Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1998-as évfolyam

1998/2/ Jövő – látszat és valóság látomása

Pentagram > 1998-as évfolyam

A KORMÁNYZÁS ELŐRELÁTÁST JELENT. AZ EMBER SZERETNÉ TUDNI, MIT HOZ A HOLNAP. SZERETNÉ TUDNI, MIT HOZ A JÖVŐ, HOGY MÁR MA HATHATÓSAN FELKÉSZÜLHESSEN AZ ELJÖVENDŐ ESEMÉNYEKRE, ÉS ELEJÉT VEHESSE A BAJOKNAK. KI NE SZERETNÉ?!

Azonban nem csupán a kormányokat foglalkoztatja a jövő. Világszerte igazgatóságok és bizottságok sora van érdekelve a jövőben rejlő lehetőségekben. Ugyanez érvényes persze a tanulókra, háziasszonyokra, meteorológusokra, parasztokra, üzletemberekre, spekulánsokra, asztrológusokra is – és nem utolsó sorban a hívőkre, akik mindenekelőtt azt akarják tudni, hogy mi vár rájuk eme élet után.
Aligha létezik valaki is a jövőt illető elvárások nélkül. Az ember olykor nyíltan kimutatja, hogy milyen fontosak ezek neki, néha többé-kevésbé ügyesen palástolja ezt. Mindenkinek tovább kell azonban haladnia életútján, s ezáltal mindenki saját jövőjének alkotója.
Az emberiség történetében vannak bizonyos időszakok, melyeket látszólagos nyugalom jellemez, míg egyidejűleg vallásos, kulturális és tudományos téren gyökeres változások és forradalmak zajlanak.
Jövő – látszat és valóság látomása
A tudomány tanulmányozza ezeket a jelenségeket, és egyre újabb felismerések, valamint vizsgálati módszerek segítségével érdekes és árnyalt magyarázat-modellekkel szolgál. Minthogy azonban az összegyűjtött információs anyag igen gyakran ellentmondásos, és ráadásul többnyire valódi belátás nélkül értelmezik, már nagyon nehézzé vált az események tényleges megértése.
Mindenesetre olyanoktól is származnak kijelentések, akik igaz benső belátásból szólnak, és tudásuk első kézből való. Nekik teljesen más meglátásaik vannak, melyek az ok és okozat törvényeire magasabb szinten világítanak rá. Képesek ezért olyan folyamatokra rámutatni, melyek mind az egész emberiség életútjára nézve, mind a Föld szempontjából nagy jelentőségűek. Az ilyen emberek a természet emlékezetében is tudnak olvasni.


JÖVŐ – ÁTOK VAGY ÁLDÁS?

A legtöbbek számára a jövő bizonytalan és elképzelhetetlen – gyakran szorongató is! Egyrészt nagy lehetőségeket rejt magában, másrészt a fenyegető vész árnyékát is előrevetíti. Minden esetben a múlt és a jelen aratásáról van azonban szó. Ha az idők beteljesedtek, és egy fejlődés elérte tetőpontját, akkor az emberiség mindig új korszak küszöbén áll. Eme új kor aztán csavarvonalszerűen gombolyodik le, és egészen más, új lehetőségeket tár fel teljesen más körülmények között.
A téridő dimenzióiban élő lények számára – éljenek bár a földön vagy a föld alatt – itt nincs menekvés. Döntő fontosságú tehát számukra az idők jeleinek megértése, hogy képesek legyenek értelmesen reagálni rá.
Mi értendő a „jövő” fogalmán? És vajon mit értsünk az „idők jelein”? Az idő valóságos és matematikailag mérhető. Ennek ellenére azonban viszonylagos is, és így minden ember számára más értékkel bír. Jóllehet a történelem ismétli önmagát, mégis egyre tovább halad, és soha sem tér vissza. Mindig érvényesíti azonban befolyását, és képes érési folyamatokat sürgetni. Ebben az értelem az „idő” mindig jelenvaló és időszerű. Az általunk használt időszámítás szerint most majdnem elértük a 2000. évet. A Gergely-naptárral számolunk, mely a nap mozgása után tájékozódik. Mások azt mondják, hogy a második évezred már elkezdődött, megint mások, hogy csak egy évvel később kezdődik majd. A zsidó hagyomány teljesen más időszámítást követ, mint a kereszténység, az iszlám pedig a napévek mellett a 354 napból álló holdévekkel is számol. E rendszerek különbözősége meglehetősen zavarba ejtő.
Mégis, talán a keresztény időszámítás sugallja azt, hogy az emberiség még igen fiatal, és ígéretes jövő előtt áll. Ám már évezredekkel ezelőtt léteztek magasan fejlett kultúrák, úgyhogy a modern embernek nem kellene magát abban a tévhitben ringatnia, hogy ő aztán különösen messze előrehaladt.


A JÖVŐ A MÚLTBAN KEZDŐDÖTT

A holnapra nyíló ablakot jövőnek hívják. Akinek szabad kitekintenie rajta, az megpillanthatja a várhatónak egy képét. Talán egy másik távlatot? Vagy egy másik világot? Ez az ablaküveg gyakran színes, sokszor tükörhöz is hasonlatos, és a kitekintőnek többnyire csupán a saját gondolatait veti vissza. Csak ritkán annyira áttetsző, hogy megmutassa a fejlődések mögött rejlő alakulásokat.
Az egyik számára a megpillantott dolog rózsás és várakozást keltő, a másiknak sötét és fenyegető.
Aki kinéz ezen az ablakon, rendszerint azt gondolja, hogy a jövőnek még csak ezután kell eljönnie. Ez azonban veszélyes tévedés. Mert a jövő már elkezdődött: tegnap elvettetett, ma érlelődik, és holnap learattatik. A jövő a múltban kezdődik.
Téridőben tekintve, látszólag csak egyetlen fajta jövő létezik, nevezetesen az az idő, amely még előttünk áll és az észlelhető világegyetem életfolyamataiban rajzolódik ki. A látható világegyetem mögött mindazonáltal léteznek még más, végtelenül hatalmasabb világegyetemek, melyeket földi érzékszervek képtelenek észlelni. Másképpen szólva: az általunk lakott és átkutatott világegyetem az „éj királynője”, a teljes valóságnak csak egy külsődleges és nagyon behatárolt nézete.
Látható világegyetemünk – vagy ahogy Jacob Böhme nevezi: a halál mérhetetlenül nagy háza – a mentális, asztrális, éteri és anyagi területeken számtalan megnyilvánulást mutat, az e területeken előforduló energia és anyag minden fokozatában. Az ember tudatában egyaránt központi szerepet játszik eme megnyilvánulások fogantatása, születése, növekedése és tudatossá válása. Ezek képezik az illető jövőről kialakított elképzeléseit látszat és valóság látomása formájában.

A Halak korszaka korunkban lép át a Vízöntő-korszakba. Már hosszú idővel ezelőtt előreküldték e váltás első jeleit mint „hírnököket”, és megjelölték a szükséges változásokat. Ami korábban sokak számára láthatatlan volt, az most mindenkinek láthatóvá válik. A Vízöntő lebontja a régit, és mindent megújít, ami új életesélyeket tár fel. A Vízöntő az istenterv beteljesítésére sarkall, s megszabadítja az emberiséget minden köteléktől, ami még fogva tartja. Nem a fennálló tudományos, vallásos és kulturális normák megújításáról van azonban szó, hiszen ezeknek megvolt a saját korszakuk, és az új fejlődésbe nem illenek bele – még modernizált formában sem. Ma kizárólag az igazán spirituális, szellemmel eltöltött emberről van szó, akinek a régi emberből kell kibontakoznia, és az arra előkészített szívekben kell alakot öltenie. A Vízöntő meghozza „Krisztus újraeljövetelét”, a belső kereszténység új impulzusát, melynek az ember szívében kell feltámadnia.


DE MIT TUDNAK ERRŐL AZ EMBEREK?

Az életet ajándékozó víz már áramlik a világra és az emberiségre, de csak kevesen tapasztalják pozitív befolyásként.
A többiek ehelyett egy mindent elsodró áradatot élnek meg.
Ez kínos ürességet hagy hátra bennük, amit megkísérelnek minden lehetséges eszközzel, nagyon különböző úton és módon újra feltölteni. Ennek során különösen azok az anyagi és finomanyagi reakciók tűnnek fel, melyek „a személyiségért és a személyiségben kibontakozó új fejlődésekre” irányulnak. Az emberek által most bejárandó út azonban olyan út, amelyen a személyiséget már nem hasítják, nem nemesítik és nem is kerül egyre nagyobb fogságba, hanem amelyen a személyiséget véglegesen fel kell adni, hogy a halhatatlan lélek elfoglalhassa helyét.
Bolygónk egy piciny kerék a nagy egyetemes óraműben. Azok a sugártörvények, melyek ezt a testet uralják és adott célra irányítják, egyúttal a világ és az emberiség minden fejlődését is meghatározzák és vezetik. A világnak és az emberiségnek reagálnia kell rájuk! Amikor azt mondják, hogy a jövő a csillagokban rejlik, akkor ez teljesen helyes, de nem a tömegek asztrológiájának értelmében. Bizonyos csillag-együttállások ugyanis az emberiség nagy sürgető és sorsmeghatározó erői. Így már hosszú idővel ezelőtt kihirdették és leírták, hogy a Kígyó és a Hattyú csillagjegyek világforradalmat idéznek elő, és az emberiséget majdan teljesen új korszakba vezetik.

Nos hát ez a vízöntő tűzvihara, amely megrengeti az eszmények eleddig szilárdnak vélt alapjait, de egyidejűleg ez a tűzvihar ajándékozza az embernek azt az alkalmat, hogy áttörhesse határait. Nem a külsődleges értelemben vett téridő határairól van szó, hanem azokról a határokról, melyek akadályozzák az ember benső növekedését, és távol tartják attól, hogy kiemelkedjen a dialektika börtönéből. A klasszikus rózsakeresztesek ezeket a jegyeket „Isten hírnökeinek” vették.
Ma, 400 évvel később, a három úgynevezett „misztériumbolygó” is közismert: az Uránusz (1781-ben Herschel fedezte fel), a Neptunusz (1846-ban Galle észlelte), és a Plutó (1930). Az ezoterikusok ezen kívül beszélnek három további, még fel nem fedezett bolygóról is, melyek a Nap közelében találhatók: ezek Izisz, Hermész és Hórusz. Ez az utolsó „darabka jövő” tehát már régóta létezik, még ha a tudomány nem is fedezte fel. 1949-ben A. E. Thierens így írt Kozmikus törvény című könyvecskéjében: „...azt várjuk, hogy (absztrakt) bolygókat találnak az Ízisz, Hermész vagy Hórusz szféráiban, melyek a Vénusz, Merkur és a Nap szféráit tükrözik vissza.”
A látható világegyetem a mindenség-megnyilvánulás egy teremtési fázisa. Benne minden megjelenési forma mulandó, és szakadatlan változásoknak van alávetve. A téridő eme ruhája mégis egyre inkább irreálisnak tűnik, ha az ember belegondol, hogy újabb és újabb csillagokat fedeznek fel, melyek már évezredekkel ezelőtt kihunytak, és hogy vannak olyan bolygók, melyeket bizonyára majd még csak ezután fognak felfedezni. A tér öltözete, melyet az idő kormányoz, mindig is korlátozott marad, és egy körforgásos mozgás belsejébe zártan terül el. A Prédikátor szavaira gondolva, miszerint semmi új sincs a nap alatt, és minden, ami volt, vissza fog térni, joggal kérdezhetjük, hogy van-e egyáltalán „jövő”, és mit takar ténylegesen a jövő fogalma. Talán csak egy elvárásokat keltő csali az emberiség mozgásban tartására?


MINDEN ÉLŐ TUDATOSSÁ VÁLÁSA

A tér és idő területein minden fejlődés arra szolgál, hogy lakóinak tudatát kibontakoztassa. Egyes modern kutatók tagadják a tudat létezését, mások megállapítják, hogy minden életformának van tudata, és hogy ez a tudat fejlődésben van. E fejlődés során az emberre különösen érvényes, hogy tudata eme folyamat végén annak felismeréséhez vezeti el, hogy a téridő dimenzióinak foglya. A tér és az idő így „az örökkévalóság gyakorlóiskoláját” alkotják, melyben a tudat csavarvonal formában emelkedik fel a számára megszabott határokig.
A csúcsponton az embert választás elé állítják: feláldozni a behatárolt tudatot egy olyan tudatért, amely egy még ismeretlen dimenzióba nyújt bebocsátást, vagy visszatérni a kezdethez, hogy még egyszer végigjátssza az egész fejlődést. Aki megérti az „idők jeleit”, és megragadja az új lehetőségeket, az új jövőt épít saját magának és mindenki más számára is. Ez így volt, így van, és így lesz mindenkor. Ezt erősíti meg a Prédikátor sóhaja és könyörgése.


A JÖVŐ ÉRTELMEZÉSE

A jövő fogalmát tehát nagyon különböző módon lehet értelmezni, felfogni, életre kelteni és megtapasztalni. Ami az egyik számára jövő, az a másiknak már réges rég a múlté. Ami az egyiknek közeli jövőként kopogtat, az a másiknak még a ködös messzeségben vesztegel. Valaki még a jövőnek tulajdonítja ugyanazt, ami másvalaki számára már időszerű és élő jelenné vált. A jövőt nem pusztán az határozza meg,
Minden élőlény tárolja az emlékezetében élményeit és azok eredményeit. Ha ez egy csoporttal kapcsolatos, akkor „kollektív tudatról” beszélünk. Ez egyaránt áll az emberekre, állatokra és növényekre is. A Föld és lakóinak egész fejlődésmenete is fel van azonban jegyezve, csakúgy, mint a naprendszerben végbemenő folyamatok összessége a makrokozmoszban egyszer már megrajzolt erővonalakkal egyetemben.
E feljegyzések együttese alkotja úgymond a „természet emlékezetét”.
hogy miként „gombolyodik le” az idő, hanem mindenekelőtt az az út és mód, ahogy az egyes ember és az őt magába foglaló csoport felfogja és kivitelezi életfeladatát.
A jövő az életmegnyilvánulások summájaként, az emberek közötti viszonyok, a karmikus fejlődések és a természettörvények összegeként válik önnön valóságává.
Ebben a folyamatban nagy különbségek léphetnek fel. Minden jövő az emberek múltjára alapozódik, akik feltették és felteszik magukban a kérdést: honnan jönnek, kicsodák ők, és hová tartanak. Válaszuk életvitelükben fejeződik ki, és így meghatározza jövőjüket.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,