Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1999-es évfolyam

1999/3/ Aki tettének következményeit túlélte

Pentagram > 1999-es évfolyam



"A FEHÉR CÁPA” C. KÖNYV ÉVEKIG VOLT A SIKER-LIS-TÁN, ÉS FILM-VÁLTO-ZATA MILLIÓKNAK SZERZETT IZ-GALMAS ÓRÁKAT. SOKAN MÉG A-ZOK KÖZÜL IS, AKIK SEM A KÖNY-VET NEM OL-VASTÁK, SEM A FILM-HEZ NEM JU-TOTTAK HOZZÁ, CSAK NEHEZEN TUDTÁK KIVONNI MAGU-KAT A VI-LÁGHÍRŰVÉ VÁLT TÁTOTT SZÁJÚ „FEHÉR CÁPA” KÉPÉNEK HATÁSA ALÓL.

A tengeri szörny feltűnő külseje következtében maguk az esemé-nyek szinte jelentőségüket vesz-tették. A hangsúly a nagy veszé-lyen, a félelmeken és az iszonyaton volt, melyeket a szörny hirtelen megjelenése váltott ki. Maga az ol-vasó vagy a néző mindenesetre nem került veszélybe, és a „fehér cápa” mindössze kellemes borzon-gással töltötte el.

Amikor még nem léteztek könyv-kereskedések, és az ismeretek leg-fontosabb forrása a Biblia volt, ilyenfajta történetek valószínűleg hasonló hatással lettek volna az ol-vasókra és a nézőkre. De Jónás története, akit elnyelt egy cethal, nem csak érdekfeszítő és drámai volt, hanem vigaszt és békét is nyújtott. Mert olyan emberről szólt, aki nem engedelmeskedett teremtőjének, ám tettének követ-kezményeit mégis túlélte: három nap múltán fürge elevenséggel jött elő a cethal gyomrából.

Jónás négy részből álló könyvét felfoghatjuk úgy is, hogy a benne szereplő történések a transzfigu-rá-ció ösvényének lecsapódásai. Most megkíséreljük feltárni ezt a gon-dolatot, de nyomatékosan hangsú-lyozzuk, hogy itt csupán a szerző benyomásairól van szó.


JÓNÁS PRÓFÉTA TÖRTÉNETE

A bibliai történet azzal kezdődik, hogy Isten megbízza Jónást: „Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!” (Jón. 1:2) Jónás menekülni próbál; talál egy hajót, mely Ninivével ellenkező irányba viszi őt. De Isten hatalmas vihart küld, és a hajó csaknem összetörik. Ezalatt Jónás mélyen alszik. Ekkor a kormányos fölébreszti és fölszó-lítja, imádkozzék Istenéhez, hogy el ne vesszenek. Jónás elmondja a hajósoknak, hogy nem engedel-meskedett Isten hívásának, és e ve-szedelem egyedül őmiatta, Jónás miatt fenyegeti őket.

Azt tanácsolja nekik, hogy vessék a tengerbe őt. Mihelyt ezt megte-szik, egy nagy cethal jelenik meg, és lenyeli Jónást, aki három nap és három éjjel marad a cethal gyom-rában. Imádkozik Istenhez, bizto-sítja őt rendíthetetlen hitéről és bi-zalmáról. „Mikor elcsüggedt ben-nem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról.” (Jón. 2:8) Isten meghall-gatja imádságát, és szól a cethal-nak, vigye partra Jónást.

Jónás szilárdan elhatározza, hogy teljesíti megbízatását. Ám legna-gyobb csodálkozására Ninive lako-sai egészen másként viselkednek, mint várta. Megbánják bűneiket, hogy elkerüljék Isten haragját!

Jónás bosszankodik. Haragszik Is-tenre, mert úgy véli, hogy az túlsá-gosan hamar megváltoztatja véle-ményét, és túl könnyen elengedi a bűnös ember büntetését. Erre Isten azt kérdi tőle: „Avagy méltán ha-ragszol­é? (Jón. 4:4) Jónás nem válaszol. Kimegy a városból, és a városfalon kívül egy kis kunyhóba költözik. Ott akarja megvárni, mi lesz a város sorsa. A nap perzselőn süt, és Isten egy csodafát növeszt, hogy Jónás az árnyékában ülhes-sen. De másnap reggel tájt Isten egy férget küld, hogy megrágja a fát. A levelek lehullanak, és Jónás újra a tűző napon kénytelen ülni. Nem érti, miért jutott neki megint ez a sors. Ekkor Isten azt kérdi tő-le: „Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? (...) Te szánod a tököt, amelyért nem fáradtál, (...) én pe-dig ne szánjam Ninivét, a nagy vá-rost, amelyben több van tizenkét-szer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb és bal kezük között, és barom is sok van?!” (Jón. 4:9-10)

Arról, aki meg tudja mondani a jö-vőt, néha azt szokták mondani, hogy prófétai adottsága van. De ezek a jövendölések legtöbbször spekulációk, mert nem az eljöven-dő dolgok szellemi valóságán ala-pulnak. A próféták, akikről a Bibli-ában szó van, látták azt, amit a di-alektikus ember nem volt képes látni. A próféta a múltban Isten tervének fejleményeiről tett bi-zonyságot, és így van ez a mában is. A próféta bensőjében látja és tapasztalja, hogyan halad előre és közeledik céljához a lélekemberi-ség. Látja Isten tervének betelje-sülését. Számára ez az egyetlen valóság, és ebben semminemű spe-kulatív elem sincs.

Az eljövendő új ember című köny-vében Jan van Rijckenborgh azt mondja: „A Korinthusiakhoz írt el-ső levél 14. része ezekkel a szavak-kal kezdődik: »Törekedjetek a sze-retetre, fáradozzatok a szellemi ajándékokért, leginkább pedig, hogy prófétáljatok.« Ahogyan lát-tuk, az eljövendő dolgok fejlemé-nyeiben a prófétaság adománya a leghasznosabb és legszükségesebb, mert a Gnózis szerint a próféták építők, megvalósítók, akik a ’hora est’­et (a. m. itt az idő!) nem csak hirdetik, hanem be is töltik.

Ez a képesség közvetlenül a két természetrend lényegéből ered. Ezek a munkások hosszú ideig két különböző mágneses térben vesz-nek részt. Születésük miatt a dia-lektika mágneses teréhez tartoznak, míg a Gnózis érintése által egyre inkább részesei a megújulás elekt-romágneses terének, az új élette-rületnek is. Mikrokozmoszukban tehát mintegy két különböző mág-neses rendszer, és így kétféle mág-neses befolyás van jelen.”


ZAVAR AZ ÉLETTÉR PÓLUSAIBAN

Ha most meggondolják, hogy ezek az emberek birtokában vannak a hat megbeszélt képességnek, akkor valószínűleg nagyjából meg tudják határozni fellépésük eredményét is. Az új fáradozás eredményét persze nem tudják megvalósítani a régi természetben. Ez kizárt dolog. Az új életterület mágneses erővonalai nem tudnak építő hatást gyakorolni a régi életterületen, mert ennek egészen más mágneses szerkezete van, és az eredménytelenségnek van alávetve. A próféta azonban képes megzavarni a régi életterület mágneses sarkait. Ha Önök foglal-koztak egy kicsit természettudo-mányokkal, akkor talán tudják, hogy egy bizonyos életterület mág-neses sarkait más mágneses terek befolyásai megzavarhatják. Ilyen-kor állandó mozgás, felindultság van. Ha tehát olyan mikrokozmosz lép fel ezen a világon, amely két mágneses rendszert tartalmaz, ak-kor elkerülhetetlenül megzavarja a dialektika pólusait. Mihelyt ez megtörténik, megnyilvánul valami Isten fiaiból. Ez a mágneses zavar Isten fiainak a megjelenése. A pró-féta tehát már a puszta jelenlétével is képes a dialektikus világ végze-tes menetének megálljt kiáltani.


KÉT ELLENSÉG, MELYEK EGYMÁS TÜKÖRKÉPEI

Létezik két ellenség, mely megpró-bálja megakadályozni, hogy az ember összekapcsolja magát az eredeti életterülettel. Az egyik az én, a másik pedig a dialektika, amely foglalkoztatja és szorongatja az ént. Ezek beteljesüléshez juttat-ják és táp-lálják egymást, mintegy tükörképei egymásnak, és mind-ketten feloszla-nak, ha a közöttük lévő kapcsolat megszakad. Ha az én gyenge pontját támadás éri, a-zon nyomban sértő gondolatokkal válaszol, hogy biztonságba helyezze magát. Az ilyenfajta helyzetek csúcspontjaikkal és mélypontjaikkal együtt részletesen le vannak írva Jónás történetében.

Jónást arra intik, vállalja feladatát, ő azonban nemigen lelkesedik érte. És mialatt a belső hang sürgeti, el-fordul, és az ellenkező utat vá-lasztja. Ez mindig így van. Abban a pillanatban, amikor az embert életének célja elé állítják, megmu-tatkozik, hogy elvárásai még min-dig más dolgokkal kapcsolatosak. Még nem látja az élet által feltett „hogyan” és „miért” kérdését. Vá-gyakozik ugyan az egyetlen nagy célra, de a kép, melyet maga e-lőtt lát, még nem tiszta. De arra sem képes, hogy egyszerűen bensőséges üdvrevágyással várakozzék. Cselekednie kell. Nehéz küz-delem kezdete ez, melyet két fronton kell folytatnia: önnön bensőjében, hogy meghatározhassa és követhesse a he-lyes irányt; és a külső világban, hogy ne enged-je magát eltéríteni választott céljától. Jónás azonban menekül. Az ellenszegülő én átmenetileg győzedelmeskedik. De akit a Gnózis hívása megérintett, hivatott marad. Jónás szíve nyugtalanságát a tenger vad háborgásához hasonlóan tapasztalja. Belátja, hogy amíg állapotát ilyen szétszakítottság jellemzi, akadá-lyozza mindazokat, akik rábízták magukat a megmentő bárkára. Fel-fedezi, hogy anyagi életformája csak időleges pótmegnyilvánulása az eredeti életnek. Eme belátás birtokában kész arra, hogy már ne a saját gondolatai és vágyai szerint cselekedjék, és így már nem ta-gadja meg eredetét. Belátja, hogy énjét – minden nyomorúság gyöke-rét – le kell taszítania a fedélzetről. És Isten egy cethalat küld, amely magába fogadja és megmenti.

Jónás egyfajta teljes elszigeteltség állapotába jut. Az új környezet idegen számára, semmifajta tám-pontot nem nyújt. A képek, melye-ket ébredő lelkének mutatnak, még túl ködösek és homályosak számá-ra. Vajon a felkínált segítség való-ban segítség-e? Minden bizonnyal, mert éppen a drámai tapasztalatok hatására születhetnek olyan belátá-sok, melyek a következő lépést je-lentik a belső megszabaduláshoz vivő úton. Jónást ily módon elve-zetik ahhoz a ponthoz, ahol tudato-san cselekedhet hite szerint.


MEGHALNI AZ ÚJ KEZDETÉRT?

Így tanul meg Jónás meghalni, mi-előtt meghalna. Ezek azok a „kis halálok”, melyeket minden iga-zságkeresőnek át kell élnie, hogy megtalálhassa az életet. Minden próbatétel kapcsolatban áll a „ha-lállal mint hanyatlással” vagy az új tudat fokozatos ébredésével, mely a megváltáshoz vezet.

Ekkor az igazságkereső, éppúgy, mint Jónás, azt tapasztalja, hogy jelen, múlt és jövő összeolvadnak, ha alázattal elfogadja őket. Olyan emberré válik, aki az időszerű je-lenben él, s akit ezért magához ve-het, megtisztíthat és megőrizhet a Világosság. Ezért mondja Jónás: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték, és meghallgata engem; a halál torkából sikolték, és meg-hal-lád az én szómat. (...) Mindazáltal kiemelted éltemet a múlásból. (...) De én hálaadó szóval áldozom né-ked ... Az Úré a szabadítás.” (Jón. 2: 3,7,10) Így világosság lesz, az első alapvető próbatétel sikerült.

Aki ezt a belső válságot legyőzte, és biztosan tudja, hogy jó úton van, az szeretné hitét a világnak és a világban bebizonyítani. De hol, hogyan és mikor tegye ezt? Ott, azon a helyen, ahová az élet állí-totta! Ez az ő nagyon személyes megbízatása, melyet fel kell ismer-nie, el kell fogadnia és teljesítenie kell. Tudását cselekedetté kell át-alakítania, hogy bebizonyíthassa: új életmódja nem mesterkélt, ha-nem belső szükségből, mély hitből és világos megértésből fakad.

Jónás Ninivébe megy, de ez a város már nem jelképezi az életmódját.

Megtanulta, hogy ne a saját bajai-val foglalkozzék, hanem a nagy szenvedéssel, melybe a világ bele-fullad.

Megijed attól, amit lát, de bosszan-kodik is. Senki nincs hiba nélkül! Mindenkiben hiányosságokat fedez föl, és mégsem megy rosszul a sor-suk. Vajon ezek már a Gnózis vilá-gosságából és erejéből élnek? Úgy, mint ő, Jónás, a megvilágosult, aki életét oly sok nehézség dacára a Gnózis forrására irányította?

Új konfliktus kezdődik. Ezúttal azonban Jónás már nincs a cethal védelmet nyújtó elszigeteltségében. Előítéletek és fegyverek nélkül kell embertársai elé állnia. E pillanat-ban megmutatkozik, hogy a kritika, irigység, féltékenység, moralizáló gőg és büszke önteltség féregként rágja a lelket, amely oly „kitűnő-nek” tartja önmagát. Önnön dia-lektikus tulajdonságainak tüze égeti el a lelket, és fosztja meg megújító erejétől.


A GNÓZIS MEGÚJÍTÓ ÉLETERŐ

Jónás újra átéli „a meghalás és az általa keletkezés” folyamatát annak az életmódnak a keserű eredmé-nyeként, melyet még mindig saját érzékei irányítanak. Aki a Gnózis-ban nem a halott betűt, hanem az élő erőt keresi, az nem ítélkezik a tévelygő és szenvedő emberiség fölött, hanem azon fáradozik, hogy segítsen neki!

Ily módon az ébredő lélek az, amely segíti útján az igazságot őszintén kereső embert; vágyako-zását élesztvén, belátását megvilá-gosítván és hitét erősítvén, a szük-séges próbatételeken át.

















Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,