Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2000-es évfolyam

2000/2/ „Azért jöttem, hogy zengjen a hívás a világon”

Pentagram > 2000-es évfolyam

„ÉN, MANI, AZ IGAZSÁG ATYJÁNAK – AKI MINDÖRÖKKÉ ÉL ÉS LÉTEZIK, AKI MINDENEK ELŐTT VOLT ÉS MINDEN DOLGOK UTÁN IS LÉTEZNI FOG, ÉS AKIBŐL SZÁRMAZOM IS –, ISTENNEK AKARATÁBÓL JÉZUS KRISZTUS APOSTOLA. MINDEN, AMI LÉTREJÖTT, ÉS MINDEN, AMI MÉG LÉTREJÖN, AZ Ő EREJE ÁLTAL LÉTEZIK. BELŐLE SZÁRMAZOM, ÉS AZ Ő AKARATÁBÓL VAGYOK. ÁLTALA NYILATKOZOTT MEG ELŐTTEM MINDEN BÖLCSESSÉG. ÍGY SZÁRMAZOM AZ Ő IGAZSÁGÁBÓL. EZT AZ IGAZSÁGOT MEGJELENTETTEM TESTVÉREIMNEK. A BÉKE GYERMEKEINEK MEGNYILVÁNÍTOTTAM AZ Ő BÉKÉJÉT. HIRDETTEM A REMÉNYSÉGET A HALHATATLAN NEMZETSÉGNEK. VÁLASZTOTTAM ÉS MEGMUTATTAM A MAGASBA VEZETŐ UTAT AZOKNAK, AKIK KÉPESEK VOLTAK BEMENNI EBBE AZ IGAZSÁGBA.”
(Részlet Mani Élő Evangéliumának előszavából)

Mani Krisztus után 215. és 276. között lépett fel nyilvánosan, abban az időben, amikor a perzsák és a rómaiak számos háborút vívtak egymással. Kora ifjúságától fogva belső küldetésének megvalósítására, az emberiség megszabadítására készült. Célja megvalósítása során egyrészt különböző kultúrákhoz tartozó elődeinek szent irataira, másrészt saját tapasztalataira támaszkodott, amelyek révén a mindent átható Pleroma a belső látását táplálta. Ennek a szellemi tápláléknak a segítségével összefoglalta valamennyi eredeti vallás egyetlen kinyilatkoztatott üzenetét: a megszabadulás egyetemes, makrokozmikus és mikrokozmikus örömhírét, ahogy az Jézus Krisztus misztériumában megnyilatkozik.
Ezáltal lehetővé vált a múlt megszabadító elemeinek az egyesítése, s így újra felcsendülhetett a lélek belső fényének és az isteni szellem élő erejének, Jézus Krisztusnak az üzenete.


A VILÁGOSSÁG KOZMIKUS EGYHÁZÁNAK ÜZENETE

Az irigy és féltékeny világ közepette, amely a dogmák és a fekete mágia révén akarta magát fenntartani, Mani a világosság mindent átható kozmikus egyházának megszabadító üzenetét terjesztette, ’amely közelebb van hozzátok kezeteknél és lábatoknál’. Az utalás a világosság vetőmagjára vonatkozik, mely mindenkinek a szívébe van rejtve. Ebből ered a megértés és az erő a tudatlanság rabságából és a lélek kibontakozását akadályozó állati sóvárgástól való megszabaduláshoz.
Midőn az idők teljessé váltak, Mani üzenete számtalan szívben visszhangra lelt. A hatás oly hatalmas volt, hogy az új vallás villámgyorsan elterjedt az akkori világ nagy területein. Mani Zsoltárainak fennmaradt gyűjteménye a manicheusok keltette ragyogó lelkesedés erejéről tanúskodik:
„Mi, akik a világosság fiainak nemzetségéből származunk, ajánljuk virágainkat Maninak! Jézus Krisztus örömmel helyezi fejedre a koronát, Mani, szeretett fiú, mivel megszentségtelenített művét helyreállítottad; a rejtett ösvényét megvilágítottad; az elsötétült tanítást megvilágosítottad, a lefátyolozott bölcsességet fényessé tetted.”
Idézzünk egy másik szöveget is ebből a könyvből:

„Dicsőíteni akarlak
romolhatatlan szegletkő,
sohasem változó.
Te vagy a megingathatatlan alap,
a bárány természet keresztjén,
a földbe rejtett kincs,
Jézus, a hajnali harmat fia.
Minden fának éltető nedve,
minden gyümölcs édessége.
Az ég szemei.
Te vagy minden kincsek őrizője.
A világot tartó hős.
Minden lény öröme.
A világok békessége.
Gyönyörűség beszélni is rólad.
Te vagy bent, és te vagy kint.
Te vagy fent, és te vagy lent.
Közeli vagy és távoli.
Rejtett vagy és kinyilatkoztatott.
Hallgatsz, és mégis beszélsz.
Tiéd legyen minden dicsőség!”


AZ ÉLET HANGSÚLYÁT ÁTHELYEZNI A SZELLEMI SZÍVBE

A manicheus egyházban a szellemlélek felébredésének, az illúziók világától való megszabadulásnak hétszeres folyamatáról van szó. Erre csak akkor van mód, ha a világtól a szellemi szív felé fordulunk: a mikrokozmosz szíve felé, amely egy az isteni makrokozmosz szívével. Mani a sötétséggel a világosság egyetemes isteni birodalmát helyezi szembe, amely mindenütt jelen van és mindent áthat. Számára a világosság birodalma minden lélek eredete és vége.
Számos manicheus szöveg erősíti meg, hogy a világosság és a sötétség a lélekben kibékíthetetlenek. Ugyanez a helyzet az élő lélek tudatával és a természeti ember tudatlan létével is. Mani emiatt az igazság szelleméről beszél, amely azért jön, hogy megszabadítsa az embert ennek a világnak a káprázatától. Tükröt tart kortársai elé, hogy lássák világukat. Megmutatja nekik, hogy két természetrend létezik: a világosságé és a sötétségé. A világosság világa áthatja a sötétség tereit, de a sötétség nem tud egyesülni a világossággal.
A két természetnek ez a központi tana alapvetőnek mondható Mani tanításában, csakúgy, mint a Gnózisnak ebből az áramlatából származó valamennyi mozgalmában. Csakhogy a vízszintes síkra irányuló ember mindig ellentmondott ennek, és mindig is üldözte a manicheus Gnózis híveit. Jól mutatja a megszabadulás tanának mély gyökereit s a jóakaratúak és szívvel-lélekkel csatlakozók nagy számát, ha az üldözők szervezett seregére tekintünk az évszázadok során át, Nyugat-Európától Kínáig.


A VILÁGOSSÁG BIRODALMÁNAK TORZKÉPE

Valóban arról a dualizmusról van-e szó a manicheizmusban, amit a Római Egyház olyannyira elítél? Hiszen a „dualizmus” fogalma két erőre utal, amelyek egyenlő értékűek, de ellentétesek egymással. A világosság birodalma és a sötétség birodalma azonban, melyekről Mani beszél, nem egyenlő értékűek! A világosság birodalma dualizmusmentes egység. A sötétség birodalma a világosság birodalmának visszatükröződő és eltorzult képe, melyben mindennek megvan az ellentéte, s mindez az ellentét kölcsönösen – dualitásban – kioltja egymást.
A mikrokozmosz középpontjában magának a világegyetemnek az alapja nyilatkozik meg. Ez a legmagasabb elv az a láncszem, amely a mikrokozmoszt és a makrokozmoszt összeköti. Ezért mondja Jézus: Én és az Atya egy vagyunk. Mani így minősítette Jézus Krisztus létállapotát: „Az Atya legmagasságosabb rózsája”. Az isteni tudat eme legmagasabb elve minden igazán új teremtés alapja. Amíg ez a teremtés tudatosan egységben marad isteni eredetével, addig ragyog róla ez a tudás. De ha saját elhatározásából megszakítja a kapcsolatot a világossággal, akkor a sötétség növekvő homályába zuhan. Létének kormányrúdját ekkor az aggodalom, a betegség, a szenvedés és a halál veszi kézbe. Egy ilyen mikro- vagy makrokozmoszban a világosság kihúny. Lelkisége káprázattá silányul, s létét a kettősség ellentétei fogják meghatározni.
Így jelent meg a világosság és a sötétség ’keveréke’, ahonnan az embernek kiutat kell találnia. Mindenki szívében benne rejlik a világosság egyetemes birodalmának egy szikrája, amelynek az üzenetével Mani megkísérelte megszabadítani kortársait az eltévelyedéstől és az elhomályosodott tudat széttöredezésétől.


„MEGMENEKÜLTEM A TÉVEDÉS VILÁGÁTÓL”

Az Élet Szerzete állandóan újabb és újabb kísérletet tesz, hogy megszabadítsa az embert a maga teremtette hasadtságtól, melyet minden eszközzel megpróbál fenntartani. Ez azonban nem egy automatikus út, ahol minden nyomorúságot át lehet hárítani egy megszemélyesített istenségre. Itt az önnön lénybe mélyrehatóan beavatkozó folyamatról van szó, melynek során az emberben tudatosulnia kell a két természetrend létezésének. Mani azt mondja: „Megmenekültem a természet sorsának törvényétől, amely a megszabadulásnak csíráját sem hordja magában, hanem csak hanyatlást és felbomlást okoz. A gőg nélküli, alázatos, hírnév és becsvágy nélküli lelken semmi sem kerekedik felül az aggodalom időszakaiban. Megszabadultam a tévedésnek ettől a világától. A tagjaimat beborító oroszlánbőrt ledobtam magamról. Helyébe szent öltözéket nyertem. Jobbról balra, magasból a mélybe haladtam egész életem során. Nem engedtem meg ellenségeimnek, hogy kioltsák lámpámat. A hatalmas futásban együtt futottam, amit csak kevesen érnek el. Futásomat jó véghez vittem. Visszatértem hazámba, örvendezve és énekelve. Nézd, most már a halálnak ettől a testétől is megszabadulok.”
Egy másik töredékben ezt olvashatjuk: „Felismerem és hiszek a világosság keresztjében, amely a világegyetemnek életet ajándékoz, mivel a lelkem ennek a visszatükröződése. S minden életet a Világosság táplál. De a vakok nem tudják ezt megérteni.”
Hasonló szavakat találunk az Újszövetségben is: „Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem [...] Én és az Atya egy vagyunk. [...] Nélkülem semmit sem cselekedhettek”. A sötétség azonban nem érti ezeket a beszédeket, istenkáromlónak tartja őket, s harcba száll a világosság ellen, ezzel is bizonyítva meghasonlottságát.


A KETTŐSSÉGTŐL MEG LEHET SZABADULNI

Ha valaki szabadulni próbál a sötétségtől és érzéki csalódásaitól, s mindennapi életében a világosság benső magjára irányul, akkor megvan az esélye a kettősségtől való megmenekülésre. Ha megtámadja és megsemmisíti saját magában a sötétség okát, és a nemcselekvés által az igazi élet törvényére cserélheti a halál törvényét, akkor eljuthat a Legmagasságosabbal való egyesüléshez. Mani azt tartja, hogy meg kell tapasztalni az érzékek világát, majd tudatosan el kell állni tőle, hogy ezáltal a lélek visszatérhessen eredetéhez.
„Az emberek a távolba néznek, de íme, a mindenütt jelen lévő valóság a saját lényükben lakozik!” Ez a beszéd ma is időszerű. „Az emberek a távolba merednek...” Figyelmüket a külsőségekre fordítják, a megkövesedett jelenségekre, egy olyan korlátozott világegyetem külső oldalára, amely az ellentétek játékának van kiszolgáltatva. Az elmagányosodást kell elszenvedniük, amely félelemből és elutasításból születik. Átélik, hogy a szenvedés, mind a sajátjuk, mind pedig a másoké nap mint nap növekszik. Érzik, hogy mind jobban beletemetkeznek az anyagba – s ezt ráadásul jólétnek nevezik –, s elszenvedik, ahogy mindez megkötözi őket. S látniuk kell, hogy a nemesítés álarca mögött az anyag egyre természetellenesebbé válik.


AKI EZT FELFOGJA, KIUTAT TALÁLHAT

Ez a felismerés megoldás keresésére ösztönöz. A politikába, egy új vallásba vagy valami különleges tudományos felfedezésbe vetik reményeiket. A legtöbben azonban szívük mélyén nem akarnak megoldást, mert az ennek az általuk oly gondosan ápolt aranyfüstös világnak a végét jelentené. Mások viszont nagyon is kívánják a változást, s minden erejükkel különféle akciócsoportokat támogatnak. A csalódás azonban őket is utoléri. Egy napon majd mindenki előtt fájdalmasan világossá válik, hogy a megoldást önnön lényükben kell keresniük. Mert ott száll szembe a sötétség a beáramló megszabadító világossággal. Aki elfogadja a világosságot, az kiutat talál. Aki semmiről sem akar tudni, az megcsalja önmagát, s elmerül a sötétségben.
Ettől kezdve az emberek két csoportra oszlanak: azokra, akik kerülik és elutasítják a világosságot, s azokra, akik keresik őt. Mani ez utóbbiakhoz fordul:
„Vedd fel a te keresztedet.
Vesd el magadtól a világot.
Szabadítsd meg magad
a vér béklyóitól.
Győzd le magadban az óembert.
Támaszd fel az új embert.
Teljesítsd be a szent parancsolatot.
Készíts helyet a fehér szárnyú
galambnak,
és ne hagyj semmi helyet
a kígyónak.”

A fehér szárnyú galamb az emberi lényben jelen lévő isteni elv jelképe. Ezt a központi elvet meg kell szabadítani és meg kell őrizni minden állati sóvárgástól, minden tudatlanságtól és káprázattól. Csakis ebben a szabadságban lesz lehetséges felszállnia a szellemhez, aki őt teremtette.


CSODÁLJÁK SZÁRNYAID SZÉPSÉGÉT

Maga Mani többek között a következő írásairól beszél:
·Az Élő Evangélium, amelynek csak egy töredéke ismeretes, s amelyből cikkünk elején idéztünk,
·Az Élet Kincse,
·A cselekedetek könyve,
·A misztériumok könyve,
·Az óriások könyve,
·Levelek,
·Kephalaia.

Ezenfelül létezik a Manitól és legközelebbi tanítványatól származó, vaskos kötetet kitevő szertartások gyűjteménye Mani Zsoltárai címmel. Néhány más töredékkel egyetemben ez nemcsak a manicheus egyház Gnózisáról ad képet, hanem mindenekelőtt arról tanúskodik, hogy a lélek megszabadulhat a sötétség világától, s visszatérhet a világosság birodalmába. Ezt fejezi ki például Mani Zsoltárainak alábbi töredéke is:

Üdvözlet néked, ó lélek,
örvendezve vitted
harcodat jó véghez.
Megszabadultál az oroszlán
barlangjából,
a tolvajok házából,
a halálnak ebből a testéből, amit
mindenki sirat.
A tengert és hullámait
legyőzted hiteddel.
A szörnyeket, akik benne laknak,
akik el akarták nyelni hajódat,
mind legyőzted utadon:
nem ismertek és nem értettek téged.
Nagy szükségben van a bűn,
mivel hirtelen megszöktél tőle,
s nem követted
tévelygésében.
Démonjainak tüzét kioltottad
növekvő erényeddel.
Megszégyenítetted a vadászokat,
akik rád vadásztak.
Összerontottad hálóikat.
S nézd, hogy bámulják
szárnyaid szépségét,
mialatt te csodásan
emelkedsz a sasok erejével
a szabadság galambházába.


ELÉG ERŐS AZ ÜZENET TOVÁBBI HIRDETÉSÉRE

Amikor 273-ban Mani visszatért Bahram király udvarába, meg kellett jelennie egy bíróság előtt, amely a perzsa államvallás elárulásával vádolta, majd pedig halálra ítélte. Így fejeződött be élete, s szellemlelke így tért vissza az Élet Szerzetének területeire.
276-ban Manit eretnekséggel vádolták meg, bebörtönözték, és valószínűleg meggyilkolták. Mindenesetre 26 napi fogság után meghalt. Nem valószínű, hogy keresztre feszítették volna, mint azt általánosan feltételezték. Ezt a keresztre feszítést inkább úgy kell tekinteni, mint Jézus szenvedésének és halálának jelképét. A Tourfan-i szövegek alapján úgy tűnik, hogy a börtönben átadhatta utolsó intelmeit tanítványainak.
A Világosság Egyházának manicheusai elveszítették vezetőjüket, de ennek ellenére elég erősnek bizonyultak ahhoz, hogy egyházuk a gyorsan növekvő ellenséges erők ellenére fennmaradhasson, és hirdesse az üzenetet Keleten, Észak-Afrikában, a Balkánon és a Pireneusoknál, s eközben ott is közösségeket hozzon létre.

A Világosság belső egyházának őreit Róma következetesen üldözte és megsemmisítette. De a vetés már elég bőséges volt ahhoz, hogy rövidesen megszülethessen a bogumilok szerzete a Balkánon, a katároké pedig a Pireneusokban. Ezek ugyanazt az üzenetet közvetítették, de nyelvezetüket saját korukéhoz igazították.

A kereszténység első évszázadaiban a figyelem főleg az asztrális területekre irányult, ahol démoni erők rabolták a lelkektől világosságukat. Emiatt a manicheusok megkíséreltek minden vágytól megszabadulni. Kerülték az embereknek, az állatoknak és a növényeknek való károkozást, nehogy ily módon sértsék a világosság egyetemes keresztjét (vagyis az isteni lelket) ezekben a teremtményekben. Kortársaik szemében többnyire bolondoknak tűntek, akik elvonultak a világtól, akiket tehát üldözni kellett és meg kellett semmisíteni. Az olyan szavak, mint mánia és mániákus, mutatják azokat a mély nyomokat, amelyeket a világosság elleni harc hagyott az emberiségben.



Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,