Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1999-es évfolyam

1999/3/ A személyiség ereje

Pentagram > 1999-es évfolyam


MINDEN EMBER EGYE-DÜL-ÁLLÓ SZEMÉLYI-SÉG. AMI EGÉSZEN KÜ-LÖN-LEGES, AMI EGÉSZEN EREDE-TI, AZ LEGTÖBBSZÖR ÁMULATBA EJT MIN-KET. A TÖMEGKOMMUNI-KÁCIÓ ÉS A TÖMEGTERMELÉS KORSZAKÁBAN AZ EMBEREK MÉGIS MINDINKÁBB HASONLÍTANI KEZDENEK EGYMÁS-HOZ. AZ AF-GÁN, A KOLUMBIAI, AZ AUSZTRÁL ÉS A TUNÉZIAI, A FRAN-CIA ÉS A NÉMET MIND UGYANAZT A TOR-NACIPŐT VISELI, UGYANARRA A ZENÉRE TÁNCOL, ÉS UGYANAB-BAN AZ IDŐBEN KÍSÉRI FIGYELEM-MEL EGY ANGOL HERCEGNŐ DRÁ-MAI TEMETÉSÉT.

Ezeket a jelenségeket általában ag-gasztónak ítélik, mert sokan attól tartanak, hogy így elveszíthetik sa-játos nemzeti jellegüket, kultúráju-kat, nyelvüket és egyéniségüket. Ezt az aggodalmat többek között az amerikai elnök szavai is tükrözik, aki betiltotta az emberi sejtek kló-nozását, arra hivatkozva, hogy nem az egyformaság, hanem az emberi egyéniség megőrzése a legfonto-sabb érték.

A művészetnek, az üzleti életnek és a tudománynak nagy szüksége van eredeti gondolkodókra. A cégek a dolgozóikat tanfolyamokkal, to-vábbképzéssel segítik hozzá fantá-ziájuk növeléséhez és az önálló al-kotó munkához. Minden meditáci-ós gyakorlat, a vallás, a művészet, sőt a kisgyermekek nevelése is arra van hangolva, hogy valami eredetit mutasson fel. A menedzser öltö-nyét, nyakkendőjét levetve ökölbe szorított kézzel elszántan kiabálja: „Yes, yes!”

Ezzel azt akarja elérni, hogy még jobban bízzon a jövőben és önmaga személyiségében. Nép-szerűek az erős, eredeti személyi-ségjegyeket mutató emberek. A hu-moristák, polgármesterek, mutatvá-nyosok vagy pedagógusok akkor a legeredményesebbek, ha humorral, gyors felfogóképességgel és gazda-gon árnyalt érzelemvilággal ren-delkeznek, vagyis személyiséggel.


A SZEMÉLYISÉG JOGTALAN IGÉNYEI

Az emberi személyiség valami egé-szen különleges dolog. Ez az em-ber legősibb, legeredetibb része. Általa lesz az ember valóban egye-di teremtmény. Látjuk tehát egy-részt az embert a maga személyisé-gével, mely mindenki másétól kü-lönbözik. Ha száz embert ugyanar-ra kérünk, legyen az akár mindösz-sze egy dalt eléneklése vagy egy ház megrajzolása, akkor a feladatot mindenki másképpen fogja megol-dani.

Másrészt viszont éppen a személyi-ség az, amely az életben gyakran túl messzire megy és túl gyakran lépi át a kiszabott határokat. A leg-több nehézség abból fakad, hogy magának olyan helyet követel, amelyre nem lenne joga. Ha egy újszülött először nyilvánítja ki az akaratát, akkor a szülők ezt rend-szerint nagyon meghatódva és rendkívül büszkén szemlélik. Ké-sőbb azonban éppen ez az akarat akadályozhatja meg azokat a ki-egyensúlyozott folyamatokat, ame-lyeknek a lélek fejlődését kell szol-gálniuk.

A transzfigurizmus tanáról gyakran azt mondják, hogy nem a személyi-ségnek szól. Mert – ahogy ezt néha túlságosan is dogmatikusan ábrá-zolják – a tanuló által elindított fo-lyamathoz a személyiség alig tud valamivel is hozzájárulni. Ez a fo-lyamat a valóságban azonban sok-kal árnyaltabb. A transzfigurizmus iskolájában a személyiség fontos, sőt kiemelkedő szerepet játszik, jóllehet teljesen más értelemben, mint ahogy ezt sokan talán elvár-ják. Az erős személyiségeknek ilyen környezetben nem könnyű megmaradni, mert a lélekszületés, a léleknövekedés és a lélekmeg-szabadulás olyan egyéni lelki fo-lyamat, amellyel a személyiség ugyan együtt dolgozik, amelybe azonban mégsem avatkozhat bele.

A szóban forgó folyamat egy elha-tározással kezdődik. Ez azonban csak akkor születik meg, ha ele-gendő élettapasztalat gyűlt már össze, és az ember testileg is meg-tapasztalta, hogy a saját lényében és a világban létrejövő minden szenvedés, balsors és fájdalom egyedüli oka csakis a saját énjében keresendő. Csak ekkor tudja azt a nagyon tudatos és személyes dön-tést meghozni, hogy rálép az én-összetörés útjára, és ezáltal meg-szabadul a természet örökké forgó kerekétől. Ezt a személyes döntést a legnagyobb jelentőségűnek lehet nevezni.

Aki erre a lépésre vállalkozik – és ezt a tudatos döntést már nagyon fiatal korban meg lehet hozni! –, az ezzel azt bizonyítja, hogy a sze-mélyiség valódi nagysága a mikro-kozmosz iránti szolgálatkészségben rejlik. Fel lehet
tenni azonban a kérdést,hogy aki ilyen elhatározásra jut, annak továbbra is személyes látásmódjának,elképzelései-nek és vonzal-mainak jól bevált útját kell-e követnie, vagy más irányvonal is lehetséges.
Ez az irányvonal az „önátadás” fo-galmában rejlik. Aki ehhez igazo-dik, az bizonyosan nem mozog lé-güres térben. Meggyőződhet róla, hogy ebben a tudatosan vállalt fo-lyamatban nem fogják sem mani-pulálni, sem kizsákmányolni. Mert ez a gnosztikus erő, mely a tiszta irányulás miatt szabaddá vált, min-dig az ember életkörülményeire való világos belátással ajándékoz meg. A Gnózis mindig közvetlenül alkalmazható élő ismeret. Szó sincs tehát arról, hogy egy másik sze-mélynek kellene odaadnunk ma-gunkat, hanem a belsőleg tapasztalt Gnózis-erőnek kell engedelmeskednünk, amely saját lényünk magjából felemelkedvén összeköti magát a személyiségünkkel.És ezt a gnosztikus erőt mindenki ugyanolyan módon tapasztalja e?

Nem, ez nagyon is különbözhet. A Gnózis az egyiknek valami nagyon távoli és idegen dol-got jelenthet, amely neki mintha egyáltalán nem is létezne, míg a másik ezt az eredeti erőt oly köze-linek tapasztalja, hogy szinte „minden nap vele vándorol”, ahogy ezt a Biblia kifejezi. A harmadik pedig a Gnózist elméletnek tekinti, vagy egy egészen személyes isten-nek, akivel a mindennapi gondjait megbeszélheti.


A KEZDET EREJÉT
MINDENKI MEGKAPJA

A Teremtőből kiáradó eredeti erő mindenütt jelen van. Ez az erő mindenkit megérint, és lényegében mindenkinek ugyanazokat a lehető-ségeket biztosítja. Mégis magán az emberen múlik, hogy ezt az erőt közel engedi-e magához, és hogy tud-e valamit kezdeni vele. Így a Teremtőnek a gyermekeiért végzett fáradozása egyrészt nagyon sze-mélyes lehet, másrészről azonban tökéletesen személytelen, mivel a Teremtő előtt nincs személyválo-gatás. Számára minden teremtmény egyenlő. Az emberek minden lé-legzetükkel az isteni szeretetet, az eredeti világosságot és erőt léleg-zik be, és ebből a szempontból tel-jesen mindegy, hogy ők ennek tu-datában vannak-e vagy sem. A tü-dők ugyanis a levegő beáramlásá-val egyidejűleg szellemi erőket és étereket is felvesznek.

Éppúgy az is lehetséges, akármi-lyen hihetetlenül hangzik is, hogy a Teremtőnek ezt a három kiáradá-sát az emberi lélegzet továbbítja. Mert ha az ember felveszi ezeket, akkor az orr-rostacsonton keresztül a fejben és a véren keresztül a szív-ben ezek az erők hatásossá válnak. Ha ezt a folyamatot semmi sem za-varja meg, akkor tökéletesen sze-retetteljes gondolat, tiszta akarat és helyes cselekvés jön létre.

Ami tehát a belégzést illeti, a Gnó-zis előtt mindenki egyenlő. A kü-lönbség csak abban van, hogy a Teremtő erejét mindenki más jel-leggel és más módon árasztja ki magából, mégpedig a mindenkori belső fejlődési állapotának megfe-lelően. Ezért azt lehet mondani, hogy a Gnózis mindenkihez köze-ledik, és így egy elfajult emberi rendszerbe véteti fel magát. Ekkor azonban az az akadály lép fel, hogy az illető ezt az erőt a többé-kevésbé elridegült szívével és megbetege-dett elméjével akarja szétárasztani, és ez nagyobb beképzeltség, mint gondolnánk.

Az ember ugyanis az énjével úgy véli, hogy a Teremtővel való egy-séget megtapasztalhatja, és Vele kapcsolatban lehet.
Mi azonban, mint értelmes lények tudhatnánk, hogy ilyen jellegű kap-csolatot minden élet forrásával le-hetetlen megvalósítani. Legfeljebb csak egy megfoghatatlan erőre való reagálásról lehet beszélni, melyre mindennap emlékezhetünk.

Hogyan tudunk mégis a nap mint nap belélegzett isteni erőhöz értel-mesen közeledni? Hogyan tudhatja meg az ember, hogy valóban az egyetlen igazság fényében áll-e? Ezt nem nehéz megvizsgálni, mert az eredmény önmagáért beszél! És hogy ennek a hatása földhöz kötő vagy megszabadító lesz-e? Ha a személyiségjegyeket domborítja ki, akkor ez egy természetes életmenet eredménye. Ha viszont a végered-mény egy olyan tiszteletadásban nyilvánul meg, mely a teremtésre, a felebarátra és az emberiség szá-mára kialakított fejlődési tervre irányul, akkor a Krisztus-fény ben-nük elvégzi művét, és egy új való-ság nyilvánul meg számunkra.

Erre a valóságra az ember egész lelkével vágyakozhat, és a vágya-kozás ereje segítségével közeledhet a célhoz, ám ez csak türelmetlen-ség, erőszak, kényszer vagy kép-mutatás nélkül történhet. Aki rosz-szul választ, és személyiségének irányítását valaki másra bízza, pél-dául film- vagy popsztárokra, spor-tolókra, politikusokra, filozófusok-ra vagy sikeres üzletemberekre, az egyre inkább útvesztőbe kerül. Szá-mára ekkor egyre nehezebb lesz az eredeti világossággal való kapcso-latot létrehoznia. És ez feltétlenül csalódáshoz fog vezetni.

Mindenkinek ki kell kutatnia a le-hetőségeit az élet hangsúlyainak át-helyezésére, hogy aztán közvet-lenül rátérhessen a cselekvésre. A puszta filozofálás itt már nem se-gít. Egyedül a cselekvés vezethet eredményhez, és ezek az eredmé-nyek hozzák létre a tudatot, s ez a tudat segíti tovább az embert. Jóllehet ez nem történik olyan könnyen és gyorsan, ahogyan ta-lán sokan szeretnék, mégis ez az egyetlen út, amelyen járhatunk. Ezt követően egy belső harcnak kell kifejlődnie, melyet egyébként külsőleg is észre lehet venni. A személyiségnek meg kell tanulnia elfogadni ezt a folyamatot, hogy az önátadás va-lamint a bukás és a feltámadás tapasztalata révén megtanulja a leckéit, melyek aztán továbbsegíthetik az útján.


ÚJ KÉPESSÉGEK MÁSOK SZOLGÁLATÁBAN

És mi lesz az eredmény? A jelleg-zetes személyiségjegyek lassanként egyre inkább háttérbe szorulnak. Az újonnan létrejött lehetőségeket pedig lendületesen az egész embe-riség szolgálatába állítják.
A komolyan keresők, akik eme hit- és lélekerő alapján az egységhez vezető útra térnek, bizton megta-lálják ezeket a lehetőségeket. Ami elválasztottsága miatt az emberben eddig nem fejlődhetett ki, az most mind valósággá válik, ha a halha-tatlan lélek esélyt kap a kibontako-zásra. Az így létrehívott új lélekkö-zösség ekkor elér egy olyan pontot, ahol az anyag minden bilincsétől megszabadulhat.

Ha az akaratot – feltéve, hogy sza-bad akaratról van szó – erre a le-hetőségre irányítják, akkor az em-ber a legnagyszerűbb dolgokra is képessé válhat. A személyiség ek-kor visszakapja eredeti képessége-it, és tudatosan a mikrokozmosz új-raalkotási folyamatának a szolgá-latába áll.







Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,