy csak az énösztön megszűnéséről van szó, aminek következtében egy egészen új valóság kerül napvilágra. Ennek valóban semmi köze sincs az én régi valóságához. Hogy megvilágosodása, énösztönének kihunyása után Buddha tovább létezik, mégpedig egy új valóságból kiindulva, az viselkedéséből megmutatkozik: ismét az emberiséghez fordul, s a négy „brahmani állapot” alapján tevékenykedik. Ez a mindent átfogó részvét, a mindent átfogó jóság, a mindent átölelő öröm s a mindent betöltő nyugalom. Ez az igazi én négy burka, az új lélek négy nézete. Korlátozott éntudat nem észlelheti őket. Mégis itt vannak: az új tudattal, magával az új lélekkel együtt ezek alkotják a Pentagram öt oldalát, ahogy ezt a Rózsakereszt Szellemi Iskolája leírja.


AZ ÚJ SZEMÉLYISÉG FELÉPÍTÉSE

De mi történik azzal, aki ebből a Pentagramból az emberiségért tevékenykedik, ahogyan Buddha is teszi? Buddha megint csak hallgat az ilyen viselkedésnek magára a tevékeny emberre vonatkozó következményeiről. A rózsakeresztesek azonban megnevezik ezt a következményt: ez a Szent Szellem általi újjászületés. Ha az új lélek megvilágosodik, ha a Szellemmel való alkémiai menyegzőt ünnepli, akkor ez azt jelenti, hogy eggyé válik a Szellemmel, az „Atyával”. Jézus ebben az értelemben mondja: Én és az Atya egy vagyunk.
Az új lélek szellemlélekként a Szellem mindenségéből cselekszik. Az új test – az új gondolkodás, az új érzés, az új akarás és az új cselekvés – a részvétben, a jóságban, az örömben és a nyugalomban fejlődik ki. Buddha nem beszél ezekről a folyamatokról, de sokkal többet tud annál, mint amennyit tanítványainak elmesél: ő véghezviszi ezeket a folyamatokat. Így élő példaként szolgál a szellem, lélek és test helyreállított hármasegységére. A régi lélek, az éntudat kialudt, a régi énszemélyiségtől megvonták az erőt. Ezáltal egyenesedhet fel ismét az új lélek. Tudatos „edényként” – melybe beáramlik a Szellem megismerése és ereje – újra birtokában van a Szellemmel való összeköttetésnek. S új személyiséget épít magának, egy négyszeres testet, mely ismét a Szellem eszköze. Az új lélek mindkét irányban él és tevékeny: fogadja a megismerést a Szellemtől, s erőt közvetít a test számára. Fogadja a test benyomásait, s tapasztalatként közvetíti őket a Szellem részére. Így ismét kapoccsá válik a Szellem és a test között.

Ez volt Buddha tana: kioltani a régit, hogy az új élhessen. Ha a tanuló eléri ezt az állapotot, akkor saját tapasztalata alapján éli át a Szellem, lélek és test hármasegységét, melyre eddig legfeljebb jelképek utalhattak. Megismeri és átéli, amit Buddha tudott, amiről azonban nem beszélt, nehogy akadályozza a kioltódás folyamatát.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,