Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1999-es évfolyam

1999/3/ A szervek újrafelhasználása

Pentagram > 1999-es évfolyam

Gondolatok a szervátültetésről


NOHA AZ ÉLET A FÖLDÖN EGYÁLTALÁN NEM MONDHATÓ RÓZSÁSNAK, AZ EMBERBEN EGYRE ERŐSEBB A TÖREKVÉS, HOGY MEGTARTSA AZT. AZ ORVOSTUDOMÁNY FEJLETTSÉGE LEHETŐVÉ TESZI, HOGY EGY SÉRÜLT VAGY ELHASZNÁLT TESTET NAGYMÉRTÉKBEN MEGÚJÍTSANAK VAGY ÚJ ÉLETERŐVEL LÁSSANAK EL.

A szervátültetésnek sok szempontja van. Aki ismeri azoknak a betegeknek a nyomorúságát, akik csak másoktól kapott szervek segítségével tudnak továbbélni, abban könnyen az a felfogás alakul ki, hogy márpedig ilyen célra egészséges szervekről gondoskodni kell. Ennek a nézetnek emberbaráti, de üzleti okai is lehetnek. A humanista embertelennek tartja, ha az egészséges ember ép szerveivel nem segít a beteg embernek. Az üzletember pedig a maga előnyeit tartja szem előtt. Kezd megszokottá válni, hogy szegény emberek rendelkezésre bocsátják gyermekeiket szervadás céljából, vagy hogy akár gyermekeket, akár felnőtteket egyszerűen összeszednek az utcán, és megfosztják őket szerveiktől.

Különböző országokban ez ellen a törvényesített rablás ellen az embernek egy végrendeleti melléklet segítségével kell megvédenie magát. Ha például egy közlekedési baleset áldozatát kórházba szállítják, akkor megállapítják, mely szerveit lehet esetleg felhasználni, ha kilehelte utolsó leheletét. Az adatokat a szervbankban tárolják, mint ahogy az önkéntes szervadó-két is.

Mi indítja a dialektikus embert arra, hogy mindenáron ezen a földi csatatéren akar maradni? Hiszen itt legföljebb időleges és gyakran nagyon gyorsan múló boldogságot élhet meg. Szüntelen betegségek, a pusztulás és halál ellen kell küzdenie. Miért kívánja meghosszabbítani életét: puszta félelemből-e, vagy az önérvényesítés viszi rá? Csak a földi létet ismeri, semmit sem tudva az „örök életről”? És olykor az a kérdés is felmerül: Tulajdonképpen ki akarja az élet meghosszabbítását? Maga a beteg? Vagy gondozói tartják őt fogva a földi létben... gyakran csak azért, hogy módszereiket kipróbálják?

Mivel az egészséges szervek iránti kereslet jelentősen megnövekedett, ennek „törvényes szabályozása” egyes országokban vita tárgya. A német kormány például annak engedélyezését tervezi, hogy a legközelebbi vérrokonok vagy az élettárs döntsön egy szerv esetleges eltávolításáról, ha életében az elhunyt nem rendelkezett róla. Ekkor tehát az érintett testéből az ő hozzájárulása nélkül is el lehetne távolítani szerveket.

Ha az ember valamely szervét másvalakiéval pótolják, akkor az illető mélyreható változásokat tapasztal nemcsak az anyagtestében, hanem finomanyagi testeiben is. Los Angeles-ben egy fürj agyának egy darabkáját egy tyúk kapta, mire ez fürjhangokat kezdett hallatni. Szívátültetés után egy nemdohányzó beteg hirtelen cigarettát kért. Paul Pearsall The Heart’s Code (A szív kódja) című művében 72 olyan szívátültetésről számol be, melyek után megmutatkozott, hogy a donor, a szervadó személyiségének egy részét is „átültették”. Az új szívet kapók közül néhányan idegennek érezték magukat tulajdon testükben, és nagy erőfeszítésükbe került saját azonosságukat újra meglelni. Ha meggondoljuk, hogy a szív a mikrokozmosz középpontjával van kapcsolatban, akkor a problémák láttán nincs mit csodálkozni. Egy idegen szívet kapó ember elsősorban azokból az erőkből él, melyek e szívet adó szívében hatottak. És ez a befolyás bizony nem mindig kellemes. Pearsall megemlíti egy vegetáriánus esetét, akiből lelkes húsfogyasztó lett. Így hát az, aki szellemi irányultságú, joggal kérdezheti, hogy effajta befolyások mennyiben gátolják szellemi fejlődését.

Egy másik ember szerve a mi testünkben idegen, immunrendszerünknek reagálnia kell rá. Ha szervet cserélnek, azt természetesen igyekeznek úgy végezni, hogy például a vércsoportbeli különbségek ne játsszanak negatív szerepet.

Ezenkívül a szervet kapó immunrendszerének működését gyógyszerek segítségével amennyire csak lehet, hatástalanítják. Ekkor a testet érő támadásokat az immunrendszer alig vagy egyáltalán nem ismeri föl, és nem harcol ellenük.

A magzat az anya testében szintén idegen test. Az anya hormonháztartása azonban a kis jövevényéhez alkalmazkodik, és kilenc hónapra elfogadja annak jelenlétét. Utána a hormonháztartás ismét megváltozik, és megkezdődik az elbocsátás folyamata. A babának el kell hagynia anyja testét. Ismeretes, hogy egyes anyák a terhesség idejét úgy élik meg, hogy bennük „egy idegen lakozik”. Ha a gyermek megszületett, a fogamzás előtt uralkodó helyzet újra helyreáll. Szervátültetéskor is hasonló folyamatok játszódnak le.

Az idegen szerv elfogadásának időszakát mesterséges módon meghosszabbítják mindaddig, míg a test föl nem adja a tiltakozást. Amíg ez az idő nem érkezett el, a test elhárítja a kapott szerv idegen anyagi, éteri és asztrális nézeteit, és megpróbálja semlegesíteni azokat.


„NE KÍVÁNJATOK TOVÁBB ÉLNI, MINT AMEDDIG ISTEN AKARJA”

Platón azt mondja Phaidón című művében: „Akik bölcsességre és megvilágosodott állapotra törekednek, azoknak a meghalást kell gyakorolniuk.”
Az Istent kereső megtanulja felismerni önmagában mindazokat a gondolatokat, szavakat és tetteket, melyek az önérvényesítés eszközei, és átlát rajtuk. Látja, hogy ezek az életmegnyilvánulások meg akarják fojtani őbenne az új spirituális életet. És ha tovább ragaszkodik ahhoz, amit megszokott, ez végül megkristályosodást, betegséget és halált hoz. Jakob Böhme mondja: „Tanuljatok meg meghalni, mielőtt meghaltok, akkor meg tudtok halni, ha meghaltok.”
Ily módon a fizikai halál elveszti fenyegető jellegét, mert az élet súlypontja fokozatosan a kiviruló halhatatlan lélekre tevődik át. Aki megszívleli a fenti szavakat, az nem törekszik mindenáron arra, hogy életét meghosszabbítsa, mert belátja, hogy nem a földi élet a legfőbb.
A klasszikus rózsakeresztesek egyik axiómája, alapvető igazsága így hangzik: „Ne kívánjatok tovább élni, mint ameddig Isten akarja.”

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,