Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1997-es évfolyam

1997/1/ A rózsakereszt jelensége a XVII. századi Európában – I.

Pentagram > 1997-es évfolyam

AKI A XVII. SZÁZADI TÖRTÉNELEMMEL FOGLALKOZIK, AZ MINDEN TERÜLETEN ÖSSZEFUT A RÓZSAKERESZTESEKKEL. S EZZEL MÁR EL IS KEZDŐDNEK A PROBLÉMÁK, MERT A RÓZSAKERESZTESEK TÖRTÉNETÉNEK SZOKÁSOS LEÍRÁSA TÖBB KÉRDÉST VET FEL, MINT AMENNYIT MEGVÁLASZOL. MINÉL GYORSABBAN FOGLAL ÁLLÁST AZ EMBER ANÉLKÜL, HOGY ELEGENDŐ VIZSGÁLATOT VÉGEZNE, S VÉLT FELFEDEZÉSEK ALAPJÁN MINÉL GYORSABBAN FŰSZEREZI A RÉGI HIPOTÉZISEKET ÚJ, KALANDOSABB KIJELENTÉSEKKEL, ANNÁL NAGYOBB ANNAK A VESZÉLYE, HOGY A XVII. SZÁZADI RÓZSAKERESZTESSÉGRŐL SZÓLÓ HÍRADÁS JELSZAVAK TARKA EGYVELEGÉVÉ VÁLIK, MELYBŐL AZTÁN MINDEN KUTATÓ KEDVÉRE VÁLOGATHAT. VAGY PEDIG EGY ÚJ BÁBELI NYELVZAVARNAK TEKINTHETŐ A VÉGEREDMÉNY, MINT AHOGY EZT MÁR ANNAK IDEJÉN JOHANN VALENTIN ANDREAENEK SAJNÁLATTAL MEG KELLETT ÁLLAPÍTANIA A TURRIS BABEL SIVE JUDICIORUM DE FRATERNITATE ROSAE CRUCIS CHAOS CÍMŰ MŰVÉBEN.

Alig jelent meg A dicséretre méltó Rózsakeresztes Rend Fama Fraternitatisa Európa minden tudósának és főemberének 1614-ben, az európai könyvpiacot máris ellepte az egyházbírósági vádiratok, nyílt levelek, episztolák, beszámolók, vizsgálatok, védekezések, viták, intések, ítéletek, meggondolások, elmélkedések, jövendölések stb. áradata. Több mint 200 okirat! Ezek tartalmaztak mind a Rózsakereszt Szerzete mellett, mind ellene szóló állásfoglalásokat. Egyes szerzők egész nevüket, mások csak nevük kezdőbetűit adták meg. Megint mások névtelenek maradtak vagy furcsábbnál furcsább álneveket használtak. Ezen állásfoglalások közül sokat oly szenvedélyességgel képviseltek, mely semmiben sem maradt el a református röpiratok élétől. Másrészt azonban Európa legfelvilágosultabb koponyái is megpróbáltak tisztán látni. Mert amiről az itt meghirdetett reformáció esetében valójában szó volt, az tulajdonképpen a vallási, tudományos és politikai értékek radikális átrendezése volt. Egy kétkedő megfigyelő a következőket írta 1616-ban: „Az egész világ reformációja, melyre ti törekedtek, sok gondolkodnivalót ad, az ilyesminek következményei vannak. Nemcsak a filozófusoknak és orvosoknak, hanem a felsőbbségeknek és teológusoknak is beszélniük kellene egymással. Én azonban mégis biztosítom nektek a tisztességes és jó szándékú emberek barátságát.”
Aztán ez így is lett. Sokan ezek közül a vallásos emberek közül, akik az elfogadott keresztény hitismereteket nem csak szajkózták, hanem megpróbálták a kereszténységet mindennapi életükben megvalósítani, és akik független gondolkodásukat s egyéni tapasztalataikat fölébe helyezték egy Arisztotelész vagy Galen uralkodó tekintélyének – ezek az emberek jóindulatúan, sőt lelkesedéssel válaszoltak a Szerzet üzenetére.

Az elsők, akik elutasítóan reagáltak, az orvosok voltak. Mindnyájukat megelőzve Andreas Libavius, a megrögzött konzervatív már csírájában pellengérre állított minden átalakításra és reformációra irányuló fáradozást azzal, hogy paracelsusi és fekete mágiának ítélte őket. Az volt a rögeszméje, hogy minden művészetet és tudományt immár a legnagyobb tökélyre fejlesztettek. Az óhitű teológusok számára a rózsakeresztesek nem voltak mások, csak schwenckfeldiánusok, weigeliánusok, enthuziaszták, újrakeresztelkedők, álcázott jezsuiták, szabadgondolkodók, ateisták, sőt kártevők. Olyan embereket láttak bennük, akik mindent meg akartak reformálni és ezzel deformálni, eltorzítani. A jezsuita François Garasse számára a rózsakeresztesek veszélyes összeesküvést jelentettek a vallás és az állam ellen.

Egy lutheri teológus az „új arab vagy mór szerzetről” beszélt, amely mögött a valóságban talán egy kálvinista szerzet rejtőzik, amely biztosan zendülést és viszályt akar kelteni a Római Birodalomban és szomszédos országaiban.
Antwerpenben a jezsuiták illusztrált gúnyiratok segítségével egy állítólagos prágai udvari szakács különböző nyelvekre lefordított dalait terjesztették, melyekben emez a rózsakereszteseket a télkirály (V. Frigyes pfalzi választófejedelem, 1619-20 telén Csehország királya) napszámosainak csúfolta. Végül már a kálvinisták maguk is elhitték a mesét, melyet
húsz évvel ezelőtt Frances Yates elevenített fel, s amely még mindig befolyásolja a történészeket és a regényírókat. Éppen Kasselben, ahol a Rózsakeresztesek kiáltványának első kiadásait nyomtatták ki Moritz tartománygróf engedélyével, ott zajlott le 1619-ben az első per is a rózsakeresztesek ellen, ugyancsak Moritz gróf parancsára. A vádlott Philipp Homagiustól (a nyomdász vejétől) nemcsak azt kérdezték, hogy vajon követője-e a Szerzetnek és hogy miként vélekedik a rózsakeresztességről, hanem azt is, milyen kapcsolatban állnak a rózsakeresztesek pfalzi Frigyessel.


A RÓZSAKERESZTES KIÁLTVÁNYOK – TRÉFA VAGY KOMOLYAN GONDOLJÁK?

A pártfogókat és ellenfeleket leginkább foglalkoztató kérdés természetesen az volt, hogy vajon a Rózsakereszt Szerzete, ahogy a Fámában ábrázolták, valóban létezik-e, vagy esetleg jószándékú, mégis balul elsült félrevezetésről van szó. Ezt a kérdést August anhalti herceg már két évvel a Fama Fraternitatis megjelenése előtt feltette magának. Ez 1612-ben volt, amikor saját költségen kinyomtatta Adam Haslmayr rózsakereszteseknek adott válaszát: „A Szerzetről, melynek – amennyiben nem csak szóbeszédről van szó – úgy tűnik, jó eredete van, nem tudok sokat írni, bár saját szememmel olvashattam mind Konfessziójukat, mind védekezésüket, melyre ez az irat utal.”
Ám mivel a rózsakeresztes testvérek a kiáltványok publikálása után makacsul hallgattak, s a sok visszajelzésre sem reagáltak, a támogatók megpróbálták megmagyarázni ezt a „Silentium post Clamorest” (vihar utáni csendet), és saját maguk kitölteni az így keletkezett űrt. Michael Maier a Szerzet törvényeit saját ötletei alapján írta meg Themis Aureajában (1618). A Speculum Sophicum Rhodo-Stauroticumban
(1618) Daniel Mögling ugyancsak készített egy leírást erről a testületről, s magyarázta a Szerzet axiómáit. Heinrich Nillius 1623-ban Giessenben kinyomtatta – az Alkímiai Menyegző után – a legjobb rózsakeresztes regényt, a Parergi Philosophici Speculumot, mely azonnal inkvizíciós pert hozott a nyakára. Adam Haslmayr, a Theophrastica Sancta hírüladója, az 1612-es válasza miatti négy és fél éves kényszermunka után Augsburgban telepedett le. Ott több tanulmányt írt a rózsakeresztesek védelmére s küldetésük magyarázására. S végül Robert Fludd 1629-ben Summum Bonumával az egész rózsakeresztes jelenséget magasabb elméleti szintre emelte, s egy új tudományágat fejlesztett ki belőle a mágia, a kabala és az alkémia mellett.


A RÖPIRATOK ÁRADATA KÁOSZT TEREMTETT

Másoknak a zavarkeltés élvezetet jelentett. Futószalagon hoztak létre rózsakeresztes címmel ellátott röpiratokat. 1617 és 1620 között Friedrich Grick nem kevesebb mint húsz olyan iratot tett közzé, melyekben Irenäus Agnostusként az egekig magasztalta a rózsakereszteseket, ugyanakkor Menapiusként a legélesebb és legszenvedélyesebb támadásokat intézte ellenük.
A zűrzavart csak növelte, hogy Európa-szerte olyan emberek léptek fel, akik rózsakereszteseknek adták ki magukat, vagy mint Philipp Ziegler, jogtalanul maguknak tulajdonították a „rózsakeresztesek királya” címet. Az egész még áttekinthetetlenebb lett a hivatalos egyház hagyományhűségét felügyelők „rabies theologica”-ja (teológiai dühe) által. Úgy érezték, hogy fenyegeti őket a mindenütt felbukkanó kívánság, amely a belső vallásosságra és szabad, gyakorlatelvű keresztényi életre és gondolkodásra irányult. Ám ezt a fejlődést ők maguk idézték elő. Minden államilag nem elismert felekezethez tartozó személyt egy kalap alá vettek, legyen az paracelzista vagy schwenckfeldiánus, weigeliánus vagy Johannes Arndt követője. Nem véletlen, hogy a megfontolt Johann Gerhard teológus következő verssorait oly gyakran idézték: „Aki szorgalmasan végzi Isten szolgálatát, arra irányul mind cselekedetében, mind ismeretében, hamarosan elfogják eretnekként, rózsakeresztesként vagy weigeliánusként – mint ahogy jómagam is erre a sorsra jutottam.”


KIK VOLTAK VALÓJÁBAN A SZERZŐK?

A kortársak természetesen törték a fejüket, kik lehettek a rózsakeresztes kiáltványok szerzői. Csak keveseknek sikerült a jól őrzött titkot felfedni. Úgy tűnik, hogy még a Fama és a Confessio első kiadóinak sem volt tudomása arról, hogy kik írták a kiáltványokat. A Famát nyilvánvalóan a szerző tudomása és beleegyezése nélkül publikálták.
A Fama első történelmileg igazolható kéziratos másolata az a példány volt, amelyet Haslmayr kapott 1610 végén Tirolban, s amelyből 1611 januárjában idézett. Ennek egy másolatát elküldte mecénásának, anhalti August hercegnek újévi ajándékul – az irat származására vonatkozó feljegyzés kíséretében. Röviddel azelőtt, hogy Haslmayr válaszát kinyomtatták volna, anhalti August azzal a gondolattal játszott, hogy egy titkos nyomdán keresztül ő maga kiadja a Famát. Megpróbált hozzájutni a Famában említett Confessio Fraternitatis egy példányához is, és pontosan tudta, hogy e célból kihez kell fordulnia: a tübingeni doktor Tobias Hesshez. De még több, mint két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kezében tarthassa a latin Confessio első, a forrásokban megjelölt kéziratos másolatát.

Johann Valentin Andreae arról tanúskodik a Tobiae Hessi Immortalitas című művében, hogy Tobias Hess Tübingenben az óhitű teológusok körében arra a rossz hírnévre tett szert, miszerint különös rendtestvér, képzelgő, minden utópisták feje, álomfejtő és jöttment új próféta, aki tanítványaival és követőivel egy fanatikus szövetséget, titkos összeesküvéseket és sötét alakok egyesülését alkotja. Amikor azonban 1617-ben Caspar Bucher Antimenippusával a rózsakeresztesek elleni első támadást közzétette, akkor nem az időközben elhunyt Tobias Hesst, hanem kedvenc tanítványát, Andreaet nevezték alig burkolt célzással a legfontosabb értelmi szerzőnek: „...legfenségesebb Menippus király, Te, aki az egyszerű rendtestvértől egyeduralkodóig vitted, s Te, aki saját magadat az egész világ reformátorává próbálod emelni...” Caspar Bucher az egész egyetem előtt előadta Antimenippusát, melynek szövegét közvetlenül ezután Tübingenben Celliusnál ki is nyomtatta.
Az eredeti szöveg, melyet ő Celliusnak már az év márciusában bejelentett, s melyet emez jó üzletemberként már az előző év katalógusában a frankfurti könyvvásár számára a következő címen hirdetett meg: A Rózsakeresztes Szerzet nagy világfantáziájának és a tübingeni nagy képzelgő Menippusnak a leleplezése, ez a szöveg Andreaet nevezi meg a kiáltványok szerzőjeként. Andreae szerencséjére ezt a „leleplezést” vagy nem fejezték be, vagy röviddel a kinyomtatás előtt visszavonták. Tübingenben mindenki tudta, hogy ki volt a Menippus szerzője. Mert az egyetem vezetősége sokáig mérlegelte, hogy nem kellene-e a könyvet nyilvánosan elégetni, mint ahogy ezt 30 évvel később Andreae a mindmáig ismeretlen írásában, a Theologia lamentansban feljegyezte.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,