Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2002-es évfolyam

2002/1/ Szenzáció, szenzáció… a lélek pedig szenved

Pentagram > 2002-es évfolyam

Az emberiség mindig új, erősebb ingerek után kutat, hogy életét kellemesebbé tegye. Ez egy örökös éhség, mely újra és újra jelentkezik. Ez az éhség egy olyan mélységes vágyat szeretne csillapítani és kielégíteni, amely mára már eltorzult. Egy olyan világot hajszol, amit nem tud megragadni, és amelyet már nem ismer.

A szenzáció kifejezés a latin sensum szóból ered, mely érzést, érzékelést, észlelést jelent. A szót ’látványos esemény’ értelemben a XVIII. században kezdték el használni. Később azonban a szélesebb értelemben vett izgalom és borzongás kifejezőjévé vált. A szenzációs regény új műfaj lett az irodalomban. Tárgyi beszámolókat, tudományos felfedezéseket és mindenek felett rejtélyes, még ismeretlen elképzeléseket ágyaztak érzelmes szövegkörnyezetbe, romantikus elemként gyakran valamiféle mitológiai háttérrel színezve. Ezzel kívánták az érzéki szórakozás utáni őrületet kielégíteni, noha a háttérben még megmaradtak a kiváló erkölcsök. A mérce azonban fokozatosan süllyedt és az erkölcsi küszöböt áthágták. Istenkáromlás, szándékos provokáció és sokkolás lett a varázsige. Ami korábban csak néhány egyén joga vagy kiváltsága volt, azzal most széles tömegeket árasztottak el, akikben mohó fogyasztókra találtak.
A felmérések azt mutatják, hogy eleinte nemes indíttatásból még sokan szembefordultak a tömegtájékoztatás nyomorának ezzel az újabb hullámával. De senki sem volt képes megállítani, és végül a legnagyobb ellenzők is feladták – mellesleg a legjobb mentségekkel. Manapság nyilvánvaló közóhaj él a mind erősebb és ugyanakkor egyre közhelyszerűbb serkentők iránt, melyek az ember alacsonyrendű szükségleteinek kielégítésére irányulnak.


A TUDATFEJLŐDÉS MEGREKEDÉSE

Hogyan hagyhatja az idők folyamán oly igen kiművelt ember, hogy a legalacsonyabb és legközönségesebb dolgok mocsarán át vonszolják? Talán lényének alapját keresi benne? Vagy anyagi életének tátongó ürességét akarja elfedni az érzékei ingerlésével? Vajon ez az új emberiség irányába tett lépés, vagy inkább annak az útnak a vége, amelyen a magasabb élet összes belső gyújtópontja kialudt, az érte folyó küzdelmet lehetetlenné téve? Vagy egyszerűen csak mélypontról van szó, melyen szükségképpen át kell haladnunk, hogy magasabb értékeket fedezhessünk fel? Valójában sok emberben él már a csendes vagy akár nyíltan vállalt vágyakozás a szellemi értékek iránt, melyek megszabadíthatják őket a test kívánságaitól. A közhelyek egyformaságával szemben a kereső egyénisége áll, melyet azonban napjainkban még durvább eszközökkel támadnak, üldöznek, nyomnak vagy pusztítanak el, mint egy diktatórikus rendszerben.
Ahol két dolog találkozik, ott ellenhatással is mindig számolni kell. És ez így helyes. Mert aki nem meri meglátni, hogy az alapvető értékeket folyamatosan lábbal tiporják, és hagyja, hogy a gyakran nagyon elfajult mindennapi élet magával vonszolja, az egyre inkább elzárja magát azok elől a hatások elől, melyek a biológiai szükségletei fölé emelhetnék őt. Ekkor a tudatfejlődés megreked.
Egy új korszakba – mint pl. a XXI. századba – való belépés sokakat felráz. Ez mindig is így volt. A keresztes lovagokat annakidején harcba hívták a pogányok ellen, és a nagy eszmény hatására ezrek özönlöttek a csatamezőre. A túlélők új impulzusokat hoztak a sokkal fejlettebb arab kultúrából a középkori Európába. Ezek arra ösztönözték az európaiakat, hogy kiemelkedjenek a sötét elmaradottságból. A XX. század elején a teozófia és az antropozófia adott új lendületet a nyugati kultúrának. Ezek új viselkedési szokásokban, újfajta irodalomban, művészeti, zenei és építészeti stílusokban nyilvánultak meg. És azok, akik részt vettek ebben a fejlődésben, belső élményként élték meg azt. Megújulásban részesültek és egy magasabb, jobb életre törekedtek. Az egyes személyek által felfogott, és először kisebb csoportokban alkalmazott hatás egyre szélesebb körben terjedt. Az emberek lelkileg megérintve, új ösztönzést kaptak! És ez az ösztönzés elvezette őket a lehetőségeik határáig.


SZAKADATLAN LÉLEGZÉS

F. Adama van Scheltema A szellemi középpont című könyvében bemutatja, hogy minden kultúra három fejlődési szakaszon megy keresztül:
·periférikus szellemi kötés,
·központi szellemi kötés,
·centrifugális szellemi kötés.
Ezt a folyamatot állandó be- és kilégzésnek nevezi, közöttük az asszimiláció és a megvalósítás pillanataival. Mások ugyanezt a szívizom összehúzódásához és elernyedéséhez hasonlítják. Ez a háromféle mozgás egy középpont körül zajlik. „És amit a középpont megnyilvánít, az a végén is ugyanaz, mint ami kezdetben volt.” (Goethe) Ez a változatlan középpont – mondja Scheltema – mindig a nőnemű, lelket adó elv, amelyet a hímnemű pólus keres és kutat, és amellyel ha lehet, megpróbál kapcsolatba lépni. Ebből fejlődik ki az a központi szellemi egység, mely egy kultúra csúcspontját jellemzi. A szerző szerint ez a mozgás világosan felismerhető például minden kultúra festészetében, építészetében és irodalmában. A központi szellemi kapocs az, melynek alapján az ember egy új látószögből fedezi fel önmagát. Ez új teremtést tesz lehetővé, hátrahagyva mindazt, ami tegnap volt, ami eddig történt, a múltat, amely véget ért.
Miért tart ez mindig olyan rövid ideig? Miért olyan nyughatatlan az ember? Mert kétsarkú világban él, mely a saját lényében jut kifejezésre. A belső és a külső világ szélsőségei között hánykódik. Mindazonáltal szellemi építmény csak akkor fejlődhet az emberben, ha önismerete saját lénye kézzelfogható megújulásához vezet. Szalmalángszerű fellobbanásokkal nem lehet előbbre jutni. A tényleges cél a megújult lélek és a vele kapcsolatba lépő isteni szellem egyesülése. Ez egy alkímiai folyamat eredménye, melynek során az eredeti szellemlélek-ember újjászületik. Ha ez a magasabb egység nem jön létre, az ösztönző isteni erő végül visszahúzódik. Akkor az újjászületett és megújult lélek ismét halandóvá válik. Megtörtént a csúcson való áthaladás; új kezdetre van szükség. Mint ahogy a tenger hullámai erősítik és növelik egymást, hogy hullámtaréjjá csúcsosodjanak, úgy kell a lelki impulzusoknak is új lehetőséget teremteniük, hogy az isteni szellemmel találkozhassanak.


A HÍVÁS ÚJRA MEG ÚJRA FELHANGZIK

A Rózsakereszt Szerzetének kiáltványa című könyvében Jan van Rijckenborgh olyan energiahullámokról ír, melyek egy középpontból erednek és dialektikus életmegnyilvánulásunk óriási területén oszlanak szét. Az energia újabb köreinek létrehozásához állandóan új impulzusokra van szükség. Azonban, és ez a döntő, a középpont mindig ugyanaz marad! Ehhez nem kell semmiféle új filozófiai, teológiai vagy tudományos okoskodás. Mindig az a pont marad, ami volt: a forrás, melyből a tévelygő emberiség hazavezetésére irányuló alapvető energia árad. Minden kultúrában vannak olyanok, akik belsőleg felismerik ezt a hatóerőt. Ők azok, akik segíteni akarnak az önfenntartás, hatalomvágy és kísértések vadonjában bolyongó embernek.
Ha valami elavult, azt elutasíthatjuk. De az elutasítás még nem győzelem, még nem jelent szellemi áttörést a teljesen új lehetőségekhez. Ezért követik egymást a kultúrák vég nélkül ismétlődve. A XXI. század szintén egy új kultúrát, új üzenettel és feladattal teli időket hoz az emberiség számára, mivel véletlen nem létezik, és az élet nem úgy keletkezett, hogy valamikor az idők kezdetén két atom vagy molekula véletlenül összetapadt. Ez egy kezdetleges elképzelés, mely semmivel sem viszi előbbre az embert keresése során. Minden hullámnak, minden kultúrának mély értelme van. És mindazok, akik egy ilyen kultúrában élnek az emberiség fejlődésének színterét képezik. Mondhatni, olyanok ők, mint az emberiség egy bizonyos időpontban megtestesült sejtjei. Ez a szervezet egy test, egy lélek, még ha az egyes sejteket el is különíti egymástól az egyéni sejttudatuk, melyet mi énnek nevezünk.
A második szakaszt, melyben az ember küzdelme belsővé válik, követi a harmadik, ahol növekvő külső és belső nyugtalanságba kerül. Ez egyrészt a szívében ápolt rózsa kinyílását jelenti, másrészt olyan külső befolyásokat, melyek az éretté válásához hozzájárulnak. Aki nem érti meg ezt a folyamatot, könnyen megijed, és a fokozatosan megüresedő középpont helyett gyorsan keresni kezd valamit, ami azt helyettesíti. Akkor a központ tevékenysége nem talált megértésre. Ilyenkor a kereső embert könnyen megragadhatják és tévútra vihetik jóléti ígérgetésekkel, mint ahogy a kommunizmus és a szocializmus tette. Bizonyára nem kevesen vannak, akik ilyen jelszavakat követnek! Ők azonban hagyják magukat félrevezetni, mert nem értik pontosan a szívükben rejlő vágyakozást. Mindenki egyenlősége csak a emberi megosztottságon túli egységbe merüléssel érhető el.


SZAKADJUNK EL A BEIDEGZŐDÉSEKTŐL

A nyugtalan, gyakran felélénkült kereső sokat próbálkozik és kockáztat. Meg akarja találni az eredetét. Néhányan ezen a téren a származástanra korlátozzák magukat, mások viszont nem haboznak magába az élet szervezetébe belenyúlni. Az eredmény egy nagyon változatos és sokszínű információtöredékből álló tarka forgatag, mely egy „befolyásolható” társadalomra összpontosul. A teljesítménykényszer és a látszólagos siker így szenzációhullámokhoz vezet. Ám a szenzációk elillannak, és új, erősebb, fokozottabb ingereket követelnek, melyek még hevesebb tettekhez vezetnek. Ez egy káros, sok esetben majdnem visszafordíthatatlan folyamat. De kinek van bátorsága ahhoz, hogy alámerüljön a szívében lévő csodálatos forrásba, mint a csodalámpát kereső Aladdin? Az ember és a világ kezdete egy végtelenül távoli múltban található, mely közelebb van hozzánk, mint a kezünk és a lábunk. Ez a kezdet lényünk legbensőbb mélységében van, a szellemi középpontban.
Ahogy fentebb megállapítottuk, a „szenzáció” szó eredetileg érzést, érzékelést, észlelést jelent. Ezzel rokon a latin sensatus szó, melynek jelentése: érzelemmel, értelemmel megajándékozott! Rendes körülmények között az embernek megvan rá a képessége, hogy az őt érő ingerhatást felismerje, és hogy válaszoljon rá vagy pedig válasz nélkül hagyja. Amikor a Plútó misztériumbolygó magasabb nézete tettre késztet minket, korábbi tapasztalataink eredményeként – nagyon személyes és közvetlen módon – összeütközésbe kerülünk a külvilággal. Minél erősebben kötődünk az anyaghoz, annál nehezebben tudunk elszakadni az érzékszerveink által diktált cselekedeteinktől. Ez nagy ellentmondásba sodorja a modern emberiséget, mivel belépett a fejlődés harmadik szakaszába, a belső kinyilatkoztatás szakaszába. Az eredményeket nem lehet tovább halogatni. Ami eddig történt, az egyre szűkebb körökben megismétlődik, egészen addig, amíg véget nem ér. Sokan megpróbálnak egy bizonyos fajta belenyugvásba menekülni ez alól a nyomás alól, mondván: „Fogadjuk el a világot olyannak, amilyen, és igyekezzünk minél több hasznot húzni belőle. Még van egy kis idő, mielőtt eljön a vég.”


MEGNYILVÁNUL AZ ISTENI TERMÉSZET

A túlfeszített érzékek eme negatív válasza szöges ellentétben áll azoknak a pozitív és ragyogó hozzáállásával, akiknek megadatott a bensőjükben levő ősforrás felfedezése. Ez nem csak létezik, hanem fel is ébreszthető halálos álmából, és egy felfelé tartó spirális pályán áthatolhat a tudatot elsötétítő homályon. De vajon nem csak egy derűlátásból alkotott valótlan kép-e mindez? Korántsem! A kereső számára, aki maga előtt látja az örökkévalóságba vezető ajtót, a legteljesebb valóság. Minél inkább tévedésbe és kilátástalanságba merül egy kultúra, az őstermészet – az Isteni természet – annál ragyogóbban mutatja meg magát a keresőnek. Ez nem szenzáció vagy az érzékek ingerlése, hanem egy teljesen új megnyilatkozás, amely túllép a testi korlátokon. Az új életlehetőségek hatása által megérintett kereső biztosan találni fog! Akkor egy ösvény kezd feltárulni számára, melyet mindenki bejárhat – tekintet nélkül a társadalmi helyzetére. A földi tudat határai eltűnnek. Nem kitolódnak, mint ahogy a mindenféle tudattágító eszközök és módszerek esetében történik. Nem, a földi tudat feloszlik, és helyét egy új tudat veszi át, amely az isteni forrásból él. Ez a mag független a tértől és időtől, a kultúrák virágzásától és hanyatlásától. Független az emberiséget mozgásban tartó hullámtörésektől. Ez az örökkévalósághoz tartozó nyugvópont, mely az embert visszavezetheti az isteni állapotba.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,