Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1997-es évfolyam

1997/3/ Az emberiség tudatossá válása

Pentagram > 1997-es évfolyam

AZ EMBERI ÉLETHULLÁMNAK KÉT FEJLŐDÉSI ÁGA VAN: A MIKROKOZMOSZÉ ÉS AZ EMBERI LÉNYÉ. EZ UTÓBBINAK MUNKAESZKÖZÜL KELLENE SZOLGÁLNIA A MIKROKOZMOSZ SZÁMÁRA, HOGY LEHETŐVÉ TEGYE NEKI AZ EREDETI ÉLETTERÜLETÉRE VALÓ VISSZATÉRÉST. NOHA E KÉT FOLYAMAT ÖSSZETARTOZIK, MÉGIS ÉLESEN MEG KELL KÜLÖNBÖZTETNI ŐKET, MERT A MIKROKOZMOSZ AZ ISTENI ÉLETTERÜLETRŐL SZÁRMAZIK, AZ EMBER PEDIG TELJESEN E FÖLDI TERMÉSZET SZÜLÖTTE.

Az eredeti mikrokozmosz szellemből, lélekből és testből állt. Ez az egység azonban az isteni életterülettől való elszakadás miatt elveszett. A mikrokozmoszban megmaradt ugyan a lélekmag, de hatalom és erő nélkül, mivel a szellemmel való kapcsolata megszűnt. Az eredeti testiség sem maradhatott fenn többé a földi életterületen. Ezért kellett megérlelődnie egy olyan lénynek, amely a mikrokozmoszt újra megnyilvánulási lehetőséghez juttathatta. Ehhez volt szükség az említett második fejlődési folyamatra.
A mai ember kialakulása évmilliókon át ment végbe Földünk keletkezési folyamatával párhuzamosan, mivel az alakulófélben lévő emberi lény számára életteret is kellett teremteni, ahol létezése során a mikrokozmosz eszközeként egyben tapasztalatokat is gyűjthetett.
Az emberiség évmilliós formálási folyamatát szellemi erők vezették, melyek tudatosságuknál fogva abban a helyzetben voltak, hogy átláthatták a szükséges teljes alakulásmenetet, és így a még formátlan, de formálható lényeket elkísérhették útjukon.


AZ EMBERISÉG FEJLŐDÉSMENETE

Ezekben a Szaturnusz-, Nap-, Hold- és Föld-korszakoknak nevezett fejlődési ciklusokban teremtették azokat a testeket, melyek ma a négyszeres személyiséget képezik. A finomanyagi testiség fejlődésével egyidejűleg egy tudatalakulási folyamat is lezajlott. Minden korszakban elültettek egy csírát, melynek segítségével a további tudatfejlődés végbemehetett.
Így estek át ezek a lények különböző tudatállapotokon a mély, teljesen érzéketlen tudattól (amilyen például az ásványoknak van) a növényvilág alvó vagy álomtudatán át egészen a derengő, ösztönös, de még éntudatlan állapotokig, amelynek legkülönbözőbb formái a mai állatvilágot is jellemzik. Végül aztán elérték az emberi tudatot. Az alakulóban lévő ember tehát nem volt – mint ahogyan gyakran állítják – először ásvány, majd növény, aztán állat, végül pedig ember. Csak azokon a tudatállapotokon ment keresztül, melyek ezen élethullámok sajátságai.

Amit ma általánosságban nappali tudatnak nevezünk, csak akkor lehetséges, ha egy megelevenítő, lelkesítő elv az embernek mind a négy, koncentrikusan egymásba ágyazott testébe be tud hatolni. Ez sem az ásványoknál, sem a növényeknél, sem pedig az állatoknál nincs így, mivel ezeknél a finomanyagi testek vagy még nincsenek jelen, vagy még nincsenek belsőleg összekapcsolva a lénnyel. Ezen élőlények éltetése és vezetése ezért kívülről történik.
Felismerjük tehát, hogy a fejlődő emberiségnek csak bizonyos idő után alakulhatott ki tiszta tudata, mivel korábban a finomanyagi testek még egyáltalán nem, vagy csak kezdetleges formában voltak jelen, s még fejlődniük kellett. Csak miután ez a felépítési folyamat befejeződött, akkor lehetett egy olyan lényről beszélni, amely tudatában volt létezésének – és így használható eszközzé válhatott a mikrokozmosz számára.


A MÁSODIK BŰNBEESÉS

Mindnyájan tudjuk azonban, hogy ez az eszköz nem a mikrokozmosz szolgálójává vált, hanem a ház urává tette magát. Vajon hogyan fajulhatott idáig a dolog?
Miután a mikrokozmosszal való összekapcsolódás megtörtént, bebizonyosodott, hogy az eszköznek valami nagyon fontos dolog hiányzik, mégpedig a vezetés, az irányítás, amely eddig meghatározta a tevékenységét. (Már említettük, hogy szellemi erők irányították az emberiséget.) Ezek az erők vigyáztak arra, hogy minden szükséges fejlődés végbemenjen. Ennek az építkezési folyamatnak az volt a célja, hogy egy olyan személyiséget teremtsen, amely már nem szorul rá a külső vezetésre, hanem újra teljesen be tud illeszkedni a szellem, lélek és test egykor fennálló egységébe. Ekkor azonban nagy nehézség keletkezett. A külső vezetés fokozatosan visszahúzódott, hogy elősegítse az emberiség önállósulását és tudatossá válását. Az ember belső vezetője, az eredeti lélek, a mikrokozmosz középpontjában lévő isteni elv azonban még nem volt felébredve. Ebben az átmeneti állapotban keletkeztek a vallások. Kezdetben még isteni küldöttekből álló papság tanította az embereket arra, hogy felismerjék és megértsék származásukat és megbízatásukat. Erre a feladatra aztán lassanként szellemileg felkészült embereket is igénybe vettek. Idővel azonban – részint erőszakkal – világi hatalmasságok vették át ezt a szerepet, mivel abban a rögeszmében éltek, hogy ők Isten küldöttei.
Ez azonban óriási veszéllyel járt, mert az embernek az idő tájt már nemcsak éterteste, hanem vágyteste is volt. Így aztán – ébredező gondolkodási képességét is latba vetve, ravasz praktikákkal saját malmára hajtván a vizet – saját énközpontú vágyait valósíthatta meg. Ekként sodródott az emberiség az egykori elővigyázatos vezetők oltalmából a világi uralkodók és a méltatlanná vált papság mesterkedéseinek hálójába. Ily módon még hajdani példaképeiktől is megfosztották őket.

Mivel az emberiség nagy része még „gyermeteg” állapotban volt, s így feltétlenül gyámolításra szorult, az ellenséges erőknek nem került túl nagy erőfeszítésébe, hogy elterelje őket arról az útról, melyet egykor Isten küldöttei mutattak nekik. Az ezzel kapcsolatos minden élmény és tapasztalat – függetlenül attól, hogy az uralkodói vagy a másik oldalon keletkezett-e – tapasztalatkincsként elraktározódott a mikrokozmoszban. A tapasztalatok eme tárházával minden ember szembesül, akár akarja, akár nem, mivel ez hozzájárul jellemének és tudatának alakulásához.
Nem lenne azonban lehetséges az emberiség növekedési folyamata a tompa félálom-tudattól egy későbbi szellemlélek-tudatig, ha a megtett tapasztalatok alapján az ember nem értené meg életállapotát. Tehát a sok összegyűjtött tapasztalat alapján tudatosan meg kell élnie – belátásra kell jutnia felőle –, hogy mi a feladata, mi hozta őt ebbe a megkötözött állapotba, és hogy miként tud szabadulni az őt fogva tartó erőktől, melyek nemcsak a mikro-, hanem a makrokozmoszban is jelen vannak.
Itt persze nem külső ismeretek és tapasztalatok elsajátításáról és tárolásáról van szó, hanem az ezekből levonható helyes végkövetkeztetésekről. Mivel azonban Isten nem hagyja el kezeinek alkotását, az isteni erők szakadatlanul tevékenykednek – a mai időkben különösen erősen –, hogy segítségére legyenek az embernek ezekben a „vezető nélküli” időkben.


A SZELLEMI ISKOLA SEGÍTSÉGE

A Szellemi Iskola mágneses teste isteni erőket és képességeket hív fel. Ezeket a tanulók és keresők rendelkezésére bocsátják, akikben aztán lassan megérik egy „bűn-tudat”, annak a tudata, hogy el vannak választva az isteni életterülettől. Ezzel párhuzamosan kialakul bennük annak a hibás magatartásnak az érzete is, amely a szellem, lélek és test elválasztottságához vezetett. Ezen felismeréseknek és belátásoknak pedig egyenes folyománya az egyre sürgetőbb vágy, hogy hibás viselkedésükből kigyógyuljanak. Erre a tiszta vágyra egy erőkitöltés jön válaszul, melynek forrása szakadatlanul buzoghatna, ha az őt felhívó vágy változatlanul fennmaradna. Ha így áll a helyzet, akkor ez az erőáram felnyitja a szellemi lélekmagot, mely az ősi tudást rejti magában.
Az éledező tudással egybekötve új lelkesítő elv is keletkezik a mikrokozmoszban. Amint ez a folyamat megfelelő mértékben előrehaladt, megvalósul a szellem-lélek kapcsolat. Ekkor pedig megszületik az új tudat, és a mikrokozmosz „vezető nélküli” ideje a végéhez ér.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,