Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1997-es évfolyam

1997/1/ Nyugalom és nyugtalanság

Pentagram > 1997-es évfolyam

„TE TEREMTED AZ IDŐT.ÖSZTÖNEID AZ ÓRA.MOZGASD CSAK A BILLEGŐT: MÁR JÁR A MUTATÓJA.”
(ANGELUS SILESIUS)

Talán vetettek már egy pillantást egy mechanikus óra belsejébe. Egy ilyen szerkezet temérdek apró alkatrészből áll: rugók, apró fogaskerekek, amelyek egymásba kapaszkodnak, no meg a horgony, amely a gátkerék impulzusait átviszi az úgynevezett billegőre. Az ide-oda billegő hajszálrugós lendítőkerék a lengőszerkezet utolsó eleme. Egyenletes ide-oda lengése révén szabályozza az óra járását. Ezt az alkatrészt az óra szívének is nevezik, mert ahogy leállítjuk, az óra is megáll. Ekkor többé már nem lehet megállapítani, hogy mennyi idő telt el.

Az óramű belsejében lejátszódó folyamatok szolgáltak példaként Angelus Silesius számára, hogy versében hasonló fogalmakat alkalmazzon.
Nyugtalanság* – ezt mindannyian épp eléggé ismerjük. Soha nincs elég időnk, hogy mindazt elintézzük, ami az életünkben elintézésre vár. Úgy tűnik, hogy az idő egyre gyorsabban szalad, és mi mindig csak mögötte kullogunk. Gyakran szeretnénk az időt feltartóztatni, abból a téves gondolatból kiindulva, hogy akkor majd több időnk lesz, és szép nyugodtan minden lemaradásunkat be tudjuk hozni. Emögött a viselkedés mögött azonban úgy tűnik, tévedés rejlik, mert Silesius verse szerint a nyugtalanság épphogy oka az időnek, nem pedig következménye. Valóban, ha jobban szemügyre vesszük, a nyugtalanság tulajdonképpen azonos az idővel.

Két különböző formája lenne esetleg a nyugtalanságnak: egy külső és egy belső? Angelus Silesius azt mondja, hogy külső érzékeink alkotják az óra szerkezetét és ezzel a billegő lendkereket is, amellyel aztán megteremtjük az időt. Érzékeink képezik külső – e világ dolgaira irányuló – vágyaink eszközeit. Ezek a vágyak tartanak állandó mozgásban
bennünket, ezek szakadatlan áradata kergeti szívünket nyugtalanságba, amit végül az érzékeken keresztül vagyunk kénytelenek levezetni. A vágyak az embert összekötik a tér-idő renddel. Egy halandó testhez láncolva arra vagyunk kárhoztatva, hogy sóvárgó szívünk nyugtalanságától hajtva óra-ingaként lengjünk ide-oda a dialektikus ellentétek sarkai között. Így válik az ember a földi tér-idő rend rabszolgájává. Rengeteg testetöltés tapasztalata érleli meg végül benne a felfedezést, hogy korszakokon át vezető vándorútja sohasem hozza meg számára a tartós nyugalmat, csupán csalóka ábrándok és rögeszmék kifogyhatatlan sorába kergeti bele.


EGY NYUGODT SZÍV

Rá talán már hatnak a bibliai szavak: „Szívünk nyugtalan marad, míg Benned meg nem nyugszik, ó Isten!” Aki az időt illúziónak tapasztalta meg, az az igazi nyugalom helye után fog kutatni. Ezt eleinte talán még megkísérli külső intézkedések révén megtalálni: nyugalmat erőltet magára, fegyelmezi és műveli magát, mígnem végül felismeri, hogy ez sem hozza meg azt az igazi nyugalmat, amelyről a Biblia beszél, és amiről neki legfeljebb sejtelme lehet. Aztán talán megpróbál a végére járni, hogy akkor miként is tudná szívét megnyugtatni Istenben. Ehhez rengeteg útmutatást talál a Bibliában és más szent iratokban, amelyek arra oktatják tanulóikat, hogy engedjék el a kívánságokat és vágyakat, és így elnyerjék a szív nyugalmát. Ha mármost követi ezeket a tanácsokat, akkor új tapasztalatokra tehet szert. Az új nyugalomban, amely ekkor keletkezik, egyre gyakrabban hallja meg az igaz, isteni élet hangját, a külvilág befolyásai pedig egyre inkább visszahúzódnak. Belső átalakulását már nem akadályozhatják olyan érdekeltségek, amelyek az idő síkjához tartoznak. Ez az újonnan létrejött nyugalom olyan lélekállapot, amelyet a világ zajos támadásai már nem tudnak többé megzavarni. Ebben a valóban elcsendesült állapotban nyilvánul meg az őbenne nyugvó, minden ellentéten felül álló Isten-csírából származó erő.


RENDTEREMTŐ NYUGALOM

Bárhol lépjen is ki a szív élő csendjének ez az ereje, a környezetre rendteremtő módon hat: az indulatok hullámai elsimulnak, az ellentétek megoldódnak, a kérdésekre gyakran szinte magától megjön a válasz. E folyamat hatására titokban sokan érzik, hogy a valódi nyugalom, a valódi csönd, ami után a lélek vágyódik, az valami egészen más és kimondhatatlanul sokkal több, mint a nyugtalanság üdvös hiánya. Több annál, minthogy csak ellensúlya legyen a mindennapi élet túlzott követelményeinek. Annál is több, hogy csupán a lelki egészség egyik előfeltétele legyen. A rendteremtő nyugalom más erőkből táplálkozik: ez az eredeti, isteni életterülettel összeköttetésben álló és abból élő új lélek állapota. Ez az az életterület, amelyből a belső utat járó embernek rejtélyes módon szabad részesülnie.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,