Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2000-es évfolyam

2000/2/ Mani, a küldött, aki megdöbbentette a világot

Pentagram > 2000-es évfolyam

„BABILON ORSZÁGÁBÓL JÖTTEM, HOGY HÍVÁST BOCSÁSSAK A VILÁGRA.” ÍGY TOLMÁCSOLTA MANI HÍVÁSÁT ÉS ÜZENETÉT AMIN MAALOUF LIBANONI SZERZŐ „LES JARDINS DE LUMIERE” (FÉNYKERTEK) C. KÖNYVÉBEN. A VILÁGOSSÁGNAK EZT A HÍVÁSÁT ÉS ÜZENETÉT MANI KÖZEL 60 ÉVEN ÁT TÁRTA AZ EMBEREK ELÉ, MIKÖZBEN SOK ORSZÁGOT ÉS VIDÉKET JÁRT BE HOSSZÚ VÁNDORLÁSAI SORÁN.

Ennek a különös embernek és tanításainak szenteltük a PENTAGRAM mostani számát. A világosság birodalmának küldötte volt, egy a sok közül, akik eljöttek és akik mindaddig jönni fognak, amíg az emberiség az ellentéteknek és a sötétségnek ebben a világában bolyong, szembehelyezkedve a világosság birodalmával. Bár a múltban megkísérelték Mani hívását és személyét kitörölni a történelemből, a mi időnkben újraéledt az érdeklődés iránta és tanítása iránt. Ezen nem kell csodálkozni, mert elérkezett az az idő, amikor az egyetemes igazság áttör sötétségen, csaláson és félrevezetésen, és sok ember szívét megérinti.
Buzgó valláskutatóknak köszönhetően Maniról nagyon sokat írtak. A mi századunkban azonban eredeti manicheus szövegeket is találtak, amelyek lehetővé teszik, hogy Manit, szerzetét, egyházát és tanát jobban megértsük. Korábban ellenfeleinek műveire kellett hagyatkozni, akik kifogyhatatlannak bizonyultak a megsemmisítő kommentárok írásában. A manicheus egyház azonban dacolt mindezekkel, több mint 1200 éven keresztül.

Mani egyike volt a Gnózis, a világosság nagy küldötteinek. Helye Jézus, Buddha, Zarathusztra és Hermész Triszmegisztosz mellett van, de azzal a különbséggel, hogy üzenetét legnagyobbrészt írásban is lefektette. Ellenfeleinek megsemmisítő praktikái elől azonban írásainak csak egyike-másika tudott megmenekülni. Ezekből világosan felismerhető, hogy tanítása megfelelt az eredeti gnosztikus gondolkodásnak.

Egyes tudósok szerint Mani „korának utolsó nagy gnosztikusa”. Tanításai a Gnózisban gyökereznek. Világosan beszél a két természetrendről. Az egyik a világosság birodalma, ahol a mikrokozmosz részesült a szellemben és az isteni természet szellemterében. A másik a sötétség birodalma, ahol az eredeti emberiség egy része fogságban van. Mani is beszél az anyagban, az anyagvilágban fogságban lévő, halandó lényhez kötözött világosságszikráról, Isten és anyag két elvéről, világosságról és sötétségről, igazságról és hazugságról. Mani hívása világos és átható.

A világosságszikráknak vissza kell térniük a világosság birodalmába, ahonnan valaha kikerültek. A földi embernek e feladatnak kell szentelnie magát, hogy az eredeti ember újjászülessen és visszatérhessen egykori hazájába.
Maninak természetesen szemére vetették, hogy tanai dualisztikusak, kettősek. De a két elvről szóló tanítása egy különleges fajta dualitásra vonatkozik, és mélyebb jelentése van. Megkíséreltük, hogy erről ebben a kiadványban tiszta képet adjunk. Az ellentétek világa, a dialektikus természet az isteni természettől elválasztott világgá lett. Jóllehet már nem részesül az ősforrásban, nélküle mélgis képtelen létezni. A szellem eredeti fényvilágának mintegy árnyképévé vált. Ugyanúgy a dialektikus ember is látszatember csupán, az eredeti szellem-ember árnyéklénye.

Mint minden küldött, Mani is már ifjúságától fogva tudatában volt különleges küldetésének. Ezt a tudati nézőpontot tizenkettedik életévében megerősítette benne egy mély belső kinyilatkoztatás, amelyben feladatát felismerte. Ezután tanulmányozta valamennyi akkori vallást és filozófiát. 24. életévében következett egy második kinyilatkoztatás a ’benne lévő másikról’, akit ikertestvérének vagy társának is nevezett. Ez a mikrokozmoszában lévő szellemlélek, aki vezette őt hosszú utazásában. A szellemlélek és a Szent Szellem egyesült benne. Ettől a pillanattól kezdve tudatában volt annak, hogy ő a világosság egyik apostola, vagyis küldött. Az ’apostolos’ szó (görögül küldött vagy követ) olyasvalakire utal, akit arra hívtak el, hogy Isten és a világosságbirodalom üzenetét elvigye az emberekhez.
Mani, aki korának valamennyi vallását és a korábbiakat is tanulmányozta, megállapította, hogy bennük az igazság csak töredékesen található. Még a keresztény evangéliumokat is tisztátalannak tartotta, mert felfedezte, hogy azokban is sok gyom burjánzott. Úgy mondják, hogy az Ószövetséget el is utasította, mert véleménye szerint tévútra vezető és az igazságtól eltérő kijelentéseket tartalmazott, amelyek azután keveredtek az eredeti, tiszta kereszténységgel és Jézus üzenetével. Maninak az volt a megbízatása, hogy a nagy vallásokban hozza ismét napvilágra az egyetemes igazság maradványait, és szabadítsa meg őket a gyomtól. Úgy vélte, hogy új kor kezdődött, amikor ismét fel kell hangoznia egy minden elhajlástól és tévelygéstől mentes hívásnak.
Mani felhívása, tanítása és nem utolsósorban személye az akkori világból mély döbbenetet váltott ki. Szülei fejedelmi nemzetségből származtak;

Mani „királyfi” volt. Jóllehet kiváló emberi és isteni adományokkal volt megáldva, mégis inkább fényhordozóként tett benyomást az emberekre. A világosság követe volt, a Gnózis nagymestere, de ugyanakkor gyógyító, művész, festő és tehetséges író is. Hihetetlenül sokoldalú férfiú volt. Egyrészt sok barát és követő vette körül, másrészt ellenfelei megsemmisítő gyűlölséget zúdítottak rá. Hívása és tanítása ellentétben állt ugyanis az ő dogmáikkal és igazságot nélkülöző tanaikkal. Mindazok ellene fordultak, akik a régi elavult kultuszokhoz ragaszkodtak, hogy azokkal az embereket fogságban tartsák. Mani különlegesen tehetséges szónok volt, nagy karizmával megáldva. Hangos szóval hirdette, hogy a fennálló vallások az igazságot csak töredékesen és tökéletlenül tükrözik, hogy tisztaságát az igazság elveszítette, s a féligazság végül is hazugsággá vált. Ezért kell az emberiséget újra összekötni a tiszta, teljes igazsággal.

Azt vetik a szemére, hogy tanítása különböző tanok elemeinek az összeillesztése volt, de ugyanakkor úgy is tekinthetjük, hogy kihámozta és összerakta belőlük az igazság töredékeit, hogy újból a teljes világosságba állítsa őket. Azt is nehezményezik, hogy tanításai kiváltképp személyes kinyilatkoztatásokra támaszkodtak. De vajon nem ez-e a helyzet minden küldöttnél és követnél? Az írások nem arról szólnak-e, hogy Jézus minden tanítását mennyei Atyjától kapta? És Hermész Triszmegisztosz nem látomásban kapta-e az egyetemes igazságot?
Mani a gyülekezeteinek szóló leveleit a következő szavakkal kezdte: „Mani, Jézus Krisztus aposto-la.” Ezt a megjelölést választotta, mert önmagát Krisztus és minde-nekelőtt a Szent Szellem tiszta apostolának tekintette, akiről Jézus azt mondja: „Elküldöm nektek a vigasztalót, a paraklétát.” Mani, a parakléta, világvallást alapított, amelyet több mint 1000 éven át hirdettek és követtek az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, Spanyolországtól Kínáig, beleértve Egyiptomot és szinte az egész arab világot.
Ennek a hatalmas áramlatnak csak néhány tanúbizonyságát találták meg újra néhány évtizeddel ezelőtt. Mindig és mindenütt megkísérlik a világosság üzenetét a világból száműzni, megsemmisíteni, és a feledésnek kiszolgáltatni. Les jardins de lumière c. műve utóhangjában Amin Maalouf megkapóan és tisztán adta vissza ezt a drámát:
„Semmi sem maradt fenn Mani könyveiből, művészi érzékkel és odaadással teli műveiből, bátor hitéből, szenvedélyes kereséséből, az istenség, ember és természet közötti harmóniáról, összhangról tanúskodó üzenetéből. Maninak a szépségről szóló vallásából, a világosságról és sötétségről szóló szubtilis, finom vallásából nem maradt fenn egyéb, mint a ’manicheus’ és ’manicheizmus’ fogalmak. Ezek olyan szavak, amelyeknek a mai korban sértő kicsengésük van, mert Róma és Perzsia inkvizítorai szövetkeztek abban, hogy Mani személyét az ismeretlenség homályába taszítsák, és tevékenységét elhalványítsák. De mi tette őt olyan veszélyessé, hogy szükségesnek tűnt őt az emberek emlékezetéből kitörölni?
’Babilon országából jöttem, hogy elhozzam az üzenetet a világnak.’
Az elmúlt 1000 év folyamán hívása elhalt. Egyiptomban ’Jézus apostolának’ nevezték, Kínában a ’világosság Buddhája’ melléknevet viselte. Reménysége három világtenger partjain virágzott. De ez a remény gyorsan elkeseredett gyűlöletté változott. A világ fejedelmei elátkozták, számukra ő lett a ’hazug démon, a bosszúsággal teli edény’, és szikrázó haraggal nevezték ’a tébolyodottnak’. Számukra hangja alattomos ámítás, üzenete gyáva babona, mindent megrontó eretnekség volt. A máglyák aztán megtették a magukét. És ugyanez a sötét tűz emésztette el írásait, emlékezetét, s követői közül a tökéleteseket, a büszke asszonyokat, akik megtagadták, hogy nevét leköpdössék és meggyalázzák.”
Kedves olvasó, az elmúlt 2000 évben sok küldöttet semmisítettek meg, és követőikre is hasonló sors várt. Egy vallást sem üldöztek azonban annyira könyörtelenül és kegyetlenül, mint Mani vallását. Sokan, megszámlálhatatlanul sokan jutottak erre a sorsra. Csak el kell mélyednünk a gnosztikus mozgalmak történetében. A megszégyenítő következmények: évszázados hazugságok és a feledés homálya.
Szeretnénk Manit a teljes világosságba állítani, a Gnózis fényébe, mert elérkezett az ideje annak, amikor sokan keresik a világosságot a saját lelkükben.
Keresik a visszavezető utat a világosság birodalmához, amely végül el fogja nyelni a sötétség birodalmát.
Az egyetlen hatalmas hívás újra meg újra felcsendül!
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,