Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2002-es évfolyam

2002/1/ Ahol a nagy illúzió szertefoszlik, ott kezdődik az igaz élet

Pentagram > 2002-es évfolyam


Korunk embere saját halandó énjét követi. Abban az illúzióban él, amelyet a földi élet kínál neki. Az illúzió szó látszatra, olyan csalóka álom- vagy gondolatképre utal, amelyet az ember csak kerget, de amely sohasem válhat a várt valósággá.

A jóléti társadalmak polgárának rohanó élete az érzéki észlelések körül forog. Az érzékek azonban csalnak. Olyan világot varázsolnak elénk, amely – az örökkévalóság fényében szemlélve – mulandó, ezért gyakorlatilag nem is létezik. Az érzékszervek a felfogott ingereket impulzusokká alakítják, melyeket azután a tudatnak továbbítanak. A tudat pedig megrostálja őket: ami megfelel neki, azt felveszi, ami nem, azt elutasítja.
Az érzékszervek a tudatot benyomások és valótlanságok folytonos áradatával nyugtalanítják. Az ember pedig mindennapi élete során megpróbál ezekhez ragaszkodni. Gondolkodni és rágódni akar rajtuk. Álmodozik róluk, és hagyja, hogy az álmok még jobban félrevezessék. Végül kiderül, hogy elvárásai oly messze vannak a realitástól, hogy megvalósításuk nemkívánatos eredményeket hoz. Ily módon az eredeti célnak gyakran épp az ellenkezőjét éri el.
Magától értetődően sok módszert fejlesztettek már ki azzal a céllal, hogy az érzéki benyomásokat megerősítsék és úgy magyarázzák, hogy az jobban megfeleljen az elvárásoknak. Ilyen módszereket alkalmaznak többek között az oktatásban és a reklámokban. Ezek miatt egyre sűrűbb lesz a háló, amelybe az ember belegabalyodik. Ebből az önmagában zárt világból kitekintve érzékeli aztán önmagát és környezetét.
Az így kialakuló tudat végül megtanul különbséget tenni az illúzió és az általában igazságnak nevezett dolgok között. Az igazság ebben az értelemben az érzéki valóság olyan értelmezése, melyet a mindenkori uralkodó kultúra ír elő. Ami azonban az egyiknek illúzió, az a másik számára igazság – és megfordítva. A hétköznapi élet éppen ezért az egyik ember számára kőkemény valóság lehet, amelyben küzdenie kell családjáért, munkahelyéért és eszméiért. Minduntalan új módszereket kell keresnie, hogy életben maradjon, és hogy megmaradhasson az ő valóságánál. Lehetséges azonban, hogy ugyanaz a valóság a szomszéd számára teljesen valótlan illúzió. Ilyenkor aztán emez így szól a feleségéhez: „Nézd csak ezt az embert, halálra hajszolja magát, és teljesen értelmetlenül. Micsoda őrültség!” Az utca másik oldalán lakó pedig ez utóbbi ’bölcs szavain’ is csak nevet, mert szerinte egyiküknek sincs igaza, mondván, hogy mindkettőjüket rögeszmék vezérlik. Az emberek ily módon a maguk teremtette illúziókkal hadakoznak egymás ellen.


LÁTSZATVALÓSÁG HATÁROZZA MEG AZ ÉLETET

Az ember csalóka ábrándokból felépít magának egy világot, amit aztán már kénytelen fenntartani, hogy mentse az életét. Elzárkózik az illúzióin kívül eső valóságtól; számára csak az ő megrostált személyes tapasztalatai fontosak. Életét ez a nagyon is ingatag ’valóság’ határozza meg, amely eltűnik, mihelyt a halál megjelenik.
Van azonban egy múlhatatlan valóság is, amelyre a halálnak semmiféle befolyása sincs: ez pedig a halhatatlan lélek világa. Többek között ezért tesznek olyan éles különbséget a gnosztikus rózsakeresztesek a halandó és a halhatatlan lélek, valamint a mulandó és a maradandó világ között. Ez a határ olyan éles, hogy a halandó élet érzékelni sem képes a halhatatlant. A halandónak erről az életről legfeljebb csak sejtelmei támadhatnak, ha oly gondosan felépített személyes valóságán repedések kezdenek mutatkozni. Ez rendszerint akkor esik meg vele, amikor látszatvilágát – olykor rendkívül durván – fájdalom, bánat, betegség, szerencsétlenség, szegénység vagy háború rombolja szét. Ekkor szertefoszlik a káprázat – amit persze gyakran újabb illúziók pótolnak. Eközben azonban a tudat is megnyílhat, hirtelen új utakat ismerhet fel, és megváltoztathatja a dolgokról alkotott korábbi felfogását. Ha pedig a személyiség – az én – valóban kigyógyult régi ködképeiből, akkor képes az új benyomásoknak és tapasztalatoknak megnyílni, melyek végül az illetőt teljesen új élethez vezethetik.


MINDEN LÉPÉSÜNK VÁLASZTÁS HAZUGSÁG ÉS IGAZSÁG KÖZÖTT

Annak viszont a gyakorlatban kell beigazolódnia, hogy az 'új valóság' valóban új-e, mert az ember szívesen megtartja azt, amije van. Az újban is minduntalan a jól ismert régit fogja keresni. Ez esetben hajlamos rá, hogy a régi segítségével az előzőtől alig eltérő díszletet építsen fel. Ezzel az illúziók új körforgása kezdődik el, hiszen végül is olyan világban élünk, amely maga is illúzió.
Pedig csakis arról van szó, hogy megelégelve és megunva mindennapi bosszúságait, valaki megtanul-e hallgatni arra az impulzusra, amely meg akarja őt váltani ebből a siralomvölgyből. Ha ezt a hangot újra és újra elnyomja az önérdek, akkor még sokáig illúziói fogságában marad. Ha viszont képes az önérvényesítés rögeszméjét félretolni, és helyet tud teremteni az örökkévalóság hívásának, akkor lelkét fel lehet ébreszteni halotti álmából. Akkor az lehetőséget kap rá, hogy fejlődjön és átlépje a halál és élet közötti határt.
Ezzel szemben hány ember számára vált már az élet sivataggá, melyben egyik illúziótól a másikig csapong! Ebben az oly kilátástalannak látszó tévelygésében azonban állandóan odakiáltják neki, hogy változtasson irányt, s hogy ismeretvágyát ne álomképekkel táplálja. Az élet minden egyes lépésénél választania kell az igazság és a hazugság, az eredeti isteni lét és az Istentől eltávolodott lét között. Aki ennek tudatára ébred, és meg is tanulja tudatosan a helyes utat választani, képes lesz az illúziókat egyre inkább levetkőzni. Ekkor aztán élete ősképének a vonzásába kerül. Ennek a képnek növekednie, fejlődnie, valamint kellőképpen erőssé kell válnia ahhoz, hogy a hazugság képét túlszárnyalhassa és megsemmisíthesse.

Mindenkiben ott rejlik a lehetőség, hogy eljusson ehhez a ponthoz. Ez pedig abban a pillanatban beindul, amikor valaki képes illúzióinak mesterien kifejlesztett szappanbuborékait átlyukasztani, és a valóságot minden látszat mögött felismerni. Ekkor új lehetőségek nyílnak, és új esélyeket adnak neki. A kérdés csak az, hogy ő tartósan él-e majd velük; mert a helyes döntés mellett való kitartás éppúgy feltétele a cél elérésének, mint ahogyan egy muzsikus tehetsége is csak elegendő gyakorlás után képes kibontakozni. Az embernek meg kell tapasztalnia, hogy mi viszi őt tévútra, és hogy mi vezetheti őt életcéljához. Mindezeknek pedig egy nagyon mélyreható élettapasztalat alapján kell történnie. Át kell élnie, hogy hétköznapi léte – bármennyire is szép – pusztán csak illúzió, és csupán a benne lévő eredeti isteni a valóság.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,