Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2000-es évfolyam

2000/4/ A pap-királysághoz vezető úton

Pentagram > 2000-es évfolyam

AZ EMBER ANYAGBA MERÜLÉSÉT ÉS AZ ÖNÁLLÓ ÉN KIFEJLŐDÉSÉT A GÖRÖG ISTENMÍTOSZOKBAN GYAKRAN AZ ATYÁVAL VALÓ KONFLIKTUSSAL ÁBRÁZOLTÁK. OIDIPUSZ LAIOSZNAK, THÉBA ELSŐ ’NEM PAP-KIRÁLYÁNAK’ A FIA. A LAIE SZÓ EREDETILEG NEM PAPI SZEMÉLYT JELENT (V.Ö.: LAIKUS). A TÖRTÉNET SZERINT LAIOSZ ÉS HITVESE, IOKASZTÉ MEDDŐK. EBBE A KIRÁLY AZONBAN NEM NYUGSZIK BELE, S TANÁCSOT KÉR A DELPHOI JÓSDÁTÓL. A JÓSLAT KÖZLI VELE, HOGY GYERMEKTELENSÉGE INKÁBB ÁLDÁS, MERT HA FIA SZÜLETNE, AZ MEGÖLNÉ ŐT, ÉS A SAJÁT ANYJÁT VENNÉ EL FELESÉGÜL.

Mivel a történetnek számtalan változata és magyarázata létezik, a cikkben a történet bemutatása az ember beavatási útjára utaló motívumokra korlátozódik.
A jóslat figyelmeztetése ellenére Laiosz fiat nemz, majd az átdöfött lábú gyermeket magára hagyja Kithairón hegyén. Pásztorok találnak rá, akik királyukhoz, a korinthoszi Polüboszhoz viszik, aki hálásan fogadja fiává, mivel ő maga gyermektelen volt. A lábain lévő sebek miatt nevezik el a talált gyermeket Oidipusznak, azaz „Sebzett lábúnak”.
Oidipusz tehát az isteni tanács ellenére született meg. Így testesíti meg az istenrendből teljesen kibukott embert: anyjától elszakítva, mezítelenül érkezik a Földre, s lábán ejtett sebei bilincsként gátolják a futásban. Tökéletesen ki van szolgáltatva a természet hatalmas erőinek. Így az Istentől elhajolt ember tragikus elhagyatottsága jellemzi. Ám éppen e sorsszerű születésben válik nyilvánvalóvá az isteni szándék: olyan útra vezetik, melyen újra megtalálhatja hazáját, bár eközben önfejűsége és akaratossága miatt sok keserű tapasztalatban lesz még része.


IGAZOLHATÓ-E A TETT?

Korinthosz – az Aphrodité misztériumközpont – királyi párja tehát fiává fogadja Oidipuszt, aki később megrendül, amikor megtudja: ő nem a király fia. Nyugtalanságában Delphoiba indul, hogy tanácsot kérjen. Ott ő is szembesül a jóslattal, mely szerint szülőapját meg fogja ölni, szülőanyját pedig feleségül fogja venni. Ezt hallván, rémületében haza sem tér, hanem csak bolyong céltalanul. Mikor egy szűk sikátorban egy idegen feltartja, egyszerűen megöli a férfit. Így teljesítette be a jövendölést: tudtán kívül lesz apja gyilkosa. Nem tudta, nem is tudhatta hogy atyja volt az, de ettől vajon jogos volt-e tette?
A hiba az volt, hogy azt hitte, egyszerűen máshová kell mennie, hogy megtörje a jóslatot. Nem tudta és nem is akarta belátni, hogy a jövendölés arra szolgált, hogy felismerje és megértse sorsát.
A belátás hiánya miatt folytatódik lényében az a folyamat, mely már az idők hajnalán megkezdődött. Elzárkózik az igazság elől, ezért nem tudja elviselni és elfogadni azt, mint annak idején apja a gyermektelenségét. Nem akar ő apagyilkossá válni, az anyját sem akarja elvenni; csupán csak „jó ember” szeretne lenni, aki gondoskodik szüleiről.
Még nem ismeri önmagát eléggé, és fogalma sincs a fejlődési folyamatról, melyen a teremtőjétől elfordult egónak keresztül kell mennie. Abbéli várakozása ellenére, hogy látszólagos jó magaviselete által majd minden ismét jóra fordul, a sors újabb tragikus fordulatot vesz. A saját és ezért hiányos belátáson alapuló emberi jóság egyre nagyobb káoszt eredményez. Az ember saját maga próbálja eldönteni, hogy mi a „jó” és mi a „rossz”. Mivel sem az egyiket, sem a másikat nem látja át, gyakran kényszerül sóhajtozásra, amikor tetteinek következményeivel szembesül, mondván: ”Hisz’ én csak jót akartam.”


A LÉLEK ŐRE

Oidipusz következő „jótette” is kétes. Megoldja a Théba kapuját őrző Szfinx rejtvényét. A Szfinx részben a lélek őrének szimbóluma; Théba lakói viszont börtönőrüket, szabadságuk korlátozóját látják benne. E történetben a Szfinx megjelenítője Nemezisnek is, a bosszúálló, mindent kiegyenlítő igazságszolgáltatás istennőjének. Ugyanakkor jelképe a szellemi magnak, a még meglévő, őseredeti lelkiismeret hangjának is.
Laiosz halála után Théba új királyra vár, aki Iokaszté királyné férje is lesz. A „király” fogalom egy mindent uraló és kormányzó elemre utal. Ebben az összefüggésben az új király nem más, mint az új tudat. De milyen ez a tudat?
Éppúgy fel van-e fegyverkezve, mint az „én”, vagy pedig nyitott az igazán jóra?


AZ EMBERI FEJLŐDÉS MÉLYPONTJA

A rejtvényre, melyet a Szfinx adott fel Oidipusznak, két lehetséges válasz van. Oidipusz azonban csak a földi tudatának megfelelőt adhatja meg. Tán nem ő maga az a kitett csecsemő, aki négykézláb csúszott-mászott, s akinek ki kellett egyenesednie, hogy mint Homo Sapiens haladhasson tovább? Válaszával tehát megszabadítja Thébát a Szfinx hatalmától. Jutalmul ő lesz Théba királya, s feleségül veszi a megözvegyült királynét, Iokasztét. Sorsa ezzel beteljesedett: megölte apját, feleségül vette anyját. Eredetétől egyre eltávolodó életet élvén tökéletesen összeköti magát a föld anyagával, „saját” anyjával. Ez fejlődési útjának nadírja, talppontja. Ennek ellenére megkapja a harmadik „lábat”, a királyi pálcát, Théba királyi jogarát, így Oidipusz magát Théba legjobb és legboldogabb emberének tartja.
A látszat és a belső állapot között nem is lehetne nagyobb ellentmondás. Oidipusznak és Iokaszténak négy gyermeke születik. Néhány év látszólagos harmónia után azonban Théba városa pestisjárvány áldozata lesz. A jóslat kihirdeti, hogy a járvány csak úgy orvosolható, ha Laiosz király gyilkosát megtalálják és megbüntetik. Oidipusz ott segít, ahol csak tud, és engesztelő áldozatot mutat be. Ám hiába: ő maga a pestis okozója. A jóslat tanácsára magához hívatja a vak Teiresziászt.
Ezzel egy hosszú, ezernyi félreértéssel, dühöngéssel és hamis vádaskodással teli fájdalmas folyamat veszi kezdetét, melyben az igazság kezd alakot ölteni, s Oidipusz megismeri önmagát. S bár nem fél az igazságtól, mégsem hiszi el, hogy ő az apja gyilkosa. Végül egy rabszolga, Laiosz király halálának szemtanúja meggyőzi erről.


AZ ISTENI TUDAT NEM KÍVÜL, HANEM A SZÍVBEN TALÁLHATÓ

Ez a félelmetes önmegismerés villámcsapásként hat Oidipuszra. Iokaszté felakasztja magát, Oidipusz pedig saját kezűleg avatkozik bele önnön sorsába; megvakítja magát. Semmit sem akar többé látni, tehetetlen akar lenni. Ezért nyomorítja meg magát. Ezzel öntudatlanul is megérintette a legmélyebb emberi rejtélyt: az ember nem más, mint egy nyomorék, egy bábfigura, egy mesterséges teremtmény, aki vak és beárnyékolt, mivel elfordult az isteni világosságtól, s így elveszettként bolyong a sötétségben. Ez az igazság, ez elől azonban elzárkózik.
Oidipusznak támaszra van szüksége ahhoz, hogy megtalálja a helyes utat, de ezt a segítséget még nem akarja elfogadni.
Végül azonban, amint megérti és megtanulja feladni önfejűségét és saját „tudását”, megváltozik, s fokozatosan igazán emberré válik. A világra nem kíváncsi többé, csak bensőjére figyel. Ott képes csak meghallani az isteni hangot – nem holmi külső jóslatét, hanem legmélyebb bensőjének hívását.


AZ ÚJ LÉLEK ISMERI A HAZAVEZETŐ UTAT

Oidipusz nem köt több kompromisszumot. Hagyja, hogy saját fiai elűzzék hivatalából és a városból, s megkezdi vándorútját, a dialektikából kitaszított ember misztériumát. Lánya, Antigoné elkíséri a száműzetésbe, s vezeti őt útján. Így minden jóra fordul, és megvalósulnak a Biblia szavai: „Uram, ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem legyen meg a Te akaratod!”
Aztán Oidipusz Kolónoszba ér. Botja többé már nem a külső királyság jogara, hanem a belső pap-királyság merkúrbotja. Kolónosz egy sírhalom Athén mellett az Erinnüszok szent ligetében. Oidipusz számára pedig az a hely, ahol megszabadul régi életétől. Elfogadta sorsát. Az Erinnüszok, a bosszú istennői már nem forralnak semmit ellene, sőt már Eumenidáknak (jóakaróknak) mondatnak. Jó hírt hoznak neki: tiltott ligetük Oidipusz számára a szent föld lesz, hogy ott – miután levetette anyagi testét – tovább haladhasson a teljes átváltozás útján, mely végül visszavezeti isteni eredetéhez.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,