Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1997-es évfolyam

1997/3/ A valódi segítővé válás útja

Pentagram > 1997-es évfolyam

AKI SEGÍTENI AKAR, ANNAK SEGÍTENEK. MINDANNYIUNKAT KÉT ERŐ HAJSZOL: A VÁGY ÉS AZ AKARÁS. ÉLTÜNK SORÁN E KÉT ERŐ EREDMÉNYEKÉNT ÖRÖM ÉS SZENVEDÉS SZÜNTELEN VÁLTAKOZÁSÁT TAPASZTALJUK.

Ezt a törvényszerűséget a legtöbben magától értetődőnek tartják. Járják a születés és halál útját, mert hát ilyen az élet. Vágy – akarás – öröm – szenvedés... Majd megint elölről: vágy – akarás – öröm – szenvedés... És így tovább.
Akadnak azonban olyanok is, akik a dolgoknak ezt a menetét egy bizonyos pillanattól kezdve nem hajlandók többé elfogadni.
Ezt gyakran egy mélyen átérzett fájdalom váltja ki, melyet saját vagy embertársaink szenvedése okoz. Akinek a legbensőbb lélekmagját így eltalálta a fájdalom, az többé nem szabadul meg ettől olyan egyszerűen.


EZT MINDENKI MEGTAPASZTALJA EGYSZER

Aki ezt a fájdalmas tapasztalatot megszerezte, abban visszavonhatatlanul felmerül az élet értelmének kérdése. Megkezdődik számára a keresés fázisa. Ez egy új szakasz az életében, tele szorongató kérdésekkel, nehézségekkel és tévedésekkel, de különleges eseményekkel és történésekkel is. Aszerint, hogy a kereső hogy áll hozzá az élethez, különböző utak nyílnak meg számára, melyek mind ugyanahhoz a célhoz vezetnek: az élet rejtélyének megoldásához.
Kövessünk csak egy keresőt, – például egy emberbarátot – ezen az úton! Hogy alakul az élete? Hogyan viselkednénk mi ebben a helyzetben?
Egy emberbaráti beállítottságú valaki az első fokon embertársa szenvedése láttán fájdalmat él át. Mivel ő maga nem tud és nem akar már visszatérni a hétköznapok egyhangúságába, ám együttérzés hatja át, megpróbál embertársán segíteni és melléállni. Nem beszél, hanem cselekszik. Talán rengeteg áldozatot hoz célja elérése érdekében. A helyes módszert keresve egy csodálatos könyv kerül a kezébe: A csend hangja.
Felüti valahol – vajon nem azt kapjuk-e mindenkor, amire szükségünk van? – és ezt olvassa:
A jajkiáltásokra nyisd meg lelkedet, amint a lótusz megnyitja szívét, hogy a hajnali napsugárból igyék.
A fájdalom egyetlen könnycseppjét se hagyd a tűző napnak felszárítani, mielőtt te magad le nem törölted a szenvedő szeméről.
De hagyd, hogy minden égő könnycsepp a szívedbe hulljon és ott maradjon, s csak akkor távolítsd el, ha a fájdalom, ami okozta, már megszűnt.
E szöveg által megerősödve újult erővel indul embertársa megsegítésére. Előbb vagy utóbb eljön azonban az a pillanat, amikor rádöbben, hogy nem képes valóban segíteni másoknak. Ez fájdalmas tapasztalat! Jóllehet megtesz minden tőle telhetőt, de bármilyen szeretetteljesen lép is fel, bármilyen keményen dolgozik is... a másikon nem segít valójában. Legfeljebb némi vigaszt nyújt, vagy néha könnyebbséget, a valóság időleges feledését. „Igazi segítségről” azonban szó sem lehet.


EZT MINDENKI MEGTAPASZTALJA EGYSZER

És mégis ez az, amit szívből akar: valóban segíteni! Kétségbeesetten teszi fel a kérdést: hogyan léphetne ebben előre? A szokásos módon már nem tud tovább élni, mivel ez nem oldja meg problémáját. Csalódottan megtorpan. A szíve teli van vággyal, hogy eloszlassa embertársai szenvedését.
Mivel vágya őszinte, a kereső – akit útján kísérünk – belép a következő szakaszba. Nagyon mélyen elgondolkozva a fájdalom és szenvedés lényegén, újra a Csend Hangjához fordul. Újra ugyanazt a szöveget olvassa, de már egy tapasztalattal gazdagabban. Más szemmel olvassa, és lassan kezdi megérteni.
És ekkor ezt olvassa:
Ó te, kinek szíve irgalommal teli, e könnyek azok, melyek a halhatatlan könyörület mezőit öntözik. Ily talajon növekszik Buddha éjféli virága, amely nehezebben található, ritkábban látható, mint a vogayfáé. Ez az újraszületéstől való megszabadulás magja. Ez szabadítja meg az arhátot a küzdéstől és a vágytól, és vezeti el a lét mezőin keresztül ahhoz a boldogsághoz és békéhez, amely csak a csend és a nem-lét birodalmában ismeretes.

Az a vágya, hogy megérthesse, miként lehet valóban segíteni embertársán, lankadatlan. Így fokozatosan megérik benne a belátás, hogy saját bensőjében kell valaminek történnie. Egy magnak kell kicsírázni a szívében. Az újraszületéstől való megszabadulás magjának! De ennek a növekedésnek az érdekében neki magának el kell tűnnie, fel kell oszlania. Új probléma merül fel: Hogyan tud valaki az újra-megtestesülés törvénye alól megszabadulni? Mit kell ehhez tennie?
És ezt olvassa:
Öld ki a vágyat, de ha megölted, résen légy, nehogy újra feltámadjon!
Még sok útmutatás következik. Keresőnk bátran lát neki a gyakorlatnak. Megkísérli az útmutatásokat tettekre váltani. Gyakorol, és megpróbálja megölni vágyait. Hiszen a magnak csíráznia kell, a virágnak pedig virulnia, ha valódi segítővé akar válni. Számtalan csalódás árán azonban belátja, hogy saját maga nem képes megölni vágyakozását. Csalódottan, de egy újabb tapasztalattal gazdagabban ismét eredeti kiindulópontján találja magát. Változatlanul nincs abban a helyzetben, hogy valóban segíthessen másokon. A vágy azonban, hogy erre képessé váljék, még mindig nem hagyta el. Felteszi magának a kérdést, hogy vajon mi nem stimmel a könyv azon utasításával, hogy öld ki a vágyat. Hiszen ott áll fehéren-feketén, s ő maga is ezt akarja!
Nem adja fel. Őszinte vágyakozásának ereje kapcsolatba hozza más emberekkel és más írásokkal. Rádöbben, hogy a századok során – csoportosan vagy egyénileg –számosan mérkőztek már ugyanezekkel a kérdésekkel. Hogyan csírázhat a mag? Hogyan virágzik ki a virág? Mit kell tenni? Hogyan ölheti el az ember a vágyait, s mit értsünk tulajdonképpen vágyakon? Ugyanakkor az is világossá válik számára, hogy a rejtély megoldását szolgáló útmutatások egyidősek magával a problémával. Ezek egyetemes érvényű tanítások, csak árnyalatnyi különbség van köztük az adott országtól és kortól függően. Rátalál a Bhagavad Gítára, Lao-ce Tao Te Kingjére, a Bibliára és a Rózsakeresztes Szerzet hívására.
Az utóbbiban ezt olvassa:
A vágy nem ebből a világból való erő, és csakis egy olyan birodalomban teljesülhet be, amely maga sem ebből a világból való. (...) Olyan erő, amely eltölti vérünket, éjjel és nappal zaklat, hogy tökéletesen, de valóban tökéletesen a nem-létbe merüljünk.
Majd akkor közeledünk az üdvtitokhoz.
Aki így keres, az megkapja a választ kérdéseire. Ráébred, hogy a vágy ereje kiirthatatlanul benne rejlik az emberben. Felismeri, hogy miként sürgette ez az erő. A vágy minden szinten kifejezésre tudja juttatni magát, a legalacsonyabbtól a legmagasabbig. Miként az emberbaráti buzgólkodásban, akképpen a „valódi” segítés szándékában is. És újra olvas a Csend Hangjában erről a különleges virágról. Elolvassa, hogy az egyetemes útmutatásokat hogyan kell átültetnie a gyakorlatba. Olvas a Krisztus-rejtélyről, mely mindenki számára feltárul, aki készen áll rá, és tudja, hogy most számára is elérkezett az idő.
A bejárt útra visszapillantva elébe tárul keresése, minden erőfeszítése és törekvésének egyetlen célja. Nem kellett-e mindújra eljutnia lehetőségeinek határához, hogy beléphessen a következő szakaszba? Nos, a határon állva tudja, hogy mivel oly őszintén keresett és törekedett, neki magának is segítenek, hogy „igazi” segítővé válhasson. Feladata nyilvánvalóvá válik számára:
Ha(...) kész és képes az eredeti vágyat kioltani, azáltal, hogy Krisztusban alámerül, akkor egy mágikus csoda megy végbe.
Tudja, hogy erre készen áll, és azt is tudja, hogy erre képes. Teljes bizalommal átadja magát a Krisztus-rejtélynek, hogy így átalakulva valódi segítővé váljon.
Ezt egyszer mindenki át fogja élni.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,