Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1998-as évfolyam

1998/6/ Kulcs a fény kincseskamrájához

Pentagram > 1998-as évfolyam

ISTEN ÖRÖK IGÉJE, AHOGYAN EZT A JÁNOS EVANGÉLIUM MÁGIKUS BEVEZETŐJE NEVEZI, AZ ARANY KULCS MINDEN MISZTÉRIUMHOZ. EZ AZ ÖRÖK TITOK, MELY AZ EGÉSZ MINDENSÉGET KÖRBEFOGJA. EZ AZ A MAG, MELY A NAPTEST SZELLEMI FÉNYÉNEK ÉS EGYÚTTAL AZ ÖSSZES MAKROKOZMOSZNAK ÉS MIKROKOZMOSZNAK IS A MAGJA.

Istennek ez az igéje a teremtő,
alkotó szó: a fiat!, a felcsendülő harsonaszó, mely a monádikus lángot felébreszti, és az életet számtalan színárnyalatú rezgésben megnyilvánulásra sürgeti.
Az élet ezáltal „megfürödhet” az egyetemes égboltban, mely a mindenségszeretet sugárzó fényét tükrözi. Ez a misztérium körülöleli, ugyanakkor tartalmazza is a mindenséget. Ez a „kezdet igéje”, mely ma is hangzik és az örökkévalóságig hangzani fog. „Ebből a misztériumból jöttem elő” – mondja Jézus, a monádikus fényember. Ennek az igének a hét áramlata és kisugárzása képezi
a fényember fényruháját. Ez az egyetlen misztérium, amely az egész teremtésben benne rejlik,
és egyedül a tiszta Gnózisnak, az igaz ismeretnek a vallásán keresztül lehet e rejtélyek fátylait eltávolítani. A Gnózis a monádikus láng kiáradásának összessége. A monádikus láng köti össze a Szellemet a fénylélekkel. Ez a fénylélek az emberben is jelenlévő. Ezért mondja Jézus: „Ébredjetek fel álmotokból, és emelkedjetek fel Krisztushoz, aki titeket fel akar emelni a világosságba.” A Gnózis az Önök szívében születik meg, a fej pedig megnyilvánítja az élő ismeret gyümölcsét. Ez a gyümölcs a Gnózis, mely a fénylélek ismerete. Ez az ismeret fogja Önöket megvilágosítani, és a fény kincsestárának kulcsát Önöknek ajándékozni.


AZ ANYATEJJEL MAGUNKBA SZÍVOTT HAZUGSÁGOK

Az egyetemes beszéd e részei, valamint az ősrégi szövegek más töredékei is közkézen forogtak a keresztény időszámítás kezdetén az akkori vallási és filozófiai körökben. Ezek a szövegek egy egészen más gondolkodáshoz és tökéletesen más vallásos tapasztalathoz vezetnek bennünket, mint amit a Názáreti Jézusról szóló tudósítások vagy az egyházatyák és a tanulóik által megalkotott tanok tartalmaznak.
Mivel most újra egy karácsonyi korszak közeledik, a hiteles rózsakeresztesek sem töltik idejüket Krisztus születésének romantikus elbeszélésével, ahogyan azt évről évre az emberiség elé tárják. E romantikus elbeszélést és a történelmi „tényeket” különböző oldalról érik támadások. A történetileg tájékozódó kereszténységet azzal a komoly váddal illetik, hogy a keresztény tannal saját céljaik érdekében visszaéltek. Az elmúlt évszázadokban már sokan leleplezték ezt az árulást, de tiltakozásukat újra meg újra vérbe fojtották. Az emberiség ma mégis a leleplezés korszakában él.
Most sok olyan dologról rántják le a leplet, mely nem nyújt örvendetes látványt. A meztelen valóság azt bizonyítja, hogy mennyire torz társadalma, tudománya és vallása van az embereknek, akik saját világukat maguk teremtették meg. Ezért nem csoda, ha a nyilvánosságra hozott tények láttán a legtöbben visszarettennek. Másrészt azonban mohón magukba is szívják azokat, mert keresik az igazságot.


FIGYELMEN KÍVÜL LEHET-E HAGYNI A TÉNYEKET?

Aki a Biblia keletkezési problémáival elmélyülten foglalkozik, és ezzel kapcsolatban a gondolatait papírra veti, az bizonyos lehet abban, hogy a nyilvánosság egyre növekvő mértékben fog érdeklődni iránta. Emellett természetesen felvetődhet a kérdés, hogy mindazoknál, akik a „Gnózist” így akarják népszerűsíteni, nem játszik-e szerepet a személyes érdek is? Meg vagyunk azonban győződve róla, hogy akik belső ösztönzéstől hajtva leplezik le korszakunk ámításait, azok teljesen tisztességesen dolgoznak. Mégis elgondolkodtató, hogy az emberek figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy létezik egy modern szellemi iskola, ahol a test és lélek szerinti újjászületés folyamatát immár 75 éve tanítják és alkalmazzák. Legalábbis figyelemre méltó, hogy következetesen elhallgatják azt a tényt, hogy Jan van Rijckenborgh, a modern gnosztikus és transzfigurista már akkor beszélt és írt a Gnózisról – mint a belső ismeret és a megszabadulás forrásáról –, amikor még ezek a „modern” publikációk meg sem jelentek. Sőt mi több, alapított egy tisztán gnosztikusan irányuló közösséget, mely ma már több mint 30 országban van jelen, és az ottani komoly keresőknél is – akik az egyetlen igazságot kutatják – nagy figyelmet kelt. Jan van Rijckenborgh szívesen idézte a barokk misztikus Angelus Silesius következő szavait:
„Ha Krisztus Betlehemben
ezerszer is megszületne,
ám benned nem,
akkor mégis el vagy veszve.
Az örök ige bizony még ma
megszületik.
Hogy hol? Ott, ahol önmagadban önmagad elveszik.
Az üdvösség kapujában
csak az lehet,
ki az új életben megszületett.
Azt kérded hát, keresztény:
Hol van Isten trónja?
Benned, hol Ő Fiúként
megszületik újra.
Ha te, Isten-szülte
a Fiút az új létre segíted,
akkor te távozol,
Ő pedig beléphet.”

Az eljövendő új ember első kiadásában (1953) azt mondja Jan van Rijckenborgh:
„Először egy régi témát kell elővennünk, amelyről a köreinkben már sokat beszéltünk, nevezetesen arról, hogy Krisztus nem egy magasztos hierofáns, aki valahol a durvaanyagi világon kívül tartózkodik, hanem elsősorban egy olyan személytelen, korlátlan lényről van szó, aki világosság, erő és hatalmas sugártér alakjában ismerhető fel. Ez Krisztus sugártere, amely közöttünk megjelent és sötét világrendünket nem hagyja nyugton. Ennek a sugártérnek, ahogy ez világosan felismerhető, erős befolyások, sőt befolyások egész sora a következménye.”
Jan van Rijckenborgh már sok éven át magyarázta templomszolgálatokon és előadásokon az egyiptomi misztériumok, a manicheusok, az esszének, a bogumilok, a katárok és a klasszikus rózsakeresztesek Gnózisát, mielőtt még a keresők nagy serege számára a „Gnózis” fogalma egyáltalán közismertté válhatott volna. Megmutatta a gnosztikus utat Hermész Triszmegisztosz, Buddha, Lao-ce és sok más bölcs tanában, akik az eredeti értelemben a Gnózishoz tartoztak. Tanulóit arra ösztönözte, hogy maguk is vizsgálódjanak, hogy felismerhessék, mi az, ami a Gnózis, és mi nem az.
Jan van Rijckenborgh mintegy ötven évvel ezelőtt jelentette meg a Dei Gloria Intacta (Isten dicsősége érintetlen) című könyvet, mely teljes áttekintést ad a megszabadító útról. 1945 májusában – röviddel a második világháború befejezése után – e könyv első fejezetét használta fel a haarlemi templomban tartott, háború utáni első beszédében. Ez volt az ő Fama Fraternitatis-a, az ő hívása és felszólítása a tanulókhoz, hogy szabadítsák meg magukat a természetvallásos, történelmileg tájékozódó kereszténységtől. Tanulóit mesteri módon vezette ki az egyházi gondolkodás sötétségéből, hogy eljussanak az egyetemes kereszténységig. Megmagyarázta az újjászületés ösvényét, mely a gnosztikus-keresztény misztériumokban rejlik, és amely minden emberben csakis Krisztus követésében válhat valósággá.
A Dei Gloria Intacta-ban ezt írja: „A kereszténységet nagyobb összefüggésben kell látni. Nem Betlehemben kezdődött, hanem évezredekkel korábban jött létre, mivel az egyetemes Krisztus-fáradozás a tér-idő rend évmilliói fölött ível át.”


A KRISZTUSFÉNY 33. BEERESZKEDÉSE

Az isteni világosság beereszkedése a mindenség kozmikus időszakaira van hangolva. Az interkozmikus sugártér, mely korszakunkban a harmincharmadik alkalommal ereszkedik le közénk, évszázadunk végén újra áthalad az állatövi kör egy fokán. Az állatövi óramű utolsó perce rendkívül nagy jelentőségű, mert az emberiség időközben megérett egy szellemi forradalomra, egy döntő jelentőségű szellemi átváltozásra. Az emberiség most egy kozmikus fordulat utolsó szakaszában található, mely kb. 6 000 évet ölel át. Olyan időszak ez, amelyben egy új tudat nyilvánul meg és jut érvényre. Ahhoz, hogy ez az új tudat érvényre jusson, döntő jelentőségű tapasztalatok eredményével kell rendelkezni, az idők mélyén átvezető, hatalmas küzdelmekkel teli fájdalom-menetelés tapasztalatára van szükség. Mi még az élet-óceán hullámtaraján vagyunk. Ide-oda dobálnak bennünket a Napkozmoszból jövő mágneses viharok, melyek életterületünket megtámadják. Olyan sugárzásokról van szó, mint ismeretes, melyek mindent megnyilatkozásra késztetnek, megérintenek és befolyásolnak, s minden elemen áthatolnak. A Napkozmoszból jövő sugárhatások megérintenek minden életet, befolyásolják azt, és semmi sem tartóztathatja fel őket. Ez azt jelenti, hogy számtalan ember tudatát érintik meg, és ebből az új észlelések és tapasztalatok egész sora bontakozik ki. Egy szinte mindent átfogó, új tájékozódásról van szó, amellyel sok ember tudatának a változása is magyarázható. Ez a változás nagyon fájdalmas és zavaros jelenségekhez kapcsolódik. Sokan fordulnak el a társadalom jelenlegi megnyilvánulásától. A jó és a rossz egyre groteszkebb formában áll szemben egymással, mialatt az új korszak mindenen keresztül utat tör magának.
Sokan igazodnak az új eszmékhez, és mindent le akarnak bontani. Mások arra használják fel ezt a gyökeres átalakulást, hogy régi, korhatag filozófiai és teológiai elméleteket az új korszakhoz igazítsanak. Egy harmadik csoport semmilyen változást és reformot nem fogad el, és a „New Age” üres szólamaival intéz el mindent.


TÉNY VISZONT, HOGY AZ ÚJ KORSZAK MÁR MEGKEZDŐDÖTT!

Az új korszak drámai kísérőjelenségek között tör utat magának. Egy nagyon figyelemre méltó korszakban élünk. Megéljük, hogy miként fordul az emberiség az őt fogságban tartó falak ellen. Ki akar törni abból a bezártságból, amelybe a történetileg tájékozódó kereszténység és más hasonló vallások zárták be.
A Szellemi Iskolában ezeket a nagy változásokat már sok évvel ezelőtt bejelentették és részletesen megtárgyalták. A kultúrák átalakulásának kellős közepén állunk, mely minden országban és minden népnél végbemegy. Az emberiség tudata és éppúgy az egyes személyiség tudata is követi ezt a folyamatot.
Mivel a Napkozmosz új sugarai nemcsak az asztráltestet, hanem az éter- vagy élettestet is megragadják, az új korszak változásai az egész személyiséget érintik. Egy olyan erő lép be az aurikus-mágneses mezőn keresztül az ember lélegzőterébe, mely sokak számára még idegen. Ezt az erőt úgyszólván belélegezzük, hatását senki sem kerülheti el. Megnyitja a tudatot a természet rejtett nézetei számára, és arra ösztönöz, hogy életünk hangsúlyát máshová helyezzük.


AZ ÚT VÉGRE FELFELÉ VEZET?

A nagy átalakulás következményeként, mely egyebek között a szédítő gyorsasággal fejlődő elektronikának is (számítógép, telekommunikáció, távvezérlés stb.) köszönhető, az ember egyre mélyebben ássa bele magát az anyagba. Van emellett azonban egy gyorsan növekvő másik csoport is, amely a tudatra ható kozmikus befolyások miatt egy egészen más világképet kezd megsejteni. Ha ez kezdetben a régi normák elvesztése miatt zavart és bizonytalanságot okoz is, mégis felismerhető a csillapíthatatlan szomjúság, amely az emberiség keletkezésére, az ember céljára és az eredeti emberiségre vonatkozó ismeret megszerzésére irányul. Az emberiség meg akarja ismerni a kozmosz titkait és a lét gyökereit.
A régi, történeti Isten már haldoklik, és a szív egy új szellemi láthatár felé fordul. Ebben az irányulásban azonban nagy veszély is rejlik, mert az ember a változás hatalmas kozmikus impulzusát nem tudja a teljes terjedelmében megérteni, mivel a szemét még fátyol takarja. Ezért léphetnek fel olyan magyarázók és értelmezők, akik már mindent tudnak, csak éppen a lényeget titkolják el. Eltérítik ezeket a megszabadító impulzusokat eredeti céljuktól, és az emberiséget újabb fogságba vetik.
Így jut szóhoz sok kis csoport és mozgalom is, melyeket a Biblia „hamis prófétáknak” nevez. Ők a „saját” igazságukat prédikálják, és mindent annak rendelnek alá, hogy ezt az igazságot fenntarthassák. Amíg nem fordulnak a világosságok világosságához, addig másra nem is képesek.


AZ EREDETI IGE MEGÉRINTI AZ EMBERT

Honnan származnak azonban a különböző magyarázataik és értelmezéseik? A mindenütt jelenvaló szellemi fény kiáradására reagálnak, melyet most teljesen új módon kötnek össze a világgal és az emberiséggel. Ez a szellemi fény az Igéből származik, mely a kezdetektől mind a mai napig az egész mindenséget megérinti és áthatja. Ez a másik élet, egy másik világ pránája, mely minden sejtünket megérinti, hogy a földekről behordja a termést.
Az aratás már nagyon régen elő van készítve! Vetőmagját már korszakokkal ezelőtt elvetették, és ami belőle kifejlődik, az élet termőföldjén érik meg. Milyenek lesznek a gyümölcsök? Hogyan fogják őket learatni? „Krisztusban” történik-e majd az aratás?
Mit jelent az, hogy „Krisztusban”? Ezzel arra utalnak, hogy az Ige, mely az embereknek világosságot és életet ad, három hatalmas alapon nyugszik. Az Ige nemcsak a teremtés alapvető ereje, hanem a szent beszédben az ismeret megnyilvánulásaként is le van fektetve, mely a szellem és a lélek létéről tájékoztat bennünket. Ez az ismeret a Gnózis, a megnyilvánult Ige!


A TISZTA LÉLEKKÖZÖSSÉG A FÉNY GYÚJTÓPONTJA

Az emberiségnek ezt az Igét sok küldött közvetítette, akik nem csak beszéltek a világosságról, hanem önmagukban szabaddá tudták tenni, és képesek voltak ki is hordani. Olyan közösségeket alapítottak, melyekben a világosság erőteljes, vibráló sugártérként tudott megnyilvánulni. Az emberiség eddigi útja során voltak olyan hosszabb-rövidebb szakaszok, amikor a „felettes természetnek” nevezett másik, tiszta világ fényereje a földszférában világosságtérséggé, új légkörré tömörült, melyben az életnek új lehetőségeket ajándékoztak. Ennek a világosságtérnek köszönhetően az ember szellemi fejlődése nagyon felgyorsulhatott.
Így tart lépést a világosság beereszkedése az állatöv óraművének a haladásával. Az emberiség ma is az istenfáradozásnak egy ilyen hullámán „úszik”. Még ha kevesen vannak is, mindazok felvétetnek a Gnózis-fény segítségével az aratás területére, akikben a halhatatlan lélekerőből valami megnyilatkozik. Ennek a biztonságnak a tudatában az volt a törekvése az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskoláját megalapító és kifejlesztő küldötteknek, hogy egy úttörőkből álló csoportot képezzenek maguk körül, egy gnosztikus szerzetet, mely arra irányul, hogy nagyon magas szellemi színvonalat érjen el, és mint „Ifjú Gnózis” a besugárzó fénytérséggel képes legyen együtt dolgozni.


MIT MONDHAT MÉG NEKÜNK A KARÁCSONYÜNNEP?

Így jutunk el három lényeges kérdéshez: Mit jelent nekünk, rózsakereszteseknek a karácsonyi ünnep, a világosság ünnepe? Mit jelent nekünk a Názáreti Jézus születése? Mit jelent Betlehem békéje? Ezek csupán külső jelképeket, profán eseményeket jelentenek-e számunkra, melyek már semmit sem mondanak az eredeti tartalmukról? Vagy az egészet teljesen más megvilágításban tudjuk-e látni?
Igen, egészen bizonyosan! Mert Betlehem a mi szívünk, ahol a rózsa fénye, az ősatom fénye megszületik. A fényünnep nagy csodája megvalósul a főszentélyben, mihelyt a tobozmirigy-szentélyben a monádikus láng egyesül a szív kundalínijével. Ekkor mondhatja mindenki, aki ezen az úton jár: „Én és az Atya, az élő lélek és a Másik, én és a monádom egy vagyunk!”. Ha a világosság a személyiségben – az élő lélek szolgálatában – elkezdhet keringeni, akkor a rózsa keresztútja, a via dolorosa a halál legyőzésével bevégeztetett.
Jan van Rijckenborgh egy olyan szellemi iskolát akart alapítani, amelyben egy úttörőkből álló csoport ifjú gnosztikus szerzetként egy gyújtópontot képez, tehát egy olyan közösséget, amely a mindenütt jelenvaló Gnózis-fényt képes felfogni és visszatükrözni, egy olyan közösséget, amelyben a Gnózis-fény hatalmas tűzzé lobbanna mindazok számára, akik keresnek, és a szívüket meg akarják nyitni a Gnózisnak.


FELKÉSZÜLNI A NAGY LÉPÉSRE

Hogyan lehet ehhez a közösséghez tartozni? Azáltal, hogy az asztráltest a dialektikus lét asztrális szférájától megszabadítja magát, és belép egy olyan szférába, mely maga a világosság, vagyis a Gnózis. Ez a fény közelebb van hozzánk, mint kezünk és lábunk. Szüntelenül megérint bennünket. Átsugárzik rajtunk, beburkol és minden oldalról áthat minket. Aki ennek tudatába jut és ebben a fényben akar élni, annak mégiscsak meg kell tennie néhány alapvető lépést. Meg kell tisztítania, alkalmassá, képessé kell tennie magát, hogy a lélek és a szellem egyesüljön benne.
Hogyan érhetjük el ezen belső megvilágosodás állapotát? Azáltal, hogy egész életünket erre a folyamatra hangoljuk, és kizárólag ennek szenteljük magunkat. Azáltal, hogy a régi, dialektikus természettől megszabadulunk, és életünk súlypontját következetesen áthelyezzük halandó énünkből a halhatatlan lélek életébe. Azáltal, hogy a régi természet kötelékeitől megválunk, és azokról végleg lemondunk. Ha ez nem történik meg, akkor minden a régi marad. Akkor csupán nézők maradunk, vagy esetleg hitetlenek, de semmi esetre sem transzfiguristák.


A BELSŐ ÉSZLELÉS MAGASABB OKTÁVJÁN

A rózsa ereje befelé és kifelé áramló sugárzásként jelenik meg. Egy észlelhető fluidumról van szó, az életprána kiáradásáról. Ebben az erőben nyilvánul meg az Ige, az élet és az emberben lévő világosság.
Ez a szívszentélyben végbemenő érintés a Jézus-születés a szív megtisztított barlangjában, amelyet Krisztus, a világ világossága, a szent Hétszellem mindenütt jelenvaló világosságtere tesz lehetővé. Ennek a magasztos folyamatnak, mely a szokásos értelmet messze túlhaladja, Isten szeretete az oka, a mindenség kovásza, a
teremtés alapja, amely – még felismerhetetlenül – az új lélekben megrezdül. Ez a szűztől való születés! Ez az igazi belső megvilágosodás!
Ez a belső megvilágosodás nem olyasvalami, ami csak a szenteknek és a mestereknek lenne fenntartva. Itt a fényerő-atom meggyújtásáról van szó az igazságot kereső emberben, ami áthatja a tudatát, és amitől megnyilvánulhat egy új dimenzió. Ezzel egy tökéletesen más észlelési képesség jön létre, a belső látás egy magasabb oktávja, amelyben az isteni bölcsesség, a Gnózis beszél. Ez a Gnózis az emberben lévő világosságszikra Gnózisa, a lélek Gnózisa, mely a Gnózis világosságterével van összeköttetésben. Ez az erő emeli az embert a korlátai fölé, helyezi életének hangsúlyát a másik világra, ahova az élő lélek tartozik. Ez az a Krisztus-ünnep, amely már nem süllyedhet le a szokásos mindennapi élet szintjére.
Így láthatjuk meg ebben az évszakban egy új gnosztikus aratási időszak fényét felkelni a láthatáron. Egy új, egyetemes érintés tör magának utat. Egy isteni lélegzet áramlik a haláltermészeten keresztül, hogy az elveszett Isten-szikrákat megérintse, felébressze, és a felettes természetbe visszavezesse. Aki ezt a küldetést meg tudja érteni, az emelje fel a fény fáklyáját, hogy embertársai felismerhessék és kövessék őt. Ekkor lesz a Krisztus-ünnep valódi gnosztikus világosságünnep.

A. H. van den Brul
(Nemzetközi Szellemi
Vezetőség)


A FÉNY

Legnagyobb félelmünk nem az,
hogy hiányosságaink vannak.
Legnagyobb félelmünk nem is
szörnyű nagy hatalmunkból fakad.
Legtöbbször a világosságunktól,
és nem a sötétségünktől félünk.
Azt kérded magadtól: ki vagyok én, hogy ragyogónak, rendkívül vonzónak, tehetségesnek és hatalmasnak kellene lennem?
De tulajdonképpen miért is ne?
Hiszen Isten gyermeke vagy.
Ha lealacsonyítod magad,
mit sem használ a világnak.
Nem jó, ha ezt teszed,
mert akkor a körülötted lévők
elbizonytalanodnak.
Mi arra születtünk, hogy Isten bennünk lévő világosságát
szerteárasszuk.
Ez nemcsak néhányunkban,
hanem mindannyiunkban
ott rejlik.
Ha engedjük, hogy fényünk ragyogjon,akkor öntudatlanul másokat is arra indítunk,
hogy ők is ezt tegyék.
Ha saját félelmünktől megszabadultunk, akkor a jelenlétünk automatikusan megszabadít másokat is.

Nelson Mandela
Üdvözlő beszéd, 1994.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,