Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1999-es évfolyam

1999/3/ Müller báró azonos Gustav Meyrinkkel?

Pentagram > 1999-es évfolyam

A LONDONI WELLCOME INSTITUTE LIBRARY POMPÁS HALLJÁBAN TALÁLHATÓ HENRY GILLARD 1898-BAN KÉSZÍTETT FESTMÉNYE, AMELYEN I. ERZSÉBETET LÁTHATJUK LÁTOGATÓBAN BARÁTJÁNÁL, JOHN DEE-NÉL, A TUDÓS FIZIKUSNÁL ÉS ALKIMISTÁNÁL.

Tudor Erzsébet 1558. és 1602. között uralkodott. Politikájának köszönhetően Anglia félelmetes tengeri hatalommá vált. Az ország Európában ugyan nem játszott központi szerepet, de a világ tengerein korlátlan hatalommal rendelkezett. I. Erzsébet ragyogó műveltségű, tehetséges asszony volt. Széleskörű tájékozottsága korában híressé tette; a tudomány minden formáját támogatta, nem volt ez alól kivétel az asztronómia és az alkímia sem. A XVI. században az okkult és a világi tudományok még nem különültek el teljesen, s a tudósok gyakran mindkettőt megkülönböztetés nélkül művelték. A szép és vörös hajú uralkodónő büszke volt görög tudására. Egy másik híres kortárssal, a Habsburg házból való II. Rudolf császárral együtt felettébb érdekelték a tudományos kutatások és az alkimista kísérletek.


SZERTEÁGAZÓ TUDÁS

John Dee, Mortlake ura éppen egy alkímiai kísérletet mutat be. Jól ismerte a királynőt, s szintúgy jó kapcsolat fűzte II. Rudolf német császárhoz is. Nemzetközi tudományos hírnévre tett szert. Kiváló tudással rendelkezett a matematika, az orvostudományok, a hajózás, a földrajz, az alkímia és a kémia területén, de járatos volt a művészetekben is. A cambridge-i Szt. János Kollégium tagja volt, s a Szentháromság Kollégium alapítói között is ott találjuk. Erzsébettel együtt a klasszikus irodalom szerelmese volt, különös tekintettel a költészetre. Kétségtelenül univerzális embernek kell tekintenünk. Antik leletekből álló különleges gyűjteménye a régészet iránti érdeklődéséről tanúskodik. Laboratóriuma is volt, ahol a találmányain dolgozott. Könyvtárát Angliában a legnagyobbként tartották számon.
Az asztal mögött a médium és spiritiszta Edouard Kelley ül, aki Dee asszisztense volt. Éppen a kísérlet során lehetséges változásokra vonatkozó jegyzeteket tanulmányozza. Érdekes adalék, hogy Kelley szorosan a fejére simuló sapkát hord, ugyanis fülét csalás miatt levágták.

John Dee olyan személyiség, aki különösen érdekelheti a Rózsakereszt tanulóját. Először is, mert élettörténetében saját magára ismerhet. Látványos életet élő kereső volt, aki egész lényének és minden tehetségének bevetésével megkísérelte a láthatatlan valóság és az anyagi világot meghatározó ismeretlen törvények feltárását. A hatalmat kereste, de vágyainak martalékává vált.

1583-ban utazásra indult a kontinensre. Kelley-vel Krakkóba utazott, Lengyelországba. Ott találkozott Annibál Roselli kapucinus baráttal, aki kimagasló magyarázatokat írt Hermész Triszmegisztosz Pimander című könyvéhez. Ezt követően Rudolf császárt látogatta meg a prágai kastélyban, ahol hasonló kísérletet mutatott be, mint ami a képen is látható.

Azt mondják, hogy a gyerekek féltek tőle. Krakkói és prágai útjával egy időben bizonyos egyének állítólagos „nyugtalanító mágikus praktikái” miatt elpusztították mortlake-i otthonának laboratóriumát. Ebben a felfordulásban könyvtárának egy része is odaveszett. A megmentett könyvek legnagyobb része ma a londoni Wellcome Intézet könyvtárában található.

Egy másik ok, ami a Rózsakereszt tanulójának érdeklődését felkeltheti, az John Dee Monas Hieroglyphica című munkája. Ezt a művet 1564-ben adták ki Antwerpenben. Címlapján olyan jel látható, amely a Rózsakereszt Keresztély Alkímiai Menyegzőjének első kiadásában is szerepel amellett a levél mellett, amely Rózsakereszt Keresztélyt a királyi menyegzőre invitálja. Ez a jel a Merkúr asztrológiai, valamint a higany alkímiai jelére emlékeztet. A manasz jelölése tökéletes. John Dee számára az Opus Magnum, a Nagy Mű alapja a kereszt, ahogy le is írja ebben a művében.

Ez nem más, mint az alkímiai elemek legfontosabb jelölése: só, kén, higany és a fémek, amelyek megfelelnek az ebben a korban ismeretes hat bolygónak. A kereszt egyidejűleg jele a halálnak, az életnek és a győzelemnek. A Rózsakereszt filozófiájában a kereszt azonos az énember tökéletes megszűnésével. Ez a jel mintázza továbbá – a kivirult rózsával összekapcsolódva – az Új Lélek tiszta életét, végül a győzelmet, amelyet a mikrokozmoszban lévő Szellem révén nyerünk el. Könyvében John Dee a keresztet olyan szimbólumként értelmezi, amely lehetővé teszi a világegyetem négy alapelvének megragadását. Ezek:
1. a Nap és a Hold egyesülésének alkímiai folyamata;
2. a megváltás, amelyben az ember a krisztusi áldozat miatt részesülhet;
3. a Krisztus általi újjászületés;
4. a természet kötelékeitől való eloldódás.

A Rózsakereszt tanulója felismeri ezeket az alapelveket, noha napjainkban ezek másképpen és más sorrendben jelentkeznek:
1. A földből kiindulva (vagyis a személyiségben) felébred az eredeti lélek utolsó maradványa. Kibontakozik a Rózsa.
2. Az endúra segítségével az alantas természet minden befolyása folyamatszerűen kioltódik.
3. Nap és Hold, Szellem és Lélek egyesül, és az eredmény:
4. Az új Lélek újjászületése a Szellem által egy teljesen megszabadult és tökéletesen tudatos emberben.

Mindezt a munkát az a tűz teszi lehetővé, ami az egész folyamat alapjául szolgál. Ugyanis a tűz az a tisztító elv, amely a megvilágosodást véghez viszi. Ez az az erő, amelyben és amely által végbemegy a tisztulás az egész mikrokozmikus rendszerben. Erre utal a két hullámvonal a jel alján. Ezek Aries (a Kos) tüzének jelei.

Mely okból szerepel ez a jel Rózsakereszt Keresztély Alkímiai Menyegzője első kiadásában a meghívó levél mellett? Nos, erre a kérdésre nem tudjuk a választ. A szövegben egyetlen szóval sem történik rá utalás. Lehetséges, hogy nem is J. V. Andreae helyezte oda, hanem például Johann Friedrich Jung, ennek a munkának az első kiadója. Mindenesetre ennek a jelnek az értelme megfelel a menyegzői meghívó jellegének, ugyanis a házasság két pólus vagy erő egyesülését jelképezi. Ezzel a jellel még egyszer találkozunk a harmadik kiadás címlapján, de ekkor már megfordítva szerepel.

A Nagy Műnek ezzel a lángoló szimbólumával az egész emberiségnek tudomására hozták a lélekújjászületés és a lélektudatossá válás kibontakozásának az útját. Jan van Rijckenborgh egyértelműen utal a jelenlegi és a XVII. századi Rózsakereszt közötti kapcsolatra. 1939-ben ezt a jelet tette a Fama Fraternitatis-t, a Rózsakeresztes Szerzet 1614-ben megjelent első művét magyarázó könyvének a borítójára.

Egyáltalán nem biztos, hogy ez a jel John Dee könyvéből származik. Sokkal valószínűbb, hogy J. van Rijckenborgh az 1610-ben I.P.S. H.M.S. álnéven megjelentetett Alchimia Vera című műből kölcsönözte, amelyben szintén megtalálható – ugyancsak fordítottan – a Manasz jele. De gondolhatunk annak az Adam Halsmayrnek a magánpecsétjére is, akinek az értekezése a Fama Fraternitatis első kiadásával együtt jelent meg. Halsmayr itt hat különböző magyarázatot ad e jel jelentésére, amit ő „Trimonas”-nak, vagyis háromszoros monádnak nevez.

A történészek körén kívül John Dee sohasem vált volna ennyire ismertté, ha Gustav Meyrink nem neki ajánlotta volna ezoterikus regényét, A nyugati ablak angyalát. Ez is egy ok arra – immár a harmadik –, hogy érdeklődéssel forduljunk feléje.

Meyrink mély pszichológiai érzékkel – és kétségkívül kisebb érdeklődéssel a történelmi háttér vonatkozásában – meséli el John Dee életét, amit összekapcsol az egyes szám első személyben elbeszélő Müller báróéval. Így helyezi a cselekményt a jelenbe, ami nagy mozgalmasságot és mély jelentőséget nyer arra vonatkozóan, hogy Müller és John Dee ugyanannak a személynek bizonyulnak.


EGY ÉLETEN ÁT A HALHATATLANSÁG NYOMÁBAN

Meyrink elbeszélésében John Dee egész élete nem más, mint Hoël Dhat kardjának hiábavaló keresése. Ez a kard egy jelképes fegyver, amely birtokosát halhatatlanná teszi; varázserővel bír, s az idők kezdetén a Dee család ősére bízták. A keresés sokféle nézetét és mindazokat a próbákat, amelyeket egykor majd mindenkinek ki kell állnia, mielőtt elkezdhetne a lélekkel és a lélekért dolgozni, Meyrink néha szó szerint lélegzetelállító módon ültette át művébe. A történet befejezése felkavaró, s szinte maradandó őstípusként vésődik az olvasó lelki szemeibe. Müller báró eléri azt, amihez John Deenek nem volt elég lelki ereje. A világosság erejének segítségével, a lélekember sziporkázó szellemszikrájában Müller – John Dee – visszahozza a Szerzetnek Hoël Dhat kardját – érintetlenül. Így lép be a szellemlélek emberek „Erzsébet Örök Fellegvárának” nevezett közösségébe. Így semmisíti meg az átkot, amely a Dee nemzetséget – s így a mikrokozmoszát is – sújtotta.


AZ ÚT VALAMENNYI SZEMPONTJÁNAK A LEÍRÁSA

Jan van Rijckenborgh Meyrink-ben rokonlelket lát, aki képes nagyon világos, erőteljes benyomást kelteni a világot – valamint azokat a drámai emberi viszonyokat – illetően, amelyek közepette a megszabadulás ösvénye kezdődik. A második világháború után a Nemzetközi Filozófiai Ezoterikus Iskola, vagyis a „Rózsakeresztes Társaság” által szerkesztett Új Vallási Szemle című folyóiratban folytatásokban adta közre A nyugati ablak angyala holland fordítását. Így vallott ennek a közreadásnak az indítékairól: „Olyan történet ez, amelyből egyetlen eleme sem hiányzik annak az útnak, amelyet be kell járnunk.”

John Dee életének Angliában töltött utolsó évei nem voltak mentesek a megpróbáltatásoktól. 1589-től 1608-ig, halála évéig, semmi igazán szerencsés nem történt vele, ami az anyagi síkot illeti. Philip Sidney 1586-os halálát követően John Dee egyre jobban elszigetelődött, mivel Leicester grófja elvesztette Erzsébet kegyeit, a Philip Sidney körül kialakult kör pedig egyre kisebb lett. Amikor I. Erzsébet 1602-ben meghalt, még ezt a védelmet is elveszítette, s nem volt már szívesen látott vendég az udvarnál.


SZELLEMEK HARCA A LELKÉÉRT

John Dee mindentől megfosztva, elhagyatva, 1608-ban halt meg morlake-i házában. Meyrink leírja, hogy halála után az átmeneti területeken hogyan próbálták lelkét megkaparintani a démonok. Glincloni megkísérelte érzékeltetni ezeket a benyomásokat Dee-ről készült képén. Egy előkészítő tanulmányán John Dee-t emberi koponyák körében ábrázolja, amelyeket később eltüntetett, valószínűleg azzal a gondolattal, hogy ez nem egyeztethető össze a Királyi Fenség jelenlétével. Mindazonáltal az évszázadok folyamán kémiai reakciók hatására megváltozott a kép ezen részén lévő anyag, s most az öt koponya újra jól látható. Ezek a John Dee életével és tevékenységével olyannyira megegyező démonok bizonyára nem akarják elengedni zsákmányukat.

Életének nagy részét Meyrink is arra fordította, hogy feltárja az őt hajszoló okkult erőket, míg végül a belső szabadságot lehetővé tévő életúthoz fordult, hogy véghezvihesse a tényleges belső megszabadulást. A Nyugati ablak angyalában számos ilyen önéletrajzi elemet találhatunk.

Itt újra meg kell jegyeznünk, hogy a démonok semmiképpen sem akarják zsákmányukat elereszteni. De Meyrink azt mondja: „Müller – vagyis John Dee – él és szabad!” Elszenvedte és végigélte a nagy belső átalakulást. Opus Magnuma elvégeztetett, s bizonyosan kapcsolódott a Halhatatlan Lelkek Szerzetének Láncához.

Meyrink sírkövébe a következő szó van vésve: „Vivo” (élek). Nem annak a jele-e ez, hogy regényének utolsó része önéletrajzi ihletésű?


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,