Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2001-es évfolyam

2001/2/ A megvilágosodástól a prófétálásig

Pentagram > 2001-es évfolyam

MANI FIATAL ÉVEITŐL FOGVA SZEMBESZEGÜLT A HITSORSOSAI ÁLTAL RÁERŐLTETETT TÖRVÉNNYEL. „BÖLCSESSÉGGEL ÉS RAVASZSÁGGAL JÁRTAM EZEK KÖZÖTT AZ EMBEREK KÖZÖTT.” NYÍLTAN BÍRÁLTA NÉHÁNY TÁPLÁLKOZÁSI SZOKÁSUKAT, MERT VÉLEMÉNYE SZERINT A TISZTASÁGOT CSAK AZZAL LEHET ELÉRNI, „AMIT A GNÓZIS AD”.

Bíráló megjegyzései miatt a rend tanácsa elé idézték, és tévtanok terjesztésének vádjával kizárták a közösségből. Ekkor apja és két tanítványa kíséretében visszatért szülőhelyére, majd Tamás apostol nyomdokait követve Indiába vándorolt. Csak a perzsa Ardashir halála után (Kr.u. 242) tért vissza Perzsiába. Egyes források szerint már akkor kidolgozta az első manicheus templom tervét. Shapurtól, a trónörököstől engedélyt kapott tanának a Perzsa Birodalomban való terjesztésére.
Testi hibája ellenére – Mani ugyanis bicegett – keresztül-kasul begyalogolta a birodalmat. A Kephalaïa c. írásában [76] kijelenti: „A szó szoros értelmében lábujjhegyen jártam végig a világot”, terjesztvén mindenütt a jó hírt, az élő evangéliumot, közösségeket alapítván és templomokat építvén. Ezen túlmenően tanítványait külföldre küldte azzal a feladattal, hogy állandóan járják a világot, hirdessék a tant, és vezessék el az emberiséget az igazsághoz. Véleménye szerint a Világosság új vallásának semmiféle határ előtt sem szabad megtorpannia. „Reményem elért a keleti világig, és a lakott föld minden helyére, észak felé csakúgy, mint délre. Egyetlen előttem járó apostol se tett ehhez hasonlót!” (Kephalaïa 1.) Üzenetét az összes nyelven tanították, minden városban hirdették, és ezért messzebbre terjedt bármely más addigi vallásnál. „Egyházam el fog terjedni minden városban, evangéliumom el fog érni minden országot.” (Kephalaïa 154).
Mani összekötötte a Keletet a Nyugattal, Buddhát a Gnózissal, Zaratustra dualizmusát a kereszténység egyistenhitével, és egyetlen szellemi mozgalommá olvasztotta őket. Megjósolta, hogy az erőszakmentességnek és viszálymentességnek ez az egyetemes vallása meg fogja változtatni a világot. Annak érdekében, hogy biztosítsa tanítása nyilvánosságát és átadását a következő nemzedék számára, gondja volt rá, hogy azt írásba foglalja, és kalligráfiával, festményekkel illusztrálja. „Soha – mondja – nem nyilatkoztattak még ki azokhoz hasonló műveket, mint amiket én írtam.”


„REMÉNYEM A LAKOTT FÖLD EGÉSZÉT FELÖLELTE”

Az új vallás rohamosan terjedt, és valósághű tartalma miatt a legkülönbözőbb körökben elfogadták. 270-ben, hét évvel Mani halála előtt a Szent Egyház, ahogyan ő nevezte, egész Perzsiában meghonosult. Perzsián kívül is egyre bővült a missziós hálózat, „keletről nyugatra”, ahogyan ő maga megfogalmazta.
Ám a manicheizmus jelentős terjedése, és az a tény, hogy Manit sokan Zaratustra igazi utódjának tekintették, ellenségeskedést és irigységet keltett a papságban, akik a szasszanida királyokat juttatták hatalomra. Ez idő tájt Mani Shapur király udvarához tartozott, s tanácsadóként, orvosként kísérte urát hadjáratain. Shapur halála után (Kr. u. 272) könyörtelen üldöztetési időszak következett. Manit Kirdir pap felbujtására letartóztatták. Meg kellett jelennie a birodalom új ura előtt, s „Isten elleni bűntettel” vádolván halálra ítélték. Egy szerdai napon börtönbe vetették, s egy 25 kilós lánccal vasra verve minden mozgási lehetőségtől megfosztották.


„SZABADÍTSÁTOK KI SZELLEMEMET BÖRTÖNÉBŐL!”

Léte utolsó pillanatait egyházának szentelte: a szellem lángját továbbadta legközelebbi társainak. Ezeknek egyike, Sissinios lett az utódja, őt választották a manicheus közösség vezetőjéül. Az utódnak ezzel a személyes kijelölésével állandósulhatott és még 1000 éven át fennmaradhatott a szellemi hierarchia. A halálos ágyánál jelen lévő tanítványainak meghagyta, hogy vigyék végig „a világosság fiainak a sötétség fiai ellen vívott szent háborúját”, melynek csak akkor lesz vége, ha az utolsó lélek is megmenekül „a világ mélységéből”.
A próféta 26 napon át tartó vértanúsága a következő fényes imával, mintegy az igazság békéjébe visszatérő élő lélek utolsó kiáltásával zárult:

„Ó Atyám, nézd a láncom,
mely megbéklyóz engem.
Ó, te legnagyobb az igazság
szeretetében,
halld a hangom,
és figyelj az elnyomott hangjára.
Alázatos imámra
hulljon le minden fátyol.
Ó Krisztus, ó ti dicső és fénylő angyalok,
hozzátok kiáltok:
Szabadítsátok ki szellemem
a rabságból,
e fájdalom-ruhát vegyétek el
tőlem,
s vezessetek ki e világból.
Ó Atya, ó első ember,
ajtóidat nyisd meg sirámomnak,
hadd szálljon az egekbe fel.
Ó, világosság szüze,
s angyalok serege,
esedező kérésemet
hallgassátok meg,
s e leláncoltat szabadítsátok meg béklyóitól.”

Az egyik manicheus imában feleletet találunk erre a könyörgésre (úgynevezett homéliára):
„A szeretet királya,
aki őt leküldte,
hallgatott szavára,
és szólt hozzája.
A tökéletes ember közeledett.
A világosság szüze megjelent,
s a világosság követei
körbe sereglették,
és dicső lelkét
a magasba vezették.
Az Ige oltalmazza
fejét az igaznak.
A világosság helyeire vezeti őt.
A világosság küldötte
lám, hazajött.
Így emelkedik fel a világosság gyöngyszeme.

(Homéliák, 5. o., Polotsky-Ibscher).

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,