Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1999-es évfolyam

1999/2/ "És ímé, nagyobb van itt Salamonnál"

Pentagram > 1999-es évfolyam

AZ ÓKORBÓL SZÁRMAZIK EGY ELBESZÉLÉS, MELY AZ IDŐK FOLYAMÁN A MŰVÉSZEKET MINDIG IS FOGLALKOZTATTA. ENNEK A TÉMÁNAK SZÁMOS ÁBRÁZOLÁSA TALÁLHATÓ, BÁR A MŰVÉSZEK A MEGFORMÁLÁSBAN SOK SZABADSÁGOT ENGEDTEK MEG MAGUKNAK. SÁBA KIRÁLYNŐJÉNEK TITOKZATOS TALÁLKOZÁSÁRA GONDOLUNK SALAMON KIRÁLLYAL.

Ez az elbeszélés keresztény időszámításunk előtt körülbelül 1000 évvel keletkezett. Az Ószövetség részletesen ismerteti ezt a találkozást a Királyok első könyvében, továbbá a Krónikák könyvében. De itt nemcsak a fenti két szereplőről tudósítanak, hanem szó van egy harmadikról is, a tíruszi mesterépítészről, Hírámról.

A legendák elmondják, hogyan hozza össze a sors ezt a három szereplőt egy bizonyos célból. Miről is van szó tulajdonképpen?

Van egyrészt Salamon szándéka, aki egy különleges templomot szeretne létrehozni. Salamon az ókorban a bölcsességéből fakadó rendkívüli igazságosságáról volt ismert. Az Ószövetség így ír erről:

„És Isten adott Salamonnak nagyon nagy bölcsességet és értelmet, és olyan gazdag szellemet, mint amennyi a homok a tenger partján.” Egy másik helyen ezt mondja a Királyok könyve: „És mindenki szerette volna Salamont látni, hogy hallják a bölcsességet, mit Isten a szívébe helyezett.”

Sába királynőjéről ugyanez a könyv így szól: „És amikor Sába királynője hallotta Salamon hírét, eljött, hogy próbára tegye Salamont találós kérdésekkel. És eljött Jeruzsálembe igen nagy kísérettel. És amikor eljött hozzá, megbeszélt vele mindent, ami szándékában állt.”

Harmadiknak az Ótestamentum Hírám építőmester különleges képességeiről szól, akit Salamon a templomépítéshez rendelt.

Az Ószövetségben ez áll: „Amikor azonban Hírám meghallotta Salamon szavait – itt a templomépítésről van szó –, örült és így szólt: Áldott legyen az Úr, aki Dávidnak bölcs fiat adott, hogy uralkodjék ezen a nagy népen... és szövetséget kötöttek egymással.” A Királyok könyve a továbbiakban így tudósít: „Amikor megérkezett Salamon királyhoz, elkészítette minden művét. És felállított két oszlopot a templom előcsarnokánál. A jobboldali oszlop neve volt Jákin, és a bal oldalon álló oszlopot Bóaznak hívták.” Azután nagyon részletesen szólnak a méretekről és az egész templomépítkezésről, valamint az építkezést megkoronázó érctengerről: „És készített egy tengert, amely az egyik szélétől a másik széléig volt öntve.” Kétségtelenül ez volt a legnehezebb munka, mert ennek a munkadarabnak egyetlen öntvényből kellett lennie.

Minden ezzel kapcsolatos eseménynek mély értelme van. Az Új-szövetség is foglalkozik ezzel a témával Máté evangéliumának 12. részében: „Délnek királyné asszonya – itt Sába királynőjéről van szó – felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét, és ímé, nagyobb van itt Salamonnál.”

Figyelmünket most a „Salamonnál nagyobb” kitételre szeretnénk irányítani. Itt Hírám titokzatos munkájáról van szó, mindenekelőtt az építkezést megkoronázó templomdíszről, az érctengerről. Hírám minden szükséges érckeveréket csodálatos módon előkészített. De rá kellett jönnie, hogy közvetlen környezetében három mesterlegény méltatlan volt erre a munkára, úgyhogy nem léptethette elő őket mesterré. Erre a három mesterlegény összeesküvést szőtt, hogy az öntés kivitelezését megakadályozza. Hírámnak meg kellett tehát érnie, hogy a víz és tűz előre nem látott módon összevegyült, mire is az öntvény darabokra tört. Hírámot ez legmélyebb lényében találta el. De még ebben a szükséghelyzetben sem hagyta el a szellem világába vetett ősi bizodalma, ami elengedhetetlen a szellemi munka végleges sikeréhez. Így került sor a szellem síkján egy emlékezetes találkozóra Hírám és egyik isteni őse között.

Különleges tanácsokat kapott tőle, segédeszközként pedig egy kalapácsot, meg egy tiszta aranyból való háromszöget. Ezzel minden igazi építőmester képes elkészíteni az érctengert minden ellenállás dacára. Mielőtt azonban Hírám működésének helyszínét elhagyta volna, az arany háromszöget biztonságba helyezte egy különleges kútban. Egyidejűleg örökül hagyta azt a jóslatot, hegy sok utóda támad, akik művét mind folytatják majd. A háromszögről azt mondja a hagyomány, hogy azt attól fogva a szentek szentjében kellett őrizni, és csak annak mutatták meg, aki belsőleg megértette a legenda jelentését.

Mit jelent számunkra ez a történet az emberiség és az egyén szemszögéből nézve? Szellemi szempontból ki volt vagy ki ez a Salamon király, vagy ez a Sába királynője – akinek másik neve Balkis?

Jó nyomon járunk a titok megfejtésében, ha ezekben a királyi személyekben a léleknek vagy az egész lélekközösségnek egy bizonyos érettségi fokát látjuk. Ezért visel a két alak királyi bíbort, vagyis egy magasabb asztrálpalástot.

Sába királynője az emberben vagy a lélekemberiségben jelen lévő kereső nézetet jeleníti meg, Salamon pedig az ember és az emberiség továbbfejlődése iránti lehető legnagyobb megértést. A vágyakozás és megértés egymásnak van rendelve; összetalálkoznak, és feladatukat egyre jobban fel kell fogniuk, de ezáltal határaikat is megtapasztalják. Ezért képes azután egy abszolút magasabb, „nem ebből a világból való” erő kapcsolatot teremteni ezzel a vágyból és megértésből álló egységgel.

Ehhez társul Hírám, ez a magasabb erő. Salamon hatalmas erőként működik, aki előkészíti a templom építési területét, belátva a templomépítés szükségességét. Erre a készségre van szüksége Hírámnak, az építőmesternek. Ehhez kell kapcsolódnia, hogy hatni tudjon az emberiségre.

A földi, dialektikus világ hanyatlásának szakaszaiban sokszoros tájékozódási bizonytalanság és tehetetlenség uralkodik az emberiségen. Kapaszkodót keresnek a mulandóságban. Ahelyett, hogy teret engednének önmagukban a szellem általi templomépítésnek, inkább az etika és a földi vágyképek számára próbálnak erődítményeket létesíteni. Tudatuk egyoldalúan a földi világra irányul. Ennek azonban még semmi köze sincsen Salamon belátásához és készségéhez, aki szeretné lehetővé tenni a templomépítkezést. Az embereknek egy kis csoportja viszont eljut a salamoni tudathoz, annak megértéséhez, hogy mi az igazán szükséges, és a csodálatraméltó odaadáshoz az előtte álló feladatot illetően. Ennek a csoportnak a számára elkezdődik a megnyilvánulási nap.

Vészhelyzetben tehát mindig van az emberiségnek egy bizonyos része, mely mikrokozmikusan érett és tapasztalt közösséget képez, mely szinte tökéletesen „kitanulta” a dialektikát. Ezek aztán egy szellemi iskolába tömörülnek. Az Új-szövetség ezt az állapotot Galileának nevezi – az útra kelés országának. Sába királynője, aki új valóságra vágyik, ezért jön mindig a „világ végéről”, mert megtanulta a régi valóság leckéjét, és most egy másik irányba indulhat. Ugyanez történik minden igazi keresővel is.

Keressük hát fel annak a léleknek a tartózkodási helyét, aki megérett egy magasabb fejlődési folyamatra. Itt jelképesen az antik Sába országa szerepel, mely az arab félsziget vigasztalan sivatagának közepén terült el. Mindig is jelentős átmenő országa volt Keletnek és Nyugatnak, valamint távoli kultúrák találkozási helye. Utak keresztezték ott egymást Kínából és Indiából, Egyiptomból, Babilonból, Asszíriából és Kánaánból. Olyan ország volt tehát, ahol minden nehézség ellenére, vagy talán éppen azért, nagyon sokat lehetett és kellett tanulni. Nem ugyaneze a helyzet egyéni életterületünkön is, ahol kínlódás, terméketlenség és mindenféle hiábavalóság vesz körül bennünket? Ám nem mindenki hajlandó a mindennapok jármába hajtani a fejét. Az ilyenek tudatosan leszámolnak a mulandó élettel, és ezáltal valóban királyi lélek bontakozhat ki bennük. Ezek a lelkek az érés folyamatában sokféle egyedülálló kincset, azaz képességet nyernek el. Itt egészen különleges szerepet játszik egy olyan kincs, melyről nem lehet lemondani: egy másik élet, egy magasabb bölcsesség iránti mélységes vágyakozás. Éppen ezáltal válik százszorta tudatosabbá az eddigi életkörülmények meddősége a lélek számára. És a lélek felkészül az útra, lassanként elnyeri a képességet, hogy eddigi életkörülményeinek bűvkörét áttörje.

Vágyakozása a lelket így Salamonhoz vonzza – az érlelődő magasabb megértéshez. És ahogyan ez minden egyes lélek számára lehetővé válik, ha az idő megérett rá, úgy történik meg ez mindig a lélekemberiség egy részénél is.

Sok egymást kiegészítő lelki tapasztalat építi fel az emberiség alapvető vágyösztönét. Szeretné világosan megérteni Istennek a világgal és emberiséggel kapcsolatos tervét.

Salamon szándéka elhatározássá érlelődik: ez pedig a templomépítés! Isten terve világosabb körvonalakat nyer, amint a köd tisztul a tudat körül. A lélek áthatol a „nem e világból való” bölcsességhez.

Az Ószövetség utal erre, amikor elmondja, hogy Salamonnak különlegesen fejlett volt az igazságérzete.
Sába királynője pedig minden kérdését megbeszélte Salamonnal.

Itt nem pszichológiai puhatolózásról van szó, hanem a kérdések kérdéséről: Mire rendeltettem ennek a kornak a jelenében? Melyik úton tudom legjobban teljesíteni a nekem szánt feladatot? A válasz csak ez lehet: együttműködni a belátás erőivel, önmegtagadásban, lépésrőllépésre, amíg sikerül áttörni az ígéret földjére.

A szív (Sába királynője) és a fej (Salamon) minden lélekkel telt emberben egymásnak van szánva, együtt kell dolgozniuk, és az életben magasabb erényeket kell gyakorolniuk, hogy a templomépítéshez, az új ember felépítéséhez szükséges valódi asztrális építőanyag rendelkezésre álljon. Ez attól függ, hogy a jelölt megalkuvás nélkül kész-e a belső építésre. Salamonnak mindenekelőtt tudatában kell lennie annak, és ezt nem szabad elfelejtenie, hogy saját erejéből semmire sem képes. Csak ebből az alázatból kiindulva képes szolgálni és dolgozni.

Az tehát a fontos, hogy az ember szellemileg belemélyedjen tulajdonképpeni feladatába, és dialektikus életének korábban oly erős impulzusairól, ösztönzéseiről lemondjon.

Mindig az a lényeg, hogy az ember elsődlegesen, legjobb akarata és szándéka mellett is egyre szabadabbá váljék önmagától, és ezáltal egészen más erőt hívjon segítségül. Ezen a központi erőn múlik a dolog, ezt Hírám személyesíti meg. Ő az isteni erőáramlatban áll, mely messze túlszárnyalja a legjobb emberi lehetőségeket is.

Az építtető Salamonnak meg kell tanulnia, hogy feltétel nélkül szolgálja Hírámot, az építőmestert. A két természetrend, a földi és a mennyei világ csak így tud harmonikus kapcsolatba kerülni egymással. Ekkor a pozitív eredmény önmagáért beszél: „Nagyobb van itt Salamonnál!”

Ha nem csügged el, a létért folytatott fáradságos és sokszor kimerítő küzdelem után minden kereső lélek megpillantja a világosság derengő fényét. Ez magasabbrendű balzsam a lélek számára, aki végre megtalálta az ösvényt.

Akkor megmutatkozik a lelkesedés, mert felébred a szeretet a belső mű, a templomépítés iránt. Ennek a belső munka iránti szeretetnek egyre tisztultabb formában kell megjelennie. Ez mindig abból a tapasztalatból születik, hogy minden földi törekvés határokba ütközik, de ha az ember elengedi a dolgokat, akkor a világosság erejében túlléphet ezeken a határokon.

De mit jelent a két oszlopnak, Jákin és Bóaz oszlopának szimbolikus felállítása Salamon templomának előudvarában?

A templom előudvarát a lehetőségekhez képest arra alkalmas, érett lelkek töltik meg. Ezek a lelkek összetalálkoznak egy szellemi iskolában, és elkezdik járni útjukat, mialatt a női és férfiúi képesség – Jákin és Bóaz – megkapja egymást kiegészítő feladatát. Az ember pólusainak kapcsolatban kell lenniük egymással, és a magasabb emberré válás tervéhez kell igazodniuk. Ily módon a nők és a férfiak megtanulják, hogy önmaguktól elállva dolgozzanak egymásért.

Ez egyike az előkészítő munkáknál előforduló első jellegzetes próbatételeknek abban a csoportban, melynek tagjai együttesen ennek a műnek szentelik magukat. De minden egyes lélekember is polarizálva van önmagában két lélekerő által: ezek az energia és az odaadás. Ezek kiegészíthetik vagy gátolhatják egymást. A tanulónak pedig meg kell tanulnia, hogy szívét és fejét, a saját lényében rejlő női és férfi elvet a magasabb emberré válás tervére irányítsa, és így két egymást jól kiegészítő tényezővé tegye őket. A két oszlopot, Jákin és Bóaz oszlopát a saját lényében kell felállítania. Természetes, hogy egy szellemi iskola előudvarában először is mindig jelen vannak azok az erők is, amelyek a régi vértermészet éntörekvéseinek hordozói. Ekkor minden akadályt legyőzve ki kell fejleszteni a csírájukban meglévő új értékeket. Tény az, hogy minden kereső ember gátló örökséget is hoz magával. Ha ezek az erők túlsúlyban maradnak, akkor a belső templomépítés lehetetlenné válik, és a törekvést nem koronázza siker. Sőt még az a helyzet is előállhat, hogy az aurikus lény önérvényesítő erői egyre rejtettebb és ravaszabb módon, néha még úgy is, hogy az építőmester köntösébe bújnak, asztrálisan hosszú ideig garázdálkodhatnak.

Ebben mindig közrejátszanak az irigység, rosszakarat és becsvágy rejtett formái. Ez az út három nagy akadálya, mert amíg a gondolkodást, érzést és akarást az én határozza meg, addig nem képeznek megfelelő építőanyagot.

Itt a három tragikus „mesterlegényről” van szó, akikkel minden jelöltnek és tanulónak komolyan szembe kell néznie. Senki sem mentes ezektől a természetadta erőktől. Ebből a három „mesterlegényből” sohasem lehet mester. Sokszor a „jó tanácsok” köntösébe bújnak, melyekben azonban mindig is ott rezeg a mások iránti titkolt kritika.

Néhány legenda szerint Hírámot megölte a három mesterlegény, és így elveszett a „mester-ige”. Hogyan kell ezt érteni? Hírám az építő szellem a tanulóban, a „mester-ige” pedig a törvényszerűség, amely szerint épít. Ezért alapjában véve Hírámot sohasem lehet meggyilkolni, és a mester-ige sohasem veszhet el.

Mert Hírám az isteni ős-ok szféráját szolgálja, és e hatás áramában érinthetetlen. De a szellem tevékenysége, az építőmester magasabb elve minden emberben teljesen betemethető, „megölhető”, ha a természeterők eluralkodnak.

És az építés törvényszerűsége, a mester-ige így eltűnik a tanuló tudatából. Ha a belátáshoz jutott tanulóban a természeterők visszahúzódnak, csak akkor lép megint előtérbe az építő elv. Mindazok az egymáshoz hasonlító történetek, melyekben Prométheusz, Herkules, Mithrasz, Ozirisz és végül a kozmikus Krisztus-sugárzás leghatalmasabb impulzusa szerepel, beszámolnak a régi természeterők hátráltató tényezőiről. Ezek a Krisztus-erőket a régi természet „kezére adják”, és így a szellem hatástalanná válik.

Legvégül azonban mégis győz a szellemi világosság. Ez a régi misztériumokban a Sol invictus (a legyőzhetetlen szellemi Nap) rejtélye, melyet mindenkinek át kell élnie és követnie kell a Rózsakereszt misztériumai által, amiről végül mindenkinek bizonyságot kell tennie.

A Föld fejlődésének misztériuma az élő víz és a tiszta tűz harmonikus összeolvadása. A három méltatlan mesterlegény befolyására a lélek vize zavaros marad, mert az énre irányuló vérlélek nem tudja befogadni a tiszta szellemet, a tiszta tüzet. Az érctenger öntése mindaddig nem sikerül, ameddig az igazán élő anyagok hiányoznak.

Ez a legmagasabb asztrális rezgésteret, a templom középpontját, a szentek szentjét, a piramis csúcsát jeleníti meg. Ez csak az élő építőanyagok és építőkövek segítségével jöhet létre.

Adott időben és meghatározott irányítással minden igazán szellemi módon dolgozó közösségnek egy tiszta asztrális rezgésteret kell kialakítania, tehát „érc-tengert” kell öntenie. Csak ily módon tudnak ugyanis a magasabb természet erői zavartalanul beáramlani, hogy az egész élő művet segítsék.

Ezért kell ezt a teret sok éber munkatársnak gondosan őriznie. A szabályok, melyeket itt figyelembe kell venni, egyszerűek. Az érc-tengert az arany háromszög, a Trigonum Igneum szabályai védik. A háromszögnek három egymást kiegészítő csúcsa van. Ez azt jelenti: l) az igazi belátás segítségével egyre jobban a terv mélyére hatolunk; 2) odaadó szeretettel szenteljük magunkat a tervnek, és 3) így az azonos szemléletűek növekvő egységében teljesen megvalósítjuk a tervet. Ily módon az egyenlő oldalú háromszög a megújulásra törekvő emberben ismeretből, szeretetből és cselekedetből áll.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,