Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1999-es évfolyam

1999/1/ Itt az idő, egy új kezdetre

Pentagram > 1999-es évfolyam

A MODERN TÁRSADALOM E-GYIK ALAPPILLÉRE A HA-LADÁS ESZMÉJE: NÖVEKVŐ JÓLÉT (MELYET SZÁMSZERŰEN IS KI LEHET FEJEZNI), EGYRE NAGYOBB TECHNIKAI, TUDOMÁNYOS ÉS SPORTTELJESÍTMÉNYEK. MIHELYT ENNEK A TÁRSADALOM-NAK VALAMELYIK KEREKECSKÉJE MÁR NEM GYORSUL TOVÁBB, HA MÁR NEM LEHET TOVÁBB NÖVEL-NI A TERMELÉST, AKKOR STAGNÁLÁS LÉP FEL, A DOLGOK KICSÚSZNAK AZ ELLENŐRZÉS ALÓL, A TŐZSDE ÉS A VALUTAPIAC ÖSSZE-OMLIK.

Ilyen pillanatokban megmutatkozik, hogy a jólétről szövögetett álmaink rögeszmén és tévedésen alapulnak. Nemrégen a modern közgazdászoknak, politikusoknak és kormányfőknek még sikerült az akadozó kerekeket újra meg újra mozgásba hozniuk, úgyhogy a gazdasági-társadalmi élet újra fel tudott lendülni – még ha mindez rendkívül tisztességtelen módszerekkel, például ellenőrzés alá vont háborúkkal és tömegmészárlásokkal történt is. Azt kérdezzük Önöktől: lehet-e egy társadalmat az élet megsemmisítésére alapoz-ni?

Nem is olyan régen a „haladás” még olyan varázsszó volt, amely megmozgatta a tömegeket: kultúránk halad előre! Hatásos Hold-, Mars-, Jupiter- és Vénusz-utazásokkal terelték el a földlakók figyelmét ezeknek a csúcstechnikai teljesítményeknek a valódi hátteréről és céljáról. Folyvást újabb tűzfészkek lángolnak ugyanis fel. Az USA Today 1998. január 2-i száma szerint a már ismert gócpontokhoz (Közép-Kelet, Észak-Írország, Banglades, Burundi, Kambodzsa, Kelet-Timor, Kasmír, Sierra Leone, Szomália, Sri Lanka, Szudán és Türkmenisztán) időközben még egy tucatnyi olyan csatlakozott, ahol már majdnem robbanásig feszült a helyzet. (Kaspi-tenger, Kína – Tajvan, a Balkán, India – Pakisztán – Kína, Közép-Afrika, az iszlám fundamentalizmus Szaúd-Arábiában, Korea, Afganisztán, Algéria, Kolumbia és Peru.) És egyre újabb áthidalhatatlan ellentétek fenyegetnek azzal, hogy háborús összetűzéssé fajulnak. Békemissziókkal és jószándékú nyilatkozatok pontosan adagolt tömegével bizonyos mértékig még kordában tartják a kedélyeket, és mindazokat, akik „Betlehem mélységes békéje” után vágyakoznak, hamis irányba terelik.

Ilyen „helyi csetepaték” már kétszer világháborúhoz vezettek. Mivel a XX. századnak gyakorlatilag már vége van, a történészek nem is késlekedtek a megállapítással, hogy ez volt az emberiség történetének legvéresebb százada.

Az első világháború 13 millió halottat követelt, a második pedig 20 millió katona és polgári lakos életébe került. 12 millió ember a lágerek áldozata lett. Aztán ehhez jönnek még azok a „csendben” eltűnt milliók, akik Sztálin és Pol Pot „tisztogatási akcióinak” és Mao ce-tung „kulturális forradalmá-nak” estek áldozatul. Eddig a nemzetközi viszályok legtöbbször területi hovatartozásra és etnikai problémákra vonatkoztak, manap-ság pedig inkább tiszta levegőről, egészséges vízről, alapanyagok-ról, energiáról és szennyeződésről vitáznak, jóllehet az etnikai problémák is tovább éleződnek.
A világ vezető személyiségei azt kérdik a jövő miatti aggodalmuk-ban: Hogyan lehetséges kézben tartani ezeket a konfliktusokat? És hogyan lehet felszámolni a tűzfészkeket?

Az emberiséget félelempszichózis tartja fogva. Annak érdekében, hogy kielégítse az anyag és a ha-talom utáni, mesterségesen fel-szított éhségét, saját természetes segélyforrásait rabolja ki. Emiatt aztán az oly ingatag ökológiai egyensúlyban is zavar keletkezik, mégpedig sokkal gyorsabban, mint ahogy a számítógépes mo-dellezés többnyire pesszimista jóslataiból várható lenne. Az anyagi, valamint az éteri és aszt-rális életterületek megtámadása mindig az életenergiák elrontásá-hoz és megsemmisítéséhez vezet. Az ebből keletkező miazmák az-tán a fennmaradó életelemeket is megtámadják, és láncreakciósze-rűen megsemmisítik az emberek, állatok és növények életterületét.

A Lectorium Rosicrucianum a be-szédeiben már évtizedekkel eze-lőtt felhívta a figyelmet arra az áradatra, amelybe ezen létszakasz végén kerül az emberiség. Azok-nak a tanulóknak, akik akkoriban hallották ezeket a beszédeket, már nem okozhatnak meglepetést a mai fejlemények. Ők felismerték, hogy ez az út elkerülhetetlen, ha az emberiségnek nem mutatnak más utat, azaz nem tér észhez, és nem irányul az eredeti életre, mely túllép téren, időn és halálon.

Egy kultúra utolsó fázisában min-den őrületen áttörnek, a szem-fényvesztés fátylait széttépik, és az igazság nagy erővel nyilvánul meg. Aki kellőképpen előkészült, az sokkal nagyobb meggyőződés-sel járja az utat, mint valaha-; azt az utat, amelyen a lélek megsza-badíthatja magát az anyagtól--. Ez az elanyagtalanodási folyamat szembesíti az embert lelkének új-bóli életre keltésével. Ugyanakkor azok a határlakók is megtapasz-talják a világ őrületének a végét, akik a hitüket eddig a rögeszme-kultúra további fejlődésébe vetet-ték.


VISSZA A KIINDULÓPONTHOZ

Minden – körülbelül 26000 év hosszú – csillagév alatt végbe-megy mind egy elanyagosodási, mind egy elanyagtalanodási fo-lyamat. Ez azt jelenti, hogy az egész bukott emberiség egy kö-rülbelül 26000 éves kerékfordulat alatt a kötöttségektől mentes álla-potból egy növekvő anyagoso-dásba és besűrűsödésbe lép be. Ez a folyamat addig tart, amíg az emberiség el nem éri a megkris-tályosodás legvégső pontját. Ezután kezdetét veszi az elanyagtala-no-dás folyamata. Ez pedig addig tart, amíg újra el nem érik a kiindulási pontot.

Napja-inkban ilyen fordulópontot értünk el. Sokan még a tudomány kima-gasló eredményeinek a befolyása alatt állnak, amely tudomány egy-re jobban az anyagba akarja beás-ni magát. Ugyanakkor a tények azt mu-tatják, hogy már elkezdő-dött az elanyagtalanodás. A dur-va- és a finomanyag közötti hatá-rok kitolódnak. És az olyan ké-pességek, mint a tisztánlátás és tisz-tán-hal-lás, melyeket még né-hány évvel ezelőtt is mint „bo-londságot” intéztek el, közis-mertté váltak. A napilapok, fo-lyóiratok és magazinok hirdetési oldalai tele vannak olyan ajánla-tokkal, amelyek auraelemzésre és az ehhez kapcsolódó természet-gyógyász módszerekre vonatkoz-nak. Ezeket a dolgokat most már nem lehet figyelmen kívül hagyni vagy letagadni.

Az emberiség életmenetének ezen fordulópontját egyrészt katasztró-fák kísérik, ugyanis minden régit és megkövültet széttörnek, más-részt viszont ez a fejlődés nagyon örvendetesnek nevezhető, mert a dialektikus törvényszerűség és el-fajulás kényszerzubbonyának le-vetésével új lehetőségek és képes-ségek válnak szabaddá.

Ezért hangsúlyozzuk nagy nyo-matékkal: most még szabadon dönthetnek, hogy rátérnek-e a re-generáció útjára. Ez a választás mindenekelőtt a fiatalok számára rendkívül nagy jelentőségű, mert ők még a jövőjüket építik. Ők még nagy energiatartalékokkal rendelkeznek, melyek ahhoz szük-ségesek, hogy életüknek határo-zottan új irányt szabjanak. Leg-mélyebb lényükből, nagy lelkese-déssel képesek dinamizálni elha-tározásukat.

Az idősek már elhasználták ener-giatartalékuk egy részét, ezért an-nál jobban kell sáfárkodniuk az-zal, amijük még van. De milyen erők és lehetőségek állnak valójá-ban rendelkezésükre azoknak, akik tényleg arra vágynak, hogy el-hagyják a sötétség világát, és az Ígéret Földjére lépjenek?

Az emberiség nemcsak kultúridőszakának végéhez köze-ledik, hanem a Vízöntő-korszakba is belép. Ezenkívül az úgyneve-zett misztériumbolygók – az Urá-nusz, Neptunusz és Plútó – is egy-re job-ban érvényre jutnak. Az Uránusz az állatöv Vízöntő jegyét uralja, és a Vízöntő elektromág-neses áramlatai átalakítójának is tekinthetjük. Az Uránusz és a Vízöntő együtt olyan erőket sza-badítanak fel, melyek lehetővé te-szik az em-bernek, hogy eloldozza magát a dialektikus természettől. Aki tehát pozitívan elhatározza, hogy alulról kezdve bejárja ezt az utat, az tapasztalni fogja az Uránusz- és Vízöntő-sugárzások hatékony se-gít-ségét. Uránusz megnyilvánulásai a mikrokozmosz középpontjával vannak kölcsönhatásban, ezért erősen befolyásolják a lélekcent-rumot, valamint a belső elválasztású mirigyeket. Jóllehet az említett erők már a XX. század kezdetén felléptek, hatásuk csak az utóbbi évtizedben vált világosan észrevehetővé. Ezzel is magyaráz-ható az ezoterika iránti oly szokatlanul nagy érdeklődés. Ez min-dig így van, ha egy kultúra a végéhez közeledik.


MIT JELENTENEK
MINDEZEK A JELENSÉGEK?

Hogy valamelyest mélyére hatol-hassanak az ilyenkor kifejlődő dolgoknak, a következő képet sze-retnénk Önök elé tárni. A termé-szet, ahogy ez a láthatóban és a láthatatlanban megnyilvánul, arra szolgál, hogy az eredeti céljától elhajolt emberiséget visszavezesse a kiindulópontra, vagy – amennyi-ben ennek a hívásnak nem, vagy még nem akar eleget tenni – meg-óvja attól, hogy még mélyebbre süllyedjen az anyagban.

A Vízöntő-korszakban kifejlődő „elanyagtalanodás” elsősorban te-hát arra szolgál, hogy a lelket ki-mentse az anyagból. Az ember er-re csak akkor tud reagálni, ha megnyitja szívét a mikrokozmosz központi magjából kiinduló su-gárzásoknak. Az anyagi szívnek tehát meg kell nyílnia a központi szív számára, ahol a „rózsabim-bó”, az isteni fejlődési terv magja fénylik. Ha a szív nyitott erre a magasabb fejlődésre, akkor el-zárja magát az alacsonyabb élet elől. Így a lélek megszabadul a haláltermészettől, és részesülhet az Egyetemes Hétszellem sugár-zásaiban. A most még sínylődő lélek akkor majd újra élővé válik; fényesen világít, és újra teljes ér-tékű munkaeszközzé válik – a vi-lággal és emberiséggel kapcsola-tos istenterv szándéka szerint.

Azért, hogy ez az egész folyamat jó úton haladjon, Uránusz kibon-takoztatja képességét. Az Urá-nuszt most ne is annyira látható bolygónak tekintsük, hanem olyan erőnek, amelyet az emberiségen való segítés céljából bocsát ki ez a bolygó. Aki pozitívan erre a su-gárra hangolja magát, az felsza-badítja önmagában a mindent át-fogó személytelen, önzéstől men-tes szeretetet, mely az egész te-remtést átöleli. Az emberiség számára készen álló új életterület erői, a hatodik kozmikus terület erői behatolnak a mi régi vilá-gunkba, és kivonják az embert saját énközpon-tú személyiségé-nek korlátozásai alól. És ezek bi-zony fantasztikus távlatok! Mert itt korántsem valami eszméről vagy kívánságról van szó, sem pedig egy rózsakeresztes tantétel-ről, hanem olyan asztrális erőkről, amelyek mindenkit megérintenek és előkészítenek az új fejlődésre – ha az illető is úgy akarja.

Ha az emberiség nem akarja elfo-gadni ezt a segítséget, ha nem ké-szül elő az „új életre”, akkor az elanyagtalanodás nem sok jóval kecsegtet számára. Mert akkor nem szabadul fel új lélek. Akkor csak egy régi személyiség marad vissza, amely szétesik, és a meg-maradó, régi természethez kötődő résznek egy újabb 26000 éves fejlődési ívet kell bejárnia.


MI MOST
A PILLANATNYI HELYZET?

Tételezzük fel, hogy Önök min-den életmegnyilvánulásukban az ént helyezik az előtérbe. Így ta-nulták, és sokan nem is gondol-kodnak el ezen. Mindenekelőtt a nyugati társadalmi formákban vi-szik túlzásba az öntudatot. A szü-letés és halál mókuskerekében ta-lán már az anyagosodás mély-pontját is elérték. Tételezzük fel továbbá, hogy – ha arra kerül a sor – nem hajlandók megnyitni személyiségüket a gnosztikus fej-lődésnek. Ez nem csak akarati gyengeségből, hanem a belátás hiányából is eredhet. Az is lehet, hogy túlságosan fáradságosnak találják ezt az utat, túl nagy meg-erőltetésükbe kerül. Ha ez a hely-zet, akkor lélekcentrumuk még teljesen be van tokozódva, és ön-magába van zárva. Ekkor nagyon magabiztosak, és a téridő látszat-világának foglyai, ez a világ telje-sen elnyeli Önöket. Ebben a hely-zetben találják el Önöket a Víz-öntő és a misztériumbolygók erői. Kőkemény énközpontúságu-kat megtámadják az örökkévalóság sugárértékei. Látóhatáruk kitágul, és személyes kis birodalmuk ösz-szeomlik. Ettől nyilvánvalóan iz-galomba jönnek, és robbanásig feszült helyzet keletkezik. A tér-idő által behatárolt lényük ekkor ellenáll.

Önhittségüket és önzésü-ket cafatokra tépik a lényükbe hatoló önzetlen szeretet sugarai. Erre az egyetemes szereteterőre reagálniuk kell! Ez az erő arra kéri Önöket, hogy engedjék be maguk-hoz az isteni szeretetet, hogy ta-nulmányozzák és dolgozzanak ve-le, hogy megadják lelküknek a ne-ki megígért szabadságot!

Aki ezt nem tudja vagy nem akarja elfogadni, az tapasztalja majd, hogy lényében növekszik a feszültség. Ennek a magatartás-nak a következményei mindenütt láthatók, és egyáltalán nem lehet örvendetesnek nevezni őket.

Ha valakit énközpontúságában megérint a világosság, akkor kö-teles a saját maga alkotta szemé-lyiségét átalakítani. Nincs más választása. Lerombolja a falakat, áthelyezi a határokat, új falakat épít, és védekezik minden ellen, ami kijut neki. Nem szokványos módon, sőt néha különcként vi-selkedik, és igazi kemény kobak módjára tiltakozik az énjére irá-nyuló legcsekélyebb támadás el-len is. Független akar lenni, és ezt gyakran külső vagy belső erő-szakkal mutatja ki.

Ez a minden lehetséges formában megmutatkozó tiltakozás annak a nagy változásnak a bizonyítéka, amely az egész emberiséget ma-gával ragadja. Az emberiséget új életterületre vonják fel. Az innen beáramló erőkre azonban negatí-van reagál. A rádió, televízió és a sajtó útján naponta tapasztaljuk eme negatív reakciók eredmé-nyeinek gyakran oly szörnyű részleteit. Az új sugarak feléb-resztik az úttörőszellemet is. Ez negatív mó-don fejeződik ki az ismeretlen utáni vágyban, mint pl. az űrutazásban, de a növekvő uta-zási kedvben és a tőzsdespekulá-ciókban is. A belső nyugtalanság továbbhajszolja – bárhogyan is – az emberiséget. A kábítószer be-folyása alatt tett túlvilági utazá-soknak ugyancsak nőtt a népsze-rűségük. A drogok, mivel látszó-lag minden korlátozástól megsza-badítanak, egyre inkább elterjed-nek. Ez vajon nem az Uránusz-be-fo-lyásra adott negatív reakció?

Mivel az új élet impulzusai gyak-ran úgy ereszkednek le, mint de-rült égből a villámcsapás, nagy ellenállásba ütköznek, melyen át kell törniük. Így váratlan helyze-tek jöhetnek létre, és új betegsé-gek léphetnek fel. Sokak élete tele van feszültséggel és szorongatta-tásokkal. Az emberi viselkedés olykor teljesen ésszerűtlen. Az új sugárviszonyok miatt a látható és láthatatlan területek közötti fátyol máris egyre vékonyodik, míg a választóvonal teljesen el nem tű-nik. Ekkor a tükörszféra lakói még jobban ki tudják majd zsák-mányolni földi ellenpólusukat.

Az az állapot tehát, amelyben az emberiség jelenleg található, mód-felett aggasztó. A földi életterü-letnek és lakóinak a pusztulása elérte a végső felgyorsulás stádi-umát. Ezért annak a valós veszé-lye is fennáll, hogy aki még az igazat akarja, azt is az elfajulás vészes áradata ragadja meg.

Ezért tártuk Önök elé mindezt. Döntsenek tehát saját életútjuk felől, és ne halasszák ezt a döntést holnapra! Döntsenek, amíg erre lehetőségük van.

Nagyon reméljük, hogy ezek a szavak segítenek abban, hogy he-lyes módon határozzák meg he-lyüket a világban és a Teremtő fejlődési tervében!

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,