Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2001-es évfolyam

2001/5/ Belső vagy külső tekintély?

Pentagram > 2001-es évfolyam

A KI EGY BIZONYOS SZAKTERÜLETHEZ NAGYON JÓL ÉRT, ANNAK ÁLTALÁBAN TEKINTÉLYE VAN A TÖBBIEK ELŐTT, AKIKNEK TAPASZTALATA ÉS TUDÁSA RÉVÉN TANÁCSOKKAL VAGY TETTEKKEL SEGÍTHET. AZ ILYEN TEKINTÉLY TEHÁT KÍVÜLRŐL JÖN. A TEKINTÉLYT AZONBAN GYAKRAN AZ ÖNKÉNYESSÉG, A HATALOMMAL VALÓ VISSZAÉLÉS ÉS A VAKFEGYELEM KIVÁLTÓ OKÁNAK IS TEKINTIK.

A lélek tisztulási és megújulási folyamatában szert lehet tenni azonban egy teljesen természetes és tiszta belső tekintélyre is. Ez azonban nem az ész, hanem a gnosztikus transzfigurisztikus életvitel gyümölcse. Akinek megvan ez a tekintélye, az társai előtt jár a belső megújuláshoz vezető úton. Az semmiféle okkult utat nem követ azért, hogy vágyain uralkodjék, hanem fokozatosan kioltja azokat, azáltal, hogy már nem táplálja és nem ápolja őket. Megismerte önmagát, az anyagvilágot és a szellemi életet. Azokból a megújító erőkből él, melyek egy teljesen új élettérből áradnak hozzá, és az ezekkel járó új képességeknek megfelelően is cselekszik.
Semmi sincs nagyobb hatással az igazságkeresőre, mint az élő példakép. Mint ahogyan a szülők példaképek a felnövő gyerekeik számára, úgy lehet egy másik ember megújult, halhatatlan lelke is egy tévelygő ember példaképe. Mindkét esetben lennie kell azonban egy közös kiindulópontnak. Egy akaratos gyerek feltétlenül a saját útját járja, egy önfejű kereső nem képes az igazi istenkereső útját felismerni. Sőt, el fogja ítélni annak életmódját, és amennyire csak lehet, akadályozza és támadja a törekvő lélekembert. A lélek azonban, amely az anyag utolsó korlátait is legyőzte, a világosság megtámadhatatlan forrása embertársai számára, függetlenül attól, hogy azok ezt felismerik és megtapasztalják-e vagy sem.
Egy ilyen lélekemberre felnézhetnek vagy kicsúfolhatják. Valójában mindkét reakció negatív, mivel arról van szó, hogy arra a belátásra jussunk, hogy a lélek fejlődése mindenkire egyéni feladatot ró. Aki erre belsőleg ránemesedik, annak le kell vonnia és egyszer le is fogja vonni a megfelelő következtetéseket, és rátér a megújító cselekvésre. Fel kell fedeznie, hogyan közeledhet belsőleg a saját lényében lévő egyetemes energiaforráshoz, és hogyan tárhatja azt fel. Ennek egy másik ember és minden olyan intézmény tekintélyétől függetlenül kell megtörténnie, amely meg akarja neki mutatni az utat.


AKI NEM JUT TÚL AZ UTÁNZÁS FOKÁN

Ha az ember megreked a szemlélődésnél és a csodálkozásnál, akkor csak utánozni próbálja a megújító életet. Akkor ugyanúgy nevet és mosolyog, mint a bálványa, és ugyanolyan megjegyzéseket és mozdulatokat tesz. Ezzel csak azt bizonyítja, hogy még nem jutott túl az utánzás fokán. Nem akar saját tapasztalatokat szerezni. De aki magába tekintve felismeri a saját állapotát, az megtanulhatja azt elfogadni. A külső szempontokról azután áttér a belső szemléletmódra: a keresőből zarándok lesz az ösvényen.
Mindenkiben egy saját tekintély rejlik. Ez az ő eredeti lelke, amely meghallgatásért esedezik, és amely őt az élet minden nehézségén át elkíséri. Kezdetben a lélek hangja még halk és gyenge, a hétköznapi élet belső és külső lármája könnyen túlharsogja. Ezért kaptak és kapnak a hiteles misztériumiskolák tanulói az ösvényük kezdetén két segédeszközt: az erőteret és az életszabályokat. Ébredező és növekvő lelküket fejlődése kezdeti szakaszán ezekkel tudják megóvni.
Aki például természeténél fogva könnyen feldühödik, az rájöhet, hogy ő így megsérti embertársait... és még hogyan! Aztán megtanulja belátni, hogy gyakran miért reagált olyan hevesen. Hiszen mindig a magunk faragta képek azok, melyek másvalakinek a tettei vagy megjegyzései által megsemmisülnek. Ha ezt felismeri, iparkodni fog lemondani vágyairól, és arra törekszik, hogy hagyja a dolgokat megtörténni, anélkül, hogy beavatkozna.


JOBB HIBÁZNI, MINT SEMMIT SEM TENNI

Aki saját magát így megtámadja, természetesen sok hibát elkövet, mert a lélek hangja gyakran még nem érthető világosan. Mégis jobb hibákat elkövetni és ezáltal tapasztalatokat gyűjteni, mint ölbe tett kézzel elvárni, hogy mások kaparják ki a gesztenyét a tűzből... aztán pedig kritizálni őket! Nos, bátorság kell ahhoz, hogy saját hiányosságainkat – amelyeket gyakran nagyszerű tulajdonságoknak tartunk – felismerjük és megsemmisítsük. Az én tulajdonságai korlátozzák a lélek szabadságát. Karmát teremtenek, fájdalmat és szenvedést okoznak, mert az én megtapasztalja korlátait. Vajon felismeri és felfogja-e őket? Vagy megpróbál újabb falakat emelni, hogy még jobban bebiztosítsa magát?
Ha a kereső képes a lélek tekintélyét felfedezni és megtapasztalni, akkor megtanulja saját hiányosságait elfogadni. Azután már nem fog akaratának minden áron érvényt szerezni, és embertársait sem okolja majd azért, „amit ellene elkövettek”. Belső szenvedése által így jön létre a megbánás és a megtisztulás. Belátja hibáit. A tapasztalat önismerettel ajándékozza meg, és felkelti benne a vágyat, hogy az eredeti élet törvényeinek engedelmeskedjék.


MINDKÉT IRÁNYZAT HELYES

Pitagorasz iskolájában egyszer nézeteltérés támadt a szabadgondolkodók és azon hívők között, akik hűségesen követték a felállított szabályokat. A szabadgondolkodók különbeknek tartották magukat a dogmatikusoknál. A forradalmi megújulások minden folyamatában létrejön ez a két irányzat: azoknak az irányzata, akik meg akarják tartani, amijük van és amit képesek átlátni, valamint azoké, akik a megújulást akarják, és akik megpróbálnak áttörni minden gátat. Mindkét irányzat jogos. Ezek részei annak a folyamatnak, amelynek minden igazságkeresőben le kell zajlania. Az én korlátai miatt azonban ezek gyakran külső áramlatok formáját öltik, amelyek aztán ellenségesen állnak egymással szemben. És a lélek hangját ezáltal elfojtják!

Az újjászületett lélek önként a szellemi élet belső törvényeihez tartja magát. Rendelkezik megkülönböztető képességgel, és jelzéseit közli a személyiséggel. Ha a személyiség hallgat az új lélekre, akkor képes úgy cselekedni, hogy sem a léleknek, sem másoknak ne ártson. Így mások tekintélye helyébe a lélek tekintélye lép. A lélek a szellemre vágyik, amely őt megvilágosítja. Ebből fejlődik ki a szüntelen belső megújulás képessége, amely kisugárzik a világba, és más lelkeket is arra ösztönöz, hogy ugyanezt az utat kövessék. Ezt a tekintélyt nem lehet kívülről ráerőltetni valakire, hanem mindenkinek magának kell kivívnia. A megújult lélek alapján akkor ő maga olyan tekintély birtokában van, melyet senki sem vehet el tőle.
Akinek szabad ezt a belső tekintélyt elérnie, az már csak ebből tud, ebből akar és ebből fog cselekedni. Amit a Szellem közöl a lélekkel, azt a magát néki szentelő személyiség sugározza majd ki a világ és az emberiség szolgálatában.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,