Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2001-es évfolyam

2001/4/ A szív mint szellemi nap

Pentagram > 2001-es évfolyam

A FEJ ÉS A SZÍV KÖZÖTTI KAPCSOLATRÓL ALKOTOTT ELKÉPZELÉSEK VÁLTOZNAK. A TUDOMÁNY RÉGÓTA ÚGY VÉLI, HOGY A TESTET KIZÁRÓLAG AZ AGYBÓL SZÁRMAZÓ JELEK IRÁNYÍTJÁK. A MODERN SZÍVKUTATÁS AZONBAN BEBIZONYÍTOTTA, HOGY A SZÍV IS JELEKET AD, NEM CSUPÁN A FEJ, HANEM AZ EGÉSZ TEST SZÁMÁRA.

A modern tudomány szerint a szív nem csupán egy egyszerű pumpaként működő izom. Jelenlegi ismereteink alapján a szívbetegségeket elsősorban nem a pumpa mechanikus elégtelenségei okozzák, mint ahogyan azt számos túlhaladott könyv állítja. A szív csak akkor tekinthető pumpának, ha pusztán technikai szempontból vizsgáljuk. Ha egy pumpa tönkremegy, az elhasználódott alkatrészeket ki lehet cserélni. A szívműtéteknél és szívátültetéseknél azonban kiderült, hogy ezek a beavatkozások számos esetben megdöbbentő és egyúttal megmagyarázhatatlan változásokat okozhatnak a beteg személyiségében. Ezek az esetek adták az ösztönző lökést a régi fogalmak felülvizsgálatára és egy új szemléletmód kialakítására. Ezek eredményeképpen egy sokkal átfogóbb kép született a szív összetett – és mindenekelőtt szellemi – képességeiről. Ezeket a felfedezéseket a Kelet és Nyugat szellemi hagyományaiból, az ezoterikus módszerekből, a misztikus irodalomból valamint a még minden nyelvben megtalálható misztikus elemekből származó felismerések is gyakran alátámasztották.

A Biblia tárgymutatójában 340 szócikk található a szív szó alatt. A nagyszótárak több oldalon keresztül sorolják a szívvel foglalkozó illetve ahhoz kapcsolódó szavakat, kifejezéseket és mondásokat. Ezek szerint a szív képes verni, dobogni, kalapálni, reszketni, vágyakozni, örvendezni, megnyugodni, égni, habozni, kihagyni és összetörni. Lehet meleg, gyengéd, megértő, szomorú, nemes és hűvös; képes összehúzódni, kőből lenni avagy büszkeségtől dagadni. Az összes megtapasztalható indulat és érzés a szívvel áll kapcsolatban.
A szív az emberi test legerősebb izma. A többi izomtól eltérően nem öregszik. Megbetegedhet, megsérülhet, elgyengülhet, de az izomszövet nem öregszik. A szívet úgy alkották meg, hogy első lélegzetünktől az utolsóig betölthesse különleges feladatát.


A BAL OLDAL ERŐSEBB,MINT A JOBB

A szív két szomszédos részből áll, melyeket egy fal választ el egymástól. Mindkét rész saját energiával, céllal és funkcióval rendelkezik. A szív mindkét oldalának van egy felső pitvara, melyben a vér összegyűlik, és egy alsó kamrája, melybe a vér beleömlik. A baloldali rész fizikailag erősebb, mint a jobboldali. A szív olyan hatalmas érrendszeren pumpálja keresztül a vért, hogy ha az ereket egy vonalba rendeznénk, azok több ezer kilométer hosszúak lennének. A baloldali rész olyan erővel nyomja keresztül a vért a véredényrendszeren, hogy e nyomás hatására egy vízoszlop két méter magasra lövellne. A jobboldali rész főként a tüdő vérkeringését szabályozza. Ennek nyomása a vizet mintegy harminc centiméter magasra nyomná.

AZ ENERGIA INFORMÁCIÓ

Különös és folytonos ritmusban összehúzódva és elernyedve a szív erővel lát el bennünket egy életen át. Az energia korunk kulcsszava. Minden energiaként nyilvánul meg, még a legszilárdabb tömör formák is – legbelsőbb lényegüket tekintve – valójában tiszta energiák.
Mélyen az atomban az atommag olyan energiaegységeket tartalmaz, melyek pontosan tudják, miként kell viselkedniük és együttműködniük más energiaegységekkel. Ebben a folyamatban a távolság és az idő nem játszik szerepet. Manapság azt mondjuk, hogy az energia információ. Az élőlények, tárgyak és folyamatok ennek az információnak köszönhetik létüket. Ez az egyes atomokra éppúgy érvényes, mint a látható világ teljes egészére, az egysejtűektől a Tejútrendszer megszámlálhatatlan csillagmiriádjáig.

Valamennyi testrész és sejt egy hálózaton keresztül kommunikál egymással, ám a szív sejtjeinek nem kellenek anyagi eszközök ahhoz, hogy információt cseréljenek. Így az időnek és a távolságnak számukra nincs jelentősége. Tudomással bírnak egymásról és egymás tevékenységéről, ehhez pedig nincs szükségük térre és időre. A szellemlélek szintjén lévő energiához hasonlóan viselkednek, amely számára az idő és a távolság többé nem számít.
Sejtjeinek csodálatos képessége miatt a szív egyben áramfejlesztő is, mely a nagy erejű energiát szükség szerint gyengébb elektromos, fizikai vagy mozgási energiává alakítja át. Szakadatlanul küldi az információt tartalmazó energiát a test szervei és sejtjei számára.
Azt mondhatnánk tehát, hogy a test minden egyes sejtje – összesen mintegy 75 milliárd – egyformán részesül a szív által küldött energiából. A szív több millió sejtjének mindegyike külön is lüktet. Ez más sejtekre nem jellemző. Mondhatjuk ugyan, hogy a test minden része rezeg, mivel minden energia, ám az egyes szívsejtek önálló lüktetése mégis különleges és egyedi. A szív sok millió sejtjének mindegyike – egymással örökösen és finoman kommunikálva – összhangban rezeg. Így születik meg a semmihez sem hasonlítható szívdobogás. Mintha zenészek milliói egy hihetetlen, ritmusos szimfóniát mintáznának meg hangszereiken, lehetővé téve, hogy az élet titka alakot öltsön és hallhatóvá váljon.


„HALLOD-E A SZÍV HANGJÁT ÁLMATLAN ÉJSZAKÁIDON?”

Minden egyes szívdobbanás sokkalta többet jelent egy egyszerű pulzáló mozgásnál: az erő misztériuma ez mind anyagi, mind szellemi szinten, mely a szellem csodáját teljesíti be. Tértől, időtől és távolságtól függetlenül az emberi szív Isten létezésének legerősebb, s egyben a legérzékenyebb és legcsendesebb üzenethozója.
Mi, emberek, magunkban hordozunk egy magot, mely isteni lényünk kifejlődésének teljes tervét tartalmazza. A. H. de Hartog professzor (1869-1938) azt mondja erről János jelenései című művében (1935):
„Ő, az Örökkévaló, minden egyes szívdobbanással szívünk kapuján, szívkamránk ajtaján kopogtat. A végtelen szeretet még a legfélénkebbhez is esedezik a szívdobbanások millióin keresztül. Te, aki közömbös vagy és ezeket a sorokat olvasod, vajon hallod-e szíved hangját álmatlan éjszakáidon? Minden szívdobbanás Isten hangja, melynek leghőbb óhaja, hogy meghallgatásra találjon.”
A pránaként illetve őspránaként is ismert isteni életerőt a költők a mindenütt jelenlévő aranynak nevezik. Ezért azt is mondhatnánk, hogy az emberi szív – sejtjeinek tulajdonsága folytán – leginkább a pránához hasonló, hiszen ez az a szerv, amely a legközvetlenebb rokonságban áll az eredeti életerővel.


ÖTEZER NAP FÉNYESSÉGE

A szív elektromágneses mezeje ötezerszer erősebb az agyénál. Azt mondják, hogy ha az agy elektromágneses mezeje látható lenne, akkor a felhőtlen égen ragyogó Nap látványához hasonlítana. A szív elektromágneses tere viszont – nagy érzékenységű orvosi műszerrel mérve – ötezerszer erősebbnek mutatkozik. A szív olyan titkokat rejt, melyeket az ész nem képes felfogni.
A szív az erő és a fény lüktető csodája. Sejtjei olyan energiára hangolódnak, mely téren és időn felül áll. Minden egyes szívdobbanással Krisztus kozmikus ereje születik meg bennünk. A szívverésként hallható csodálatos szimfónia a kozmikus életerő forrásának derűs üzenete. Ez a kozmikus energia, a világosságerő küldi az impulzust, amely szívünket lüktetésre készteti: ez az impulzus nyilvánul meg e nem mindennapi szerv dobogásában.
A csoda még mélyebbé válik, ha felismerjük, hogy maga a szív is kell, hogy birtokoljon valamit e magasztos fényerőből. Az isteni világosság egy és oszthatatlan, mindenütt jelen van, és a téridő korlátain felül áll. Ez a fényerő pontosan megjelölhetővé válik, amint a tér és az idő határain belül nyilatkozik meg. A halandó tudatunk által érzékelhető színképen azonban ez az erő az eredeti tartalom és egység halvány tükröződése csupán. Ez a Krisztus, aki az ember szívében megszületett.
Az embrió szíve már a terhesség 25. napja körül kialakul és elkezd dobogni. Naponta körülbelül százezret ver, évente pedig körülbelül negyvenmilliót. Hetven év alatt ez kb. 3 milliárd szívdobbanás. Felvetődhetne bennünk a kérdés, hogy miért nem érezzük szívünk hívását legalább egyszer életünk során. Miért nem halljuk szívünk csodálatos szavát, a kopogtatást létünk kapuján legalább egyszer életünkben? Testünk többi szervétől eltérően a szív szüntelenül hallható. Saját hangja van, csodálatos életszimfóniája, amely érverésként csaknem egész testünkben érzékelhető. A többi szervről csupán akkor szerzünk tudomást, ha megbetegszik. Szívünkről azonban mindig tudunk. Ez pedig nagyon fontos üzenet, hiszen szüntelenül tanúskodik a Világosság jelenlétéről.


AZ EGYENSÚLY ELENGEDHETETLEN

A szív mindenekelőtt az emberi személyiséggel áll kapcsolatban, mivel az érzelmi élet a szívtől, il-letve rajta keresztül kap személyes színezetet. Az olyan kifejezések, mint pl. „szívem szerint” vagy „ér-zéseim azt súgják”, arra utalnak, hogy a szív saját tudattal rendelke-zik. Ha a szív és a fej egyensúlyban van, akkor az érzelmek és a gon-dolatok harmonikusan ültethetőek át az akarat döntéseibe és a tettek-be. Aki szívből cselekszik, a tuda-tában van annak, hogy milyen ér-zés készteti cselekvésre, és teljes összpontosítással tudja tettre válta-ni ezt az érzést. Ez az egyensúly elengedhetetlen a tökéletes egészség szempontjából, mivel ez az egész rendszerben lehetővé teszi az erők keringését. Így az érzelmeket, gondolatokat és tetteket a helyes módon lehet összehangolni.
A szív pumpaként aktív szerv. Tudati szervként viszont éppen ellenkezőleg: passzív elv, üres tér, üreg. Az aktív és passzív elv az „üreges izom” fogalmában egyesül, ahogyan a szívet élettanilag nevezik.


„A CSILLAG, AMELYBEN ÉLÜNK”

A buddhisták „Buddha barlangjának” nevezik a szívet, a keresztények pedig „Betlehemi istállóról” beszélnek. A misztikus Angelus Silesius ugyanezt a gondolatot így próbálta szavakba önteni: „Szülessen bár Krisztus ezerszer Betlehemben, te mégis elveszel, ha benned egyszer sem.”
Hogy közelebbi képet nyerjünk a szívről mint üregről avagy barlangról, meg kell vizsgálnunk a Napot. A Nap naprendszerünk energiaközpontja, a fény, a meleg és az élet forrása. Ezért gyakran hasonlítják a szívhez is. Korunk amerikai napfizikusa, Eugene Parker és az orosz Alexander Csisevszki, sok korábbi tudóshoz hasonlóan arra a következtetésre jutott, hogy a Nap az a csillag, amelyben benne élünk. A naptevékenység ritmusa és a földi folyamatok ritmusa közötti kapcsolatok kutatása egy új világképhez vezetett. Mi itt a Földön távoli csillagként fényes korongnak látjuk a Napot. Hol van azonban a Nap határa? Talán a látható korong pereménél? A Nap egy ritmikusan lüktető energiaközpont, a meleg és a fény sugárzó forrása. Sugarai a naprendszer végéig érnek, és behatolnak minden testbe, mely ezen a rendszeren belül található. Ily módon tehát benne élünk a Napban.
Ebből a helio-holisztikus (napuralmú) világképből egy teljesen új tudományág született: a napbiológia. A napbiológusok azt tanulmányozzák, hogy milyen összefüggés van az életfolyamatok és a Nap hatalmas szervezete között. Így tudományosan igazolják azt, amit Dr. Rudolf Steiner, Madame Blavatsky, Max Heindel valamint Jan van Rijckenborgh már korábban az emberiség tudomására hozott. A Nap nélkül lehetetlen az élet a Földön. A napenergia befolyásolja a légköri jelenségeket, a növények növekedési ritmusát, az állatok viselkedését és – egyebek között – az emberi idegrendszer, a szív és a vér hatékonyságát is. A középpont és a hatókörzet közötti kapcsolatok természetesen fordítva is működnek: mint élő szervezetet, a Napot is ugyanúgy befolyásolják a környezeti hatások.

A szív egy ritmikusan lüktető központ, mely a test valamennyi sejtjével kapcsolatban áll. Christian Morgenstern, költő, ezt a felismerést egyetlen tömör mondatban foglalta össze: „A vér: Nap.” Csisevszki kutatása során két területet hoz kapcsolatba egymással: a Napot és az ember keringési rendszerét. Elképzelése szerint a Nap nem egy gömb alakú égitest, hanem inkább egy üres tér, mely magába foglalja az összes földi életfolyamatot. Ennek az üres térnek a központjában folytonos energiakitörések zajlanak. A napplazma erőteljes energiahullámokban árad ki a bolygóközi térbe, hogy azután küldetését teljesítvén ismét visszatérjen a Nap szívébe. A szív tehát valóban az ember Napja. A Napban hatalmas energiaviharok tombolnak, melyeket tűzviharok formájában láthatunk. Ugyanezek a jelenségek lezajlanak az emberi szívben is. Vagy talán nem indulati, érzelmi és hangulati viharok kitörésének központja-e gyakorta a szív?
A Nap azonban nem pusztán látható égitest, amelynek sugárzása mérhető, hanem egyúttal szellemi nap is, amely Vulkánként ismeretes. Ebben az erőteljes testben is van egy életterület, mely azonban nem a szellemi nap kerületén, hanem a középpontjában található. Ez a szellemi nap minden élőt körülölel, így az emberi szívet is, melyben benne nyugszik saját gyújtópontja. Ahogyan a látható életet a látható Nap sugárzása táplálja, úgy a szívben lévő magot, szellematomot a Vulkánuszból származó szellemi erő élteti. Miként a Vulkán a szellemi világ szellemi szíve, éppúgy a szellemszikra a szellemi ember szíve.
Legfelsőbb nézetét tekintve a tudat hordozója a szív. A tudat legmagasabb, legősibb formájában negatív, azaz befogadó tevékenység. A tudat tágabbá és tisztábbá válik, ha semleges, nyitott és befogadó. A tudatnak benső sajátsága, hogy önmagát ki akarja terjeszteni, ugyanakkor rendelkezik egy gyújtóponttal, mely az öntudat. A tudat e két pólus között, saját középpontja és az önmaga kiterjesztése utáni vágy között lüktet.
A szív tehát nem elszigetelt szerv, ellenkezőleg: az egész testet áthatja. A tudatról is elmondhatnánk, hogy a testet teljes egészében áthatja, hiszen a test minden egyes sejtje tartalmaz valamennyit az egész szervezet tudatából. Az élet és a tudat székhelye azonban mégiscsak a szív: a magzatban ez kel életre legelőször, az eltávozó emberben pedig ez hal meg utoljára.


KÖZÉPPONTKERESŐ ÉLET

Akik a léttel kapcsolatosan eljutottak egy más látásmódhoz, azok saját életüket is ehhez fogják igazítani. A mindennapi gyakorlatban ez azt jelenti, hogy többé nem kifelé, hanem befelé irányulva élnek. Gondolkodásuk, érzéseik és cselekvésük kiindulópontja többé már

nem az én-tudat, ez ugyanis eltűnik, helyet adván egy új tudatnak, amely adománnyá válhat, és a Szellem tiszta tükreként szolgálhat. Ekkor a hangsúly egy olyan életmódra helyeződik, amely belülről kifelé irányul. A természet maga is példaként szolgál erre: a Nap nem csupán a látható korong határáig hat, s a szív sem önmagába zárt lüktető gépezet. Hát nem mindenkire egyformán süt a Nap?
Vizsgáld meg veséimet és szívemet! (26. zsoltár)
A tudatosság önmegismerést szül,
az önmegismerés lerántja rólunk az álarcot,
leleplezésünk pedig elvezet bennünket az igazsághoz.
Az „új szív” mindenkivel vele születik. Alapjában véve mindannyian magunkban hordozzuk. Tőlünk csak azt kérik, hogy megnyíljunk ennek az új lehetőségnek, és szenteljük magunkat ennek a megújulási folyamatnak azáltal, hogy kioltjuk az ego központjának lámpását, és engedjük a belső Napot a magasba emelkedni.


AZ EGÉSZSÉGES VESÉK A TESTET MEGTISZTULÁSRA KÉSZTETIK, ÉS LELKI ÉRTELEMBEN IS TISZTA ÉLETVITELRE, NYÍLT, TISZTELETTŐL ÁTHATOTT VISZONYOKRA ÉS KAPCSOLATOKRA SARKALLNAK. DE MILYEN IS VALÓJÁBAN A VESÉK SZELLEMI, MEGSZABADÍTÓ NÉZETE?

Vajon nem hökkent-e meg bennünket, hogy egy különleges számítógép egy sakknagymestert is képes legyőzni? Érdekes azonban, hogy ugyanez a gép a sakkvilágbajnok ellen játszmát veszít. Az emberi agy tehát még mindig összetettebb számítási műveleteket képes végezni, mint a XXI. század legfejlettebb számítógépe.
Az ember képes járni, ugrálni, egy labdát a hálóba dobni, a kiejtett szót megérteni, egy dallamot felismerni. Mindezek a tulajdonságok egy egészséges ember számára alapvetőek és maguktól értetődőek, míg egy számítógépnek jóval bonyolultabbak, mint a sakk. Hogy az ember a fentieken kívül még érezni, vágyakozni, szeretni és alkotni is képes, azt mutatja, hogy messzemenően sokoldalúbb, mint a legokosabb számítógép. Sokaknak fogalmuk sincs, milyen nagy csoda a testük, és milyen hatalmas – szinte elképzelhetetlen – lehetőségeket kínál számukra ez a bámulatos szerkezet.
Az embernek két veséje van, amelyek a gerincoszlop mögött kétoldalt, a hasüregben fekszenek, jobbra a – vérben gazdag – léptől, attól a szervtől, amelynek nagy jelentősége van a test ellenállóképessége szempontjából. A vesék mindegyikére sapkaként zárul a mellékvese, amely többek között az adrenalin nevű hormont is termeli.


EGY ÓRA ALATT VÉRÜNK TELJESEN MEGTISZTUL

A vesék csak akkor működnek jól, ha elég vér áramlik bennük. Ezért erős véredényeken keresztül közvetlenül összeköttetésben állnak a nagy szíverekkel. A vesékben található a vesemedence. Ez kisebb tárolóhoz hasonlít, mely a vizeletet fogja fel. Innen fut a húgyvezeték a húgyhólyaghoz. A folyadék, amit a test a bélcsatornán keresztül felvesz, a vérrel keveredve a vesékhez kerül, és ott megtisztul. Ezek után a vizelet kiválasztódik. A vesék ebben a folyamatban nagyon finom kis sziták szerepét töltik be. A vér nagy nyomással tódul a szitákhoz, s ez a vizet és a hulladékanyagokat kipréseli a rendszerből. A vörös és fehérvérsejtek, valamint más, nagyobb alkotórészek – például fehérje – nem esnek át a szitán, tehát a vérben maradnak. A vesék olyan hatásosan dolgoznak, hogy nem egész egy óra leforgása alatt a test teljes vérmennyiségét teljesen megtisztítják! Sőt, valójában még tartalékai is vannak, mert az embernek egy fél, jól működő vese is elegendő. Mialatt a vér átáramlik a veséken, a vérnyomás ellenőrzése folyamatos. Ha ez egy bizonyos nem elfogadható szint alá csökken, akkor a vesék egy hormont választanak ki, amely a vértermelést serkenti. Ha a vesefunkciók megszűnnek, a test rövid időn belül megtelik méreganyaggal.
Az anyagcsere folyamatában a hasznos tápanyag és a használhatatlan salakanyagok különválnak egymástól. A táplálék lebomlik, és legkisebb „élő” alkotórészei a test építőanyagaiba épülnek be. Ez „halott” anyaggal elképzelhetetlen. Mai iparosodott világunkban azonban az ember napi étkezése nem korlátozódik az élő matériára, hanem egyre növekvő mértékben holt anyagokra is kiterjed. Ezért fontos, hogy milyen minőségű, milyen állapotú anyagokat vesz magához a test. Hosszan főzött vagy felmelegített ételek, a mikrohullámú sütőben elkészíthető gyorsételek, valamint a manipulált táplálék megtöltik ugyan a gyomrot, de alig tartalmaznak élő anyagokat.


A BIZTONSÁGI TARTALÉKHOZ MÁR HOZZÁNYÚLTUNK

Az anyagcsere alapja az egyensúly. Szerveink elégtelen tápanyaggal nem működnek kielégítően, a túlzott tápanyagfelvétel pedig szűkületet okozhat. A szűrő, amely a fölösleget elvezeti, ugyancsak elzáródhat, ha a rendszer teljesítőképességét folyamatosan túllépjük. Ha testünket és szerveit túlterheljük alkohollal, zsírokkal, cukorral, kávéval, teával stb., akkor veséink valósággal szenvednek. Tartalékkapacitásuk miatt azonban még hosszú ideig ’normális’ képet mutatnak.
Az ember azért eszik, hogy életben tartsa magát. Ez természetes folyamat. A kultúremberben azonban ez az életösztön egyre erőssebbé válik, és többet eszik, mint amennyire testének ténylegesen szüksége lenne. Az eredmény pedig éppen ellentétben áll a hosszú és egészséges élet utáni tudatalatti törekvésével. A túlsúly, a koleszterin, a cukor- és savtúltengés betegségekhez vezet, és az életét fenyegeti. A túlzás nemcsak az evés terén jelentkezik. Az ember – önmagát igazolandó – keményebben is dolgozik, többet vásárol, mint amennyire szüksége van, több információt gyűjt be, mint amennyit a teste elvisel.
Sok filozófus és szerző foglalkozott a test szellemi nézetével. Pitagorasz szerint az embernek a szellemi ösvény bejárásához egyszerűségre és mértékletességre van szüksége. Többek a házaséletben és a családi életben jelentkező érzelmi és konfliktushelyzeteket közvetlenül a vesékkel hozták kapcsolatba. Néhány kutató szerint a túlzott kritika megtámadhatja a veséket. Ez nem hangzik logikátlanul, ha belegondolunk, hogy a vesék feladata a „szenny” eltávolítása a vérből. A kritika pedig – legyen akár negatív, vagy úgymond pozitív – szenny!


ÉLETMÓDUNK MEGKÉRDŐJELEZÉSE

Az ember fiziológiai nézőpontból való tanulmányozásával a tudomány fokozatosan valamelyest holisztikus képhez jut. Ezzel azonban ’előrehaladott’ évszázadunk még nem oldotta meg a problémákat. Már Paracelsus rámutatott, hogy az ember még teljesen más táplálékokkal is él, mint amelyek étkezéskor az asztalra kerülnek. Ez a bölcsesség jelenleg is érvényes és időszerű. Sajnos, túl kevés figyelmet szentelnek neki, mert az embert még mindig egyszerű biológiai lénynek tekintik. Aki ebben a rejtett bölcsességben mélyebbre szeretne hatolni, annak meg kell tanulnia az embert egy bonyolult mikrokozmosz megnyilvánulásának tekinteni. De ki meri ezt megtenni? Ki meri a ma elfogadott létezési módot megkérdőjelezni?
A szív és a vesék a vérkeringésen keresztül szoros összeköttetésben állnak egymással. Azt is mondhatjuk, hogy a vesék bizonyos értelemben a szívet ellenőrzik. Ez a spirituális összefüggés mindenekelőtt a népi bölcsességben volt ismeretes.
A szív emiatt a test legfontosabb érzőközpontja. A vesék jelképezik például a férfi és nő közötti polaritást. Mihelyt megbomlik köztük az összhang, romlik a kiválasztás, és hasznos anyagok is távoznak a testből.


ÉRZELMEK AUTÓPÁLYÁJA

Mint említettük, a vesék nem működnének szív nélkül. De a szív sem lenne képes ellátni feladatát a vesék segítsége nélkül, mert ezek gondoskodnak a tiszta vérről, és a vérnyomást is ők szabályozzák. A mellékvesék továbbá adrenalint is termelnek. Mondhatnánk, hogy a szív vakon és jóhiszeműen követi a vesék jelzéseit. Ha a vér tiszta és stresszmentes, akkor a szív is emészthető táplálékot kap, és harmonikusan működhet. Ha azonban a méreganyagok és az adrenalin felizgatják, akkor az érzőközpontban feszültségek és diszharmóniák lépnek fel. Akkor a szív temploma leginkább piactérhez, futballstadionhoz vagy autópályához hasonlítható, amelyen érzelmek rohangálnak fel és alá. Az ember minden lélegzetével magába szívja környezetét. Minden harapással, minden korttyal a csodás anyagcserét táplálja, aminek alig van tudatában. Aki ’egészségesen’ táplálkozik, annak is jutnak használhatatlan, sőt mérgező anyagok a szervezetébe. Így különböző szinteken magunkba szívjuk a természet építőelemeit, a ’jó és rossz’ erejét, tehát mindent, ami a dialektika szerves része. Az anyagcsere-folyamat közben mindezen elemek és erők átalakulnak; az energia magasabb energiává transzformálódik. A felvett erők anyagi építőkövekké és a test hajtóerejévé lesznek. Az így felszabaduló energia építi és fenntartja a testet, érzésekben, gondolatokban, cselekedetekben és szavakban fejezi ki magát.
Aki az élet forrásával való kapcsolatot keresi, és az ellentétek világából megszabadító erő után vágyakozik, annak nem szabad figyelmen kívül hagynia, hogy így hatalmas energiamezővel lép érintkezésbe. Ha erre aztán nem reagál megfelelően – mert még nem képes reagálni –, az testileg megmutatkozó egyensúlyzavarokhoz vezethet. Jan van Rijckenborgh írja Az egyetemes Gnózisban: „A gyomor-plexuskör képessé teszi a tanulót a szent eledelek és a tudattűz új, tápláló alkotóelemeinek a vérpályába való bevezetésére. A plexuskörök együttműködése és a vesékre gyakorolt hatása kiüríti azokat a hulladékanyagokat és megkövesítő erőket, amelyeket a dialektikus ember kétségtelenül felvesz a vérébe, s melyek a hírhedt glutén (sikér) képződéséért felelősek…
Ha a gyomor-plexuskör helyesen dolgozik, akkor az életenergiát célszerűen lehet elosztani és használni. Elejét lehet venni a kimerülésnek és a túl sok energia elhasználásának.”
Aki tehát tudatosan össze kívánja kötni magát a megszabadulásnak ezzel a magas és lényegében idegen erejével, amit Jan van Rijckenborgh mint szent eledelt említ, annak – amint a 26. zsoltár is írja – ’az Úr oltára elé kell mennie’, és fel kell rá készülnie. „Ha ez a gyomor–vese–mellékvese rendszer és a neki megfelelő idegerő-transzformátor nem jól működik, akkor minden természeten kívüli erőérintésnek hibás cselekedet lesz a következménye, és a sikér a vérben felgyülemlik. Mivel ez a rendszer szorosan összefügg a fej-szív rendszerrel, érthető, hogy a dialektikus érzelmi élet eltúlzásának betegségek lehetnek a következményei.” Aki egyre inkább az oltár megújító erőit élvezi, és ezek által hagyja vezetni magát, az „ismételheti a 26. zsoltár szavait: ’Oltárodat gyakorlom, Uram’, és szabadon mondhatja: ’Próbálj meg, Uram, és kísérts meg, vizsgáld meg veséimet és szívemet!’ A tudatközeg, a belső elválasztás és a vér így tökéletesen egyensúlyba hozható, s ez egy új megszabadító cselekedetet tesz lehetővé.” (Jan van Rijckenborgh: Az egyetemes Gnózis, 120-121. oldal.)
Így alakul ki a megszabadulás erejéhez közeledő keresőben egy egészen új egyensúly. A vesékre ekkor már nemcsak anyagi és pszichológiai feladat hárul, hanem jelentős szerepet játszanak a lélekmegszabadítás folyamatában is.
Habár sokan úgy gondolják, hogy a szervezetben a fej játssza a vezető szerepet, a személyiség cselekedetei szempontjából a szív és a vesék belső állapota a meghatározó. Ha tényleg döntő választásról van szó, akkor a földi értelem engedni fog a szívből és vesékből érkező befolyásnak. Ezért az új életterületre történő szüntelen ráhangolódás és az intelligens életvitel életfontosságú. A szív–vese rendszer így felkészíthető szellemi feladatára, s a helyes döntés biztosítva lesz. Mert az Úr nem értelmünket vagy gazdagságunkat nézi, hanem szívünket és veséinket.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,