Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2000-es évfolyam

2000/2/ A bölcsességről, melyet jobb kimondani, mint szívünkbe rejteni

Pentagram > 2000-es évfolyam

EGYIK TANÍTVÁNYA MEGKÉRDEZTE ŐT: „MAGYARÁZD MEG NEKEM A KÖVETKEZŐKET, URAM. HA VALAKI TANÍTÁST KAP A BÖLCSESSÉGRŐL, ÉS AZT A SZÍVÉBE REJTI, AZ UGYE ÖRVENDETES DOLOG. DE MÉG ÖRVENDETESEBB, HA TANÚSKODIK RÓLA, ÉS HIRDETI IS AZT. AKKOR MEGVILÁGOSÍTJA ŐT A BÖLCSESSÉG, ÉS EGYRE INKÁBB NÖVEKSZIK MAJD BENNE. MEGNYILATKOZIK NEKI, ÉS EZÁLTAL VONZZA AZ ERŐT ÉS AZ IGAZSÁGOT.”

Tanítvány: „Tudom, hogy a szó, amit kimondok, valóban él. Tudom, hogy a bölcsesség, melyet megnyilvánítanak nekem, mely a szívemet eltölti és beteljesedik a lelkemben, csak akkor világíthat és növekedhet bennem, ha azt a számon keresztül kinyilatkoztatom, és mások előtt tanúskodom róla. Ha beszélek, és a bölcsességet átruházom, hogy azt mások hallhassák, akkor olyanná válok, mint azok, akik még életükben nem hallottak róla. Szinte magam is sóvárgok utána, és szívemet megérinti a bölcsesség, amelyet továbbadok. Kérlek Uram, magyarázd el nekem, mi az oka annak, hogy jobban növekszik bennem az ereje, ha terjesztem, mintha csak a szívembe zárva szunnyad.”
Mani: „Kérdésed különleges, mert nagy kérdés az, hogy miért nagyobb az örömöm, ha a bölcsességet szóban adom át? Mert nagyobb a kinyilatkoztatott bölcsesség, mint az azt kimondó száj, de nagyobb a szívbe rejtett bölcsességnél is. Te magad is örömben élsz általa. De a többiek is, akik hallják tőled, örvendeznek fölötte, és megvilágosodnak általa, szinte soha el nem múló erőhöz jutnak.
Akár a gyermek is, aki az anyja méhében megfogan: méhébe kerül és eltölti azt. Az anya tudja és felismeri, hogy a gyermek, akit szíve alatt hord, él benne. Örül a gyermeknek, egészen addig, amíg megszüli és látja, hogy végtagjai tökéletesek, és nincs rajta semmi rendellenesség. És hogy a csöppség az élő levegőből lélegzik, ez összehasonlíthatatlanul nagyszerűbb állapot, mint az ezt megelőző. A kicsi szemei megtelnek fénnyel, és élő lesz a hangja, mint mindenkinek, aki megszületik.

A terhes nőnek, aki gyermekét hordozza magában, jóval nagyobb lesz az öröme szüléskor, mint a gyermek fogantatásakor, mert amikor szül, a gyermeket teljes szépségében és ragyogásában látja. A gyermek iránt érzett szeretete és öröme százszorta nagyobb szülés után, mint előtte, mert terhesség alatt a kicsi szépsége és tekintete anyja elől rejtve maradtak. De amint megszülte és megpillantotta szépségét, a tündöklés az apa és a rokonság előtt is láthatóvá vált. Egyre boldogabbak, ahogy mindenki szemtől szemben megnézi, látván az örömöt és a szépséget, mely a gyermekből árad.
E hasonlattal jellemezhetnénk azt a bölcsességet, mely az ember szívében rejlik. Az élő fiúcskához hasonlítható, aki anyja testéből fogant. Ha kimondod a bölcsességet, s ezáltal gyökeret ver a szívedben, akkor az újszülötthöz lesz hasonlatos, akinek láthatóvá válik a szépsége. Így van ez a bölcsességgel is, amit az ember megnyilvánít. Ha a szívéből továbbadja, akkor benne is gyarapodik. Nagysága és pompája megduplázódik, ha a szó szépsége és ragyogása megnyilatkozik azok számára, akik azt hallgatják. Egyre csak növekszik, és te hallod őt újra meg újra, és ámulatba ejt, amit mond neked.
A bölcsességgel ugyanez a helyzet. Ha az ember a szívébe rejti, mielőtt még továbbadná, akkor olyan az, mint a tűz, mely egy hasáb fában is jelen van. A fa elég a tűzben. Maga a tűzruha azonban, mely a fahasábon belül van, nem látható. Amíg a fát tűzre nem vetjük, addig a házban nem pislákol a fény, hiszen magából a fatuskóból nem nyilvánulhat meg. De egy égő fahasábból áradó fény az egész házat bevilágítja. Ugyanígy a bölcsesség, mely az ember szívében él. Olyan, akár a tűz, mely nem látható mindaddig, míg a fában rejtve szunnyad. A bölcsességnek azonban a következő tulajdonsága van: fénye és pompája a szívben rejtőzik. Ám ha az ember tanúskodik az igazságról, akkor annak pompája sokak szeme láttára és füle hallatára nyilvánvaló lesz.”
Tanítvány: „Ha így van Mester, ahogy mondod, ha az igazság olyan, mint a példabeszédeidben, amelyekkel tanítottál, akkor miért van az, hogy egyesek örvendeznek afölött, amit a bölcsességről hallanak, és becsülik azt, míg mások, akik semmire sem méltatják, nem is lelik örömüket benne?”

Mani: „Íme meggyőzlek téged, és szívedet hatalmasan megerősítem ebben a hitben. Mert olyan a bölcsesség, akár a fiúcska, akiről beszéltem neked. Ő az anyja által látja meg a napvilágot, ha pedig ez megtörtént, akkor mind a szülők, mind a rokonok örvendeznek, de találsz sok olyat is, aki más érzelmekkel van iránta. Ők az idegenek, akik nem az ő köreiből valók. Nem örülnek a gyermek jöttének, mert nem közéjük tartozik.
Így van ez a bölcsességgel is, ha a tanító terjeszti: akik hallgatják, azok részesülnek benne és örülnek hallatán. Akiknek azonban ő idegen, azok nem lelik örömüket benne, és nem is tudják befogadni. Akár az égő fahasábból áradó tűz fénye, melyet említettem, s amely senki elől sincs többé rejtve. A látó látja a fényt, amelyet a hasáb áraszt, a vak viszont nem. Pont így van ez a kinyilatkoztatott bölcsességgel is. Az emberfia, akiben a szellem lakozik, a bölcsességben áll. Ha hall róla, befogadja. Akiben a szellem nem bennlakó, akinek a szellem idegen, az nem hallja és nem is részesülhet benne.”
Mindezek hallatán a tanítványt nagy boldogság töltötte el. Szívében meggyőződött a szavak igazságáról, amelyeket Mani intézett hozzá.
(Kephalaia 7:85)


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,