Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2002-es évfolyam

2002/2/ A mellékbolygó az eredeti bolygó körül

Pentagram > 2002-es évfolyam

Az előző szolgálatokon a világban megnyilvánuló létállapotunkkal és mikrokozmoszunk eredetével foglalkoztunk, valamint betekintést nyerhettünk a gnosztikus Szellemi Iskola fejlődésének néhány nézetébe.

Ennek a renovai húsvéti konferenciának az a célja, barátaink, hogy segítsen mélyebben megérteni azt a viszonyt, amely minket – mint tanulókat – a Szellemi Iskolával és az élet számunkra megnyilvánuló számtalan nézetével és formájával összeköt. Hiszen éppen ezekben az időkben az életnek oly számos aspektusa van, amellyel szemben állást kell foglalnunk, hogy az – és ezt nyugodtan állíthatjuk – már zavarba ejtő. Oly sok szempont van, amely az életben megtett anyagi utunkkal kapcsolatos: például maga az anyag, vagy éppen annak megválasztása, hogyan tartjuk fenn magunkat ebben az anyagban, hogyan keressük meg a napi betevőt és így tovább. Mindemellett azonban a világnézet kérdésében is szembekerülünk a sokféleséggel. Hány meg hány áramlat és irányzat létezik, amely fennkölt szavakkal kelti fel figyelmünket. Léteznek módszerek értelmünk kitágítására és mikrokozmikus múltunk feltárására is. Mindezek arra hivatottak, hogy segítségükkel végül jobban dönthessünk az előttünk álló úton – legalábbis ezt állítják.

A könyvtárak és könyvesboltok egyre gyarapítják kínálatukat az ezoterikus és okkult könyvek terén. Hogyan találjuk meg hát az utunkat mindezeken keresztül? Ahhoz, hogy mindezeken át megtaláljuk utunkat, szükségünk van egy saját kiindulási alapra, egy saját, belső magra, amely – akár egy iránytű – megmutatja, merre kell menni. A gnosztikus Szellemi Iskola ezt a belső magot próbálja mindenkiben – amennyire csak lehetséges – működésbe hozni. Ám hogy ki mit kezd ezzel a maggal, azt mindenkinek magának kell eldöntenie a mindennapi életben, méghozzá teljesen önállóan.
Ezen a szolgálaton megpróbálunk alaposabb képet adni a Szellemi Iskola lényegéről, és bizonyos mértékig megvilágítani azt a segítséget, amelyet nyújthat számunkra. Természetesen, barátaink, mindannyiunknak megvan a saját, egyéni elképzelése az Iskolához fűződő viszonyunkról. Egyéni életutunk, neveltetésünk, gyökereink, a mikrokozmoszunkban megnyilvánuló karma – mindezek a tényezők meghatározzák és egyéni módon színezik a Szellemi Iskoláról kialakult képünket. E képet közvetlen környezetünk is döntően befolyásolja: mit gondol róla például a családunk, a barátok és az ismerősök? Milyenek az erről a témáról kialakuló beszélgetések? Az ország, ahol élünk egy újabb tényező, hiszen a helyi adottságoknak és körülményeknek megfelelően az Iskola szervezeti formája országról országra más lehet.

Habár az Iskola alapjában véve mindenhol ugyanolyan formában nyilvánul meg, és a Nemzetközi Szellemi Vezetőség minden tőle telhetőt megtesz a lehető legteljesebb egység megőrzésére, néha logikus és szükséges bizonyos – az érintett ország hagyományainak megfelelő – formák megjelenése is. Ezért beszélünk tehát az Arany Rózsakereszt Nemzetközi Iskolájáról. Az Iskola vezetősége nagy súlyt fektet a nemzetközi jellegre, mivel az a célja, hogy az egész világon a lehető legtöbb embert szolgálhassa. Főleg a fiatalok számára az országhatárok elvesztik jelentőségüket, és a Szellemi Iskola sok tanulója gyermekkorától fogva a határokon átutazva más nemzetekből szerez barátokat. Az Ifjúsági Mű és nemzetközi konferenciahelye, a Doornspijkben található Noverosa szintén jelentős mértékben hozzájárult mindehhez.
Egy aránylag kicsiny kontinensen élünk, amely történelmi fejlődése során sok kisebb-nagyobb államra tagolódott számos nyelvvel és nyelvjárással. Gazdasági és politikai szempontból az Európai Unió nem lenne életképes, ha nem sikerülne egy nagyobb egységet létrehozni. Ezért tesznek számos rendszabályt nemzetközivé, ezért nyitják meg a határokat és ezért jelent meg az Euro mint közös fizetőeszköz a nyugat-európai országok szinte mindegyikében.

Az előbbiekkel csak azt kívántuk érzékeltetni, hogy az egység eszméje, noha pusztán önös érdekekből ered, egyre erősödik. Mindazonáltal a gyakorlat azt mutatja, hogy még a Szellemi Iskola tanulói is sokszor vakon kötődhetnek a hazájukban meghonosodott szervezeti felépítés külsőségeihez. Ezzel csupán arra szeretnénk rámutatni, barátaink, hogy jóllehet a Szellemi Iskola külső formája szükséges az elvégezendő munkához, ugyanakkor igen sebezhető is. Mert egy külső forma megjelenése magában hordozza annak a veszélyét, hogy az ember a zavarba ejtő külső nézetek és problémák áldozatává válik. Ezért rendkívül fontos tehát, hogy ennek állandóan tudatában legyünk, megértsük ezt a jelenséget, és felül tudjunk rajta emelkedni. A Szellemi Iskola ki akarja szabadítani az emberiséget az anyag szorításából, s ezért összetörően hat. Emiatt pedig, ha a Szellemi Iskola meg akar nyilvánulni, és az anyagi világhoz és annak lakóihoz fordul, ezzel óhatatlanul valamiféle reagálást vált ki.
Korábban említést tettünk már arról a másik szempontról, hogy mindannyian a saját szemüvegünkön keresztül nézzük az Iskolát. Most erre szeretnénk egy példával szolgálni. Nemrégiben egy téma megbeszélésével kapcsolatosan a következő két vélemény merült fel:
Borzasztó, hogy a Szellemi Iskola egyre több szabályt és törvényt állít fel. Ezzel egyre inkább olyanná válik, mint a hétköznapi egyházak. Így egyik tanuló sem képes fejlődni…
A másik vélekedés így hangzott:
Milyen csodálatos, hogy a Szellemi Iskolában mindig megvan a szabadságunk arra, hogy a saját utunkat járhassuk. Így mindenki a saját lehetőségeinek megfelelően fejlődhet, és egyedül dönthet…
Egyazon témával kapcsolatban felmerülő két teljesen különböző reagálást látunk tehát. Ezzel azt szeretnénk csupán világossá tenni, barátaink, hogy egy ilyen nagy jelentőségű viszonyulásról, mint amilyen közöttünk és a Szellemi Iskola között fennáll, semmiképpen sem szabad a külső benyomások alapján ítélnünk. Érzékeink és hét képességünk a valóságról csupán torzított képet adhat.

Foglakozzunk most ismét a Szellemi Iskola lényegével. A gnosztikus Nap alkotó erejének hatására új rendszert hoznak létre. A lények egy csoportja, akik a rózsa jelét mindannyian mikrokozmoszukban hordozzák, összefog. Így azután létrejön egy tér, egy rendszer, egy gömb, amely olyan, mintha az eredeti földbolygó mellékbolygója lenne. És mi ebben a gömbben, ebben a rendszerben, ebben a bárkában vagyunk. A kérdés azonban az, hogy milyen módon vállalunk részt ebben a rendszerben.
Létrejött a gnosztikus erők egy mágneses rendszere. Ahogyan már kifejtettük, ez az előttünk haladók őszinte törekvésének eredménye, amely gyakran nehézséggel és szenvedéssel párosult. Az új menny-föld létrejött tehát közönséges, jól ismert életterünkben. És nekünk mindannyiunknak, akik részesei vagyunk ennek a csoportnak, meg van a képességünk és a lehetőségünk, hogy ezt az égi hajót, az új menny-földet tovább építsük.
Első lépésként a lehető legjobban hozzá kell igazítanunk magunkat ennek a mágneses sugártérnek a rezgéseihez és törvényeihez. Ezt követően, megfelelő irányulásunk és pozitív életmódunk révén egyre erősebb tagjaivá válhatunk a csoportnak, s ezzel erősíthetjük a mágneses teret.
Így, a csoportot és a majdan hozzá tartozókat szolgálván, beteljesíthetjük és kiterjeszthetjük ezt a különleges kozmikus megnyilvánulást, hogy mindenkinek igazán meglegyen a lehetősége az atyai házba való visszatérésre. János tanúja volt egy ilyen rendszer kifejlődésének: látta a közönséges égből „alászállani”.

Aki belép a menny-földre, annak a régi, dialektikus ég-föld addigi formájában úgyszólván megszűnik létezni. Számára minden újjá lesz. Ez azt jelenti, hogy ez az ember az új lelkek világának erőiből él. Számára a régi világnak nincs alapvető értéke, jóllehet kötelességeit a tőle telhető legjobban teljesíti, hogy embertársainak a lehető legnagyobb mértékben segítségére lehessen. Minden előttünk járó szerzetnek megvolt rá a lehetősége, hogy egy ilyen mennyei testet felépítsen, hogy létrehozhasson egy ilyen Új Jeruzsálemet, egy Ígéret Földjét.
Ha visszatérünk az eredeti bolygó körül keringő mellékbolygó gondolatára, akkor azt mondhatnánk, hogy számos mellékbolygó – egyik közelebb, másik messzebb – kering az anyabolygó körül: sok-sok rendszer, amely telve van hazatérő Isten-gyermekekkel. Az Ígéret Földje, melyről a Biblia beszél, igen közel van tehát. Igen, ha valóban akarjuk, közvetlenül részesei lehetünk. Megismételjük hát a kérdést: hogyan lépjünk az Ígéret Földjére? Hogyan válhatunk a lakóivá? Az Ígéret Földjének mágneses terét csak igazán élő lelkek lakhatják.
Aki a rózsa ösvényét járja, aki „átadja magát” a rózsa ösvényének, az felfedezi, hogy az új lélek felszabadul benne. A körülöttünk kibontakozó mágneses rendszer csak az igazán élő lélekkel van összhangban. Csakis a Kígyók Fia számára alkalmas. Ez az az ország, ahová a halottak nem léphetnek be, s ahová csak az új lélekből élők nyernek bebocsátást.
Fontos, hogy ezt a rendszert minél több élő lélek népesítse be, mivel az ő képességük által áradhat ki az a megtisztító erő, amelynek hatására mindent, ami a Szellemi Iskolában még aggodalmat és szenvedést okozhat, forgószélként söpörhet majd el a Szereteterő. A nehézségek szertefoszlanak, mint napfényben a ködfátyol. Továbbá végtelenül nagy lehetőségek nyílnak majd meg a növekedésre és segítségnyújtásra, elég hatalmasak ahhoz, hogy aki csak akarja, azt mind ki lehessen emelni az élet tengeréből.
Mindenki, akit elhívnak erre az Ígéret Földjére, mindenki, aki hallja ezt a belülről szóló hívást és engedelmeskedik neki, természetszerűleg nagy karmikus terhet hoz magával. Ha a mennyei bárkában a lélekerő kellően megerősödött, akkor vonzó hatása felerősödik, és egyúttal a behurcolt karmikus terhek is könnyebben feloldozhatók. Így mindenki képessé válik arra, hogy saját ösvényén maga mögött hagyja az akadályozó tényezőket. Ezeket az akadályokat ugyanis szó szerint kitörlik a lényből, s így az illető már nem is tud majd róluk.

Amint már említettük, az élő lelkek földjére csakis igazán élő lelkek léphetnek be, akiket olykor a Kígyók Fiainak is neveznek. Amikor az új lélek megszületik, úgy néz ki, mint egy szárnyas kígyó, egy szárnyas Merkúr. Ezért láthatjuk megújító templomainkban a Merkúr-botot, a megszületett lélek klasszikus jelképét. A lélek fölébred, s a dialektikus személyiség önátadásának eredményeképpen feltámad a lélekember. Keresztelő János megjelenése után nemsokára látjuk, amint Jézus, az Úr is megjelenik, mialatt János eltűnik a színről. A Kígyók Fia, az új lélekember roppant feladat elé néz. Először is saját mikrokozmoszában megtisztítja a lélegzőteret és az aurikus lényt. A fejlődési fázisok során, melyeken a mikrokozmosznak át kellett haladni, az aurikus lényre hatalmas teher rakódott, és emellett lélegzőterünk sem mondható éppen tisztának.
Amikor egy mikrokozmosz új fizikai személyiséget fogad magába, akkor ez a mikrokozmosz a lehetőségekhez mérten a legtisztább állapotban van. Azért használjuk a „lehetőségekhez mérten” kifejezést, mert a földi élet során számos olyan dolog fordulhat elő, amelynek hatása oly mélyreható, hogy következményei csak a későbbi életekben jelennek meg. Sok más történésnek ugyan nincsen ilyen messzemenő következménye, s így nem is jelentkezik a következő inkarnációk során, mégis ezek is mind elraktározódnak a mikrokozmoszban. Végül tehát a mikrokozmosz erősen megterhelve készül elő egy újabb megtestesülésre az anyagban.
Mire egy gyermek felnő, különös tekintettel arra a korszakra, amikor már tudatosan részt vesz az életben, addigra sok mindent hozzáad ezekhez a terhekhez. Előfordulhat azonban az is, hogy nem növeli őket, mert számos dologgal szemben semlegesen viselkedik. Sőt arra is megvan a lehetősége, hogy ezekből a terhekből elvegyen! Ezért szembesítik a Szellemi Iskola a tanulóját egy olyan filozófiával és erővel, amely segíthet neki ebben a folyamatban. A filozófia az ember megértéséhez fordul. Sok dologra fény derül, és sok dolgot megtámadnak. Az erő, amellyel a tanuló szembesül, felépíti mindazt, ami szükséges, és lerombolja, ami az új léleknek útjában áll. Mindez a dialektikus személyiség számára sok szempontból egyáltalán nem kellemes.
Minél komolyabban járja a tanuló az ösvényét, a karmikus hatások annál erősebbekké válnak. Logikus tehát, és szinte elkerülhetetlen, hogy erre különböző reakciók lépnek fel. Nyugtalanság és feszültség jelentkezik. És bizony, barátaink, lényünket nem árasztja el nyomban valami derűs csend, de erre talán még a későbbiekben visszatérünk. Ezzel azt akarjuk világossá tenni, hogy alighanem mindannyiójuknak sok problémán kell átverekednie magát, mire a belső csendet és nyugalmat elérik.
Mivel a tanulók gyakran találkoznak egymással, és a szervezeten belül számos problémát együtt oldanak meg, ezért megtörténhet, hogy saját nehézségeik okát olykor másokban és nem saját magukban keresik – jóllehet minden probléma gyökere ott rejlik saját énünkben. Boldoggá tenne minket, ha sikerülne Önöket meggyőzni arról, hogy mások hibáztatása teljesen értelmetlen. Sőt nem csupán értelmetlen, hanem butaság és káros is olyan dolgokhoz ragaszkodni, és újra meg újra átgondolni őket, amelyek így vagy úgy bánatot okoztak. És ennél még sokkal rosszabb, ha örökösen beszélünk róluk! Akkor ugyanis a teher egyre nehezebbé válik, és végül másokat is megterhelünk a saját problémáinkkal.

Barátaink, Önök még fiatalok, és számtalan lehetőségük van rá, hogy életüket ne ilyen dolgokkal kezdjék. Talán nemegyszer észrevették már Önök is, hogy az idősebbek sokszor olyan dolgok súlyos terheit cipelik, amelyek évtizedekkel ezelőtt történtek. Ezzel nem csupán saját, hanem mások lélegzőterét is megrontják. És… így teljesen haszontalan és káros hatásokat hoznak be az Iskola mágneses testébe.
Barátaink, saját érdekükben és a Szellemi Iskola érdekében is arra kérjük tehát Önöket: ne viselkedjenek így, és ne engedjék belerángatni magukat ebbe. Inkább próbáljanak olyan tisztán reagálni a felkínált lehetőségekre, amennyire csak képesek rá. Hiszen akkor bimbózó új lelkekként rendkívül pozitív hatással lehetnek az Iskola Élő Testére.
Hogyha ugyanis az Iskola folyamatosan gyarapszik hatalomban és képességben, akkor minden kereső – aki csak kapcsolatba kerül vele – megmenthető lesz a Szellemi Iskola újraalkotó ereje által, hacsak azt ő maga el nem utasítja.
Egy ősi legenda szerint minden testvér, aki kellően nemessé vált ahhoz, hogy az új élettérbe léphessen, ünnepi ajándékként lehetőséget kap rá, hogy hét kereső és szenvedő lelket hazavezessen. A gnosztikus Szellemi Iskola hétszeresen megnyilvánult. Létezik tehát egy hétszeres ösvény, amelyen mindazok járhatnak, akik igazán akarnak.
Barátaink, így fog és így lesz képes az Iskola gyarapodni erőben és megtisztító képességben. Reméljük, hogy Önök közül sokan készek arra, hogy fiatalos energiájukkal segítsék és támogassák ezt a munkát.


Szürke alapon:

Kérdés: Hogyan kellene élnem tanulóként? Mindenki azt mondja: normálisan, mint mindenki más. Csakhogy ez nem megy. Milyen dialektikus célom legyen? Úgy értem, egyébként hamar megjelenik a ’mindent hagyok magamból előjönni’ állapot. Mit kezdjek azzal, hogy idegennek érzem magam?

Válasz: A tanulóság során az ember megszűri a hatásokat, amelyekkel találkozik. Nem fanatikusan, hanem fokozatosan, mert azt tapasztalja, hogy azok az úton akadályozzák. Emiatt számtalan dialektikus dolog elveszíti értékét, és néha az az érzésünk támad, hogy nem tartozunk az iskolába vagy a munkahelyünkre. Ám ha pontosan és következetesen teljesítik kötelességeiket, anélkül, hogy másokat károsítanának, és anélkül, hogy mások kihasználnák Önöket, akkor kivívják embertársaik tiszteletét. És így, bár látszólag ’megszokottan’ viselkednek, gondolkodnak és éreznek, valójában mégis teljesen mások, mert más az életcéljuk. Ily módon nem hagyják, hogy a körülmények uralkodjanak Önök fölött, sem pedig azt, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek Önökkel. Tisztán és óvatosan, intelligensen és figyelmesen választják meg útjukat – belső iránytűjüket követve. Ekkor a valahova tartozás érzése – és sokszor ennek kényszere, amely fiatal korban igen erős lehet – többé nem zavarja Önöket. Így erőltetés és minden fanatizmus nélkül járhatják saját útjukat, és mindenki tisztelni fogja Önöket. Ezt később érzékelni fogják.

Kérdés: Miért van olyan sok dolog az iskolában, amit „nem szabad”, illetve amit „kell” csinálni? Úgy értem miért kell például vegetáriánusnak lennünk, és miért nem szabad dohányoznunk… meg ilyesmi?

Válasz: Természetesen semmi sem ’kötelező’ vagy ’tilos’. De ha el akarunk érni valamit, akkor erőfeszítéseket kell tennünk érte. Semmi sincs ingyen az életben. Gondoljanak az iskolára és tanulmányaikra. Részt vehetnek az összes órán és előadáson, mert érdekesnek vagy kellemesnek találják őket. Ezt önkéntesen teszik. Később azonban eljön a vizsga ideje, s ez már egy szükségszerűség, egy kötelezettség. Különben ugyanis nem lehet továbbmenni. Ugyanez érvényes a Szellemi Iskolában is. Ha valaki teret akar engedni az új lélek fejlődésének, akkor annak az énjével egy lépést hátrálnia ’kell’. Ez a dohányzás és a drogok feladásával, és a vegetáriánus életmóddal kezdődik. Mindezek csupán apró lépések, amelyek a tanulóságot megkönnyíthetik. Ha azonban már ezek az apró lépések is túl nehéznek bizonyulnak, akkor a további lépések, amelyek valóban sokat kívánnak tőlünk, leküzdhetetlen akadályokká válnak. Jelenleg a szabadság hívása tisztábban hallható a világban, mint bármikor valaha. Mindenki szabad akar lenni, és senki sem akarja, hogy előírják számára a dolgokat. Itt azonban nem erről a szabadságról van szó. Ha azt olvassuk a Szellemi Iskola irodalmában, hogy valamit meg kell tenni, hogy továbbjuthassunk, akkor ez a ’kötelesség’ nem más, mint az én áldozata a léleknek, az én félrevonulása a lélek javára. És aki megérti, hogy micsoda magasztos és örömteli cél rejtőzik e mögött az önfeláldozás mögött, annak ez semmiféle nehézséget nem fog okozni. Ám aki ezt még nem látta be, az gyakran morgolódik, és talán bosszankodik is a sok ’kell’ miatt. Erre azonban semmi szükség. Azoknak ugyanis, akik a belső felszabadulás ösvényét még nem tudják vagy nem akarják járni, semmit sem kell megtenniük. Ha azonban elindulnak, akkor ezeket az apró áldozatokat örömmel és minden nehézség nélkül hozzák majd meg.

Kérdés: Hogyan és mikor tudhatjuk meg, hogy cselekedeteink indítéka a lélekben vagy az énben van-e? Mikor nem elég a tapasztalt ’belső megérzés’?

Válasz: Az életben meg kell tanulni tisztán különbséget tenni az én és a lélek, az új lélek között. Alapjában véve a dialektikus én mindig azzal van elfoglalva, hogy önmagát csiszolja, megóvja, erősítse, dicsőítse és folyton kedvezzen önmagának. Az én tehát – legyen bármilyen magasztos álarcban – pusztán a saját megváltására irányul.
Az új lélek a teremtés megszabadulására összpontosít: embertársainak és minden más teremtménynek a megszabadulására. A lélek mindig megpróbálja a kapott fényt másoknak átadni. Ezt sem nem erőlteti, sem nem a saját szája íze szerint magyarázva teszi, hanem lélektársait védve és táplálva. A dialektikus én – különféle ürügyekkel – mindent magának vesz el. Ha azonban minden jól megy, akkor megjelenhet a János-én, aki elkészíti az utat a lélek számára. Ez utóbbi bizonyosan számításba veszi az eljövendő lelket. Ám ahhoz, hogy mindennek a felfedezéséhez eljuthassunk, és elsőbbséget adjunk a léleknek, előbb az énünknek kell kifejlődnie.

Kérdés: Mi az etika és a magas erkölcsi normák jelentősége a tanulók számára? Hogyan határozhatnánk meg őket, ha ez egyáltalán szükséges? Nem tehetik-e a tanulót könnyen fanatikussá?

Válasz: Etika és morál: mindkettő annak tudatos belátásából származik, hogy kell lennie egy más életnek a tisztán állati léten túl. Emellett azonban kommunikációs eszközök is, amelyek a személyiség bizonyos irányú tökéletesítését szolgálják. Ha ez a ’megnemesedett személyiség’ kizárólag saját természetét és céljait szolgálja, akkor fanatizmus lép fel. Ám ha az új lélek eszközeként használják, akkor gyengéddé, megértővé, segítőkésszé válik, és minden körülmények között lénytársai megmentésére törekszik majd. Ez bizony hatalmas különbség!
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,