Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1998-as évfolyam

1998/2/ Az ember mint maszk

Pentagram > 1998-as évfolyam

A BŰNBEESÉS ÓTA MEGVAN AZ EMBERNEK AZ A HAJLAMA, HOGY IGAZI JELLEGÉT ELREJTSE. AZ ÁLARC EBBEN A REJTŐZKÖDÉSBEN MINDIG NAGY SZEREPET JÁTSZOTT. A TEREMTÉS KÖNYVÉNEK 3:8-10 VERSEI ARRÓL TUDÓSÍTANAK, HOGY AZ ELSŐ EMBERPÁR ELREJTŐZÖTT ÉS ELTAKARTA MAGÁT, MIHELYT EVETT A JÓ ÉS A ROSSZ ISMERETE FÁJÁNAK TILTOTT GYÜMÖLCSÉBŐL.

Ádám és Éva azért érezte magát mezítelennek, mert bűnös tettükkel kiléptek Isten teljességéből. Az isteni erőknek ezért vissza kellett húzódniuk, és helyettük földi étererők jelentek meg. Ezek megszőtték a földi testalakot, mely az emberben rejlő nyugvó halhatatlan lélekmag burka lett.
Ennek az eseménynek az emlékét őrzi a világszerte megünnepelt farsang is. Karnevált, farsangi bált februárban, a tisztulás vagy engesztelés hónapjában ünnepelnek. Ez a hónap a januárt követi, „a küszöb kétfejű istenének” hónapját. Az isten egyik feje hátrafelé néz a múltba, a másik előre a jövőbe. Kapuőrnek is nevezik, és ebben a minőségében mindent visszafordulásra kényszerít. A karnevált ezért olyan ünnepnek lehet tekinteni, melynek során minden akadály elhárul, mintegy valami újra való előkészületképpen. Minthogy azonban a karnevál már régen nincs összhangban ezzel a céllal, és mert duhajkodássá fajult, a protestánsok ezt az ünnepet a XVI. században megszüntették.

Életünk legsötétebb éjszakáján születhet meg bennünk a világosság, mely a Szent Szellem érintéseként sugárzik belénk, és kezdi eltávolítani az én maszkjait. Az eonok óta tartó elsötétülés, elpiszkolódás után ezt a szentelő, gyógyulást hozó sugárzást most leleplező, feltörő és nyugtalanító hatásúnak tapasztalja az ember, amitől önértékelése megrendül.
Mielőtt azonban levennék a maszkokat, az embernek először fel kell ismernie és meg kell tapasztalnia őket. A történelem folyamán maszkok, álarcok egészen változatos formái jelentek meg, melyeknek az volt a szerepük, hogy az ember némileg megismerje önmagát.


HALOTTI MASZKOK

Korábban a halotti maszkokat rituális célokból a halott rokonainak házában őrizték. Az elhunytnak viaszban vagy fémben megformált ábrázata annak egyéni jellemvonásait tükrözte vissza. Így újra megelevenedett valami a lényéből. Ugyanakkor a maszk mint a halott képmása arra is emlékeztette az élőket, hogy egyszer nekik is át kell lépniük a túlvilág küszöbét – ez pedig az élet értelmét firtató kérdésekre késztette őket. Vajon csupán a földi dolgokra irányul-e életünk célja, vagy pedig már megszólal a vérben a minden földi dologtól való megszabadulásra hívó hang? Vajon csak a földi embert tekintjük-e őseinknek, vagy Istent ismerjük fel eredetünk gyanánt?


ÁLLATMASZKOK

A legősibb időkben csak olyan maszkokat viseltek, melyek vadállatokat ábrázoltak. Ezek szembesítették az embert állati származásával és állati jellemvonásaival.
A fejlődés folyamán az ember a zabolátlan állati jellegét egyre inkább a tudatalattiba szorította vissza, ahol ez most szentségtelen, önállósodott életet folytat, és bizonyos élethelyzetekben újra meg újra legyőzi őt.
A meghasonlott szív.
Hol a belső ember, hol az én képét mutatja. Coll. Boudot Lamotte
A mai embert is az emberiség múltjának egyéni vagy kollektív erői támadják meg, aminek következtében ezek az állati erők kitörnek, és a „modern” ember üvöltő szörnyetegként ront ellenfelére, hogy keresztben lenyelje.
Három misztériumállat, a farkas, a medve és a holló maszkja a régi beavatási út három egymást követő fokára mutat rá. A leleplezően ható isteni sugárzás révén a misztériumok tanulóját földi lényének jellegével szembesítették. Az önismeret útján feltárult számára saját állati létállapota. Ám az isteni fény nemcsak felfedte valódi helyzetét, hanem a legnagyobb mélységekig le is nyújtotta neki megmentő kezét.


A SZEMÉLYISÉG: ÁLARC

A maszk eltakar, ám épp ezáltal nyilvánítja meg az ember benső lényét is. A person szó a latin „persona” = maszk szóból származik. A personare igének pedig „áthangzani, keresztülszólni” jelentése van. Ezek a szavak a misztériumdrámákból származnak, melyekben a belsőleg felkészült nézőnek felfedték az ember rejtett lényét. Az ősi tudás szerint maga az ember csak egy álarc, burkolat. Ő maga az, ami beburkolja, eltakarja az istenit.

Egy maszk azonban alapjában véve semmi, mert nem Istenből való. A Biblia ezzel kapcsolatban azt mondja: „Mert Isten előtt nincsen személyválogatás” (Róm. 2, 11). Ott motoszkál bennünk az ősfélelem, ott lappang az ősi tudás, hogy mi mint földi lények semmik vagyunk. Ezért veszünk fel újra meg újra más maszkokat. Az álarcok sokszínűsége kimeríthetetlen. Az én véget nem érő fantáziával próbálja saját ürességét eltakarni. Fáradhatatlan színésznek mutatkozik, aki a maszkokat mindújra látszólagos élettel tölti meg. Legszívesebben saját isteniségét játssza el magának. Ebben a hajlamban Lucifer hatását fedezzük fel, aki állati alakban akar isten lenni. Mégis, mihelyt hagyjuk magunkban hatni az isteni világosságot, úgy nézhetünk keresztül a földi énen, mint egy üres maszkon. Ezzel egyúttal a megszabadulás útja is felcsillan számunkra, hiszen egy maszkot, az álarcot le lehet vetni, és így a transzfiguráció is lehetséges.
A „maszk” szó arab eredetű, jelentése gúnyolódás, bohóckodás. A földi ember ebben az összefüggésben a személyiségben raboskodó isteni ember megcsúfolása.


MEDUZA, A RÉMISZTŐ MASZK

Meduza levágott fejét a képzőművészetben gyakran álarcként ábrázolják. Olyan, rémületet keltő fejről van szó, melynek megpillantásától a szemlélő kővé mered. Meduza, vagyis az uralkodó, az irányító elv az az ősfélelem, mely létünket uralja. Az alaptalan félelem mindig vastag ködként tolakszik a végső önismeret elé. Az ok nélküli félelem abban is megakadályoz minket, hogy mind világunkban, mind saját magunkban azt ismerjük fel, amik vagyunk.
A görög mitológia szerint Perszeusz, Zeusz és Danaé fia azt a feladatot kapta, hogy hozza el a három Gorgó egyikének, a halandó Meduzának fejét, melynek pillantásától mindenki kővé mered. Hermész és Athéné vezetésével Perszeusz eljutott a Graiákhoz, a három vénasszonyhoz, a Gorgók testvéreihez. Kényszerítette őket, hogy mutassák meg neki az utat a nimfákhoz, mivel náluk voltak a szárnyas saruk, a kifogyhatatlan tarisznya és a láthatatlanná tévő sisak. A nimfáktól Perszeusz mindent meg is kapott, és így felfegyverkezve hamar eljutott Meduzához, akit álmában lepett meg. Hátat fordított neki, és csak a pajzsán tükröződő képmását nézte a szörnynek, mert ha rápillantott volna, rögtön kővé mered. Így vágta le Perszeusz Meduza fejét. Alighogy lefejezte, kiugrott Meduza testéből Pegazus, a szárnyas ló és Khrüszaor, az „aranykardú” Istengyermek.

Egy olyan embernek, aki csak földi erőkből él, nem adatik meg, hogy átélje saját mivoltának semmiségét. Perszeusz, az isteni bölcsesség tanulója, aki földi életelv szerint halandó, mégis el tudja viselni a pajzsán tükröződő meduzafő megpillantását. Isten harcosa ebben a helyzetben le tudja vágni a rémisztő fejet, vagyis le tudja venni a földi lény maszkját.
Ha ezt a maszkot az új lélek gyógyító erejének segítségével levetettük, akkor megtapasztaljuk minden addigi érték átértékelődését. Az isteni, mely a földi ember számára maga a semmi, Nirvánává, a végtelen bőség lakóhelyévé válik. Ami korábban légüres tér, utópia, senki földje volt, az most a mindenséggé válik. A mítoszban a halott Meduza testéből kiemelkedik az isteni inspiráció szárnyas lova, Pegazus és Khrüszaor, az arannyal felövezett Istengyermek.

Ha az endúra ösvényén járunk, akkor isteni étererőket vonzunk magunkhoz. Új ember keletkezik bennünk, egy új személyiség. Egyúttal ő az eredeti ember is, akinek segítségével a Szellem megnyilatkozik. Az örök köntössel van felruházva, és most már nem találtatik többé mezítelennek. (2Kor. 5,3)
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,