Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1998-as évfolyam

1998/2/ Miért szükséges az asztráltest megtisztítása?

Pentagram > 1998-as évfolyam

AZ EMBER ASZTRÁLTESTÉT VÁGYTESTNEK IS NEVEZIK, MIVEL EBBEN A TOJÁS ALAKÚ TESTBEN JÖNNEK LÉTRE ÉS VANNAK FENNTARTVA A KÍVÁNSÁGOK ÉS A VÁGYAK. INNEN JUTNAK EL EZEK AZ ERŐK AZ ÉTERTESTEN ÁT AZ ANYAGTESTHEZ. ÍGY TÁPLÁLJÁK AZ EMBERT ÉTERIKUS MÓDON.

A Corpus Hermeticum leírja, hogy a bukott ember asztráltestét hét bolygói szféra határozza meg. Aki foglakozott már valaha mélyebben asztrológiával, az tudja, hogy a bolygói befolyások nagyon fontos szerepet játszanak. Sugárzásaikat az asztráltestbe vetítik, és onnan befolyásolják és irányítják feladatuk szerint a szerveket, végtagokat, illetve az egész testet. A tapasztalt asztrológus pontosan el tudja magyarázni, hogy bizonyos időpontokban mely nézetek kedvezőek vagy kedvezőtlenek az Önök számára. Aki ezekhez az útmutatásokhoz igazodik, az egyrészt talán bizonyos mértékben biztosabbnak, nyugodtabbnak érezheti magát embertársainál, másrészt viszont adott esetben szerfölött nyugtalanná válhat, mivel előre tudja, hogy mi fog vele történni. Ezért különböző rendszereket fejlesztettek ki, hogy segítsenek az embereknek keresztüllavírozni sorsuk akadályai között. Sőt, a modern gazdasági életben alkalomadtán még a munkavállalók horoszkópját is tekintetbe veszik: aki ezen a napon, ebben az órában itt vagy ott született, annak ma el kell hagynia munkahelyét, nehogy balesetet idézzen elő.
Hogy ezek a technikák nem újak, már a Corpus Hermeticum fejtegetéseiből is kiderül. E műben azonban azt is világosan és egyértelműen megmondják, hogy aki meg akar szabadulni ezen sorsmeghatározó erőktől, annak egy alapvetően más útra kell térnie.
„És így emelkedik az ember felfelé a szférák összekötő erején át;
·az első körre ráhagyja a gyarapodás és csökkenés erejét;
·a másodiknak otthagyja a gonoszban való jártasságot és a tehetetlenné vált ravaszságot;
·harmadiknak a kívánságok hatalomvesztett káprázatát;
·a negyedik körnek az uralkodni vágyás hiúságát, mely már nem képes elégedettséget kelteni;
·az ötödik körnek az istentelen elbizakodottságot és durva meggondolatlanságot;
·a hatodik körnek a gazdagsághoz való hatástalanná tett kötődést;
·a hetedik körnek otthagyja a szüntelenül csapdákat állító hazugságokat.”

Ebből a hermészi magyarázatból kiderül, hogy a megszabadító cselekedetet nem hajtóerőink művelése és tökéletesítése jellemzi, hanem az elengedés és az átadás. Nos, az „elengedés” és az „átadás” fogalmakat különféleképpen lehet értelmezni. Az ember elengedhet valamit például azért, mert az már nem olyan szép. A legtöbb esetben másvalaki persze még ezektől a dolgoktól se tud megválni, mivel ez a „kevésbé szép” sem engedi el egykönnyen áldozatát. Csupán egy másik szinten kezdődik el a vonzalomnak és a taszításnak egy új körforgása, amellyel új tapasztalatok függnek össze. Egyébként minden marad a régiben. Ugyanez érvényes az „átadásra” is. Egyesek számára ez a lemondást jelenti valamiről, amit másvalaki birtokolni szeretne. Mások számára átadás az, ha örömmel hagyják magukat elkábítani egy zenedarabtól, egy elbeszéléstől vagy valami más művészi alkotástól. „Teljesen át kell adnod magadat neki, és élvezned kell, egyébként nem tapasztalod meg a hatását” – szóval ilyesformán gondolják.

Hermészi tekintetben azonban ezek a meghatározások rendkívül kétesek, és az embernek semmiféle igazi belső szabadságot nem adnak. Ennek eléréséhez először testének utolsó sejtjéig meg kell tapasztalnia, hogy dialektikus kívánságai és vágyai szellemi tekintetben károsak számára, hiszen ezek a vágyak olyan erőkkel töltik meg asztráltestét, melyek az egész testrendszer számára táplálékká alakulnak. Addig semmit sem jelent, ha valaki ezt mondja: „Ezt többé nem teszem meg. Ezt nem tartom már jónak”. Határait ugyanis más módon tapasztalja meg. Az örök igazságot kutató embernek belsőleg kell megtapasztalnia, hogy asztráltestének egész tartalma falként áll előtte, pontosan abban a pillanatban, amikor a haláltermészet erőit akarja legyőzni. Ha ezt a falat nem bontják le, a kereső nem jut előbbre. Talán elkezd ásogatni és vájkálni, hogy egy átjárót találjon, a fal azonban rendíthetetlennek bizonyul. Ez a fal a saját önvalója, amely sok testet öltésen át a mikrokozmoszban valóságos erődítménnyé épült ki. Az én gyakran kezd barátságosan, megértően ügyeskedni, hogy határait valamelyest kijjebb tolja. Bizonyos idő múlva aztán kiderül, hogy az erődítmény ugyanúgy áll, mint azelőtt. Sőt, legtöbbször még jobban fel van szerelve, mint azelőtt, és még nehezebbé teszi a dialektikus természet hatalmával való szembeszállást.
Az elengedés tehát egy belső folyamat. Ha valaki egy dolgot valóban el akar engedni hermészi értelemben, annak előbb teljesen zátonyra kell futnia a haláltermészet folyton változó nézeteiben. Meg kell tanulnia elengedni a dialektikus természetet, minden velejárójával együtt. Akkor az „átadás” fogalma teljesen más értelmet kap. Az átadás ezután már nem csak részben és bizonyos feltételekkel történik, hanem az én fenntartásai nélkül, mivel az én belátta, hogy már semmit sem képes felkínálni többé. Ekkor az én-erődítmény átadása egy nagyon tudatos és intelligens cselekedet. Amikor az én és vele egyidőben az asztrális nézet átadja magát a világosságnak, akkor ezt nem önteltségből vagy a Gnózis iránt érzett rokonszenvből teszi, hanem mintegy első lépésként az anyagtestet kormányozó gondolkodás, kívánságok, érzelmek és életerők megtisztításának hosszú folyamatában. Csak ily módon képes a halhatatlan lélek visszanyerni a szabadságát.
Nos, melyik hét nézetről van itt szó? A Corpus Hermeticum felsorolása szerint:
·a gyarapodás és csökkenés ereje;
·a gonoszban való jártasság és a tehetetlenné vált ravaszság;
·a kívánságok hatalmát vesztett káprázata;
·az uralkodni vágyás hiúsága, mely már nem nyújt kielégülést;
·az istentelen elbizakodottság és a durva meggondolatlanság;
·a gazdagsághoz való hatástalanná tett kötődés;
·a szüntelenül csapdákat állító hazugságok.

Vegyük mércéül az új asztráltestet ahhoz, hogy a lehető leghűbb képet alakíthassunk ki magunknak az asztráltestben végbemenő szükséges változásokról. Ily módon könnyebb felismerni, hol tér el a „régi” az „újtól”, vagy a „beszennyezett” a „tisztától”.
Az új asztráltest az egyetemes szeretetből él, az isteni Napból. A bukott asztráltestet az én önfenntartása uralja. Ez a hangsúlyeltolódás a bukás okozója.
Az új asztráltestben az ősi erő világossággá változik, amely szakadatlanul közli magát az egész teremtéssel. Ez ellentétben áll a dialektikus ember rokonszenvével és ellenszenvével, amellyel egyeseket előnyben részesít, másokat pedig hátrányban. Az isteni fény melegséggé, hangzássá, mozgássá, összetartó erővé és életté változik át. Ha ezek az erők és hatások az istenterv alapján harmonikusan kibontakoznak, akkor az eredmény tisztaság, harmónia és halhatatlanság lesz. Ha az ember visszaél velük, akkor ezekkel az isteni képességekkel egy tisztátalan, diszharmonikus és elfajult világot teremt.

Az istentervtől való eltérés, az ősi erőkkel való visszaélés az asztráltestet alacsonyrendű vágyak forrásává változtatta, amelyből az emberek élnek. Nagy léptékben nézve ez történt az egész emberiség asztráltestével, kicsiben véve pedig minden egyes emberével. Így kötözte magát az ember a bukáshoz. A hermészi tanácsot megszívlelve elkezdhetjük a fejlődés kerekét másfelé forgatni. Egy ilyen tettel az egész emberiség számára lehetőséget teremtünk a változásra és a megújulásra.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,