Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2002-es évfolyam

2002/1/ A világosságot senki sem nélkülözheti

Pentagram > 2002-es évfolyam

Fejlődéséhez minden teremtménynek fényre van szüksége. Az ember örül a napfénynek, az állat a fény melegét keresi, és a növény is a fény felé fordul. Az égitestek az örök energiaforrásból keletkeztek, és e körül róják pályájukat.

És mi a helyzet a koromsötétben élő teremtményekkel, mint például a halak az óceánok mélyén, a zárt üregekben élő rovarok vagy a fény elől elrejtőző éjszakai állatok? Mondhatjuk-e tényleg, hogy minden élőlénynek fényre van szüksége? A Teremtés könyvében (1 Móz. 1, 3) ezt olvassuk: És monda Isten: Legyen világosság; és lőn világosság. A teremtés szakadatlan folyamata az egyetlen, eredeti Világosságból jövő energiaáramlatok révén valósul meg. Az élet feltétele az energia, az energia pedig az eredeti Világosságtól függ.
A tudomány a feltételezéseit különböző megfigyelésekre építi, és az átlagot veszi alapul. A nagy nyugati tudósok az elméleteiket először érzékszervi észlelésekre alapozták. Később érzékszerveiket mechanikai segédeszközökkel ’megtoldották’, hogy még jobban behatolhassanak az anyag és az élet titkaiba. Így ki lehetett küszöbölni a személyes értelmezésből adódó eltéréseket. A tudósok között azonban sosem volt egyetértés, és sok nagy szellem volt támadásoknak kitéve a kevésbé nagyok részéről, mert ezek még túl keveset értettek meg amazok felismeréseiből. Valamely kutatás tudományos eredményeit az egyes kutatók mindig eltérően értelmezik, ahogy például orvosok is különféleképpen magyarázhatják az egyes eseteket, vagy ahogy közgazdászok és teológusok is keresztezhetik egymás útját.
Sok, merőben tudományos nézet már hamarabb elavul, mint hogy a közleményen megszáradna a tinta. Állandó a változtatás vagy kiigazítás. Az élet határai és kezdete egyre távolabbra tolódnak. Így például van olyan teremtés-elmélet, amely szerint eredetileg nem volt más, csak világosság. E szerint a fény differenciálódott, s egy része, amely nem volt képes elviselni az eredeti fénysebességet, lelassult, megszilárdult, megkristályosodott és végül anyaggá vált. Ezoterikus szemmel nézve ez egy ősi ismeret megerősítése. Ahogyan a világosság anyaggá differenciálódott, úgy lett az eredetileg világosságból álló ember is anyag-emberré. Ez azt jelenti, hogy az eredeti fényforrás fokról fokra a fény, majd az anyag egyre sűrűbb állapotaiba burkolózott.


AZ IGAZSÁG ÖRÖK, ÉS MINDENÜTT JELEN VAN

Mi az oka annak, hogy egy ilyen ősi ismeretet ma ismét fel kell fedezni? Nem az lenne-e logikus, hogy a már egyszer meglelt igazság mindig érvényben marad? Nyilván így van, de éppen egy ilyen igazságot nem mindig ismernek fel. Mégis örök, mindenütt jelenvaló és minden időben megközelíthető. De csak egy feltétellel: csak azok számára hozzáférhető, akik felfedezték önmagukban az igazság alapját, és érzékszervi észleléssel nem követnek el erőszakot rajta. Mert az érzékszervi észlelésnek mindig megvan az egyéni színezete, s így a valóságot eltorzítja. Az érzékszervek nem képesek tisztán észlelni az igazságot, legfeljebb feltevéseket, visszahatásokat vagy tükröződéseket közvetíthetnek.


SAJÁT TUDATUNK SZÖVEDÉKÉBE GUBÓZVA

Ebből arra következtethetünk, hogy érzékszervi irányultságú tudományának és vallásának segítségével az ember az élet rejtélyét téves látószögből közelíti meg. Az érzékszervek csak egyéni, torz képet adhatnak. Nincs két ember, akinek egyforma lenne a tudata. Amit az egyik szépnek lát, attól a másik elborzad. Ha az egyiknek melege van, a másik még egy pulóvert vesz magára. Míg egyikük rajong Bach muzsikájáért, a másik elavultnak tartja. Mindez talán nem hangzik eléggé tudományosan, mindenesetre X professzor a maga tudatával Y kollégára támad, mert annak más a tudata, és hát a tényeket – legyenek azok bármennyire tudományosan megalapozottak is – a saját tudatának megfelelően értelmezi. A hőmérő a pontos hőmérsékletet jelzi ugyan, de az egyes emberek hőérzete különböző.
Így tehát élete könyvét mindenki a saját észlelése és tapasztalata alapján írja. Élményei képezik a tudatot, s a tudat egy zárt rendszer. Csak azt bocsátja be, aminek hasznát veszi, és mindent elutasít, ami a bevált irányelveket és értékeket támadja. Min múlik ez? A Pentagram 1996/július-augusztusi száma tartalmaz egy tudatról szóló cikket. Ez leírja, hogyan alakul ki a személyes tudat. Röviden: az önfenntartási ösztönre adott válaszként. Az érzékszervi benyomások megrostálása után a tudat csak azokat veszi fel, amelyek előnyösnek látszanak számára. De talán egy jobb magyarázattal is szolgálhatunk. A látható, anyagi ember egy bonyolult, gömb alakú, olyan energiamezőkből álló rendszer része, amelyek mindegyikének megvan a saját feladata. Az ember mintha be volna gubózva, mint egy pók vagy mint egy légbuborékban gubbasztó vízibogár, és ebben a lezárt kis világban él.
E bonyolult rendszer, a mikrokozmosz egy részének még fejlődnie kell. A mikrokozmosz elvben minden alapelemet megkap, amely az ember tökéletes kibontakozásához szükséges; tehát ahhoz, hogy az eredeti, isteni ember újjászületése elkezdődhessen és be is fejeződhessen. Amíg valaki az általa ’lakott’ mikrokozmosznak e fejlődése elől elzárkózik, addig a saját, szűk határok között mozgó érzékszervi észlelésének foglya marad. Így aztán önmagát, környezetét, az életet és a világot e gubó szűk látóköréből szemléli. Ez mindaddig tart, amíg tudatosan be nem engedi a Világosságot, amely keresi és fogságából meg akarja szabadítani őt; a Világosságot, amely után egész lénye sóvárog.

A Világosság ekkor behatol a fogságba. Lényünkben ezt a szabadságra való hívásnak tapasztaljuk. A hívás kezdetben még igen erőtlen, alig észrevehető, de néha olyan heves és szenvedélyes, hogy a jelölt szívvel-lélekkel beleveti magát a szabadságért való küzdelembe. Ennek a harcnak sok változata van. Az egyik ember személyes ellenfelei ellen fordul, és csupán biológiai síkon veszi fel a küzdelmet. A másik a fogságát mint csoportjának vagy népének fogságát tapasztalja meg, és ez arra ösztönzi őt, hogy síkra szálljon és feláldozza magát embertársai szabadságáért. Vagy pedig azért harcol, hogy megsemmisítse azokat az erőket, amelyek lelkét az anyagba húzzák le. Az első esetben csak az én szabadságáról van szó, a másodikban a csoportlélek szabadságáról, a harmadikban pedig a saját lélek szabadságáról. A küzdelem mindig a begubózott személyiség tapasztalatai alapján zajlik. Ezeknek a többsége azonban a néha igen távoli múltból származó tapasztalat, és ezek szabják meg az ember indítékait és tetteit. Így az illetőt kiváltképp a karmikus múlt alakítja, és csak másodsorban a neveltetése és képzettsége. Gondolatai, érzései és cselekedetei ezeken az alapokon nyugszanak.


ISMÉT HELYRE KELL ÁLLÍTANI AZ EGYENSÚLYT AZ ŐSFORRÁSSAL

Mindennek két oldala van. A szabadságért vívott harc a Világosságra adott válasz, bármilyen fejlődési fokon áll is az ember. Amíg azonban belülről fel nem ismeri a Világosságot, úgy, hogy önként és tudatosan igazodhasson hozzá, addig ellenszegül neki. Azt is megkísérli, hogy kitérjen előle. Akkor a sötétség palástjába burkolózik. Elzárkózik a Világosság elől, amely pedig az embert éppen a maga teremtette sötétségből akarja megszabadítani. De ha legmélyebb lényében keresi a Világosságot és saját eredetét, és minden nehézség ellenére kitart, akkor meg fogja találni. Mert a Világosság is keresi őt. Olyan találkozásról van tehát szó, amelyet már hosszú idő óta készítenek elő, és amely visszavonhatatlanul megtörténik majd. Ha nem a mikrokozmosz pillanatnyi inkarnációjában, akkor végül olyan körülmények között, amikor a mikrokozmosz majdani ’lakója’ felismer valamit a nagy megmentési tervből. Ekkor a gubó eredményesen feltörhető, és mindaz, ami a Világossággal való újraegyesülés útjában áll, fokozatosan megsemmisíthető. A belső fényforrás, vagyis az élet ősforrása és a külvilág között ekkor ismét helyreállítható az egyensúly. Ez egy olyan új fejlődés kezdetét jelenti, amelyet a földi tudat sem befolyásolni, sem felmérni nem képes.

Minden, ami él, kisebb vagy nagyobb spirális pályán kering az élet eme egyetlen forrása körül. Az ember megkapta azt a képességet, hogy belsőleg ismét felismerje a Világosságot, és tudatosan igazodjék hozzá, így aztán újjászülethessen benne, és halhatatlan lelke végre elérhesse azt a forrást, ahonnan származik.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,