Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2001-es évfolyam

2001/2/ A világlélek dala körülöleli a Földet

Pentagram > 2001-es évfolyam

Esti szolgálat a noverosai ifjúsági konferenciahelyen
(D-hét; 15-18 éveseknek)

KEDVES BARÁTAIM!

Itt, Noverosában – talán jobban, mint egyebütt – felismerhetitek, hogy figyelmetek két irányba terelődik.
Egyrészt létezik az a nyilvánvaló figyelem, melyet testetek követel meg tőletek a nap során. A tudatotok ellenőrzi testeteket, ugyanakkor azonban foglya is neki. Tudatotok eszközeként ezzel a testtel nyilvánultok meg mindenben, amit a nap során tesztek. Gondoljatok csak a létfenntartásra, a ruházkodásra, tetteitek, gondolataitok és beszédetek kifejezésmódjára. Idézzétek csak fel, mikor szégyellitek magatokat, vagy büszkélkedtek, rokonszenvet vagy ellenszenvet éreztek. Gondoljatok azokra a dolgokra, amiket akartok, és amiket nem akartok. Ez a testetekben illetve a testetekkel mint eszközzel szerzett tapasztalatok vég nélküli menete. Ezeket a tapasztalatokat örömnek és fájdalomnak, fénynek és árnyéknak érzitek.
Másrészt naponta körülbelül kétszer egy órát a templomban töltötök, ahol figyelmeteket létünk úgynevezett „szellemi oldalára” irányítják. Ez is összpontosítást, bizonyos erőfeszítést követel tőletek. Ám ez másfajta erőfeszítés, mint az, ami a sporthoz vagy játékhoz szükséges. A templomban ugyanis mindent félre kell tennetek egy időre, amivel ébredésetek óta foglalkoztatok – a kavargó gondolatokat, a vágyak, érzések és cselekedetek sokaságát, meg az ezekkel kapcsolatos érzelmeket; szóval ezeket vissza kell fognotok, le kell állítanotok, el kell csendesítenetek, amennyire csak lehetséges.
Tudatos döntést kell hoznotok, hogy egy órára megvalósítsátok ezt a másra összpontosítást, ez pedig bizonyos akaraterőt és energiát igényel. Testetek normális életösztönét és az ezzel elfoglalt tudatot észre kell téríteni, ha figyelmeteket erre a teljesen másfajta területre, tudatotok belső nézetére akarjátok összpontosítani. A kifelé irányuló testtudat azonban ezt nem engedi meg egykönnyen. Akaratlanul is valamifajta idegenkedést, türelmetlenséget, sőt ingerültséget érezhettek. Az idegenkedést aztán fizikailag is megtapasztaljátok, mivel az érzések az idegrendszer útján szétáradnak a testben. Ez a test és a tudat közötti szoros kapcsolat bizonyítéka.
Ha az érzékek féktelen csapongása végül elcsitul, akkor tudatotoknak egy olyan nézete jut szóhoz, melyet a befelé irányított résznek fogunk nevezni. Ebből a nézetből is érkezhet válasz: csodálatos öröm, csend és béke érzése, mely szívetek legmélyebb érzéseivel kapcsolatos. Ez a válasz tehát szintén érezhető testileg! Ebben megint csak a test és a tudat közötti kapcsolatot láthatjátok.
Ezen elgondolkozva megállapíthatjátok, hogy tudatunkban illetve tudatunkkal állandó párbeszédet folytatunk. Ez a párbeszéd különösen akkor válik nyilvánvalóvá, amikor figyelmünket életünk szellemi része felé akarjuk fordítani, életünk ama területe felé, melynek inkább tudatunk belső nézetéhez van köze.


MI A TUDAT?

A rendelkezésünkre álló tudat az a képesség, mellyel ismereteket szerezhetünk a világról és jelenségeiről; arról a világról, amelyben élünk, és amelynek részei vagyunk. Megállapítjuk, hogy létezünk. Azt mondjuk: „én vagyok” és „te vagy”. A körülöttünk lévő világgal bizonyos tudati kapcsolatban állunk. Tudatunk nagyrészt a rajtunk kívül álló dolgokra összpontosul, de részben arra is, amit megfigyeléseink eredményeként bensőleg megtapasztalunk.
A bensőleg megtapasztaltakat nevezik az ember szellemi életének. A nem fizikai jellegű gondolkodást, érzést és akaratot azért nevezzük szelleminek, mert ezek révén alakulnak ki a képzeteink mindarról, amit tapasztalunk és látunk. Gondolkodásunkkal minden megismert és megtapasztalt dolgot meg tudunk okolni, és ésszerűen fel tudunk dolgozni.
Amit azonban ebben az értelemben „szellemi életnek” nevezünk, az általában meglehetősen felszínes és korlátolt jelenség. Amikor konferenciánk során szellemi életről beszélünk, akkor ezen olyasvalamit értünk, mely messze meghaladja a fentebb említett jelenség szintjét. Mert az egyetlen, aminek valóban köze van bennünk a „szellemhez” és a „szellemihez”, az a minket beburkoló mikrokozmosz. Ebben és ezzel kapcsolódunk egy szellemi maghoz. Sajnos, csak viszonylag kevesen vannak tudatában ennek a szellemi nézetnek. Legjobb esetben távoli, halovány emlékként tapasztalnak belőle valamit, amiről semmi ismeretük sincsen.
Honnan származik a „szellem” szó? A héber „ruach” szó egyfajta fordítása. Ennek a szónak az eredeti jelentése lélegzet vagy szél volt. A szelet a régi jelképekben az istenek lélegzetének tekintették. A lélegzet az élet jele. Ami lélegzik, az él. Így a szellemet „az élet lélegzetének” is mondták. A „ruach” szó pedig léleknek is fordítható.
A lélek az életmag, melyet az élet lélegzete táplál. Az indiaiak az élet lélegzetét a Világ dalaként is emlegették. A régi görögök ugyanezt Világléleknek nevezték. Az ősi indiai bölcsesség Akasháról beszél, éterről, vagy más néven a Mindenség hét harmóniájáról. Amikor mi itt Noverosában a mikrokozmosz szellemi magjáról szólunk, akkor ezen a lelket értjük, a mikrokozmosz lélekelvét. A lélek szó eredeti jelentése a lélegzet fogalmából származik.

Megállapítottuk tehát, hogy tudatunk folyamatos párbeszédben áll önmagával. Ez a párbeszéd a tudat kifelé illetve befelé összpontosított nézete között zajlik. Szorítkozhat azon dolgok szűk körére, melyeket az adott egyén jónak és örömtelinek, vagy rossznak és károsnak tart. Arra is vonatkozhat a párbeszéd, amit általában az életben jónak illetve gonosznak nevezünk. Ám mindkét esetben saját fizikai érdekeinkről, saját énünkről van szó.
Ez a párbeszéd azonban másfajta is lehet, másmilyenné is válhat! Sokkal mélyebbre hatolhat, és erősen befolyásolhatja a szellemmag, a mikrokozmosz lelke. Ez a befolyás képes áttörni a bennünk zajló megszokott, mindennapi párbeszéden, és ekkor valami különös dolog történik velünk. A behatolás eredményeképpen ugyanis felébredhet a szívtudat.
A szívtudatnak vajmi csekély köze van az ember fizikai lényéhez. Ez a mindennapi tudattól teljesen eltér. Amikor a szívtudat felébred a szellemmagból, akkor nagyon erős, új párbeszéd kezdődik a hétköznapi tudat és a szívtudat között.
A szívtudat aztán lehetővé teszi, hogy hozzáférhessetek a mikrokozmosz házához, amelyben éltek. Akkor ennek a háznak a titkairól lehullhat a fátyol. Ezek a titkok olyan kincsek, melyek nagyon hosszú ideje tétlenségre vannak kárhoztatva, és öntudatlanul alusszák évszázados álmukat.
A szívtudat ezért valójában szellemi erő! Amikor a szívtudat felébred bennünk, teljesen új párbeszéd veszi kezdetét. Ez a tudat már nem két szembenálló nézetből áll, hanem ezek a nézetek egymás mellett vesznek részt a párbeszédben, és egy különös belső információcsere fejlődik ki. Egy nagyon bensőséges és finom párbeszéd a szívtudat és a testi tudat között, mely által az ember élete teljesen új színt kap. A gondolatok és az érzések megváltoznak, és egészen új színt kapnak.

Ennek a hétköznapi tudat és a szívtudat között fennálló párbeszédnek felbecsülhetetlen belső értéke van, mely felülmúlja a föld minden kincsét és gazdagságát.
Hogy miért állíthatjuk ezt ilyen határozottan? Mert ez a belső gazdagság visszavezet bennünket a forráshoz, az eredethez. Ugyanis mindennek a kezdete magában az emberben nyugszik, a szellemmagban, a mikrokozmosz lélekközpontjában! Ezért mindannyiunknak vissza kell térnünk az eredetünkhöz, mely a szívközpontban rejtőzik.
Az élet eredete, melyet a csillagászok, régészek, filozófusok és teológusok évszázadok óta keresnek, az emberi szív központjában van elrejtve. Ha a szívközpontban található szívtudat felébred, akkor egyidejűleg megnyílik a belső látás, mint olyan belső szem, amely a dolgokat valódi értelmük és értékük szerint látja. Ezután az illető – belső látásával – egészen másként fogja fel az egész világot. Belső fülével pedig meghallja az Akasha világdalát. Ekkor belső fény gyúl ki benne, mely lába elé világítva mutatja számára a helyes utat a mindennapi élet labirintusában.
Most talán azt gondoljátok, hogy ez még messze van. Oly távolinak, oly valószínűtlennek tűnik, mint egy romantikus lélek fantáziavilága. De vajon az élet regénye nem a beteljesületlen és elérhetetlen dolgok nagy drámája-e? Az emberi agyból kipattanó számtalan fantázia gyökere vajon nem abban a mély és végtelen honvágyban keresendő-e, amit az ember valami egykoron elveszített dolog iránt érez? Ez ama élet-álom utáni honvágy, mely mélyen elrejtve nyugszik a világemlékezetben.
A világ titokzatos dala serkenti ezt a honvágyat. Olyan ez a dal, mint egy fata morgana, egy óriási délibáb, számtalan nemzedék meg nem valósult vágyának a kivetülése; egy álom, egy elképzelés, egy titok megvalósulásának beteljesületlen vágya.
De barátaim, az Eredet eme titka nem a múltban vagy a jövőben van elrejtve. Ez önmagatokban rejlik! A világének, a világlélek dala körülöleli az egész földet, hangja és dallama megpróbálja felébreszteni az álomként bennünk nyugvó emlékezetet. Nem később, nem majd vagy hamarosan, nem valamikor a jövőben, hanem most!

Ezért azt javasoljuk nektek, a Rózsakereszt ifjú tagjainak, hogy merüljetek le szívközpontotok mélyére, ha felfakadni éreztek magatokban valamit ebből a beteljesületlen vágyból. Meglátjátok, hogy ez a vágy ekkor mély, rejtett örömmé változik át.
Akkor egy nagyon finom belső rezgés megnyit valamit a szívetekben, ami egyébként zárva maradt volna. Ez a finom belső rezgés a szívtudat ébredésének a kezdete. Ezzel tudjátok elkezdeni a párbeszédet. Ezt követően megértetek valamit az ősi bölcsességből és az eredetre vonatkozó belső ismeretből, mely bennetek nyugszik, és felébresztésre vár; amely eredet bennetek van, és mindig is ott lesz.
Ha tudatotok erről ismeretet szerez, akkor megszületik bennetek valami, amit nem lehet kifejezni, valami, amire nincsenek szavak, amire nem létezik fogalom, és amit nem lehet elképzelni sem.
És mégis, kedves barátaim, ez a valami ott van!
Szívből jövő fohászunk, hogy találjátok ezt meg valamennyien, akik itt a templomban összegyűltetek, és mindazok, akik szerte a világban ugyanezt keresik!


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,