Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2001-es évfolyam

2001/3/ Az elkárhozott embertől a megszabadított emberig

Pentagram > 2001-es évfolyam

FAUST ALAKJA MÁR A RÓMAI IDŐK ÓTA KÍSÉRI A NYUGAT-EURÓPAI NÉPEKET. A TÉMA KÜLÖNBÖZŐ FELDOLGOZÁSAI ÉVSZÁZADOKON KERESZTÜL MEGHATÁROZTÁK A NYUGAT KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGÉN OSZTOZÓ TÁRSADALMAKBAN AZ EMBER EREDETÉRŐL ÉS ÉLET-CÉLJÁRÓL ALKOTOTT NÉZETEKET.

Faust életéről már Augustus császár uralkodásának idejéből fellelhető néhány adat. Ezek a feljegyzések az emberi lét titkaira vonatkozó rendkívül alapos tudásról tanúskodnak. Faustulus, a pásztor rátalál egy két csecsemőt szoptató anyafarkasra. A Faustulus név a faustus melléknév kicsinyítőképzős alakja, és szerencséset vagy kegyeltet jelent. A két ikertestvért, Romulust és Remust egy kosárkában a Tiberisre tették, amely a kosarat egy farkasbarlangnál vetette partra. Az anyafarkas üregébe vitte a két gyermeket, és mint saját ivadékairól gondoskodott róluk mindaddig, amíg Faustulus rájuk nem talált, és haza nem vitte őket. Romulus és Remus királyi származású gyermekek voltak, vagyis egy királyság örökösei. Miután hatalmától megfosztott nagyapjukat újra trónjára emelték, két várost alapítottak közel a barlanghoz, ahol valaha rájuk találtak.
Romulus a halandó személyiség megtestesítője. Megöli testvérét, és az újonnan alapított várost magáról nevezi el. Ő földi király, aki minden ízében ehhez a világhoz tartozik. A Remus név „kormányt” jelent, és a római misztérium-istenség, Szaturnusz egyik sajátosságára utal. Remust azért öli meg a bátyja, mert könnyűszerrel átugrik testvére városának falán. A misztériumokban Remus-Szaturnusz nem e világból való istenkirályként él tovább.
Ez a Római Birodalom kezdetét leíró kis történet szemléletesen ábrázolja a későbbi római uralkodók valódi lényét. A császárok istenített személyiségek, akik végül is caesari nagyzási mániában szenvednek. Ennek ellenére uralkodásukban jelen van az isteni elv is. Ezt a kettősséget jelképesen egy kereszttel ábrázolhatnánk: a vízszintes, földi ággal és a függőleges, isteni felé mutató ággal.


FAUNUS ISTEN ÉS FAUST

A római Faunus isten neve – csakúgy, mint a Faustus név – a latin favere igéből ered, melynek jelentése „kegyelni, segíteni”. A mai favorit szó is ugyaninnen származik. Faunus Mars fia és Szaturnusz unokatestvére. Sokan a görög Pánnal és a Szatírokkal is kapcsolatba hozzák. Érdekes, hogy bár közte és az ördög között nincs mitológiai kapcsolat, mégis az ördögre hasonlít: emberszerű lény kecskeszarvakkal, patákkal és farokkal. Valójában azonban Faunus sokkal inkább az isteniség megtestesítője. Faunus és Remus alakja rokon egymással: mindketten az e világban jelen lévő isteniséget jelképezik. Feltételezhetjük tehát, hogy a feltörekvő Egyház tett kísérletet arra, hogy ezeket az ősi római misztériumokat „sátánivá” tegye.
Egy másik híres személyiség, aki a Faust nevet viselte, a tunéziai Mileva városának manicheus püspöke volt. Faust püspök írt egy könyvet az Egyház tévedéseiről és eltévelyedéseiről. Az akkori egyház egyik atyja, Augustinus (i.sz. 354-430) a Faust ellen (Contra Faustum Libri xxxiii) című művében megpróbálta a könyvben leírt vádakat megcáfolni. Augustinus, aki Augustus császárról kapta nevét, maga is tíz évig a Manicheusok tanítványa volt. Minthogy a legtöbb eredeti manicheus iratot megsemmisítették, Augustinus maradt szinte az egyetlen – ám megbízhatatlan – forrás a manicheusokkal kapcsolatos tudományos kutatások számára. Időközben azonban Turfanban, a Selyemúton és Egyiptomban is jelentős felfedezéseket tettek, melyek pozitív értelemben egészen más képet festenek a manicheus tanításokról és későbbi hatásukról.
Augustinus a milevai Faust püspököt ördögként festette le. A manicheusok „Fény-tanát” az „istentelenség sötétségeként” ábrázolta. Elítélte a curiositast, a gnosztikusok megismerési vágyát. Ez a szándékosan elferdített kép a mai napig makacsul fennmaradt. Olyannyira, hogy volt idő, amikor a manicheus szó egyet jelentett az eretnekkel. Az igazságot elferdítették: hataloméhes halandók ördögnek bélyegezték az istenkeresőt.


A SÁTÁN NÉV EREDETE

A Sátán elnevezés a héber ha-satan-ból ered, amely ellenséget jelent. Az Ószövetségben ezt a szót kizárólag Isten ellenségeire vagy – általában véve – Izrael ellenségeire értették. Az Ördögöt még nem illették a „rossz” vagy a „gonosz” elnevezéssel.
Csak a Jézus halála utáni időkből származó könyvekből és írásokból összeállított Újszövetségben ruházzák fel ha-satant a jelenleg is ismert szereppel.
Ekkor lett a Sátán az Isten kegyelméből kiesett angyallá, akit – s vele együtt a többi lázadó angyalt is – Mihály arkangyal kiűzött a mennyekből. János a Jelenések könyvét Énok könyvére alapozta, mely a kora-keresztény hagyományokhoz tartozott. Mivel Sátánt Isten ősellenségének látták, a keresztények megtanulták, hogy úgy tekintsék, mint minden gonosz gyökerét.
A germán nyelvekben az ördög szó (vö. német Teufel, holland duivel, angol devil) a görög diabolos-ból ered, amely vádlót, vádolót, káromlót jelent. A Sátán szó a héberből ered, és jelentése: aki ellenszegül az ellenségnek. A szónak ebben a jelentésében tehát a „gonoszság” nincs jelen. Csupán a keresztény hagyományokban kapta Ádám, Éva (a sumér mitológiában Enki és Enlil) és a kígyó története az álnokság, kísértés és árulás színezetét.

Nem véletlen hát, hogy a keresztény egyház üldözte a manicheusokat és később a katárokat is. Az ő tanításaik szerint ugyanis mind a jó, mind pedig a gonosz jelen van az emberben, és mindkettő ugyanannak a fának az ága. Mindenki eldöntheti, hogy melyik ághoz kíván kapcsolódni.
A Keresztény Egyház a Sátánt kígyó testébe bújtatta, és beleillesztette Ádám és Éva történetébe. A Genezisben azonban sehol sem találunk utalást a Sátán és a Kígyó e kapcsolatára. A kereszténység a kígyót mégis a Sátán hírnökének, sőt magának a Sátánnak tekinti.

A Sátán képe Ézsaiás 14:12-ből származik. Később e bukott hajnalcsillagot (Vénuszt) „fényhordozóként” értelmezték újra, majd ezt fordították latinra is Luciferként. Ez utóbbi jelenik meg Hyeronimus negyedik századi latin fordítású Vulgata Bibliájában, és 1300 évvel később John Milton Elveszett Paradicsomában, mint a gonosz Sátán. Ő a Gonosz, aki mindazoknak a lelkét követeli, akik nem engedelmeskednek maradéktalanul az Egyháznak. Ahhoz, hogy elérje célját, az Egyház számára elengedhetetlen volt elhitetni az emberekkel azt, hogy a Sátán már az idők kezdete óta létezik. Az egyetlen gond az volt, hogy a Teremtés könyve erről sehol sem tesz említést.


A MODERN FAUST

Közép-Európában a Faust legenda már több mint ötszáz éve ismeretes. Ezekben az elmúlt évszázadokban a hatalomra törő és elemekkel harcoló emberi lény témája hosszú fejlődésen ment keresztül. Christopher Marlowe, angol reneszánsz költő Faustban a hataloméhes embert látta. Pedro Calderòn de la Barca, spanyol drámaíró (1600-1681) A csodálatos mágusban lovagnak és gondolkodónak írja le őt. Thomas Mann számára, aki 1947-ben elnyerte a Nobel díjat, Faust nagy muzsikus volt. Goethe pedig (Ősfaust: 1774-1775; Faust I: 1808; Faust II: 1832) nyughatatlan természettudósnak ábrázolja, aki elviselhetetlen végzetnek tartja, hogy pusztán emberi lény. Goethe oly gondosan és világosan dolgozta ki Faust életét, hogy az igazságkereső saját tapasztalataiból is sokat ismerhet fel és vizsgálhat meg alaposabban a műben. Leginkább tehát a Goethe-féle Faust befolyásolta a nyugat-európai gondolkodást.
Goethe Faustjának első része népi dráma, mely részben Johann Spies Historia D. Johann Fausten című művén alapszik (1587-ben jelent meg Berlinben). Doktor Faustus története már akkoriban is jól ismert és kedvelt téma volt. Úgy tűnik azonban, hogy Goethe a történet mélyebb összefüggéseit saját életével hozta kapcsolatba. Van-e azonban olyan szerző, aki ne saját tudatának térségeit vetítené ki? A történet második részét 24 évvel később fejezte be. Ez a mű merőben más légkört áraszt, és még a legtájékozottabb szövegkritikusok számára is megoldhatatlan rejtélyt jelent. A Faust első részét sokan Goethe életének „ószövetségi” szakaszához hasonlítják, a második részt pedig a költőnek azon törekvésével hozzák kapcsolatba, hogy életében megvalósítsa az „Újszövetséget”. A holland Gilles Quispel professzor a következőket írja Faust és Hermész című esszéjében: „Goethe nem lát mást, csakis a Sophiát. Hála a Gnózisnak és a hermetikus filozófiának, 62 év lappangási idő után végre felfedezte a negyedik dimenziót Istenben”.

Sokféle értelmezés született már Goethe Faust-felfogásával kapcsolatban. Nem szándékozunk bírálat nélkül elfogadni mindazt, amit e jelentős német költő és gondolkodó alkotott. Hálásak vagyunk azonban, hogy látásmódját, mely oly plasztikusan szemlélteti a kereső életét, felhasználhatjuk ebben a Pentagramban. Faust ugyanis kétségtelenül igazságkereső volt: olyan ember, aki megmozgatott eget és földet, hogy kielégíthesse igazságvágyát. Dr. Faustus tragédiája ezért nem korlátozódik csupán a német nyelvterületre, sem pedig Goethe irodalmi adottságaira, noha ez utóbbi hatása határozottan felismerhető az európai gondolkodásban.

Goethe drámájának első részében Faust megkapja feladatát. Ezt a belátásért és a tudásért folytatott küzdelmek követik. Azután szövetségét köt belső ellenségével, és beleszeret Margitba (Gretchenbe). Goethe Faustjának első részét 1829-ben mutatták be először, három évvel a költő Brunswickban bekövetkezett halála előtt. Goethe szinte egész életében a Faust második részén dolgozott. Egy évvel halála előtt lepecsételte a kéziratot. A művet csak 23 évvel később mutatták be először Hamburgban. A Faust II hosszabb és nehezebben megközelíthető, mint a Faust I.
Mint már említettük, Faust alakja a Reformáció idején, 1587-ben született újjá a Historia D. Johann Fausten c. könyvben. Ez a mű protestáns propagandaként íródott. Az emberek számára Luther volt az ördögűzők ősalakja. A turistáknak még ma is mutogatják Wartburgban a falon azt a tintafoltot, amely akkor keletkezett, mikor a Biblia német fordításával megbízott Luther, mint mondják, az ördöghöz vágott egy tintatartót.
A Historia Faustja csakúgy, mint Luther maga, paraszti származású. Mivel ígéretes, tehetséges gyermek volt, egyik gazdag rokonának anyagi támogatásával – ebben is hasonlít Lutherhez – tanulmányait Wittenbergben folytathatta. Minthogy sem az Újszövetség, sem pedig korának teológiai magyarázatai nem elégítették ki, kaldeus, perzsa, arab és görög iratokat is tanulmányozott. Ellenfelei bolondnak könyvelték el.
Ortodox felfogás szerint ez az út csakis Mefisztofelésszel, az ördöggel való szövetkezéshez vezethetett, akinek neve azt jelenti: „aki a világosságot nem szereti”.

A Historia három részből áll: az első rész Faust születésével és neveltetésével foglalkozik, valamint leírja, hogyan hagyott fel teológiai tanulmányaival, hogy az orvostudományok doktorává lehessen. Mint orvos, matematikus és asztrológus, szerződést köt az ördöggel, aki megválaszolja Faust Luciferrel és a pokol birodalmával kapcsolatos kérdéseit.
A második rész Faust kalandjairól számol be, valamint asztrológiai és csillagászati kérdésekkel foglalkozik. Faust és Mefisztofelész a pokolba, a csillagok közé, különböző birodalmakba, híres városokba és távoli országokba utaznak.
A harmadik és egyben utolsó rész Faust sötét varázslataival és szörnyű halálával foglalkozik.


A FAUST-MÍTOSZ

A Germán isten- és hősregékben és a Faust-mítoszban számtalan közös elem van. Ezért nem meglepő, hogy Faust alakja oly sok évszázadon át népi hősnek számított. A mitikus királyokat és hősöket isteni erők töltötték el, és ezeket az erőket Isten szolgáiként kiárasztották a világba.
Amint a germán törzseket erőszakkal kereszténységre térítették, az egyház a mitikus alakokat gonosz démonokká változtatta, akiktől őrizkedni kellett. Ezzel beleoltották az emberekbe a gonosztól való félelmet. Az emberek azonban inkább arra hajlottak, hogy Faustot hatalmas és mély értelmű szellemnek lássák, semmint hogy gonosztevőnek. Lessing szerint Németország szerelmes volt saját Doktor Faustjába. A nép nem is annyira a gonosszal kötött szövetsége miatt csodálta Faustot, hanem a magasztos cél miatt, amiért megkötötte: elnyerni az élet titkának ismeretét. Hogy ezt a célt elérje, Faust személyes boldogságát tette kockára, hasonlóan a régi hősökhöz, akik feláldozták magukat Istenüknek.


FAUST ANGLIÁBAN

A Faust német kiadásának hatása eljutott a protestáns Angliába is, ahol korábban Christopher Marlowe (1564-1593) megírta Dr. Faustus életének és halálának tragikus történetét.
Marlowe Faustja komoly természettudós, akinek az a célja, hogy a tudomány hatalom által megszabott szűk korlátain áttörjön. Valódi reneszánsz ember, akinek kutatásait inkább példaértékűnek, mintsem öncélúnak tekinthetjük.
A Historia Faustjához hasonlóan ő is elbukik, ám bukását a kar megsiratja. „Az ág, mely oly reményt keltően növekedett, letört. Apolló babérága, mely ezt az embert ékesítette, elégett”.
Érdekes módon a Faust e tragikus változata a német színpadon, ahol 1596-ban kezdték játszani, megbukott. A „Historia” akkorra már oly sok kiadást megélt, hogy szinte mérceként szolgált a mű megítélésében. Marlowe Faustját végül is bábjáték formájában mutatták be. Goethe is ebben a formájában ismerkedett meg a Faust-témával.
Goethe tudta, hogyan szabadítsa meg saját Faustját a végzettől. A földi ember – akár akarja, akár nem – természeténél fogva az ördöggel való szövetség súlya alatt sóhajtozik. Goethe azonban kiszabadította az embert ellenségének karmaiból, és új jövőt mutatott neki. A „kíváncsiságot”, melyet a halandó lény tanúsít élete során, nem tekinthetjük bűnnek, hanem a tökéletesség iránti vágyakozás kifejezésének.

A Faust legenda elmondja, hogyan térül el ez a vágyakozás a földi tudás és hatalom hajszolásának irányába. Ezen az úton azonban mindig eljön az a pillanat is, amikor az ember úgy dönthet, hogy a magasabb élethez vezető ösvényt választja. Faust, az átlagemberektől eltérően, akik engedelmesen követik földi életük fonalát, ezt az utat választja: megszabadítja magát a vízszintes iránytól, és visszatér a tökéletesre való törekvéshez.
Ez a magasba vezető ösvény mindazokban megvetést ébreszt, akik nem ismerik ezt a vágyakozást. Félnek szembenézni Mefisztofelésszel, a lényükben szunnyadó ellenséges elemmel. Ő csak akkor jelenik meg, amikor az ember megtalálja az Istenhez vezető utat, és rálép.
Az ördöggel való találkozás egy szellemi jelkép. Az ördög a kétely, aki a viszályt az emberbe oltja. Ő az, aki arra késztet minket, hogy kételkedjünk, vajon valóban megtaláltuk-e az Igazságot.
A Teremtő a halandó ember szeme elé tárja alkotásait, és hagyja, hogy megtapasztalja a viszály erejét, hogy ezzel felébressze benne a világosság utáni vágyakozást.
Amint a számtalan tévút és tévképzet után Faust végül elérkezik élete végéhez, halhatatlan lelke megszabadul, és kiemelkedik az érzéki világból. Dr. Marianusként hagyja el a földi életet. A „doktor” szó tanítót, ébresztőt jelent, tehát olyasvalakit, aki mások tudását gyarapítja. Az a megbízatása, hogy átadja tudását a tapasztalatlan embereknek, továbbra is a szent prima materia-t, a minden élet alapját képező isteni ősforrást szolgálván.
Azt mondhatjuk tehát, hogy Faust, ahogyan őt Goethe megalkotta, egy fokkal tovább léphetett a fejlődés létráján. Túljut emberi pályája mélypontján, és a kárhozott emberből megszabadult emberré válik: Isten öntudatlan szolgájából az emberiség tudatos szolgájává változik.

IRODALOMJEGYZÉK:

Laurence Gardner: Genesis of the Grail Kings, 1999, Bantam Press (A grálkirályok genezise).

Andrew Collins: From the Ashes of Angels. The forbidden Legacy of a fallen Race, 1996, Michael Joseph (Az angyalok hamvából. Egy bukott faj tiltott öröksége).

Alan A. Alford: Gods of the new Millenium, 1997, Hodder & Stoughton (Az új évezred istenei).

Livius: Römische Frühgeschichte (Régi római történelem).

Augustinus: Contra Faustum (Faust ellen).

Historia D. Johann Fausten (Dr. Johann Faustus története).

Doktor Johannes Faust, bábjáték (Christopher Marlowe Tragic history of the Life and Death of Doctor Faustus c. műve alapján).

Doctor Faustus (népi változat).

J. W. Goethe: Faust.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,