Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1997-es évfolyam

1997/1/ A szent mű

Pentagram > 1997-es évfolyam

HA MEGFIGYELJÜK A NAPOT, ÉS HAGYJUK, HOGY HASSON RÁNK TÜZES KORONGJA, AKKOR A SZENT FÖLD EGY KÉPE TÁRUL ELÉNK, AZ ISMERETLEN FÖLDÉ, AMELY EGY TŰZÉTEREKBŐL ÁLLÓ GÖMB. AZ ISMERETLEN FÖLD, AZ EREDETI, TISZTA TERMÉSZET EGY MAGAS REZGÉSŰ TŰZTESTTEL BURKOLJA BE ÉS HATJA ÁT LÉTTERÜLETÜNKET. EZZEL AZ ANYAISTENNEL, GAIÁVAL – AHOGYAN A RÉGIEK NEVEZTÉK – AZ ISTENI SZELLEM ELVÁLASZTHATATLANUL ÖSSZEKAPCSOLÓDOTT. EBBŐL AZ EGYESÜLÉSBŐL KELETKEZTEK AZ ISTENFIAK, AZ EREDETI MIKROKOZMOSZOK.

A Szellem és a Természet e fiai olyanok, mint ég és föld között feszülő oszlopok. Művük összhangban áll az egyetemes sugárbőséggel, így egyre nagyobb ragyogást kölcsönöznek a Mennyboltnak, az eredeti Föld aurájában lévő csillagok sokaságának. Egyetlen hatalmas templomot alkotnak, mely minden teremtmény fejlődési térségéül szolgál. Egységükben a Menny fiai az eredeti embert, a mindent magába foglaló szellemlélek-tudattal rendelkező isteni fiút képezik.

Nagy rejtély, hogy e világosság-birodalom mellett hogyan jöhetett létre a sötétség birodalma. Ezt csak akkor lehet megmagyarázni, ha számolunk a szellem anyagban való tükröződésével. A szellem lángra lobbantja az ősanyagot, ezáltal világosság keletkezik, melyben előáll a tiszta lélek, az eredeti mikrokozmosz. Míg ez egyre messzebb ható dicsőségre emelkedik, tükörképe hasonló mértékben bontakozik ki az ősanyagon belül. Az isteni szellemben átélt rejtélyek úgy tükröződnek a tiszta anyagban, mint a kristálytiszta vízben. Elképzelhetetlen szépségű és határtalanul varázslatos tereket keletkeztetnek az anyagban. Az eredetben tehát így működik együtt harmonikusan a szellem és az anyag, a világosság és a sötétség. Mindkettő az isteni ember alkotórésze. Összjátékuk révén magasságot, mélységet és tudatot váltanak ki az isteni emberben.

A világosság szabadságában azonban olyan lények is akadtak, akik hagyták, hogy megigézze őket a természeterők varázsa, és akik elhatározták, hogy a természet hatalmas térségeiben különálló birodalmat hoznak létre. Ezáltal azonban a szellem tiszta tükröződése a sötétség birodalmává változott. Mindez azt bizonyította, hogy a természet mozgatóerőinek és a természetben kibontakozott világoknak az összhangja csak az istenterv tiszta tükröződésével valósulhat meg. Az Istenfiak önfejűsége miatt a természet erői és világai kiváltak rendjükből. A bukott Istenfiak elveszítették fényruhájukat, és egy hosszú fejlődés folyamán természetszülte testet vettek fel magukra. A sötétség így beléjük férkőzött, és hatalmába kerítette őket. Természetszülte emberként, a bennük rejlő szellemi alkotóelem befolyása alatt megkísérelték a világosság rejtélyeit az anyagban foganatosítani. Az anyag világában próbáltak meg kialakítani egy világosság-birodalmat. Mindez az anyag ma is látható óriási kibontakozásához és elkülönüléséhez vezetett. A szellem birodalmától elválasztó szakadék azonban egyre nagyobb lett, az önző tudat egyre erősebb, és az emberek számára mindinkább a tükörvilág illúziója tűnt valóságosnak.


A MENNYFIAK KÉSLELTETIK SAJÁT FEJLŐDÉSÜKET

A bukott természet imigyen állandósult birodalmába a szellemszikrák teljesen belesüllyedhettek volna. Ám a világosság azon fiai, akik nem voltak részesei a bukásnak, ezt nem hagyták. Véghezvitték a lehetetlent, a képtelent: továbbra is a szellem felé fordulván megőrizték a Szellem általi beteljesülésre való törekvésüket, ám mégsem engedtek teljes teret ennek a törekvésnek. Nem oldódtak fel teljesen a szellemben, hanem késleltették továbbfejlődésüket, azáltal, hogy bukott testvéreikhez kötődtek. Így egy köztes térséget alakítottak ki a két birodalom között, egy gömböt a fény birodalma és a sivár természeti Föld között; egy égi kaput formáltak, s így megnyitották a felettes természethez vezető utat. Természetesen a sötétség ellen nem vehették fel a harcot, hiszen ez őket is éppúgy lehúzta és elnyelte volna. Inkább őrt állnak a világ peremén, és átélik azt a kimondhatatlan feszültséget, amely az Istenben nyugvó örök alakulás és a kristályosodó világ között, valamint a világosság jelenlétének mindent átható tudata és a bukott világ fejlődésének árnyéka között fennáll. Fénytől áthatott tudatuk magába fogadja a sötétség teremtményeit. Ez a szeretetben elviselt feszültség, ez a gyógyíthatatlan seb szívük vérét, Krisztus vérét a bukott világra folyatja.
A szellemlélek-világ visszfényét a halhatatlan lelkek szerzete az egész világra kiterjeszti. Ez a világosság hívása, amely beburkolja és áthatja természetvilágunkat, s amit ez a világ újra és újra kiutasít magából. Ily módon minden embert körülvesz és megérint igazi eredetének országa. Egyesekben újra feltámad a vágyódás a tökéletes beteljesülés, a teljes beleolvadás után, és újra megpróbálják kibontakoztatni magukban a halhatatlannak bennük még meglévő maradékát.

A Szerzet által a világunkba sugárzott világosság egy véget nem érő hívás az elveszett testvérek felé, és egy folyamatos kísérlet a felébresztésükre. Így válnak az emberek keresőkké, új kezdet előtt találván magukat. Ekkor meg kell nekik mutatni és egyengetni kell számukra az ösvényt. Fel kell tárni előttük az új élethez vezető folyamatokat, és gondoskodni kell róla, hogy a világ zegzugos útjain keresztül ívelő folyamatokat át is éljék. Ez a Szerzettől további és még nagyobb áldozatot követel: a halál birodalmába való belemerülést. Épp ezért a Menny fiai kezdettől fogva leereszkednek világunkba, hogy itt halandó emberként megszülessenek.
Kulturális folyamatokon keresztül felkészítik az emberiséget a megszabaduláshoz vezető útra, meghozzák neki a nyelveket, kifejlesztik benne a gondolkodás képességét. Minden nép anyanyelvében észrevétlenül ott rejlik az út titka, a tiszta gondolkodásban az ember felfedezheti az út részleteit.
A jelöltet egyéni áldozata révén, valamint a Szerzet áldozata által a Szellemi Iskola élő testében a szellemlélek-tudat ünnepéhez vezetik, a feltámadás ünnepéhez. A Szerzet és az az erőtér, amely a Szellemi Iskolában a segítségével kialakult, lehetővé teszi a jelölt számára az ösvényen való haladást. Mindazonáltal a feladat elvégzéséhez rendelkezésére bocsátott erőkben rejlő lehetőség csak rövid ideig marad vele, és aztán újra visszahúzódik. Ha a jelölt ezt a lehetőséget a léleképítésre használta, akkor egy még magasabb lehetőséget kap. Ez a működési elv Jézus, az Úr következő szavainak felel meg: „Jobb néktek, hogy én elmenjek, mert elküldöm tihozzátok a Vigasztalót.” (János 16,7) Ha a jelölt a fölfelé irányuló áramlatot követi, akkor a Szent Szellem kibontakoztatja benne átalakító tevékenységét. Így mutatkozik meg, hogy a Szerzet lélekereje újból és újból keresztre feszíttetik az ösvényen haladó jelöltben, de újra és újra föl is támad benne. Ily módon a jelöltet a maga idejében ugyancsak feltámadáshoz vezetik.


VILÁGOK DRÁMÁJA

Így ismétlődik a véget nem érő világdráma, a legalacsonyabbtól kezdve egészen a legnagyobb magasságokig. Így vívódik egymással a földi és az isteni élet egyre újabb emberekben. Ki meri feladni régi létállapotát, hogy megkockáztasson egy lépést Isten mélységei felé? Kinek van ereje eloldani a földi élet béklyóját, hogy a Megváltó lelke élhessen benne? Akinek mindehhez megvan a bátorsága, annak számára egy szép napon tovatűnik egy sötét álom. Az álomélet és a küzdelmek kimondhatatlanul hosszú ideje semmiségnek fog tűnni számára. Egy fellélegzés, eggyé válás a szent éterekkel: ezek pecsételik meg az új tudat ünnepét.

A halhatatlan ember szüntelenül feláldozza magát a bukott lényekért, akik valaha őhozzá tartoztak. Az eltévedt bárányokat szüntelenül keresi pásztoruk, hogy hazatérhessenek, és hogy a természet is – amelynek velük együtt kellett buknia – újra egyesülhessen a szellemmel. A Sophia Jézus Krisztusban, a Nag Hammadiban talált iratok egyikében így szól a Megváltó: „Íme, elhoztam nektek a halhatatlan emberek tanát, és leoldottam róla a haramiák béklyóit. A zsiványok szeme láttára zúztam szét a könyörtelenség kapuit. Megaláztam őket gonosz szándékaikban. Mindannyian elszégyellték magukat, és kiemelkedtek tudatlanságukból. Azért jöttem ide, hogy bárcsak egyesülnének ezzel a szellemmel és ezzel a lélegzettel, és bárcsak kettőből eggyé válnának, amint kezdettől fogva volt, és hogy ti sok gyümölcsöt teremhessetek, és fölemelkedhessetek ahhoz, aki kezdettől fogva van, Mindenek Atyjának leírhatatlan örömében, dicsőségében, megbecsülésében és kegyelmében.”

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,