Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1998-as évfolyam

1998/2/ Az igazságosság hét mérlegserpenyője

Pentagram > 1998-as évfolyam

AKI MEGTANUL AZ ŐT KÖRÜLVEVŐ TERMÉSZET MÉLYÉRE HATOLNI, ÉS ANNAK JELLEGÉT MEGÉRTI, AZ ELŐBB-UTÓBB SZEMBEKERÜL AZ ÉLETTERÜLETÜNKET EGYENSÚLYBAN TARTÓ KÉT DINAMIKUS ERŐVEL. A RÉGI KÍNAI BÖLCSESSÉG EZZEL ÖSSZEFÜGGÉSBEN JIN-RŐL ÉS JANG-RÓL, A BIBLIA „A JÓ ÉS ROSSZ TUDÁSÁNAK FÁJÁRÓL” BESZÉL, BUDDHA TANÁBAN PEDIG UGYANEZT „A SZÜLETÉS ÉS HALÁL KEREKÉNEK” MONDJÁK.

Minden ember tapasztalja ezeket az egymással szemben álló erőket, melyek lehetnek például: szeretet és gyűlölet, világosság és sötétség, öröm és bánat, ellenszenv és rokonszenv. Ugyanez a kétsarkúság tükröződik a nappal és éjszaka, tél és nyár, fiatalság és öregség, élet és halál fordulataiban is. A nemek elválasztottságában is ez a két pólus mutatkozik meg. A férfi és a nő mint „ellenfelek” állnak szemben egymással, és magukat másik felükkel összekötve próbálnak meg egységet képezni. Könnyen elfelejtjük, hogy ez az egyesülés iránti vágy nem annyira a fizikai különbségekből ered, sokkal inkább az ember isteni felének, a halhatatlan léleknek a hiányából. Ez a halhatatlan lélek képes az embert igazi isteni emberré tenni.
Így minden élet két pólus, a pozitív és a negatív között mozog. Ember, állat, növény és ásvány is e törvény hatalma alatt áll. Ha egy bizonyos életmegnyilvánulás magja formát ölt, akkor ez a forma hosszabb-rövidebb idő múlva megsemmisül, majd egy adott időben egy új megnyilvánulás jelentkezik új formában. Ez a kétsarkúság örökös körforgás, látszólag feltartóztathatatlan mozgás, melyben az életet állandóan próbára teszik. Az ember számára ez a tudat állandó fejlődését jelenti, eladdig, míg képes belátni, hogy ez a meghasonlott természet nem lehet az eredeti isteni természet. Hiszen az isteni természet nem ismer semmiféle változást, például nincs benne se fájdalom, se betegség, se sötétség, se gyűlölet. Az eredeti isteni természet a mi természetünk szemszögéből nézve mozdíthatatlan. Nem ismeri a tér és az idő határait. Tulajdonságai a jóság, az igazság és az igazságosság, de ezek ellenpólusai, a gonoszság, a hazugság és az igazságtalanság nélkül. Olyan erők ezek, melyek egyrészt belülről, másrészt pedig kívülről hatnak, tehát egyszerre immanensek és transzcendensek is. Az egész teremtést átfogják és áthatják – mindent mindenben.


AMI LENT VAN, FÖLÜLRE KERÜL

Bármennyire jók is legyenek egyes emberek és műveik, bármily ragyogónak mutatkozik is „természet anyánk”, az idő kereke forog tovább. Ami lent van, fölülre kerül, ami fönt van, mélységesen mélyre süllyed. A virágzást enyészet, a szeretetet gyűlölet követi, az öröm a szenvedéssel és a fájdalommal lakik egy házban. Az ősi egyiptomi tudás birtokosa, Hermész Triszmegisztosz azt mondja: „A nem túl rossz itt jónak számít, és amit itt jónak vélnek, az csak legkisebb része a gonosznak.” (10. könyv, 5. vers) A „jó” és a „rossz” az idő függvénye. Ha változnak az idők, megváltoznak a normák is. Minden idősebb nemzedék tudja és tapasztalja, hogy az őt követő másképp gondolkodik, érez és cselekszik. Ezenfelül az illető nép jelleme, a vallás és a nevelés is szerepet játszik annak megállapításában, hogy mi az, ami elfogadható, és mi nem. A normák és mértékek tehát nagyon viszonylagosak. A Jin-Jang szimbólumban a kétsarkúságot fekete mezőben fehér ponttal és fehér mezőben fekete ponttal jelölték. A tiszta vagy jó mindig magában hord valamit az ellenpólusból is. És a rossz is mindig tartalmazza a dialektikus jó magvát. Minden az ellentétébe csap át, ha az emberiség útja a világegyetemben erre megint okot szolgáltat.


A TÖRVÉNY, MELY MEGVÉDI AZ EMBERT ÖNMAGÁTÓL

Ha az egész földi jogot az isteni joggal próbálnák kiegyensúlyozni, akkor teljesen beigazolódnának Dániel könyvének szavai (5,25): „Megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál!” Egy török közmondás szerint: „Egy óra igazi igazságosság többet ér, mint hetven esztendeig tartó imádkozás!” Van egy olyan középkori fametszet, melyen egy asszony mérleget tart a jobb kezében. A mérleg egyik serpenyőjében a földgömb van, a másik üres. De az üres serpenyő láthatóan nehezebb, mert amelyikben a földgömb van, felemelkedett. „Megméretett, és túl könnyűnek találtatott!” Aki belátást nyert ezekbe a törvényekbe, és felismerte olyan értékeknek a viszonylagosságát, mint a jó és a rossz, igazságosság és igazságtalanság, az azt is meg tudja érteni, hogy kétezer éves kereszténység ellenére miért uralkodik bolygónk minden életterületén oly sok nyomorúság és szenvedés!


A LÉLEK MEGMÉRETIK

Ha az ember szembe akar nézni az igazsággal, melyet évszázadokon át eltitkoltak a tömegek elől, akkor a második serpenyő előtt áll. Ez a „sorsot”, Karma-Nemezis törvényét jelképezi, azt a „törvényt, mely megszabja az emberek sorsát”, és okot és okozatot, hatást és visszahatást egyensúlyba hozva védi meg a világegyetemet.
A Jelenések könyvében (6, 2-8) az apokalipszis négy lovasa jelenik meg. Egyikük az önismeret, az ítélet mérlegserpenyőjét tartja a kezében. „Jöjj és lásd. Látám azért, és íme, egy fekete ló; és annak, aki azon üle, egy mérleg vala kezében.” Ez az isteni igazságosságra utal, mely nem csak a kiválasztottakra érvényes, hanem személyválogatás nélkül szolgáltat igazságot.
Joan Grant A szárnyas fáraó című művében leírja, miként állítják fel Tahuti mérlegét a nagyteremben, ahol a fáraó színe előtt ítélkeznek. „Egy férfi, aki megbánta, hogy csalt, és kérte, vegyék le róla eme csalás átkát, ezt a választ kapta: ‘Becstelenséged miatt szállt reád az átok. Pap nem hozhatja egyensúlyba a mérleget. Az általad elkövetett rossz cselekedetet csak te magad teheted jóvá.‘” És amikor a fáraó a felszentelése után esküt tesz népének, így szól: „Ptah, akinek élete által járok itt a földön; Hórusz, aki kifejlesztette akaratomat az uralkodásra; Anubisz, aki megmutatta nekem az istenekhez vivő utat: a Ti védelmetek alatt szent esküt teszek: egyensúlyban fogom tartani Tahuti mérlegét.”

A tömeget gyakran szántszándékkal vagy bizonytalanság miatt nem világosítják fel az ok és okozat törvényének kihatásairól. Ezért ezt mindenkinek saját magán kell megtapasztalnia. A legtöbben megtanultak félni a sors istennőjétől. Ennek a törvénynek az igája alatt egyszer mindenki fölteszi a kérdést: „Hol lelek békére? Hogyan kerülhetek egyensúlyba sorsommal?” És ebben a pillanatban a harmadik mérlegserpenyőt állítják tudata elé: a csönd mérlegserpenyőjét!
Ha a tapasztalatok éretté tették, és belátta a földi igazság és a földi törvény viszonylagosságát, és megélte a földi szeretet határait, akkor eljön számára az a pillanat, mikor új irányba tájékozódik. Sorscsapásoktól hajtva – melyeket ő maga idézett elő – elérkezik a beavatás templomának kapui elé, és meglátja a feliratot: Ember, ismerd meg önmagadat!
A csönd vagy belső nyugalom mérlegserpenyője, a harmadik serpenyő azt jelenti, hogy a jelöltnek el kell fordulnia a látszatvilág üres ragyogásától és a lényegtelen dolgoktól, ki kell vonnia magát hatásuk alól. A harmadik pólusra kell irányulnia, mely ott rejtőzik legmélyebb lényében. Ez a pólus a mozdulatlan tengely, mindennek a középpontja, egy olyan pont, mely tökéletes nyugalomban van. És mégis, egész életünk e harmadik pólus körül forog.


KERESSETEK, ÉS TALÁLTOK

Ha valaki kezdi magát eloldani az anyagtól – miközben életének egyetlen kötelességét sem hanyagolja el! –, és az élet igazi szellemi értékeinek kereséséből adódó következményeket mind elfogadja, akkor vágyakozása, keresése végre odavezeti őt a magasabb értékeket tartalmazó spirituális élettér kapui elé. Mert a törvény így hangzik: „Aki keres, talál!” (Máté 7:8.) Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája egy ilyen életteret épített föl, melyet tanulói tartanak fenn. Ez az élettér mindazok számára hozzáférhető, akik céltudatosan fölkészítik magukat a transzfiguráció ösvényén való járásra. A Szellemi Iskola szellemi erőterében a harmadik pólus, a belső tűzmag, az isteni rózsa vagy lótuszvirág, a belső Krisztus magszeme foglalja el a központi helyet. Ebben az értelemben tehát a modern Szellemi Iskola tisztán Krisztus-középpontú. Itt a kereső rátalál a negyedik mérlegserpenyőre. Az emberiség történetének fordulópontjain mindig jelentkeznek ilyen szellemi iskolák. De ki alapította őket? Ők a Szerzet eszközei, a Szerzetéi, mely nyilvánosan vagy rejtve dolgozik, hogy segítsen az emberiségnek szellemi célja elérésében. A Szerzet azért küldte küldötteit, hogy segítsen mindazoknak, akik készek a transzfiguráció útját járni, és elkísérje őket útjukon. Valahányszor egy ilyen jellegű fejlődés elkezdődik, vele egyidejűleg okkult és misztikus mozgalmak egész serege is létrejön. A XX. században ezek túlnyomórészt Keletről származnak. Századokkal ezelőtt ezeknek a szellemi áramlatoknak eredeti, tiszta formájukban világos feladatot kellett betölteniük. Ám az idő nem áll meg, és az emberiség ma teljesen más kozmikus feltételek között él. A korábbi szellemi utakhoz való visszatérés nem hozhat fejlődést. Ezért a Rózsakereszt a tiszta keresztény tan időszerű nézeteivel lép a nyilvánosság elé, és a modern ember szellemi fejlődését beágyazza a gnosztikus bölcsesség áramába, mely minden kereső szívét megérinti, és fokozatosan szabaddá teszi benne az eredeti tudást.


ISTEN IGAZSÁGA MINDEN SZÍVBE BE VAN ÍRVA

Melyik tanról van itt szó? Az ezoterikus kereszténység tanáról, amely azt mondja, hogy minden magasabb rendű, minden isteni kizárólag az emberben keresendő, így megtalálni is benne kell. A magasabb rendű számára az isteni magszem az érintkezési pont, amely minden tudattal megáldott lény középpontjában aktívvá válhat. A benne lefektetett fejlődési tervnek megfelelően lehetővé kell tenni csírázását és virágzását a mikrokozmoszban, a kozmoszban és a makrokozmoszban is. A Rózsakereszt Szerzetének az a megbízatása, hogy ezt a folyamatot a mi korszakunkban megvalósítsa.
Aki rátér az ösvényre, annak egyensúlyban kell maradnia az őt megérintő világossággal. Szüntelenül a világosságra kell irányulnia. Polgári vallásos érzések ebben nincsenek a segítségére. A humánus gondolatok sem elegendők. Az ismeretlen okok következményeit ezek enyhíthetik ugyan, de magukat az okokat nem tudják megszüntetni. Legföljebb átmenetileg avatkoznak be a dolgok menetébe, a legcsekélyebb megszabadító eredmény nélkül. Az emberbarátság a Földön uralkodó mérhetetlen szenvedés logikus ellenpólusa. Mivel azonban a humanista a szenvedés valódi okát nem ismeri, ennek a világnak az eszközeivel fordul a következmények ellen, és így fenntartja a világ nyomorúságát. Az okkult út sem szabadít meg, sőt a finomanyagi területeken végzett gyakorlatok és az ott szerzett tapasztalatok még nagyobb fogsághoz vezetnek, még ha nem is itt, hanem a fátyol túlsó oldalán. A finomanyagi területek Földünk testéhez tartoznak, és semmiképp sem alkotják a buddhisták nirvánáját vagy a keresztények mennyországát. Ezekben a területekben csupán a körülöttünk látható világ tükröződik. Ezért beszélnek a rózsakeresztesek tükörszféráról.
Az okkultista nemigen engedi, hogy érzelmei vezéreljék. Akaratát veti be, hogy gyakorlatokkal, meditációkkal, bizonyos erők elnyomása vagy serkentése révén tegyen szert olyan tudásra, mely a gyakorlatlan ember számára még rejtve van. Az ily módon fellebbentett fátylak sem teszik azonban láthatóvá az örök szabadságot. Az elvakított ember csak a tükörszféra úgynevezett magasabb területére léphet.


ÁTVETT TUDÁS ÉS KÖLCSÖNZÖTT HATALOM

A dogmatikusan vallásos ember tekintélyek tudásához és hatalmához igazodik. Ezeket a személyeket külső befolyások vezérlik, nem pedig belső megnyilatkozások.
Ily módon a humanitás, okkultizmus és teológia attól a területtől függ, amelyen alkalmazzák őket. Alá vannak vetve a háromdimenziós természet törvényeinek, nem tudják azokat áttörni. Ezért legföljebb csak arra képesek, hogy olykor világos szemléletmódot és belátást alakítsanak ki, de a születés és halál kerekétől nem szabadítanak meg. Az egyes embert mint az egész emberiség egy sejtjét tehát egyre közelebb vezetik az ötödik mérlegserpenyőhöz. Az öt az új, megszabadult lélek száma. Ezért ragyog az ötágú csillag Jézus születésének barlangja fölött. Az isteni lélek az ember legmélyebb és legrejtettebb magjában fejlődik ki. Erről a pillanatról a Föld minden népének hagyománya beszámol. E magszemnek, az isteni Szellem magszemének kell lennie a belső megszabadulási folyamat kiindulópontjának. Ha a rózsakeresztút befejeződött, a felnőtt lelket összekapcsolják a Szellemmel. A rózsakeresztesek ezt nevezik „a lélek és a szellem alkímiai menyegzőjének.”
Mielőtt a személyiség, aki tudatosan odaadja magát ennek a folyamatnak, és a Gnózis magasabb asztrális területeire – a beavatás templomába – léphet, megméretik az arany mérlegen a hét súllyal. A Rózsakereszt Keresztély alkímiai menyegzője így írja le ezt a próbát: Itt, a beavatás templomában meg kell mutatkoznia, hogy a jelöltnek van-e elegendő lélekminősége ahhoz, hogy megfelelhessen a halhatatlan lelkek közössége követelményeinek. Ennek semmi köze a földi igazságszolgáltatáshoz, hanem ez egy olyan próba, melynek az isteni Szellem veti alá a jelöltet. Ki kell állnia a hét súllyal való megméretés próbáját, mielőtt megtehetné a következő lépést az egész lény alapvető megváltozásának útján. Hamar bebizonyosodik azonban, hogy sokan méltatlanul, fölkészületlenül és hamis előfeltételekkel léptek be a beavatás templomába. Nekik – mondja Rózsakereszt Keresztély – ezt a helyet, az igazságosság helyét csúfolódások közepette, megszégyenülten kell elhagyniuk.


AZ UTOLSÓ ÍTÉLET MÉRLEGSERPENYŐJE

Ily módon minden jelölt megméretik. Ha sikeresen maga mögött hagyta az ötödik mérlegserpenyőt, a hatodik, a legnagyobbik elé kerül: ez pedig a kereszt. Noha ez a jelkép az egész világon százmilliók tudatába bevésődött, a legtöbb ember számára mégis csak egy történelmi eseményre utal, mely mintegy kétezer évvel ezelőtt játszódott le Palesztinában. A kereszt a legjobb esetben érzelmi húrokat rezegtet meg, és szent jelképként sem több, mint imádat tárgya.
Hogyan lehet hát az ítélet mérlegserpenyőjét egyensúlyba hozni? Hit által? Szeretetteljes és humánus élettel? Az akaratot erősítő jógagyakorlatokkal és meditációkkal? Ájtatos imádságokkal?
Ezekre a kérdésekre Angelus Silesius, a XVII. század ismert középkori misztikusa így válaszol: „Születhet Krisztus ezerszer Betlehemben, te mégis elvesztél, ha benned nem.” Az ezoterikus kereszténység középpontjában a belső kereszt fölállításának követelménye áll. A tömegek félreismerik és elutasítják ezt a követelményt, mert elhallgatják előlük. Ezért mondja a Biblia: „Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.” (Máté 22:14) Aki azonban elfogadja Krisztus vérét, és ezzel a magasztos erővel keresztre feszíti saját lényének földi részét, az áldássá változtatja az ítéletet. Lehetővé teszi, hogy az Új Ember létrejöjjön benne. Ezért olvasható János első levelében, az első rész 7. versében: „Ha pedig a világosságban járunk, amint Ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.” Aki így kapcsolatban van a hetedik mérlegserpenyővel, az tapasztalja, hogy Isten szeretete kiterjeszti igazságát és bölcsességét az emberiségre, hogy hazavezesse azokat, akik megállták a hét próbát.
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,