Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2001-es évfolyam

2001/5/ Faust kalandjai Goethe nyomán

Pentagram > 2001-es évfolyam

GOETHE TRAGÉDIÁJÁNAK ELSŐ RÉSZÉBEN FAUST MEGKAPJA FELADATÁT. AZUTÁN A SZELLEMI MEGISMERÉSÉRT ÉS TUDÁSÉRT FOLYTAT KÜZDELMET. VÉGÜL SZERZŐDÉST KÖT BELSŐ ELLENFELÉVEL, ÉS BELESZERET MARGITBA.

A mennyben Mefisztó fogadást köt az Úrral az Úr egy földi szolgájának, Faust doktornak lelkére. Ha Mefisztónak sikerül Faustot Istentől elidegenítenie, rendelkezhet a lelkével. Mefisztó mindaddig szabad kezet kap, amíg Faust a földön él.
Faust – a tudós, mágus, doktor és teológus – éjszaka az élet értelmén töpreng dolgozószobájában. Mindent megtanult már, amit ember csak tudhat, mégis arra a következtetésre jut, hogy ő csak egy szegény bolond, aki semmivel sem lett bölcsebb, mint kutatása kezdetén volt. Szürke famulusa, Wagner nem érti mestere kétségbeesését. Faust csalódottan és kedveszegetten véget akar vetni az életének, mert hiábavaló volt küzdelme, hogy megértse a csodákat „miktől együtt van a világ”. A feltámadás örömteli üzenetét hirdető húsvéti ének és harangszó azonban visszatartja attól, hogy kiürítse a méregpoharat.
Faust és Wagner ekkor húsvéti sétára indul. Faustot felvidítja a természet feltámadása, és elvegyül az emberek sokaságában. Boldogsága azonban csak rövid ideig tart. Amint megpillantja a lemenő napot, a szellem utáni kielégítetlen vágy újra feltámad lelkében. Wagner értetlenül nézi Faustot, aki így fakad ki: „Az én kebelemben két lélek tanyáz, s az egyik és a másik válni vágyik.”[1112-1113]


MÁR ITT ELAKADOK…

Amikor megpróbálja lefordítani János evangéliumát, már az első szavaknál elakad. „Kezdetben volt az ige! – szólt a könyv. Megbotlok, íme az első kövön.” [1224-1225]
Ekkor jelenik meg Mefisztó, és így mutatkozik be: „Ama erőnek része, mely mindig rosszat akar és mindig jót mível. A tagadás a lényegem!” [1336-1339]
Faust kiönti a szívét Mefisztónak s elmondja neki, hogy elégedetlen az életével, mivel zavarják a földi lét korlátai. Mefisztó ekkor kiveti a hálóját. Azzal kecsegteti Faustot, hogy ő képes kielégíteni beteljesületlen vágyát, feltéve, ha Faust kész egyezséget kötni vele. Faust túlságosan is mohón kap az alkalmon, és saját vérével pecsételi meg a Mefisztóval kötött egyezséget.
Mefisztó társaságában Faust élni kezdi az életet. Egy diákok által látogatott kocsmában Mefisztó durva varázslattal felingerli a vendégeket. Ezután egy boszorkánykonyhába mennek, ahol Mefisztó Faust szeme elé idézi a női ideál képét. Faustot azonnal lángra gyújtja a tünemény, akit Helénának hívnak. Amikor pedig a boszorkány neki is főz egy fiatalító italt, miközben Mefisztó halkan megjegyzi: „Ha ez ital átjárja vénád, lásd már minden nőben Helénát!” [2603-2604], Faust végképpen elveszett.


„MARGIT FELETT NINCS HATALMAM”

E tivornya után Faust az utcán megismerkedik egy egyszerű, tiszta, ártatlan leánnyal, akit Margitnak hívnak. Faust arra utasítja Mefisztót, hogy szerezze meg neki a leányt. Társa kezdetben visszautasítja a kérést, de amikor Faust ragaszkodik a dologhoz, Mefisztó lopott ékszerekkel végül elcsábítja a lányt. Bár Mefisztó látványa borzongásra készteti Margitot, Fausttal, akit magát is a tiszta szerelem érzése vezérel, mégis az első őszinte szerelem forróságát tapasztalja meg.
Faust imával próbál szabadulni sátáni útitársától, de mindhiába. „Vad lángot lankadatlanul szívemben ő szít ama szépséges kép iránt. Így tántorgok vágytól a gyönyörig, s így epedek új vágyért a gyönyörben.” [3247-3250]
Faust Margit iránti szerelme tragikus fordulatot vesz: az április 30-ról május 1-jére virradó éjszakán – melyet Walpurgis-éjnek vagy boszorkányszombatnak is neveznek – Faust elveszti lába alól a szilárd talajt. Ezen az éjszakán ugyanis mind elszabadulnak a természeterők és a démonseregek, hogy összegyűljenek. Ez történik magában az emberben is! Mialatt Faust Mefisztó vezetésével mulatozik, minden gátlását levetkőzi. A legvadabb tivornyák közepette azonban szembe találja magát Margittal. Margit kísértetként jelenik meg előtte, amint a vesztőhelyén a hóhért várja. Faust megpróbálja Margitot Mefisztó segítségével kiszabadítani, ám a kísérlet kudarcot vall.


ÚJ ÉLETKEDV

A második rész árkádiai környezetben kezdődik. Faust alszik. Belső gyötrelme felébreszti Ariel, a levegő-szellem együttérzését. Gondoskodik róla, hogy a többi szellem „az önvád sajgó tűznyilát kivonva”[4624] megszabadítsa Faustot a bűnbánattól. Faust úgy érzi, hogy új élet költözik belé. A cselekmény színhelye ezután a császári udvar, ahol Mefisztó az udvari bolond szerepét játssza. A papírpénz bevezetésével megoldja a császár összes pénzügyi gondját. Ezután kezdetét veszi egy karnevál, és egy hírnök közreműködésével mitológiai személyek vonulnak fel. Mefisztó a fösvény maszkját viseli, Faust Plútuszt, a gazdagság istenét alakítja, a császár pedig a nagy Pánt személyesíti meg. Faust az összes jelenlévőt elkápráztatja varázslatos lángjátékával.
Ezután a császár Párist és Helénát személyesen kívánja látni. Mefisztó elárulja Faustnak, hogy ő csak akkor tudja megjelentetni „a férfi s női eszményt”[6185], ha Faust alászáll a teremtés istennőihez az idő és tér nélküli mélységekbe. Egy varázskulcs segítségével Faust le is száll a föld mélyébe, és egy lángoló tripuszt hoz el a teremtés-istennők birodalmából. Ezzel a tárggyal meg tudja idézni Párist és Helénát.
Amikor Páris Heléna elrablására készül, Faust elveszti az önuralmát, és amint megpróbálja megragadni Helénát, robbanás vet véget a varázsnak. Az összes szellem köddé foszlik. Mefisztó visszaviszi Faustot a dolgozószobájába, ahol úgy tűnik, semmi sem változott a szerződés aláírása óta. Időközben Wagner laboratóriumában létrehozta a Homunkuluszt (tulajdonképpen emberke vagy manó), egy palackban született mesterséges emberi lényt. A palack kiszabadul Wagner kezei közül, és az alvó Faust fölött lebeg. A homunkulusz behatóan megvizsgálja őt, belelátván álmaiba is: „Kutyául jár ez, annyit mondhatok, fölébred s szörnyethal legott. Hattyúk, szép nők forrás vizében: sejtelmes álma ködbe vész;” [6930-6931]
Homunkulusz azt tanácsolja Mefisztónak, hogy vegyenek részt a Walpurgis-éjen, azaz a klasszikus boszorkányszombaton, mert csakis ez gyógyíthatja meg Faustot, semmi más. Mefisztó idegenkedik az ötlettől, de végül beadja a derekát.


TALÁLKOZÁS AZ ŐSI CSATAMEZŐN

Minden évben, Cézár Pompeius fölött aratott győzelmének napján az ősi legendák alakjai összegyűlnek a klasszikus Walpurgis-éj csatamezején. Utazóink is épp oda tartanak. Amikor Faust felébred, első kérdése így hangzik: „Hol van Ő?” [7056]. A Szfinx, Kheirón kentaur és a szibilla, Mantó segítségével Faust leszáll hát az alvilágba, hogy Helénát megkeresse. Mefisztót emiatt erős nyugtalanság fogja el, s miután atyafiakra talál egy csoport kísérteties alakban, a förtelmes Phorküasz alakját ölti magára, hogy észrevétlenül Faust nyomában maradhasson.
Homunkulusz arra vágyik, hogy megszabaduljon a palackjától. Tanácsot kér hát a két filozófustól, Anaxagórásztól és Thálésztől. Az utóbbi a tenger istenéhez, az ősanyagon uralkodó Néreuszhoz küldi őt. A tenger istene Próteuszhoz irányítja, az átváltozások nagymesteréhez, akitől azt a tanácsot kapja, hogy emberi fejlődését a tengerben kezdje el. Homunkulusz a gyönyörű nimfa, Galateia lábainál összetöri palackját, és tűzként merül alá a csillámló habokba. A klasszikus Walpurgis-éj az Éroszhoz és a négy elemhez szóló himnusszal ér véget.
Heléna udvarhölgyeivel éppen ekkor érkezett vissza trójai fogságából. Amikor belép Menelaosz palotájába, megretten a tűzhely közelében szolgálólányként üldögélő Phorküasztól. Phorküasz azzal ámítja Helénát, hogy hűtlenség miatt férje fel fogja őt áldozni az isteneknek, minden udvarhölgyével együtt. A menekülés egyetlen útja egy messzi északon lévő várba vezet, ahol egy nemes herceg várja Heléna érkezését. Heléna elhatározza, hogy útra kel: egy középkori vár udvarára érkezik, ahol Faust lovagnak öltözve, királynőnek kijáró hódolattal fogadja. Amikor Menelaosz megjelenik hadseregével, hogy bevegye a várat, Faust könnyedén legyőzi őt.


A SZÁRNY NÉLKÜLI GÉNIUSZ

Faust és Heléna házasságukat a szabad ég alatt ünneplik meg. Születő fiukat Eufórionnak nevezik el: „egy szárny nélküli géniusz”. Olyan, mint egy faun, azonban nincs benne semmi állatias. Úgy szökell mindenfelé, mint egy zerge. „Így török mindegyre feljebb, messze így tekinthetek.”[9821-9822] Képzeletétől felkorbácsolva transzba esik, és repülni próbál. Ám csakúgy, mint Ikarusz, ő is a mélybe zuhan. Haldokolva így kiált fel: „Zord hon ez, ó ne hagyj itt egyedül, anyám!” [9905-9906]
Heléna követi fiát az alvilágba, és magára hagyja Faustot. Faustnak nem marad hát a boldogságából semmi más, csupán egy lepel, amely felhővé alakul, és elviszi őt a hegyekbe. Odaérvén egy kelet felé távolodó felhőgomolyagot lát, mely gondolatait Margitra tereli.
Mefisztó hétmérföldes léptekkel követi Faustot, aki új kalandokra vágyik. Amint Faust meglátja a tengert, az ötlik eszébe, hogy mennyi kihasználatlan erő van benne. „Kétségbe kell esnem, míg tart e látvány, a bősz elem céltalan tombolásán! S megpróbál önmagán túlnőni elmém; itt küzdenék, legyőzni ezt szeretném.”[10219-10221]
Mefisztó kihasználja a pillanatot. A birodalom széthullott. A császár Faust segítségével legyőzi ellenségeit, és jutalomból megteszi Faustot tengerparti birtokainak hűbérurává.
Faust utolsó munkájaként belekezd, hogy a szárazföldet visszahódítsa a tengertől. Mefisztóval és annak három társával egyetlen éjszaka alatt felépít egy egész öntözőcsatorna- és gátrendszert. A hullámokból egy virágzó föld és egy gyönyörű palota emelkedik ki. Faust azonban még most sem elégedett! Neki az a sziklacsúcs is kell, amely a földje fölé emelkedik.


A GOND BESURRAN A KULCSLYUKON

Négy fakó asszony látogatja meg Faustot: a Szükség, a Teher, a Gond és a Baj. Közülük három nem képes Faustnak ártani, ám a Gond besurran a kulcslyukon át. S bár Faust visszautasítja, ő leheletével mégis megvakítja Faustot: „Az emberek halálukig vakok, nos, Faustus, te se láss hát!”[11497-11498]
Ütött Faust utolsó órája. Vakon legnagyobb tervét kovácsolja. Új tájakról álmodik, ahol élni szeretne – de meghal. A sírja már megásatott. Megjelennek az ördögök, és megnyílik egy pokoli űr. Az angyalok azonban elválasztják Mefisztót Faust halhatatlan részétől. Mefisztó így pöröl: „A nagy lelket, mely zálog volt kezemben, kicsempészték a pernahajderek… Így lettél vénségedre megcsalatva…” [11830-11837]
Faust lelke a tündöklő magasba emelkedik. „Szellemvilág, ment a Gonosz karmától már e lélek…”[11934-11941]

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,