Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!1999-es évfolyam

1999/4/ Ha a szemed tiszta

Pentagram > 1999-es évfolyam


„A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tes­ted világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tes­ted sötét lesz.”

(Máté 6,22-23)



Máté evangélista e szövegében a szem ismeretlen vonatkozására hívják föl a figyelmünket; a szemre nem mint a fény befogadójára, hanem mint kisugárzójára: a szem a test lámpája. Ez a lámpa nem világít minden további nélkül, mert ha a szemed gonosz, úgy egész tested elsötétül.

Az emberre meghatározóan hat a fény, amelyet a szem befogad, vagyis: az események, amelyek körülötte történnek. Hozzászokott, hogy azonosítsa magát környezetével, a dolgok külső oldalával - azzal a világgal, amelyben a látszat egyre fontosabbá válik. Ez a világ csillog-villog, s ezáltal elkendőzi a dolgok belső oldalának silányságát. Az ember számára valóságos állapotánál fontosabbá kezd válni az arculat, amelyet kifelé színlel. A reklámok világa különösen jól szemlélteti ezt. Egy gyártmány esetében mindennél fontosabb, hogy ki használja és milyen környezetben. A minőség e tekintetben csak jelentéktelen részletkérdés. Sőt, akadnak hirdetések, melyeken pusztán egy hatásvadász kép látható, de magáról a termékről jóformán semmit sem mondanak. Egyszóval úgy akarnak valamit elhitetni a szemlélővel, hogy eközben figyelmét elterelik a valóságról. Újfajta hitet tukmálnak rá, a rögeszmékben való hiedelmet. Hogy miről is van szó valójában, az homályba vész. Az a szem, amely gonosz, nem képes keresztüllátni e világ káprázatán, mert - mint mondják róla - telhetetlen is: nem tud betelni a látvánnyal. Ily módon az emberbe mint mikro­kozmikus lénybe nem jut valóságos fény, és egész teste sötét marad.

A dialektikus világot az ellentétek sokasága jellemzi. Az ember többnyire csak a jelenségek közti különbségeket veszi észre, és már nem képes az egység fölismerésére. Ez nem is lehet másként, mert önmagában elveszítette a kapcsolatot az egységgel, és arra van ítélve, hogy a káosz közepette fölismerje: ő sem más, mint zűrzavar. Mivel evett a „jó és rossz tudásának fájáról”, most csak az ellentéteket képes meglátni - az „élet fája” elérhetetlenné vált számára.



Képesség az egység elérésére



Újra ehetünk azonban erről a fáról is, ha figyelmünket kívülről befelé fordítjuk. A szemnek, mely ismét tiszta szeretne lenni, meg kell tanulnia elfordulni az ellentétek világától. Ez nem történik meg csak úgy váratlanul, mintegy magától. Először föl kell fedeznünk, hogy ebben a természetben minden erő egy ellenerőt is megidéz. Ez azt je­lenti: ahhoz, hogy nyugalomhoz jussunk, másképp kell bánnunk ezzel a természettel. Ahhoz, hogy mi magunk megnyugodhassunk, amen­nyire csak lehetséges, nyugton kell hagynunk ezt a világot. Az „élet fájának” gyümölcsei segítenek ebben. Ez a más életterületről származó új táplálék ad erőt számunkra, hogy a halandó világ ellentétei fölé emelkedjünk, s az evilág erői és ellenerői közt húzódó középúton át haladhassunk az egység világa felé.

Az egységet magunkban hordozzuk. Az isteniség még bennünk lévő maradéka folyvást így beszél hozzánk: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz...” (Jelenések 3,20) Új vezetés tűnik föl bennünk, amely kivezérel az ellentétek világából. Ez az új irányítás nyugalmat hoz, és kioltja az evilági vágyak iránti fogékonyságot.

Így új rendszer lép életbe: „Keressétek először Istennek országát, és minden más megadatik néktek”. A világhoz való viszonyunk megváltozik. Ami életünkhöz létfontosságú, azt nem kell többé kívánnunk, hanem ajándékba adják nekünk. Mindent megkapunk, ami az új lélek fejlődéséhez szükséges.

Ezzel beléptünk Ti­ánai Apollós Nuc­temeronjának első órájába: „Az egységben Isten dicshimnuszát zengik a démonok; elvesztve gonoszságukat és haragjukat.” Jan van Rijckenborgh hozzáteszi: „A mágneses feszültségek és következményeik, melyek a dialektikus életben olyan magától értetődőek, eltűnnek, az aurikus lényben fölhalmozódott mágneses erő egy része pedig harmóniává alakul, s így a jelölt szolgálatába áll. Az erő másik részét beszabályozzák, vagy eltávolítják a jelölt rendszeréből, úgyhogy végül semmi más nem marad, csak az egység.”

E szöveg olyan állapotról beszél, amelyben az egész test meg van világosítva. Az egész testen itt a mikrokozmoszban lakozó négyszeres személyiséget értjük. A szem központi szerepet játszik, mivel asztrális erőkre reagál, és az agyalapi mirigyen keresztül kapcsolatban van a fejjel és a szívvel. Tehát az a mód, ahogyan a szem néz, meghatározza az asztrál- és men­táltest minőségét. Ezért nevezik a szemet a lélek tükrének is: „A főszentélyben égő hétkarú asztrális gyertyatartó rezgéseit parányi mág­neses hullámokban a látódomb* továbbítja a szemhez, s az így létrehozott impulzusokkal összhangban 'lát' az ember, mágneses állapotának megfelelően.” (J. v. Rijcken­borgh: A kínai Gnózis.) Ez a gondolat ellentétes a megszokott fölfogással, amely szerint az agy ismeri föl a szemen át hozzá bejutó fényt.

Nos, Jakob Böhme Beszélgetések a tanítvány és a mester között című művében megállapítja: „A jobb szem bennünk az örökkévalóságba néz. A bal szem hátrafelé tekint az időben. Ha mármost megengeded magadnak, hogy mindig csak a természetet és a mulandó dolgokat mustráld, akkor sohasem jutsz el az egységhez, mely után olyannyira sóvárogsz. Jegyezd meg és légy résen! Ne engedd meg elmédnek, hogy belebocsátkozzon abba, ami kívül van, vagy hogy azzal töltekezzen; és ne nézz vissza. [...] Ne hagyd a bal szemednek, hogy félrevezessen azzal, miszerint folyvást egyik benyomást idézi a másik után, de hagyd, hogy a jobb szemed visszavezesse a bal szemedet. [...] S csak azáltal, hogy az idő szemét az örökkévalóság szemébe helyezed, [...] és Isten fénye által szállsz le a természet fényébe, [...] éred el a szemlélet egységét, avagy az akarat egyöntetűségét.”



A bal és a jobb ösvény



Jan van Rijckenborgh ezt írja a Nincs üres tér című könyvében: „Érzékszerveink hatásai és képességei az öt lélekközegtől, hatóerőtől függenek. Egyénileg látunk és hallunk, mert lelki beállítottságunk nagyon különböző és egyéni színezetű. Jobb szemünk közvetlenül a tobozmiriggyel és az ennek megfelelő agyrésszel van kapcsolatban. Bal szemünk azonban teljesen a közönséges, gondolkodó agyból, a természetes észből ered, és ezzel van kapcsolatban. Meg kell gondolnunk, hogy ész-szerkezetünk érzéki életünkből, a vágytestből magyarázható, ez uralkodik az agyon. Ezért azt is mondhatjuk, hogy a bal szemen a máj uralkodik.

Ezzel azt akarjuk nyilvánvalóvá tenni, hogy akit még 'nem lobbantott lángra isten szelleme', akinek lelke még nem nyílt meg a Gnózis világosságának, az valójában egyszemű, 'félszemű'. Jobb szeme mindenesetre még nem használható belső érzékelésre. A tobozmirigy-agyrészhez vezető út ugyanis a lélekközpontban fekvő agyalapi mirigyen keresztül halad a tobozmirigyhez. Az emberi magzatban a szemek az agyállomány belsejéből nőnek kifelé. Ha a tobozmirigy a gnosztikus világosság elől el van zárva, akkor a jobb szem a világosságot nem látja, s így maga sem gyújthat világosságot.”

Az ösvény járása közben a tobozmirigyet fölkészítik arra, hogy az embert összekösse az örökkévalósággal. S a jobb szem látni kezdi az örökkévalóságot.

Hogy mit lát a jobb szem, amikor megtisztult, azt jól kifejezi Jakob Böhme Aurora (Hajnalpír) című könyvének ábrája. A mikrokozmosz látóvá lett. „Új” fényt lát, és az világítja át. Igen, a mikrokozmosz mindenlátóvá vált, és újra részesül az isteni világban.

Ha a szemed tiszta, akkor új aszt­rálerőket vonz, melyek által mikrokozmoszod fényes lénnyé válik.




Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,