Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2001-es évfolyam

2001/2/ A felebaráti szeretet határai

Pentagram > 2001-es évfolyam

AZ ELMÚLT KÉTEZER ÉVBEN A KERESZTÉNYSÉG ÉS A HOZZÁ KAPCSOLÓDÓ TUDOMÁNY – DE MÉG A KÉPZŐMŰVÉSZETEK IS – A FELEBARÁTI SZERETETRE VONATKOZÓ FELFOGÁSUKAT BEVÉSTÉK AZ EMBEREKBE, MINDENEKELŐTT A NYUGATI EMBER LÉNYÉBE. EGYHÁZI ÉS POLITIKAI SEGÉLYSZERVEZETEK SOKAK SZEMÉT NYITOTTÁK MEG MÁSOK SZENVEDÉSÉRE. IGAZ UGYAN, HOGY EZ NEM MINDIG VOLT MENTES AZ ÖNÉRDEKTŐL, S RÁADÁSUL NEM IS ARRÓL A FELEBARÁTI SZERETETRŐL VAN SZÓ, AMELYRŐL A BIBLIA BESZÉL.

A mai világban a felebaráti szeretet és az önszeretet fogalma egyre élesebben szembekerül egymással. Ahol pedig az általános jólét fokozódik, a felebaráti szeretet holmi programba iktatott bőkezűséggé fajul. Emiatt belső ellentét támad a korábban közösségben gondolkodó és cselekvő emberekben. Az ilyen fizetett vagy megvásárolt felebaráti szeretetet ugyanis ők nem sokra becsülik, főleg mivel sokan nem is azt ajándékozzák oda, amire másoknak szükségük volna, hanem azt, amiből amúgy is feleslegük van. Bár ez nem jár sok fáradsággal, hangosan hencegnek „részvétükkel”, a sajtó pedig naponta tudósít jótetteikről. Szerencsére egyre többen válnak bizalmatlanná ezzel az úgynevezett felebaráti szeretettel szemben. Vegyes érzelmekkel viseltetnek a szeretetnek ilyen önérdekből fakadó mű-bizonyítékai iránt. A felebaráti szeretetnek mégiscsak valami egészen másnak kell lennie!
Ha valakit felszólítanak, hogy segítsen honfitársának vagy egy távoli országbeli felebarátjának, akkor ezzel elgondolkodásra is késztetik. Ennek eredménye nem mindig felemelő. Jó példa erre egy angol politikus véleménye, miszerint az idős emberek hadd lakjanak csak atomerőművek közelében, „hiszen nekik már nem kell utódokat nemzeniük”. Az ilyen szavak sokkal inkább a szeretet hiányát és a tehetetlenséget, semmint a keresztény felebaráti szeretetet bizonyítják.

A Bibliában ezt olvassuk: „Szeresd felebarátodat, mint magadat”. Mert aki önmagát úgy megismeri, ahogy teremtője őt kigondolta, az a felebarátját is hasonlóképpen megértheti. Ezért Jézus fenti kijelentése mindenkinek szól, s nem csak azoknak, akik kereszténynek nevezik magukat. Jézus forradalmi szavaira mégis nagyon eltérően reagálnak. Hermann Hesse (író) azt mondta: „Önmagunk szeretete nélkül felebarátunkat sem szerethetjük.” Oscar Wilde a következőt tanácsolta: „Ellenségednek mindig bocsáss meg, mert semmi sem bosszantja őt jobban.” Mahatma Ghandi pedig kijelentette: ”Jobb, ha egy éhező ember Istennel találkozik, mint ha kenyeret kap.” Helmut Walters vélekedése szerint: ”A felebaráti szeretetnek is határt kell szabni, mert különben felebaráti gyötrelemmé válhat.”

Az altruizmus* is tudományos vizsgálódások tárgya lett. A Wiener Zeitung 1998 májusában egy ironikus hangvételű cikket közölt Irene Prugger tollából, a gyakorlatban megnyilvánuló felebaráti szeretet következményeiről. A címe ez volt: Felebaráti szeretetrohamok. Ebben azt írja, hogy az embertársain való segíteni akarás olyannyira rabul ejthet valakit, hogy több klinikát is igénybe kell venni, míg a segítés-tünetcsoportban szenvedő páciensből ismét egészséges egoistát lehet faragni.
Bár a gondolkodásmód nagy általánosságban egyre ridegebbé válik, és a társadalmi fejlemények is arra kényszerítik az embert, hogy mindinkább csak saját anyagi jólétével törődjön, mégis sokan megkísérlik, hogy a felebaráti szeretet gyakorlásának is tanújelét adják. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy mindezeknek az erőfeszítéseknek az eredménye egyáltalán megéri-e a fáradságot, mert világunkban, felvilágosult XXI. századunkban a szenvedés már iszonyú méreteket öltött. Ereje végső megfeszítésével az altruista életét és vérét áldozza embertársaiért. A világ azonban nem lesz ettől boldogabb. Vajon mi ennek az oka?
Nos, mondhatják, ennek okát akár az ujjunkból is kirázhatjuk. Aki elgondolkozik, az biztosan talál néhányat. Az ok azonban többnyire sokkal mélyebben rejlik annál, mint amit a felületes szemlélő észlelhet. Az ember – természetének megfelelően – a belső ösztönzés és a külső cselekvés közötti állandó feszültségben él. Ebből áll mindennapi élete. Ilyen ingereket kiválthat pl. az állatias önfenntartási ösztön. A cselekedet aztán mások életének a rovására történik. Egy ilyen ösztönzésnek azonban más okai is lehetnek, kapcsolódhat például egy magasabb tudathoz is. Ebben az esetben a késztetés egy magasabb elvből, egy örök eszményből származik, egy olyan életre való folytonos, mardosó emlékezésből, amelyben a felebaráti szeretet magától értetődő tulajdonság.


A VALÓSÁG BENSŐ KARIKATÚRÁJA

Ez a tulajdonság a viszály és gyűlölet világában már nem tud megnyilvánulni. A halandó embert ezért belülről és kívülről arra unszolja valami, hogy keresse a halhatatlanságot, mert abban van az igazi felebaráti szeretet forrása. A határtalan lénynek az emberben rejlő magja állandóan szólítgatja hordozóját, hogy e belső impulzust legyen képes végre észlelni és megérteni. A belső egyensúlyt nélkülöző emberek néha bizarr és heves megnyilvánulásai például erről a belső elvről tanúskodnak. Csakhogy esetükben a bennük mélyre süllyedt valóságnak csupán a karikatúrája kel életre.
A földi ember csak mulandó jelenségként él a mikrokozmoszában. Korának gyermeke. A harmadik évezred kezdetére már igen szélessé és méllyé vált az a szakadék, mely a mikrokozmosz és ideiglenes lakója között húzódik. Sokan tolongnak kétségbeesetten e mélység szélén. A kisebb-nagyobb lázadások egyrészt új belátást eredményeztek, másrészt viszont még nagyobb zűrzavart idéztek elő. A francia és az orosz forradalom, valamint Mao Ce-tung „nagy ugrása” szétzúzta ugyan a régi hagyományokat, és bizonyos, rövid ideig tartó nyitottságot hozott, de ezt igen gyorsan ismét eltorlaszolták.


AZ EMBER A TEREMTŐT VÁDOLJA

Nemzedékek enyésznek el, míg az emberek egy valóban teljesen új útra tudnak térni. S eközben ide-oda tévelyegnek, és sebeiket nyalogatják.
Vagy pedig megragadják az alkalmat, s ha csak résnyire nyílik is az ajtó, új lehetőségek után kutatnak. Ezzel viszont még nincs áthidalva a magasabb és az alantas élet közti szakadék. Ám azon ritka pillanatokban, amikor a kényszerek hatása éppen szünetel, az isteni szeretet örök áradata megérintheti az embert az ő szívében. Így éri őt a felhívás, hogy ismerje meg önmagát, és hogy felebarátját is úgy ismerje, mint saját magát. Erre sokan pozitívan reagálnak. Mások pedig azokhoz a hagyományokhoz akarnak visszatérni, amelyektől eddig meg voltak fosztva. Minden rendelkezésükre álló erővel és hatalommal ismét arra tesznek kísérletet, hogy a Paradicsomot itt a földön hozzák létre. Mindkét típust ugyanaz a törekvés készteti cselekvésre, mégpedig az eredeti, isteni létbe való visszatérés vágya. Nyugtalanítja őket az a szellemi eredetű kozmikus sugárerő, amely azért fokozódik korszakunkban, hogy az elkülönült embert ismét szembesítse feladatával, és e feladat helyes módon való betöltéséhez lehetőségekkel ajándékozza meg. Ez az isteni sürgetés okozza a nyugtalanságot és felindulást. E nélkül az erő nélkül az emberiség készségesen menetelne tovább földi természetének ösvényén. Az emberiség azonban tiltakozik! Teremtőjére panaszkodik. Vádolja és káromolja őt, aki tévúton járó teremtményeit meg akarja menteni.

Bárcsak másképpen lenne! Bárcsak megértenénk ezt a szívünkben örökké hangzó hívást! Bárcsak felismerné a mai ember, hogy hívják, hagyja ott a „moslékos vályút”! Akkor többé már nem fordulna el embertársától, hanem megtanulná felebarátjának tekinteni, aki ugyanazon az úton jár, mint jómaga. Ekkor bontakozna ki az a határtalan felebaráti szeretet, amelynek semmilyen szervezett formára nincs szüksége, hanem belülről jön, mindazok szívéből, akik felismerik önmagukban a tékozló fiút, és haza akarnak térni. Akkor többé már nem gúnyolnák és csúfolnák teremtőjüket, hanem hálatelt szívvel követnék az utat, amely már korszakok óta beléjük van vésve, s amely végre felismerhető és bejárható.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,