Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2000-es évfolyam

2000/4/ Odüsszeusz – az önmagát felfedező ember

Pentagram > 2000-es évfolyam

A GÖRÖG HŐSÖK KÖZÜL ODÜSSZEUSZT TARTJÁK A LEGEMBERIBBNEK. ITHAKA KERESÉSE KÖZBENI KALANDOS BOLYONGÁSA A TENGEREN A BUKOTT EMBERNEK AMA ÖNTUDATLAN VÁGYAKOZÁSÁVAL HOZHATÓ KAPCSOLATBA, AMELY AZ ISTENI VILÁGBAN LÉVŐ ELVESZETT HAZÁJÁRA IRÁNYUL.

Odüsszeusz tengeri utazását úgy tekinthetjük, mint a természetlélek fejlődésfolyamatát, mint egy fontos szakaszt az emberiségnek a dialektikus világon át vezető hosszú útján. Az Odüsszeusz-mítosz legjelentősebb forrásai az Iliász és az Odüsszeia című Homérosz-eposzok, amelyek feltehetően az i. e. VIII. században keletkeztek.
Az Iliász a szent haragnak lett szentelve. Megtudjuk belőle a trójai háború történetét, amelyben küzdésről és bajtársiasságról, becsületről és bosszúról van szó. Beszámol róla, hogyan ötlötte ki a leleményes Odüsszeusz a trójai lovat, ezzel biztosítván a görögök győzelmét Trója fölött. A háború után Odüsszeusz visszatér Ithakára.
Az Odüsszeiában azt meséli el Homérosz 24 énekben, hogy Odüsszeusz és barátai miként élték meg a kalandos, tíz évig tartó tengeri utazást, és milyen veszélyeket kellett legyőzniük, míg elérték Ithakát. Ebben vágyakozásról, honvágyról, állhatatosságról és a csaknem elvesztett otthon visszanyeréséről van szó.

Az Odüsszeia az ókori világirodalom első ’regényének’ számít. Először találkozunk benne olyan egyéni sorsábrázolással, amelyben a külső szorongattatást mint belső szükséget és mélyen érzett fájdalmat élik meg. Odüsszeusz több egy szent haragú ókori hősnél. Találékonysága és fájdalomtűrő képessége révén egyedi személyiséggé érett. Homérosz költeménye több részen át egyes szám első személyben íródott. Szellemtörténetileg nézve így az Odüsszeiát egy tudatátmenet jellemzi, mégpedig az ókor személyiség-előtti, mitikus tudatából az újkor egyéni, értelem-irányította tudatába.
Papíron Odüsszeusz a Láertész (Ithaka királya) és Antikleia házaspár fia. Vér szerint azonban Sziszüphosz és Antikleia törvénytelen gyermeke, ugyanis Sziszüphosz bosszúból erőszakot követett el Antikleián. A hős Odüsszeusz tehát a bosszú és a harag gyümölcse. Neve azt jelenti, hogy ’a haragos’ vagy ’a gyűlölt’. Úgy írják le, mint vörös hajú, hirtelen haragú, forrófejű embert. Számtalan ellensége a fölényeskedése miatt gyűlöli.
Meg van bélyegezve, Káin-típus. Káinhoz hasonlóan neki is van egy olyan testi jegye, amelyről bármikor felismerhető. Ez egy mitikus seb, melyet egy vadkan ejtett rajta. Van azonban egy oltalmazója is, Athéné, a magas szintű értelem istennője, aki köztudottan nem asszonytól született, hanem Zeusz homlokából pattant ki. Az Olümposzon síkraszáll Odüsszeuszért, így szólván Zeuszhoz: „...a bölcs Odüsszeuszért tépi a szívem a bánat...” (I. ének, 48. sor).
Így vívja harcát Odüsszeusz az élet tengerének kellős közepén. Poszeidón le akarja húzni a sötét mélységbe, míg a szűzies Athéné az értelem világos magasságába szeretné kísérni.

Odüsszeusznak voltaképpen az a célja, hogy visszatérjen eredeti hazájába, ahol a saját maga (a személyiség), a hitvese, Pénelopé (az eredeti lélek) és az édesapja, Láertész (a szellem) közötti egység arra vár, hogy újra helyreállítsák. Ám ezt a célt elérendő hosszú tapasztalati utat kell bejárnia. Saját magát kell megismernie. Aurikus lényének kincseskamráját először is fel kell tölteni mindenféle tapasztalattal, amit csak ez a természet felkínálni képes – mielőtt a távoli jövőben aztán lemondhatna kincseiről, hogy beengedje a szellemet.
Odüsszeusz szenvedélyesen, leleményesen és türelmesen küzd a feledés (a lótuszevők drogja) és a számtalan halálos veszély ellen. Az új belátás (Athéné) segítségével képes a víz ősi, látszólag legyőzhetetlen erőivel (Küklópszok, Szkülla, Kharübdisz és Hádész) szembeszállni és legyőzni őket. Bátorságnak és kitartásnak adja tanújelét a természet csábítóival szemben (a mindentudó szírének, Kalüpszó örök fiatalsága). Így gyűjt tapasztalatokat, és ébred tudatára saját természetének.
Amikor megismeri Nauszikaát, önnön természetlelkét, és ennek tudatára ébredvén így szól: Odüsszeusz vagyok, abban a pillanatban saját magát ismeri meg. Eme tapasztalat révén tiszta képet kap eredeti lelkéről, Pénelopéről. A vele való egyesülésre irányul minden törekvése.
Sokoldalú tapasztalatai révén személyisége öntudatos emberré érlelődik, és küzdelme más szintre helyeződik át. Mégis, amikor végre – alvó állapotban – eléri Ithakát, szíve vakká vált eredeti otthonára: „...de a földre nem ismert, ...mert ködöt öntött körbe az isten, Athéné...” (XIII. ének, 189. sor). Visszatérve palotájába, lemészárolja az élősködő kérőket (az utánzás erői a rendszerében), akik távollétében ostromolták feleségét, Pénelopét.
Hitvese azonban nem ismeri fel Odüsszeuszt, pedig olyan sokáig várt rá hűségesen. Az eredeti lélek számára az én-ember idegen. Ez az elidegenedés annyira alapvető, hogy Pénelopé még akkor sem hisz Odüsszeusznak, amikor az felfedi kilétét. A férfinak előbb be kell bizonyítania, hogy ismeri hitvesi ágyuk titkát. Ezt az ágyat annak idején Odüsszeusz építette bele egy vén olajfa törzsének tövébe.
Az ágy és környékének leírása azt a szimbolikus képet idézi elénk, hogy a mikrokozmoszban az életszentély a gerincoszlop tövénél helyezkedik el. „...ember olyan nem akad, ...ki könnyen elmozdítja, mivel nagy titkot rejt az az értőn készített ágy...” (XXIII. ének, 187. sor)
Csak miután Odüsszeusz bebizonyítja, hogy ismeri, mi fán terem az ágy, akkor eshet meg a hőn áhított újraegyesülés Pénelopéval. Ez azonban csak egyetlen éjszakáig tart. A végleges hazatérés békéje, amit tulajdonképpen keresett, nem adatott meg Odüsszeusznak. Ébredező énjének és értelmének erői nem elegendőek ehhez. Szükség van még egy harmadik elemre, a szeretetre, amely a bejárandó út felismeréséből származik.

Utazása során Odüsszeusz sikeresen megküzdött a mélyben lévő Poszeidón birodalmának hatalmaival. Ennek révén egy magasabb oktávot ért el a tudatossá válás, belső megváltozás és végső megújulás folyamatában.
A mikrokozmikus misztériumok feltárásának útján haladó minden jelöltnek ugyanazokkal a veszélyekkel kell szembenéznie személyes élettengerén, mint a görög hősnek, Odüsszeusznak. Az alacsonyrendű nézetek fölött aratott minden egyes győzelem után feltárul előtte egy magasabb spirálra nyíló kapu. Állandóan fennáll azonban annak a veszélye, hogy a jelölt belevész saját élettengerének lehetőségeibe és problémáiba, és így egy álomvilágba merül.
„Elmerül ebben a határtalan bőségben... Ám ez az aranyalvás visszatartja feladatától, kozmoszától, emberi küldetésétől. A neptuni befolyás-zóna ezért gyakran vált ki álomszerű átsiklást az elvontba, hamis ’mindentől mentességet’ ezen természet emberében... Ezért az ifjú Neptun-beavatottnak először egy csatát kell megvívnia...”

Az énközpontúság állapotában Odüsszeusz nem maradhat tovább eredeti hazájában. Parszifálhoz hasonlóan, aki még nem ismerte a részvétet, visszaküldik a világba, hogy az énjével további tapasztalatokra tegyen szert. Kiderül, hogy minden, amit a természet legyőzése érdekében kivívott – az énje és az értelmi képessége –, az maga is a halandó természet szerves része. Így újra elveszít mindent, amit szerzett: feleséget, fiút, apát, birodalmat, hatalmat és békét.
A legtöbb görög hőshöz hasonlóan Odüsszeusz is tragikus alak. A végén hirtelen éri a halál, ahogyan Teiresziász, a jövendőmondó megjósolta neki.
A kérők lemészárlásáért tíz évre száműzetésbe kell mennie. Elhagyja Ithakát a szárazföld belseje felé, vállán egy nehéz hajórúddal, mely a tenger fölötti győzelmének jelképe. Így vándorol egy éven át, míg olyan emberekre talál, akik nem ismerik a tengert, és a hajórudat cséphadarónak nézik. Ők még ’nem pillantották meg természetlelküket’. Ekkor Odüsszeusz véráldozatot mutat be Poszeidónnak, aki végre megbocsát neki a tetteiért.
Jellegét tekintve ez a sajátos vezeklés- és áldozat-menet nemigen illik a képbe, ha az előző események sorát tekintjük, és többféle értelmezése lehet. Egyrészt rámutat, hogy Odüsszeusz keresztülutazott ugyan Poszeidón birodalmán, és jóllehet kitapasztalta, de nem győzte le minden nézetét. Az ősi isten erői megszedik a maguk vámját. Másrészt ebben az alázattal bemutatott áldozatban ott rejlik a remény egy szikrája az olyanok számára, ’akik nem ismerik a tengert’. Odüsszeusz épít ezeknek egy Poszeidón szentélyt, és ezzel tudatuk további fejlődési folyamatának alapjait veti meg. Továbbadja a rudat, az értelem eme stafétabotját azoknak, akiknek eddig nem volt meg az esélyük a mitikus tudat félhomályából való kiemelésére. A száműzetés hosszú évei után Odüsszeusz végül visszatér Ithakára.
Ott most fia, Télemakhosz uralkodik. Az idős Odüsszeuszra a neki megjósolt ’tengerből érkező halál’ vár. Kirkétől született fia, Télegonosz jön egy delfinen, és megöli az apját egy tüskésrája hegyével.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,