Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2000-es évfolyam

2000/5/ A gyerek, egy gyerek, az én gyermekem

Pentagram > 2000-es évfolyam

A GYEREKEK ÍGÉRETEK, MERT RAJTUK KERESZTÜL MINDEN LEHETŐSÉG, MINDEN ÁLOM ÚJRA MEG ÚJRA ALKALMAT KAP A MEGVALÓSULÁSRA. A GYERMEK REJTÉLYE SOKKALTA NAGYOBB ANNÁL, MINT AHOGY A PSZICHOLÓGIA SEJTI. EZ A PENTAGRAM MEGKÍSÉRLI BEMUTATNI A GYERMEK SAJÁTOS TERMÉSZETÉT. MERT A GYERMEK – MINDEN GYEREK – A FELNŐTTŐL TELJESEN KÜLÖNBÖZŐ LÉNY. MÉGIS MINDEN FELNŐTT GYERMEKKÉNT KEZDTE AZ ÉLETÉT.

A világegyetem – minden világegyetem, tehát a mi világegyetemünk is – egy nagyobb mindenség része. Megszámlálhatatlan galaxis található egy olyan világűrben, amely talán csak egy mérhetetlenül nagy test parányi része. Ebben a
testben napok, holdak, bolygók, csillagok egyesültek kisebb-nagyobb csoportokba, ahol a világmindenség abszolút rendje tartja őket együtt a maga egyetemes törvényeivel.Ebben a Föld bolygó olyan, mint egy homokszem a sivatagban. Ám ebben és ezen a homokszemen élőlények milliói léteznek. Ahogy a világmindenség tartalmaz minden életelvet, úgy mind megtalálható a kicsiben és a nagyban egyaránt, még a mi homokszemnek minősülő Földünk legkisebb életmegnyilvánulásában is. Mértékek és kiterjedések, kicsi és nagy, közel és távol – ezeket az érzékelő lény érzékszervei, nézőpontja és tapasztalatainak jellege határozza meg.
Földgolyónk elképzelhetetlenül nagy és ismeretlen terület volt számunkra egészen a múlt századig. Ijesztő találkozásokkal teli, veszélyes kalandoknak számító felfedezőutaknak vágtak neki. A többség számára azonban csak a saját otthon volt az egyetlen ismert hely. Az asszonyok számára tulajdonképpen kizárólag az otthon volt az a terület, amibe beleszólásuk volt. Minden egyén családhoz és rokonsághoz volt kötve. A családi élet összetartásának eszközei gyakran elnyomó, sőt zsarnoki szabályok voltak, ugyanakkor azonban a biztonság és a társadalmi esélyek biztosítékát is jelentették.


AZ EMBERISÉG MINT EGYETLEN TEST

Most ugyanez a világ jelentősen összezsugorodott. Az elektronikus hírközlés, a rádió, televízió és a modern tömegközlekedés azt a tudatot közvetítették a föld lakóinak, hogy tágabb környezetben élnek. Lehetővé vált, hogy naponta szembesüljünk idegen országok és kultúrák megfoghatatlan helyzeteinek képeivel. Ezenkívül az éghajlati viszonyokban, az emberek magatartásában bekövetkezett változások, valamint az idegen vallások befolyásai új normákat teremtettek. Már nem szűk csoportokra fejtették ki kizárólagos hatásukat, hanem az emberiségre mint egészre, az emberekre mint egyetlen ’testre’. Mindazonáltal kétféle ember létezik, bárhol éljen és bármilyen legyen is a külleme. Vannak férfiak és nők, vagy fordítva. A Biblia, de a Korán Paradicsom-ábrázolása szerint is a férfi volt először. Belőle keletkezett a nő. Ám egyes keleti iratokban az anyát nevezik meg mint első emberi lényt. A Teremtés Könyvének gnosztikus értelmezése szerint Isten „férfit és nőt” teremtett „saját képére és hasonlatosságára”. A ’Hozzá hasonló’ lény az emberi tudat számára felfoghatatlan, mert a kozmikus Mindenség-lény, mint minden dolog Atyja/Anyja az emberi érzékelés lehetőségein kívül fekszik. Túlságosan nagy a kicsiny számára.
A nagy mégis benne rejlik a kicsiben, mert pontosan a teremtés ősi elve, ’a hasonlóság’ az az életelv, amely hasonlít a Teremtőre. A ’hasonlóság’ szónak az ősi nyelvben bizonyára több jelentése volt. A német nyelvben a ’lic’ (hollandul: lijk) a ’hús’ fogalomra utal, a testre, hollandul: Lichaam, ami betű szerinti fordításban azt jelenti, hogy ’húsköpeny’. A németben a halott testre mondott ’Leiche’ szó ugyanerre az eredetre utal.
A ’valakihez hasonló’ ezért az eredeti emberi testre vonatkozik, amely ’Istenhez hasonló’ volt. Ennek az eredeti lénynek felfoghatatlan erőkkel rendelkező teremtő és megnyilvánító teste volt, sugárzó életelve, amely egységet képezett a neki otthont adó eredeti teremtéssel.


AZ EMBER A TAPASZTALAT ÚTJÁRA TÉRT

A Biblia második teremtéstörténete Ádám és Éva paradicsomi mítosza. Ez teljesen más képet mutat be, más időpontból és más helyről nézve. Itt már nem az Istenhez hasonló teremtő lényről, már nem az egységről van szó, hanem kettősségről. Olyan emberről szól, aki tanulni akar, és akinek tanulnia kell. Ez az ember hosszú tapasztalati út előtt áll. A bűnnel terhelt emberiségről szóló ószövetségi történetekben már nyoma sincs az első, oly ragyogó teremtésképnek. Úgy tűnik, hogy az eredeti kozmikus lény teremtésének semmi köze sincs az emberiség történelmét viszállyal és megtorlással, élettel és szenvedéssel író férfiak és nők egyikéhez sem.
A teremtő erő, az önteremtő képesség egyetlen embert sem Isten hasonlatosságára szült. Az ember csak saját magát szülte. Ehhez egy új misztérium kötődik, mert a kettéhasadt ember az ő kettősségében gyermekeket szült. Egy új és nagyszerű jelenség lépett színre a teremtés eposzában. A gyermek az új emberiség legbecsesebb tulajdonának bizonyult. Istenéhez való hűsége végső próbájaként Ábrahámnak a gyermekét kellett feláldoznia. Ráchel pedig keserűen sírt, amiért nem szült gyermekeket. A megbocsátás és a Paradicsomba való visszatérés minden reménye, később pedig a jólét és tekintély minden reménye a gyermekeken, az utódokon alapult. Az emberek megöregedtek és meghaltak, és a gyermek biztosította az élet folytatását. Ráchel gyerekre vágyott, nem csak úgy egy szolga gyermekére, hanem az ő gyermekére.
Az oly változatlanul egyben tartott mindenség megfigyeléséből az értelmes megfigyelőnek arra a következtetésre kell jutnia, hogy mindeneket egy örök, megbonthatatlan isteni kötelék tart össze. Az is látnivaló azonban, hogy az anyagi világban megvan a törékenység és a mulandóság is, a mulandóban pedig az örök. Az ember képes ennek a felismerésére. Ennek a felismerése feltételez valamit, ami ezt felismerhetővé teszi. Ez a ’valami’ a belső fény vagy a lélek, hasonlóan ahhoz, ahogyan valamely tárgynak a megpillantását a külső fény teszi lehetővé.
Ez a lélek mint fény mindaddig ismeretlen marad az ember előtt, amíg meg nem születik Istenből, vagyis amíg a dolgokra még a saját vagy a természet szellemében, nem pedig az isteni szellemben tekint.


A HOSSZÚ UTAZÁS EMLÉKE

Jóllehet az anyagba lépés előtti emberi lét kívül esik az emberi tudás birodalmán, sok olyan kisgyerek van, aki szerint ő ’nagyon messziről’ jött. Magával hozza egy ’nagyon hosszú utazás’ emlékét. Ezek a jellegzetes ’gyerekmesék’ beleillenek a kisgyermekek félig valóságos, félig elképzelt világába.
Amint Istent az Ő saját szellemében kezdi szemlélni, felismeri, hogy Isten egyrészt fölötte áll térnek és időnek, kívül van minden helyen és változáson, másrészt kell valaminek lenni Istenben, ami mozgat és igazgat teret, időt és mindeneket. Ez a ’valami’ az Ige, Isten bölcsessége és dicsősége. Ez az Ige nem valami eszményi lény, hanem megtestesülés, melyben az isteni az emberi legtisztább formájával együtt, az érzékfölötti az érzékivel, a szellemi a testivel afelé hat, hogy az ember befogadhassa az istenit, hogy az érzékeknek alávetett ember felemelkedhessen az érzékfelettihez, az anyagi pedig szellemivé magasztosulhasson.
Igen figyelemreméltó azonban, hogy ezek a három-négy éves fantaszták gyakran egészen választékosan tudják kifejezni magukat. Sőt azt is kimutatták, hogy a bölcsőben ringó pólyásbaba képes közvetlenül kommunikálni a szüleivel, bár nem mindig értik meg.
Aki megfigyeli a gyerekeket ebben az életkorban, annak néha az a benyomása, hogy a kis ember még
nagyon tiszta, teljesen friss, gondolkodása és képzelőereje pedig gazdag és eredeti. Ugyanakkor az ifjú lény kor- és életérettséget is kisugározhat. Voltaképpen minden gyerek, még az újszülött is időnként ezt a jelentős kettősséget mutatja. Az ősmúlt jelei, a teremtő szikra misztériumának jelei újra láthatóvá váltak, mintha valami nagy megtisztulás következett volna be. Ugyanakkor azonban egy ősrégi tapasztalat-teher nyomai is megmutatkoznak.


ÚJ BIZONYÍTÉK ERRE AZ ÍGÉRETRE

Az eredeti szikra és a mikrokozmikus lény együtt új tapasztalati útba kezdett. A megmentési tervet, az eredeti életmegnyilvánulás lehetőségét az emberi lélekhez kapcsolják, mint a szabad választási lehetőséget. Valahányszor egy új személyiségrendszer születik, a lelket a mikrokozmikus rendszer és az eredeti szikra eleveníti meg. Ebből teljesen új lehetőségek keletkeznek, mert az újszülött gyermek ennek az ígéretnek az új megnyilvánulása, az új bizonyítéka.
A személyiség azonban, mint a harmadik tényező ebben az egészben, nagyon hamar megmutatja sajátos természetét az ifjú emberben. Egy újszülött kínai, afrikai vagy indián félreismerhetetlenül abba a ruhába van öltözve, amelyet a mikrokozmosz vett fel a testtel való összekapcsolása során. Azok a jellemvonások is felismerhetők, amelyek a családi vérkötelékből származnak. A különböző forrásokból eredő minden ilyen áramlat egyesül, és befolyásolja az új emberpalánta életét. Így minden élet mintája új és egyedi, azelőtt soha nem létezett, hanem először van a világon – mint egyén a többi egyszeri lény milliárdjai között.
Hogy miként zajlik majd le az élet, az az összes ilyen tényező függvénye, ami derűsen vagy megrázóan kezd körvonalazódni az ifjú élet mintázatában. Bárhogyan alakuljon is, az Istenhez hasonló teremtmény tiszta eredete minden életsorsban benne foglaltatik.


A GYERMEKEK NEMZETKÖZI JOGAI

Aki mindezekben komolyan elmélyül, az arra a következtetésre jut, hogy a gyermek nagyon értékes valami. Ezt már számtalanszor és sokan megerősítették. Sőt még nemzetközi ismérveket is megfogalmaztak, melyeket A gyermekek jogaiban foglaltak írásba. Ezen jogok egyike a ’méltósághoz való jog’, a személyiség saját hiteles megnyilvánulásához való jog. A XX. század kezdetét a szellemi fejlődés és egy új társadalomra vonatkozó magas elvárások jellemezték: új építészet, expresszív irodalom, új oktatási modellek és mindenekelőtt nemzetközi szellemi kapcsolatok. Európa aranykornak nézett elébe. A tapasztalat azonban igazolta, hogy ez sem volt több egy újabb felszálló ágnál az emberiség életkerekének forgásában. A század kezdetének ugyanezen derűlátó éveiben Rabindranath Tagore (1846-1941), az indiai költő azt írta, hogy az indiai iskolákban alkalmazott nyugati nevelésből hiányzott a szeretet. „Az indiai nevelés szenved a Nyugat befolyásától. A nyugati nevelés teljesen az anyagi szempontokra és anyagi előnyökre irányul, míg a szellemi oldalt szinte teljesen mellőzi. Olyan nemzeti iskolákat kellene létrehozni, amelyek megfelelnek a nemzeti követelményeknek, és amelyek könyvek és könyvből szerzett tudás nélkül nevelnek, és egyek az igazságra törekvő lélekkel. A tanításnak nemcsak tájékoztatnia kell, hanem lelkesítenie is.”


ERŐFESZÍTÉSEK A LÉLEK ÉBREN TARTÁSÁRA

Tagore hozzáfogott az ún. erdei iskolák megalapításához azon óindiai bölcsességiskolák mintájára, melyek sűrű erdők csendjében bújtak meg. A Kalkutta melletti iskolában 1914-ben már jó pár száz fiú élt együtt. Noto Suroto, az indonéz költő követte ezt a meggyőző példát. Amellett szállt síkra, hogy a gyermeki lelket ébren kell tartani, és nem szabad hagyni, hogy táplálék híján elcsökevényesedjen.
Ugyanezek a hajtóerők Európát is megújulásra és továbblépésre serkentették. Ennek eredménye volt az oktatási reform, az egyén tiszteletben tartása, a természet tiszteletben tartása, a gyermekpszichológia. A gyereket már nem kis felnőttnek tekintették, hanem független, más típusú embernek. Az ezen szemlélet megvalósítására irányuló túlzott kísérletek oda vezettek, hogy kialakult egy harmadik típusú emberre, a gyerekre jellemző szubkultúra.
Ez a kiadvány nem kíván kiegészítéseket fűzni ezekhez az eszményképekhez. Ezek mind abból a felismerésből származtak, hogy a szülők felelősek gyermekük fejlődéséért, hisz ez a gyerek hamarosan mint felnőtt járul majd hozzá a társadalom képének meghatározásához.
Egy indiai és egy kínai lélek azon ősi örökség eredményeként különbözik egymástól, mellyel a faj és a kultúra terhelte meg őket. Minden gyerekben megnyilvánul azonban az a tiszta és hamisítatlan őseredeti, amelynek semmi köze a születés helyéhez és idejéhez. Ennek csak mozgástérre van szüksége, hogy kifejezze magát – itt és most.
Aki felismeri és megérti ezt az önkifejezési igényt, az újfajta felelősséget vállal a föld összes gyermekéért.
Ez a gyermekekről szóló szám az emberiség eredetére és céljára tekint. A gyermek képezi az alapot. Minden új élet magában rejti annak lehetőségét, hogy felfogjon valamit az isteni mag impulzusaiból, és hogy kövesse azokat. Ily módon az isteni szellemmel felruházott lény feltámadhat a biológiai emberből. Jan van Rijckenborgh azt mondja
A kínai Gnózis c. könyvében:
„Isten gyermeke birtokol egy teli edényt, a hétszirmú rózsát, a liliom hétséges kelyhét, a szív grálkelyhét. Isten gyermeke szó szerint Isten gyermeke, mivel birtokában van ennek a szent kehelynek. Ez képezi a bennünk lévő Isten teljes birodalmát; egy egész világegyetem lakozik az ősatomban. [...] Ön nagyon közel van Istennek ehhez a gyermekéhez; ugyanabban a mikrokozmoszban lakik ő is, mint Ön. Ez a Másik korszakokkal Ön előtt lett, most is van, és Ön után is létezni fog.”
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,