Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2000-es évfolyam

2000/1/ Múlt és jövő közt hányódva

Pentagram > 2000-es évfolyam

MINDEN EMBER A MÚLT TERMÉKE. SOKAN EGY DICSŐ MÚLT BŰVÖLETÉBEN SZINTE VAKON MEREDNEK EREDETÜKRE. A VÉRÖRÖKSÉG KÉNYSZERE ÉS URALKODÓ BEFOLYÁSA MIATT NEM RENDELKEZNEK ELEGENDŐ SZABADSÁGGAL AHHOZ, HOGY EGY FELTÉTEL NÉLKÜLI JÖVŐRE IRÁNYULJANAK.

Mind az emberiség kollektív tudatában, mind az egyének tudatában két olyan elképzelés alakult ki, amely erősen gátol minden további fejlődést. Van egyrészt a bűnbeesés, az állítólagos eredendő bűn gondolata, másrészt az embernek az isteni világból való tudatos alámerülésével kapcsolatos ötlet, melynek célja, hogy magasabb rendű tapasztalatokra tegyen szert. Mindkét esetben kozmikus tragédiáról van szó, amelyek eredménye a mai emberiség.
A bűnbeesés következtében keletkezett örökletes teher sok ember számára érthetetlen és elfogadhatatlan. A múltat nem bűnnek, hanem egy tudatos választás eredményének érzékelik, melynek révén saját fejlődésük tökéletes szabadságban következhetett be. Számukra a bukás nem egy elfajulási folyamat, hanem egy szabad fejlődés kezdete. Ahhoz, hogy egy ilyen utat járjunk, bizonyos bátorság szükséges, mert az ellentétek világa veszélyes átmeneti állomásnak bizonyulhat. Ezen az úton a saját bűnökből eredő hibák elkerülhetetlenek azok szemében, akik hisznek ebben az elképzelésben.
Az emberiség eredetével kapcsolatos két, egymásnak ennyire ellentmondó elképzelés nem lehet egyidejűleg igaz. Nem férnek meg egymás mellett, ezért folyvást viszályt idéznek elő. A velük való foglalkozás erősítheti azonban a kereső belátását, és segíthet a múlt csapdája és a jövő csábítása közötti végleges választásban.
Aki merev tekintettel mered a múltba és az eredendő bűnre, az a „bűn szolgájává” válik, és nem adatik más jövő a számára, mint a bűn zsoldja, a halál. De az a nézőpont is megbénítja fejlődésünket, midőn végzetszerűen egy feltétel nélküli jobb jövőt tulajdonítunk magunknak. Mindkét szemlélet megakadályozza az abszolút ma, az öröklét észlelését és megtapasztalását.

Az örökkévalóság nem egy végtelenül hosszú időtartam, amely az ősmúlttól a parttalan jövőig tart, hanem tudatos élet a határtalan „most"-ban, kezdet és vég nélkül, múlt és jövő nélkül. Mindez benne van ebben az örök mában.
Miként képes azonban a személyiség az idő és tér gyermekeként elérni ezt a pontot? Sehogy sem, amíg azt az idő és tér dimenziójában keresi. Éppoly kevéssé található meg magában a személyiségben, mivel az halandó, tehát véges. Felmerül hát a kérdés: „Akkor hol?” A kérdés azonban ezen a szinten megoldatlan misztérium marad mindaddig, amíg a kereső az örökkévalósághoz vezető kaput meg nem találja. Akkor viszont minden kétséget kizáróan megkapja a választ az eredetét firtató kérdésre.

Ami halandó, az az örökkévalóságot nem tudja megragadni. A mulandó az örökkévalóságot meg nem találhatja, mert nem ismeri azt. Aki azonban már halandó létére érzékeli az örök élet hatásait, az közeledhet a belső nyugvóponthoz, ahol mindkettő találkozik. A világosság belső születése ekkor az örök most. Ez semlegesíti a múltat, és feltárja a jövőt. Ekkor feloszlik minden ellentét, rejtélyes ellentmondás és féligazság.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,