Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1996-os évfolyam

1996/6/ Uruk falai

Pentagram > 1996-os évfolyam

URUK VÁROSA DÉL-BABILONBAN, AZ EUFRÁTESZ BAL PARTJÁN FEKÜDT OLYAN TERÜLETEN, MELY MA IRAKHOZ TARTOZIK. AZ I.E. 3500-TÓL 2900-IG TERJEDŐ IDŐSZAK SUMÉR KULTÚRÁJÁNAK KÖZPONTJAKÉNT TARTJÁK SZÁMON. A GILGAMES-EPOSZ LEÍRJA, HOGY „URUK FALAI” HOGYAN VÁLASZTOTTÁK EL EGYMÁSTÓL TÖKÉLETESEN URUK TEMPLOMVÁROSÁT ÉS A „SÖTÉT ÉS VESZÉLYES KÜLVILÁGOT”. A KETTŐ KÖZÖTT HÚZÓDOTT AZ AZ ÚT, AMELYEN GILGAMES KIRÁLYNAK KELLETT JÁRNIA.

Az eposz az elején elmeséli, hogyan kellett az emberiségnek elkezdenie az új megnyilvánulási napot, akkor, amikor a vízözön minden emberi vívmányt elmosott. A vízözön következtében elveszett tudást újra el kellett hozni az embereknek, és az elpusztított életet újra fel kellett építeni. Így az embereknek újra megmutatták a világ és az emberiség megmentését szolgáló isteni tervet, és a terv megvalósításának lehetőségeit a legvilágosabban feltárták. Hogy a mikrokozmoszokat a haláltermészetből meg lehessen szabadítani, egy új kultúridőszak kezdetén a tévelygő és kereső emberiséget újra meg kellett ajándékozni Isten eredeti világosságával.


KÉT ÖSSZEEGYEZTETHETETLEN ÉLETTERÜLET

Uruk városa jelképesen az eredeti isteni embernek tekinthető, aki kétségtelenül súlyosan elfajult állapotban van. A Gilgames-eposz beszámol Uruk város gazdagságáról, de arról a jelről is, amely alatt a város állt; amely nem más, mint Istárnak, a szerelem és szépség istennőjének a temploma. Ebben a városban király Gilgames. Gilgames két részben isten, és egy részben ember. Az Egyetemes Tan arról számol be, hogy az ember mint mikrokozmosz eredetileg három isteni életmagot tartalmazott: a szellemet, a szellemlelket és a személyiséget. A bűnbeesés következtében egy mag, az isteni személyiség eltűnt. A mikrokozmosz helyreállítására az anyagból egy új, de mulandó magot teremtettek, a földi személyiséget, és ezt az elveszett égi személyiség pótlására hozzáadták a mikrokozmoszhoz. Az eposzban ez a „helyettes” Enkidu. Ő is Urukban lakik, és egységet képez Gilgamessel. Az olyan „város” tehát, mint Uruk, egy elfajult mikrokozmosz, amely azonban Isten világosságából épült, és ezért halhatatlan. Egy ilyen építmény magában hordozza a megújhodás lehetőségét. És még mielőtt el lehetne kezdeni az újjászületés folyamatát, már akkor állandóan újjáalakul és alkalmazkodik az új körülményekhez. Ebben az értelemben Gilgames és Uruk története még mindig időszerű.

Uruk falai elválasztják magát a várost a környezetétől. Ugyanígy a mikrokozmosz is – mint isteni alkotás – el van választva a bukott földi világtól. A magunk körül látott világ az isteni teremtéstől elválasztott rész. Ezoterikusan ezt a részt „dialektikának”, az ellentétek világának nevezik.
Amikor az emberiség elhagyta a Paradicsomot, és belépett az „idő és tér birodalmába”, akkor megnyilvánult a „jó és rossz” ellentétpár. Ezzel azután megjelent a halál is, hogy az embereket megóvja a megkristályosodástól. Ebben a tér-idő tartományban – amelyet szükségrendnek is neveznek – a halandó ember teremtőjétől elválasztva él. Ez azt jelenti, hogy már nem ismeri eredetét. Ezért nagy tévedés lenne azt hinni, hogy „Uruk falait” a Teremtő emelte volna azzal a céllal, hogy kizárja az embereket a tiszta isteni erő életterületéről. Aki rá akar lépni az eredeti élethez vezető útra, az azonnal észre fogja venni, hogy az akadályok a saját lényében rejlenek. A saját maga által emelt falak tartják vissza.

Uruk falai tehát csakis ott emelkednek, ahol a halandó és a halhatatlan szétválasztását még nem szüntették meg. Uruk falai egyrészt a várost védik a földi szennytől, másrészt a városhoz közeledő földi embert is megóvják attól, hogy megártsanak neki a számára túl erős isteni erők. A Gnózis segítő világossága azonban sugárzik a templomvárosból, megérinti a keresőt, hogy elvezesse a városhoz, és a jelölt – halandó lényét hátrahagyva – beléphessen oda.


VÉDELEM A FÖLDI TERMÉSZET ELLEN

Johann Valentin Andreae is leír egy ilyen világosságból álló várost, Krisztiánopoliszt, és megadja, hogy egy ilyen építménynek – szimbolikusan – milyen méretűnek kell lennie. A Jelenések könyve 21. részében János hasonló képet vázol az új Jeruzsálemről, arról az új életterületről, ahová a halhatatlanságot kereső lélek felvehető, ha már minden halandó nézetét maga mögött hagyta. Az új város tehát visszautasít minden szentségtelent és álszentet, de minden olyan ember előtt megnyitja hét kapuját, aki a szükséges módon előkészítette magát. Az „új élet” keresője akkor léphet be a városba, ha engedi magában megszólalni az „özönvíz előtti üzenetet”, és arra törekszik, hogy a szent törvényeket figyelembe vegye és alkalmazza. A személyiség, a halandó természet terméke nem léphet be egy olyan városba, mint Uruk. Mindig is kénytelen lesz felismerni, hogy saját lényének falai áthághatatlan akadályt jelentenek számára. A halandó embernek alá kell magát rendelnie a saját lényében lakó halhatatlan embernek. Csak ekkor omlanak le a falak.
Erre jó példa Rózsakereszt Keresztély alkémiai menyegzője. Rózsakereszt Keresztély a menyegzőre való utazásának harmadik napján az „Ítélet Templomában” találtatik. Ez a templomvárosnak egy olyan része, ahol megállapítják, hogy a jelölt alkalmas-e az élet és halál közötti határon való áthaladásra. Aki eljutott idáig, azt vizsgálatnak vetik alá. Felfedik igazi szándékait. Itt mindent „mérlegre tesznek”, ami a személyiségkultúra látszatát kelti, mindent, amit okkult gyakorlatokkal szereztek meg. Akkor megmutatkozik, hogy az effajta ügyeskedések nem alkalmasak arra, hogy maradandó kapcsolatot teremtsenek a Gnózissal. Amit valaki a mindennapokban még el tud titkolni – azzal, hogy úgy tesz, mintha... – azt az Ítélet Templomában leleplezik. Hét erő – amelyet a mérleg serpenyőjén található hét súly jelképez – védelmezi az isteni megmentési tervet mindenkitől, aki önző okokból választotta útját, s nem pedig a szívben nyugvó halhatatlan szellemi mag vágyakozásából.


A GONOSZ HATALMA

Uruk falai azonban nem csak a földi személyiség tisztátalan vágyakozásától védenek. Védik az isteni mikrokozmoszt az őt körülvevő mulandó világból jövő fenyegetések ellen is. Attól a pillanattól kezdve, amikor az emberiség elkezdett eltávolodni az isteni természettől, egy istentelen tűz szolgálatába állította magát. A szükségtől kényszerítve az „e világ ura” szembeszegül az isteni tervvel, hogy az emberi lelkek megszabadulása ellen dolgozzon. Mint ellenlábas, szembeszáll az isteni teremtővel, és mivel saját maga nem rendelkezik teremtő képességgel, teljességgel a halandó létterülettől függ. Ezt a gonoszt a Gilgames-eposzban Humbaba jelképezi: „Ordítása olyan, mint a vízözön.” Egy meghatározott időszakban hatalma óriásivá növekszik, meghiúsítván ezáltal a szabadulás minden lehetőségét egészen addig, amíg el nem éri a határt. Csak egy új megnyilvánulási korszak nyithat új lehetőségeket. „Szája tüzet okád, lehelete halálos.” Ereje az embert a születés és halál kerekéhez láncolva tartja. De létezik néhány elbeszélés, amelyben vázolják, hogy egy gnosztikus életteret „meg lehet ugyan támadni, de legyőzni nem”.
A Parsifalban a gonoszt Klingsor testesíti meg, aki megkísérel behatolni a Grál várához tartozó területre. Ámde visszavetik a „túlsó oldal völgyébe”, ahová tartozik.
A Varázsfuvolában az éj királynője megpróbál hűséges alattvalóival bejutni a templomba. Amikor a Világosság diadalának megakadályozására tett utolsó kísérlete meghiúsul, és Paminát sem tudja magának megtartani, akkor meg kell semmisülnie.


A HÉT BÖLCS ÁLTAL ÉPÍTETT VÁROS

A Gilgames-eposz bevezetője elmondja, hogy utazása végén Gilgames hogyan beszél kísérőjével – Ur-sanábival, a révésszel – Uruk hatalmáról és szépségéről. „Kapaszkodj fel Ur-sanábi, és mássz át Uruk falain. Vizsgáld meg az alapokat és tekintsd meg a téglák falazását. Nézd meg, vajon égetett téglából vannak-e a falak, és alapjukat hét bölcs rakta-e le.”
Uruk városát egy mikrokozmoszokból álló közösség jelképének is lehet tekinteni. Mikor a halandó természetben új és halhatatlan életterületet kell felépíteni az újra helyreállított mikrokozmoszok tartózkodási helyeként, azért hogy az Isten igazsága felé törekvő embereknek segíteni lehessen halhatatlan lelkük megszületésében, akkor egy önkényes csoportosulás nem alkalmas egy ilyen templom felépítésére és a tiszta tan terjesztésére. Ehhez már kezdettől fogva kapcsolatot kell teremteni azokkal, akik az úton elől jártak. Mert ők együttesen szabaddá teszik az új megszabadító erőt, és odaajándékozzák mindenkinek, aki szeretne együttműködni vele. Gilgames, Uruk királya útkészítő, úttörő. Erre a feladatra hivatott. Megtalálta az utat Um-napistihez, a bölcshöz, és ezzel megteremtette a kapcsolatot az előrementekkel. Ezért nem megy egyedül a visszafelé vezető útján sem, hanem Ur-sanábinak, a révésznek a kíséretében.


AZ ÖNSZABADKŐMŰVESSÉG MEGNYITJA AZ UTAT

Az Uruk felé vezető úton a Gnózis minden zarándoknak és napjaink minden komoly igazságkeresőjének megvizsgálja az indítékait, mielőtt az átjuthatna a falon. Mert aki be akar lépni a Világosság városába, annak késznek kell mutatkoznia arra, hogy a Világosság építőköve és őrzője legyen. A várost csak akkor tudja megvédelmezni, ha indítékai tiszták, és nem a saját nyereségvágya vezérli. Ebben az esetben beengedik, és a többiekkel együtt szolgaként dolgozhat embertársai megszabadításán. Ez megköveteli saját lényének teljes megfordulását, és életmódjának a személyiség minden nézetére kiható megváltoztatását. Belátás és vágyakozás nem elég, ha nem csatlakozik hozzá tiszta élet, az új irányulás alapján.

Természete szerint a legtöbb ember aktív építő. Építi a falait mind a durva-, mind a finomanyagi területen. Épít földi falakat és országhatárokat; közös mentális falakat, amelyek ellenséges táborokra osztják az embereket, és egyéni falakat, amelyeknek káros befolyások ellen kellene őt megvédeniük. Mert hiszen egyvalamit mindenki meg akar akadályozni: saját énközpontú életének megsemmisítését! Ennek érdekében bevet minden rendelkezésére álló erőt és eszközt. Ezáltal viszont a félelem falait építi fel, és nem látja, hogy éppen ezek a falak teszik őt elérhetetlenné az isteni terv számára. Ha azonban az isteni szeretet fel tudja törni a szív páncélját, akkor elkezdődhet az igazi önszabadkőművesség folyamata. A falak ekkor leomlanak.
Így tehető szabaddá a templomvároshoz vezető út.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,