Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1998-as évfolyam

1998/1/ Az új lélek születése és a Bak csillagjegy

Pentagram > 1998-as évfolyam

A BAK EGÉSZEN KÜLÖNLEGES HELYET FOGLAL EL A CSILLAGJEGYEK KÖZÖTT. EBBEN A JEGYBEN ÜNNEPLIK A KARÁCSONY- VAGY KRISZTUS-ÜNNEPET. A BAK RÉGTŐL FOGVA FÖLD-JEGYKÉNT SZEREPEL, DE A MAGÁNYOS CSÚCSOK FELÉ VALÓ TÖREKVÉS JELKÉPE IS. VILÁGOSAN KIRAJZOLÓDIK TEHÁT AZ EMBERBEN LÉVŐ KONFLIKTUS: A FÖLDIT FEL KELL ÁLDOZNI, HOGY AZ EMBERBEN NYUGVÓ FÉNY MEGSZABADULJON. A BŰNBAK FOGALMA IS SZOROS ÖSSZEFÜGGÉSBEN ÁLL EZZEL.

A görög misztériumokban a földi embert fejlődése kezdetén kecske-emberként vagy szatírként ábrázolták, aki vidáman ugrándozik Dionüszosz isten körül. Zeusz és a nőstény kecske Amalthea között is szoros kapcsolat van. Athéné, Zeusz lánya kecskebőrből készült vértet hord. Így a legkülönbözőbb módon öntik jelképekbe és mutatják be a magas- és az alacsonyrendű együttes útját, mely a földi legyőzéséhez vezet.

A germán mitológiában két kos, Fogcsikorgató és Fogvicsorító húzza Thornak vagy Donarnak, a mennydörgés istenének harci szekerét. A „fogcsikorgató” és a „fogvicsorító” fogalmát a farkasokra is használták. Ezek jellemzik a dialektikus lény agresszív anyagi jellegét, aki azonban mégis az isteni szolgálatába szegődhet. Amikor Thor az óriások elleni harcra készülődött, este mindkét kost levágta. Megette őket, csontjaikat azonban megőrizte, és másnap reggel a két állat újra ugrásra készen állt Thor harci szekere előtt. Így győzi le és teszi engedelmes szolgájává a magasságos az alantast.
Amíg a Bak még nem a magasabb életet szolgálja, addig az ördögi kéjt, az alantas erőket jelképezi, melyek az isteni elemekkel szemben állnak. Ezen okból ábrázolják az ördögöt mint a „dialektikus világ urát” is bakkecske alakjában.
A „nagy sötétség időszaka” a Bak jegyében áll, ez az a kapu, amelyen keresztül az isteni fény betör a sötétségbe. Krisztus születése, a Karácsony-ünnep a legmélységesebb sötétségben játszódik le.


A BELSŐ ELLENFÉL FELISMERÉSE

Aki megnyitja magát az isteni születésének, szert tesz egy olyan képességre, hogy a fényt és a sötétséget meg tudja különböztetni és el tudja választani egymástól. Egy nem földi erő árad be lényébe, miáltal világos lesz számára a sötétség működése önnön lényében és maga körül. Ez a felismerés mindaddig nem lehetséges, amíg a Krisztus-világosság „fel nem fedi” a sötétséget.
Az emberiség a bűnbeesés óta tragikus módon az anyaghoz van kötve. A görögök ezt a tényt „kos- vagy bakénekükkel” fejezték ki, amelyben az Istenfia az anyaghoz van láncolva. Ez az eredendő tragédiája a dialektikus világnak. Mégis idegen ez a tragédia mindazok számára, akik kizárólag vágyaik és kívánságaik beteljesítésére irányulnak. Rabul ejtik őket a földi illúziók, és lelkületüket ezért a kecskebak jelképezi.
Erre a gondolatra épül a fekete (nőstény) kecskéről szóló spanyol mese is. Egy fiatalember egy erkölcsös leánynak megígérte, hogy elveszi feleségül. Forró vágyakozásában azt akarja, hogy a leány még a házasság előtt adja oda magát neki. Hogy célját elérje, veszélyes helyzetbe hozza a leányt, és azt mondja neki, hogy csak akkor menti meg, ha beleegyezik a kérésébe. A leány így is tesz, mire a fiú megmenekíti, ám a veszély múltán a leány fekete kecskévé változik át, és követi a fiút mindenhová.


AZ EMBERBEN LÉVŐ ÁLLAT MEGZABOLÁZÁSA

Az az erő, mely az ember állati nézetének a megerősítésére törekszik, magától értetődően azokra is irányul, akik a magasabb életet keresik. Mivel a lényükben lévő állati gátolja és fékezi őket, nem találják Istent, és így bűntudat keletkezik bennük. A kereső fokozatosan arra a meggyőződésre jut, hogy lényének alantas nézetét, amely még mindig uralja őt, talán sohasem lesz képes legyőzni. Annak azonban, aki a belső megszabadulás ösvényén eredményeket akar elérni, meg kell tanulnia belátni és elfogadni azt, hogy természetes személyisége a kiindulópont az ellentétek eme világában, ahol él. A belátás és türelem révén, és mert a kereső átadja magát az isteni fejlődésmenetnek, alantas vágyai lassan, de biztosan eltűnnek. Ez a görög misztériumokban abban is kifejezésre jut, hogy a szatírok Dionüszosz mesterük kíséretében mutatják meg kettős lényüket, és maguk is – bár az ő szolgálatában – különböző kalandokra indulnak. Egy görög tragédiát mindig szatírjáték követ. Euripidész egyik drámájában azt mondja a szatírok vezetője: „Teérted, Dionüszosz, elviselek ezerszeres nehézséget is.”
Mégis, mihelyt elválasztják őket Dionüszosztól, azonnal a természet szívóerőinek, a Küklopszoknak fogságába esnek.
A Jordánnál a Szellem, Isten világossága galamb alakjában ereszkedik le Jézusra, aki ezáltal „Felkentté”, Krisztussá válik. Aztán Jézus visszavonul a pusztába, és negyven napi böjtölés után a Sátán megpróbálja megkísérteni. A 40-es szám az anyag birodalmán átvezető teljes körfordulatra utal (A 4-es szám az anyagot jelképezi). Ez idő alatt végig a lélek böjtöl, vagyis nem táplálkozik földi dolgokkal. A Sátán megkísérti, és így szól hozzá: „Ha Isten fia vagy, akkor változtasd a köveket kenyerekké” (Máté 4:3). „Köveken” itt az alantas világot kell értenünk, amely oly szívesen tetszelegne magasabb szerepben. Ez az alantas nézet az ember mély, benső sóvárgását sohasem képes igazán csillapítani. A harmadik megkísértés után azt mondja Jézus: „Távozz tőlem, Sátán!” (Máté 4:10)


AZ ÚJ ÉLET KEZDETE A BAK JEGYÉBEN REJLIK

A keresőt, aki az életét a világosság keresésének szenteli, három pusztai megkísértés elé állítják, de nem csak egyszer, hanem újra és újra, mindig más formában. Ebből fejlődik ki az önismeret és a világ fejlődési folyamatait illető belátás.
A komoly kereső ezért elfogadja és tudatosan megéli az alantas és a magasabb élet közötti belső konfliktust. Végül aztán az „ellenlábasnak”, a belső Sátánnak ki kell térnie a fejlődő új lélek elől. Goethe Faustjában azt mondja Mefisztó, Faust doktor kísérője, hogy ő „annak az erőnek egy része, amelyik mindig rosszat akar, de folyton jó kerekedik ki belőle.”
Aki a saját „gonosza” ellen akar harcolni, az észreveszi, hogy ez csak még inkább eltávolítja a belső megváltástól. Éppúgy nem segít neki az sem, ha a „jót” támogatja, mert minél inkább „jót” tesz az ember, annál inkább elragadja az ellenpólus. A földi köveket nem lehet földi kenyerekké változtatni. A dialektika ősi ellentétének mindkét elemét, a jót is és a rosszat is le kell győzni, magunk mögött kell hagyni. A bűnbak képe azt a földi embert állítja elénk, akibe betör a fény, és akit a halandó természet mintegy kitaszít. Felnőtt a születésnek ehhez a pillanatához, és most arra készülődik, hogy a benne lévő isteni kibontakozásának áldozza magát. Felkészül, hogy a fény áldozatát ő is segítse hordozni. Az állati elveszíti hatalmát az ember fölött, aki félig állat, félig ember.
Dionysos hajója a dús szőlőtővel mint az őt vezető bölcsesség jelképével. Görög tál az i.e. VI. századból; egy Exekia nevű fazekas munkája.
Müncheni régiséggyűjtemény

Az új lélek, a Jézus-ember születése a Bak jegyében azt mutatja, hogy az Isten felé törekvő ember kész teljesen elhagyni régi életútját. Ezzel világosan megmutatkozik a Bak zodiákus-jegy pozitív nézete: az embert életének legmagasabb és legmagányosabb csúcsaihoz űzik, és neki közben mindent maga mögött kell hagynia, ami az alantas élethez tartozik.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,