Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2000-es évfolyam

2000/3/ A rózsakeresztes eszmék hatása az európai fejlődésre

Pentagram > 2000-es évfolyam

Beszélgetés dr. Carlos Gilly-vel, az amszterdami Hermetikus Filozófiai Könyvtár könyvtárosával.

A rózsakeresztes eszme történetét bemutató kiállításon, amelyet a Hágai Királyi Könyvtárban szerveztek a közelmúltban, két fontos téma került előtérbe: a XVII. századi misztikus illetve a XX. századi történelmi rózsakeresztesek tárgyköre. Az előbbieket misztikusoknak nevezik, mert a rejtélyes alkimista hagyományok folytatói közé sorolják őket, és mert általában nincs olyan történelmi személy, akit össze lehetne kapcsolni az irodalmi alakokkal. De azért is, mert üzeneteiket megvalósíthatatlan, utópisztikus légvárnak és tündérmesének vélik. A kéziratok és a kiadott munkák azonban félreérthetetlenül tanúskodnak létezésükről. A XX. századi rózsakeresztesek léte is tény, és mondanivalójukat ugyanilyen ritkán veszik komolyan. A Királyi Könyvtár Hágában és a Hermetikus Filozófiai Könyvtár Amszterdamban ma már számos olyan irattal rendelkezik, amely tanúsítja a rózsakeresztes eszményeknek Európa művelődésére, politikai fejlődésére és vallási áramlataira gyakorolt rendkívüli hatását. E tényeket sok történész mégis különböző, egymásnak ellentmondó és negatív szemlélet „bizonyítékainak” véli. (A felvilágosodás és ellenzői, a bal- és jobboldali ideológiák, valamint a szekták – mint a Naptemplom rendje –, és ellenfeleik, például a franciaországi, németországi és svájci szektaellenes bizottságok).

Gilly úr, az Ön által összegyűjtött tények alapján kimutatható-e a rózsakeresztes gondolat pozitív hatása az európai fejlődésre?
A rózsakeresztesek első kiáltványa 1614-ben, Németországban jelent meg. A címe: Fama Fraternitatis (A Szerzet hívása), s fölötte a következő szavakat olvashatjuk: Széles e világ egyetemes és általános megújítása. Az utóbbi négy évszázad során aligha volt a reformációnak még egy olyan kiáltványa, amely azonnal ekkora visszhangot keltett volna a mindenkori kortársak közt, mint A rózsakereszt legmagasztosabb szerzetrendjének felhívása Európa minden tanult emberéhez és uralkodójához. Csak az első nyolc évben a Fama megjelenése után több mint 300 művet adtak ki, melyekben a legkülönbözőbb körök nyilvánítottak véleményt a rózsakeresztes jelenségről. Valamennyi keresztény felekezet hittudósai, a gyógyítás ódon galénusi és új paracelsusi iskoláinak orvosai, a régihez ragaszkodó arisztoteliánusok és a hermetikus bölcselet hívei, alkimisták, csillagjósok, jogászok, politikai közírók és íróemberek, mind-mind állást foglaltak, szenvedélyesen támadva vagy védve a láthatatlan szerzetet, valamint minden érték általa meghirdetett újraértékelését a vallás, a társadalom és a tudomány területén. Ez nemcsak Németországban zajlott így, hanem Angliában, Németalföldön, Franciaországban, Olaszországban, Csehországban és Svédországban is, tehát a rózsakeresztről szóló vita hamarosan összeurópai méreteket öltött. A rózsakeresztes szerzet első kiáltványa vetítette előre az európai kultúra sok, később magától értetődő eszményét, mint amilyen a vallási türelem, a haladásban való hit, a tapasztalat felsőbbsége a tekintély és az okoskodás fölött, valamint a cselekvés és gondolkodás közti összhangra való törekvés az élet minden területén.

Várható-e Ön szerint, hogy a hermetikus tudományok új amszterdami tanszékének megnyitásával megváltozik a rózsakeresztes eszméről vallott álláspont is a tudomány világában és azon kívül?
Az Amszterdami Egyetem Hermetikus Filozófiai Tanszékének kialakításával régi álom vált valóra. Az első hermetikus katedra Európában nem kisebb személyiség, mint Marsilio Ficino nevéhez fűződik. Kisugárzása oly szédítő volt, hogy a XVI. század egyik legnagyobb tudósa, a baseli Theodor Zwinger a következőket írta:
„Hogy mennyire le van kötelezve a mi Republica Literaria-nk a firenzei platonikus Akadémiának és alapítójának, Cosimo de’ Medici-nek, kiderül abból, hogy olyan időszakban, amikor a legsötétebb barbárság itatott át és tett tönkre minden tudományt, s a latin és görög nyelv reneszánsza még alig kezdődött el, a Firenzei Akadémia volt az első, mely bevezette a platóni és hermetikus forrásokból eredő tisztább bölcselet tanulmányozását. Az is ennek az Akadémiának a tagjaira vezethető vissza, hogy mi már szabadon és könnyeden filozofálhatunk.” Ennek ellenére a XVI. és XVII. század arisztotelészi tanok által uralt egyetemein kevesen érezhették ezt a sugárzást, így a hermetikus tudományok a felső tanintézetek falain kívüli árnyék-létre kényszerültek. Az pedig, hogy ezt a tanszéket éppen Amszterdamban alapították, csak annak lehet meglepetés, aki semmit sem tud a város történetéről. Noha Amszterdamnak nem volt egyeteme a XVII. században, mégis olyan nyomdászokat alkalmazott, akik nemcsak a Corpus Hermeticum A. W. Beyerland-féle fordítását adták ki, hanem Jakob Böhme, Comenius, Breckling és más teozófusok, misztikusok, chiliasták , alkimisták, Paracelsus-követők valamint egyéb hermetikus természet- és szellemkutatók munkáit is. Ami pedig a rózsakereszteseket illeti, a Fama Fraternitatis-t holland nyelven 1615-ben éppen Amszterdamban jelentették meg. A rózsakeresztes hitvallás sok követője is odaköltözött Európa minden részéről. Nem csoda hát, hogy a rózsakeresztes kéziratok négy nagy fennmaradt gyűjteménye is – a gothai, halléi, wroclawi (boroszlói ), valamint részben a wolfenbütteli – eredetileg Amszterdamból származott. Vagyis az Amszterdami Egyetem új tanszéke számára a rózsakeresztesek története nem utolsósorban helytörténeti jelentőséggel is bír. Ami pedig a hermetikus és egyéb tudományok közti feltételezett ellentétet illeti, véleményem szerint az jórészt csak azoknak a fejében létezik, akik nem hajlandók tudomásul venni a modern tudományban a korábbi hermetikusok, természetbölcselők és rózsakeresztesek lelkesedését és hozzájárulását. Aki ismeri a Fama Fraternitatis szerzőjének matematikai és gépészeti munkáit, valamint Newton alkimista műveit, semmiféle ellentmondást nem talál köztük.

Világosan kiderül-e ez a szemlélet abból az irodalomjegyzékből, amelyet a Hermetikus Filozófiai Könyvtár hamarosan közread?
A korai rózsakeresztes szövegek bibliográfiájában az 1604-1800 közötti időszakból több mint 1.500 kiadványt, kéziratot és levéltári okiratot mutatunk be időrendi sorrendben, részletes magyarázatokkal ellátva. A bekerülés egyetlen feltétele, hogy a szöveg akár támogatóan, akár ellenezve, de kiemelten említse a rózsakereszteseket. Minden könyvet egyformán kezelünk, függetlenül attól, hogy teológiával, természetfilozófiával, orvostudománnyal, alkímiával, csillagjóslással, politikával vagy más témával foglalkozik-e. E mérhetetlen írásgyűjtemény bemutatása többek között remélhetőleg azt is megmutatja majd, mennyire kuszán csűr-csavaros a tudomány történelme valójában, hogyan változnak a tudományos haladásról szóló vélemények, és hogy ugyanaz az ember támogató és ellenző is lehet felváltva. A rózsakeresztesség és a belőle kinövő mozgalmak jelensége az egyik mozgalmas európai korszak kulturális és vallási életébe nyújt szokatlan betekintést.

Véleménye szerint a mai rózsakeresztes mozgalmak közül melyik kapcsolódik leginkább a kiáltvány forrásaihoz és üzenetéhez? És mennyiben tekinthető e hagyomány korszerű folytatójának?
Mint minden történelmi megmozdulás, a rózsakeresztesek mozgalma is folyamatosan változott. A korai rózsakeresztesek, azaz a manifesztumok szerzői és legközelebbi barátaik természetesen saját koruk gyermekei voltak. Bírálatuk az akkori idők vallásvilágában és tudományában túlsúlyban levő merev dogmák ellen irányult, amelyek nem kapcsolódtak semmilyen megélt vallási tapasztalathoz vagy valódi tudományos kutatáshoz. A Fama Fraternitatis végső soron arra szólít föl, hogy teremtsünk összhangot hit és élet, illetve tudás és tapasztalat, elmélet és gyakorlat között. Ezért nyúlt vissza a szerző a hermetikus bölcselethez, a középkori misztikához, alkímiához, sőt a mágiához, melyek közvetlen kölcsönhatást jelentenek az ember mint mikrokozmosz és a mindenség-megnyilvánulás, azaz makrokozmosz között. A későbbi rózsakeresztesek, mint az 1675. körül Olaszországban működő Arany Kereszt testvérei (vagy az arany- és rózsakeresztesek, ahogyan 1710-től Németországban nevezték őket) átvették a mondanivalót, de az eredeti kiáltványokat hagyták feledésbe merülni. Ennélfogva amikor 1783-ban a Fama Fraternitatis-t ismét kinyomtatták az egyik folyóiratukban, a szöveg annyira idegen volt az előfizetők számára, hogy azt hitték, korabeli felhívás egy vadonatúj titkos társaság megalapítására – és kinyilvánították csatlakozási szándékukat. Szerencsére voltak olyan követők és rokonszenvezők is, akik egyáltalán nem feledték el a rend előtörténetét, például A rózsakeresztesek titkos jelképei című mű összegyűjtője és kiadója. Az oroszországi rózsakeresztesek sem elégedtek meg az Arany- és Rózsakereszt írásaival, hanem a Fama Fraternitatis-t ugyanúgy lefordították anyanyelvükre, mint Paracelsus, Arndt, Weigel és Böhme írásait. A helyzet 1887-ben változott meg, amikor az eredeti rózsakeresztes írásokat Nagy-Britanniában a Societas Rosicruciana égisze alatt angolul is kiadták. A rózsakeresztes kiáltványok azóta megszakítás nélkül jelennek meg minden létező nyelven. 1900-tól napjainkig a Fama és a Confessio Fraternitatis-nak közel 50, az Alkímiai Menyegzőnek pedig több mint 20 kiadása jelent meg.
Abba a kérdésbe nem szívesen mennék bele, hogy a mai, magukat rózsakeresztesnek nevező szervezetek közül melyik áll legközelebb a forrásokhoz. Történészként csakis azt tekintem feladatomnak, hogy ezeket a forrásokat felkutassam és történeti szempontból osztályozzam, megszabadítva őket az áltörténelmi és okkult koloncoktól, amelyeket különösen a XVIII. és a XIX. században aggattak a rózsakeresztes mítoszra. Úgyhogy nézetem szerint azok a szervezetek állnak a legközelebb az eredeti rózsakeresztesekhez, melyek – a jelenlegi körülmények közt szükséges változások mellett – a leginkább tartják magukat Tobias Hess, J. V. Andreae, Johann Arndt, Jakob Böhme és társaik eszményeihez.

Az írások szerzői csupán a társadalomban szorgalmazták a megújulást, vagy magában az emberben is?
A rózsakeresztes kiáltványok szerzői, tehát Andreae, Hess és tübingeni baráti körük mindkét cél megvalósítására törekedtek. A külső világ megreformálásának ugyanis előfeltétele a belső ember újjászületése. Andreae gyönyörűen leírta a belső megújulás folyamatát Rózsakereszt Krisztián Alkímiai Menyegzője című munkájában, még mielőtt nekilátott volna a Fama és a Confessio Fraternitatis fölvázolásának. Az egész világ ott bejelentett általános reformációját pedig természetesen nem politikailag kellett érteni, ahogyan azt egyes bujtogató hírlapírók a harmincéves háború idején hangoztatták; a szöveg a lélek újjászületését – a reformatio spiritualist – tárgyalta, mint azt Tobias Hess már 1605-ben, a württembergi fejedelemnek írt levelében megmagyarázta.

Hogy kerülhettek az írások nyomdába anélkül, hogy a szerzők tudták vagy akarták volna?
Tobias Hess eredetileg nyilván azt tervezte barátaival, hogy a Fama Fraternitatis-t öt nyelven – a latin nyelven írt Confessio-val együtt – elküldik Európa tudósainak. De mielőtt végére járhattak volna a fordításnak, és megérett volna az idő az írások kiadására, látniuk kellett, hogy másolatok sokasága forog közkézen, s e csíny értelmi szerzője éppen a Fama és a Confessio által bírált ál-kémikusok egyike. A meglepetés ereje, amelyben a rózsakeresztes szövegek szerzői bíztak, 1612-ben, Adam Haslmayr Válasz című művének megjelenésével pillanatok alatt elsikkadt, úgyhogy végül már azzal az eshetőséggel is számolniuk kellett, hogy a Fama-t engedély nélkül is bármikor kinyomtathatják. Ez 1614 márciusában Kasselben meg is történt.
A kérdés, hogy Tobias Hess és barátai miért nem előzték meg ezt a tulajdonképpen előrelátható fejleményt azzal, hogy az írásokat ők maguk publikálják időben, a vonatkozó források hiányában mindmáig megválaszolatlan maradt. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy sem a Fama és a Confessio első kiadásának védnöke, Vilmos hesseni tartománygróf, sem Wilhelm Wessel kasseli udvari nyomdász nem tudta, kitől is származnak ezek az írások tulajdonképpen.

Mi utalt arra, hogy akadtak más kéziratok is már az első könyv kinyomtatása előtt? Hogy jött rá, hogy valóban léteznek egyéb kéziratok is, és hol találta meg őket?
Mikor belekezdtem ebbe a kutatásba, már nem volt ismeretlen a Fama eddig előkerült négy kézirata. Egyet már 1903-ban bejegyeztek a wolfenbütteli hercegi könyvtár katalógusába, két másikat pedig 1962-ben a londoni Wellcome Könyvtár kéziratjegyzékébe. De Adam Haslmayr nagyszámú írásának esetéhez hasonlóan, igazából egyetlen kutató sem vette magának a fáradtságot, hogy további kéziratokat keressen. Azt a salzburgi kéziratot viszont, amely Andreae barátja, Christoph Besold tulajdonában volt, a rózsakeresztesek nagy történetírója, Will-Erich Peuckert már 1929-ben, Boroszlóban áttanulmányozta, de értéktelennek vélte. Pedig valójában ez a Fama egyetlen teljes kézirata, a többi mind hiányos, még a nemrégiben nyomott kiadások is.

Utalt valaha is Andreae vagy valaki a többiek közül arra, hogy ilyen kéziratok valóban létezhettek?
Andreae és barátai nyilván tudomást szereztek a Fama kalózmásolatairól, méghozzá legkésőbb 1612 márciusáig, amikor Haslmayr Válasz a rózsakereszt teozófus testvériségének című műve kijött a nyomdából. Majd ugyanazon év júniusában ismét, amikor Ágost anhalti fejedelem megbízottai éppen Tobias Hess tübingeni házában találtak tudakozódni afelől: vajon hol található a Confessio Fraternitatis... Andreae valószínűleg arról is értesült, hogy a Fama másolatait Kasselben, Marburgban és Strasbourgban Benedictus Figulus terjesztette, csak ezzel magyarázható ugyanis a világjáró Figulus iránt hosszú évekig érzett neheztelése, mely még harminc esztendő múltán, önéletrajzának papírra vetése idején sem csillapult. Ha a dolgok úgy mennek, ahogy Andreae akkoriban szerette volna, a rózsakeresztes szerzet felhívása alkalmasint egyáltalán nem kerül a nyilvánosság elé. Úgyhogy hálásnak kell lennünk Adam Haslmayrnak és Benedictus Figulusnak, hogy oly szabadon kezelték tökéletlen másolataikat.

Miért olyan fontos, hogy a Fama eredeti szövege napvilágra kerüljön? Hiszen már létezik Johann Valentin Andreae nyomtatott változata.
A Fama négy fennmaradt kéziratából csak az egyik szövege hiánytalan. És sajnos ebből is elveszett nyolc oldal. Az összes többi kézirat pontosan ugyanott hézagos, ahol az első kasseli kiadáshoz felhasznált másolat. Azaz a nyelvi eltérések ellenére igazából valamennyit egyetlen, kapkodva készített másolatra vezethetjük vissza, amely túl korán került olyan emberek kezébe, akik nem tartoztak Tobias Hess szűk baráti körébe Tübingenben. A Fama Fraternitatis kiadásával, melyet nemrég jelentetett meg Pleun van der Kooij munkája nyomán a Rozekruis Pers kiadó, most már rendelkezünk egy olyan szöveggel, mely nem csak hogy hiánytalan és mentes a másolási hibáktól és különböző tévedésektől, de egészen addig hitelesnek is vélelmezhető, amíg a salzburgi kéziratból hiányzó nyolc oldal, vagy a tübingeni baráti körből származó, ismeretlen, teljes kézirat elő nem kerül. Erre nézve pedig a Hermetikus Filozófiai Könyvtár rózsakeresztes tárgykörben folytatott kutatásainak utóbbi néhány évben elért eredményei mindenképpen reményt keltőek.

Hogyan magyarázza azt a roppant érdeklődést, mely 1900 óta a Manifesztumok iránt kialakult?
A XVIII. századi felvilágosodásnak sok arca volt, beleértve a rózsakeresztest is, és sok alapvető eleme minden további nélkül visszavezethető – méghozzá nemcsak Frances Yates jól ismert könyve óta – Andreae, Arndt, Comenius, Breckling és Gottfried Arnold munkásságára.
A leleményes XIX. század ellenben bölcseleti szempontból egyoldalú volt, a tudományban túlzottan a műszaki megoldásokhoz kötődött, a vallásban pedig az értelmet helyezte előtérbe. A vallást a nyilvánosság korlátolt maradiságnak tekintette. Ez a magyarázata annak, miért nézett oly sok kereső keleti források után. Mások valószínűleg ugyanezen okból újra felfedezték, illetve folytatták a hermetikus hagyományokat. Mint köztudomású, e hagyományban a rózsakeresztesség is különleges szerepet játszott, mivel a rózsakeresztes felhívásokban minden együtt volt, amit egyébként a századok során hermetikusnak, gnosztikusnak, misztikusnak vagy alkimistának bélyegeztek és eretnekségként üldöztek.

Honnan ered az Ön rózsakeresztesek iránti nagyfokú érdeklődése? Köztudomású, hogy ma Ön a rózsakeresztesek történetének legnagyobb szakértője. Mi ösztönözte arra, hogy egy ekkora kutatásba belevágjon?
Önkéntes svájci száműzetésben élő spanyol vagyok, s baseli tanulmányaimat a XVI. században Spanyolhonból vallási okokból disszidálók külföldi történetének szenteltem, valamint azoknak a spanyol könyveknek, amelyek ugyanebben az időszakban az Ibériai félszigeten kívül jelentek meg. Mivel azonban a legjelentősebb disszidensek, röviddel azután, hogy elhagyták a katolikus egyházat, a protestáns egyházakkal is összeütközésbe kerültek, és rájuk sütötték az eretnekség bélyegét, kíváncsi lettem a reformáció korának minden eretnekére. Különösen Paracelsus érdekelt, akinek műveit ugyanaz a baseli nyomda jelentette meg, amely emellett nemcsak a spanyol alkímiai írásokat adta ki, hanem a vallási türelem élharcosa, Sebastian Castellio több könyvét is. Így jutottam el Theodor Zwinger és Johann Arndt munkáinak tanulmányozásához, akik összevetették Castellio és Paracelsus írásait, és akik igen erős hatást gyakoroltak Johann Valentin Andreae-re, és ezzel a rózsakeresztesekre is. Andreae baráti körének munkáiban végre fölfedeztem a szívemhez oly közel álló eszme folytatását, melynek története még nagyrészt megíratlan volt. Tehát az utam nyílegyenesen vezetett a rózsakeresztesség kutatásáig.
A közvetlen indíték viszont az a megbízás volt, hogy írjak könyvismertetőt Frances Yates Rózsakeresztes megvilágosodás című gyönyörű és ellenállhatatlan, ugyanakkor történelmileg igencsak kérdéses művének olasz kiadásához. A recenzióból végül nem lett semmi, mert egyre csak terebélyesedett, úgyhogy végül majdhogynem a rózsakeresztesek új története lett belőle. De az is egyre világosabbá vált számomra, hogy egy ekkora vállalkozás nem valósítható meg előzetes, okiratgyűjteményekben és könyvtárakban végzett beható kutatómunka nélkül. Ezért egy időre megelégedtem azzal, hogy a baseli történelmi társaságban A rózsakeresztesség, a XVII. század meghiúsult reformációja címmel tartottam egy előadást, amely mellesleg a Joost Ritmannal való ismeretséghez vezetett, később pedig álláshoz segített a Hermetikus Filozófiai Könyvtárban. S hogy mi történt ezután, már tudja. Miután feldolgoztam a régi rózsakeresztes nyomtatványok és kéziratok páratlan állományát Ritman könyvtárában, 120 további könyvtárból és levéltárból a XVII. és XVIII. századi rózsakeresztességről szóló 1.800 könyvet és okiratot gyűjtöttem mikrofilmre. Ezt az anyagot a már említett, hamarosan megjelenő irodalomjegyzékben adom közre, magyarázatokkal együtt. Ebből a bibliográfiából, mely a közeljövőben előbb könyv formájában jelenik meg, majd a világhálóra is felkerül a beszkennelt eredeti okiratokkal, végre felismerhetővé válik majd a rózsakeresztesek és a tőlük kiinduló mozgalmak történetének teljes hordereje; azé a történeté, mely – mint már mondtam – különleges betekintést enged egy eseménydús európai időszak művelődési és vallási életébe. S akkor az ember, a világmindenség és a természet közti egész-ségre és összhangra irányuló törekvés, amelyet a rózsakeresztes írások oly kifejezően mutatnak be, a korunkra vonatkozó különös időszerűsége miatt szárnyakat adhat valamennyi ember gondolatainak.

Köszönjük a tartalmas beszélgetést.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,