Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2002-es évfolyam

2002/2/ Érdemes-e még élni?

Pentagram > 2002-es évfolyam

Az Élő Test jelentősége

A személyiség, amelyet birtokolunk, teljesen ebből a természetből való. Mégis arra teremtették, hogy egy magasabb rendű megbízatásnak tegyen eleget. Ugyanis teljesen a rózsa szolgálatába kell állnunk, amely mint tudjuk, az eredeti ember utolsó maradványa.

Ezt az egyedülálló középpontot, a mikrokozmosz közepét, a bennünk lévő rejtett birodalmat ismét életre kell keltenünk. Ha az ember a rózsa szolgálatának szenteli magát, akkor a rózsát mintegy a személyiségre, a keresztre szegezi. Akkor ő rózsakeresztes. Sokan vannak, akik így nevezik magukat. Az igazi rózsakeresztest viszont az jellemzi, hogy a rózsát a keresztre tűzi, és így dialektikus valóságát összeköti a Gnózissal, s annak hatásaihoz igazodik. Mi a Gnózis? A másik birodalom, az isteni valóság sugárereje, amely a Szellemi Iskolában érint meg minket.
Önök tudják, hogy ez mennyire más, mint a megszokott mindennapi élet, amely a karrier, a pénzkeresés, a hatalom és tekintély körül forog, és hát a tanulásnak és az intellektuális képzésnek általában ez a célja. De ha életükben ez minden, akkor Önök koldusszegények! Legmélyebb vágyuk akkor teljesületlen marad, még ha a rögeszmék és a mulandó illúziók világában vitték is valamire. Aminek ekkor vélik magukat, az pusztán látszat, elillanó sóhaj, „egy nap káprázata”. Már Salamon próféta is megmondta: Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szőlőket. Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermő fákat. Csinálék magamnak víztartó tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét. Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam (…) Gyűjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklő férfiakat és éneklő asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörűségit (…) És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt! (…) Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, ami történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! (Prédikátor könyve, 2:5-8,9,12,18)
Ez meglehetősen borúlátóan hangzik. Vagy ez a valóság? Önök is ilyennek tapasztalták a dialektikus létet, az életben megjelenő dolgok szokásos születését, virulását és elmúlását? Ha mindennek így kell lennie, akkor egyáltalán megéri-e, hogy éljük ezt az életet? Az élet valóban kilátástalan lenne, ha nem akadna segítség, hogy kivezessen bennünket a születés, növekedés és halál eme útvesztőjéből, az ellentétek világából. Ez a segítség Ariadné fonala, az a támasz, az a kéz, amelyet a Gnózis minden emberszívnek felajánl! Ez a gnosztikus Nap szívet melengető sugara, amely többek között abban a különlegesen előkészített élettérben összpontosul, amelyet a Szellemi Iskola Élő Testének nevezünk. A tanuló ebben tudja a rózsát a világosságba emelni, a személyiség keresztjére tűzni.
Ezért a rózsakeresztesek a tudók csoportjaként lépnek fel a világon; mert ők tudják, hogy miről van szó. Tudják, hogy milyen fontos a rózsát a világosságba vinni, abban tartani; és hagyni, hogy az én, a személyiség kocsisa elpusztuljon ebben a tűzben. Ezt a folyamatot nevezzük önátadásnak. Bizonyára sokszor hallották már ezt a szót, kimondani könnyű is. De itt tulajdonképpen egy misztériumról, egy gigantikus folyamatról van szó, amely egész életünket követeli. Ez nem „hiábavalóság és a lélek gyötrelme”, hiszen itt az Önök legbensőbb hivatásának teljesítéséről van szó. Ez a véget nem érő, igazi boldogság megtalálását jelenti.

Jézus urunk azt mondta: Aki elveszti az ő életét énérettem, az megtartja azt. Az olyan dialektikus ember, aki meg akarja tartani alantas életét, nem találja meg, hanem elveszíti AZT; meghal. Más szóval részt vesz az anyag- és tükörszférán át haladó körforgásban, amelynek során a négyszeres személyiség a halál után a tükörszférában feloszlik, hogy lehetővé tegye a mikrokozmosz egy újabb inkarnációját. Ekkor tehát elölről kezdődik a megszokott élet. Aki viszont önátadása által megtalálja AZT, az megszabadul e körforgásból, és képes másokat is megszabadítani!
Ez nemcsak egyénenként érvényes, hanem az egész csoportra is vonatkozik. Egyre inkább felismerjük, hogy csoportban élünk, és létszükségünkben tartozunk ehhez a csoporthoz. Ez azt jelenti, hogy egymásra vagyunk utalva, egymást egyénenként segíthetjük és segítenünk is kell, és a csoport is segíthet nekünk. Egy jól működő csoportban még a leggyengébb is velünk tarthat; mindazok, akik gyakran olyan elesettnek és magányosnak érzik magukat. Ennek feltétele viszont az, hogy rá tudják bízni magukat a csoportra, és annak élő sejtjeként akarjanak benne létezni. Nem lenne jó, ha félreállnának, s csak figyelnének és várakoznának, míg a többiek elvégzik a munkát. Nem maradhatnak begubózva, hiszen így az ösvény nem működik. Ezt jól meg kell érteniük. Ha viszont együttműködnek, akkor minden segítséget és áldást megkapnak. Míg ha visszahúzódnak önmagukba, akkor az égvilágon semmi sem történik.

Az Iskola Élő Testét égi hajónak is mondják. Ahogy a csoport belsőleg erősödik, és ereje növekszik, úgy nő az égi hajó sebessége is. És minél magasabbra tud emelkedni az Élet Szerzetének térségéhez, annál nagyobb erőfeszítést követel a legénységtől, hogy belsőleg megváltozzék. Különben a dialektikus élettér nehézségi ereje ismét lehúzza a hajót ebbe a természetbe.
Az Ifjú Tanulók Csoportjának tagjaiként Önök teljesen eloldódhatnak megszokott természetünktől, és kiemelkedhetnek belőle, ha helyes döntést hoznak. A csoportban erősek vagyunk. Ha azonban a csoporttól eltávolodnának, észrevennék, hogy a segítő és támogató erő csökken, vagyis nem tudja már elérni Önöket. Akkor csupán saját magukra lennének utalva, és megeshetne, hogy a célt már nem látják világosan, a csoport hasznát nem látják be, igen, már nem ismerik fel megoldásként az ösvényt, és ezért elutasítják. Ennek az az oka, hogy a gnosztikus érintéssel szemben megnyilvánuló eredeti nyitottságuk meghátrál a mindennapi élet Önöket elárasztó, lebilincselő dolgai előtt. Egyszer azonban mégis eljön majd az a pillanat, amikor ismét felfedezik, hogy amit a dialektika tud Önöknek felajánlani, az csak légvárak építésére alkalmas.
Miért olyan fontos az Élő Test? Mert magja az isteni élethez tartozik, és mint személytelen Krisztus-sugárzás érint meg és vesz körül bennünket. Amikor kijelentjük, hogy „egyek vagyunk Krisztusban”, akkor ezzel a maggal való kapcsolatunkra utalunk, amelyben elképzelhetetlen az elválasztottság és a viszály. Ebben a magban a csoport minden tagja részesül. Sokkal több ez, mint pusztán valamiféle szervezet. Élő sejtek alkotta csoporttestről van itt szó! És ebben minden sejtnek megvan a saját helye és feladata. Minden sejt hasznot húz a magból kiinduló és az egész testet elárasztó világosságerőből. Az isteni szentségtartó világossága behatol a dialektikába. És aki megtapasztalja és befogadja ezt a világosságerőt, és dolgozik vele, az együttműködik a Gnózissal, és megismerteti azt az emberiséggel.
Ez az erő az ő szívének ősatomjában érinti meg az embert, aki azután megpróbál válaszolni rá. Ezek az emberek többé nem vitatkoznak és viaskodnak egymással, hanem felkészülnek a saját aurájukban és vérükben uralkodó dialektikus hatalmak ellen folytatandó nagy harcra. Sokan megerősítik, hogy ez a szívüket érő hatás teljesen felkavarta őket. Úgy érezték, hogy életükben minden a feje tetején áll, és egész másként kellett eligazodniuk az életben. Ez azt bizonyítja, hogy a keresőt a Gnózis valóban megérintette, és semmiféle kitalálásról vagy képzelődésről nincs szó.
Ennek az érintési folyamatnak a helyes mederbe terelésére és védelmére szolgál a külső iskola, bejárati kapujával, az úgynevezett előudvarral. Ide tartoznak a Lectorium Rosicrucianum tagjai és az Ifjúsági Mű. Egy fiatal vagy egy kereső ebből az előudvarból léphet be a Lectorium Rosicrucianum első nézetébe, az előkészítő tanulóságba. Ez a tájékozódás fázisa, és itt lehet felkészülni a saját lényünkön végzendő munkára. A második nézetben, a próba- és valló-tanulóságban kezdi el a tanuló betölteni azokat a feltételeket, amelyek az Élő Testtel való kapcsolatból adódnak. A laktovegetárius táplálkozás segítségével, valamint a dohányzás, az alkohol és a kábítószerek kerülésével megtisztítja vérét a legdurvább szennyeződésektől. A harmadik szakaszban, a Magasabb Tudat Iskolájában megvalósítja az „endúrát”. Ez egy folyamat, amelyben énjét átadja a Gnózisnak. Ezt én-elhalásnak is nevezzük, mert eközben az én egyre kisebb lesz, úgy hogy végül megszülethet az új lélek. A negyedik fázisban a tanuló mint az eklézsia, a lélekközösség tudatos tagja megtanul a lélekből élni. Itt az élő lélekkel dolgoznak, az egész Élő Test szolgálatában. Ebben a szakaszban dolgozik a Grál-közösség is azon, hogy tartós kapcsolatot hozzon létre az Arany Fejjel. Az iskola ötödik nézetében, az Arany Fejben fejlődik ki a lélektest, amely lehetővé teszi, hogy a tanuló tudatosan belépjen a lélekbirodalomba. Ebben az ötödik nézetben a személyiség, a „János-ember” mintegy a Jézus-ember, a lélekember szolgálója. A Szellem és a lélek ott egy nagy alkímiai folyamatban, Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjében eggyé kovácsolódik. Ezen is túlmegy a hatodik nézet. Ez az a pont, ahol az Élő Test megkapja a Szerzet terének erejét. Az Élő Test e felett álló hetedik nézetében vannak a lélekemberek, akiket már nem gátol az anyagtest. Ez a feltámadási tér. A transzfiguráció folyamatát itt siker koronázza, és a szellemlélek-embert magasabb feladatra hívják.
Így lehet végigjárni folyamatszerűen az egész utat. A siker kulcsa az én aláhanyatlása, az önátadás, a másik ember önfeledt szolgálata. A legnagyobb boldogság abban a szeretetben rejlik, amely személyes rokonszenv vagy ellenszenv nélkül mindenkire kiárad. A szeretet nem tehet mást, közölnie kell magát. Azért lehet minket megérinteni és nekünk segíteni, mert mások, akik bejárták ugyanezt az ösvényt, eljönnek, hogy nekünk, testvéreiknek segítsenek; mérhetetlen, mindent átölelő, önmagát elajándékozó szeretetben.
Az isteni szeretet messze felülmúlja a földi szeretet minden formáját. Az utóbbi mindig korlátozott, az egyiket átkarolja, de a másikat kizárja. Az isteni szeretet azonban mindenkihez elmegy. Mi pedig azért vagyunk az Arany Rózsakereszt Iskolájában, hogy megtanuljuk megérteni és kimondani a szeretet hatalmas abc-jének első betűit. Ezt a következőkkel érjük el:

1.az anyagban történő születéssel,
2.az ősemlékezéssel,
3.a rózsának való megnyílással,
4.szilárd elhatározással, hogy bejárjuk az ösvényt,
5.a csoportba történő tudatos beilleszkedéssel,
6.az emberiség-megszabadítás nagy céljának szolgálatával,
7.az új országban, az örök hazában történő felébredéssel.

Mindez nem látszik túl egyszerűnek, de tulajdonképpen mégsem nehéz. Csak az elhatározás, az első lépés az. Azután pedig hűeknek kell maradniuk elhatározásukhoz! Az Iskola szolgálatain és konferenciáin ehhez mindannyian segítséget és támogatást kapnak. Ha valóban értelmes életet akarnak folytatni, és eleget akarnak tenni igazi rendeltetésüknek, akkor tudatosan az ösvény bejárása mellett döntenek. Akkor a jó minden ereje örömmel siet majd a segítségükre. Bármilyen nagy is a világ ellenállása, a Szerzet segítsége nagyobb. Személytelenül akar segíteni az Iskola Élő Teste révén, amelyet éppen ezért építettek fel. Önök tehát saját kezükben tartják a kulcsot. Használják a helyes módon, akkor a világ egyetlen hatalma sem állhatja el útjukat! És a most még talán megmászhatatlannak látszó hegyek szinte kis vakondtúrásokká válnak, amelyeket lábukkal könnyedén félretolhatnak. Ekkor nagy öröm tölti majd el Önöket: annak az öröme, hogy sok társukkal együtt az úton vannak; annak a boldogsága, hogy beilleszkedtek Isten munkásainak, a Világosság szolgálóinak seregeibe. Mi mást is kívánhatnának még ezután?

Barátaink, mindnyájuknak azt kívánjuk, hogy:

ismerjék fel az ösvényt,
járják be az ösvényt,
legyen részük az ösvény örömeiben és a győzelemben.
Ekkor elérték az ösvény végcélját!


Szürke alapon:

Kérdés: Az a boldogság, amit egy konferencián a személyiségünk átél, megfelel-e annak az érzésnek, amelyet teljesen a Gnózisra irányulva tapasztalunk?

Válasz: Igen. Egy konferencián – ha minden jól megy – Önök mind ugyanarra a célra irányulnak. Azonos hullámhosszon vannak. Ekkor mindannyian kiemeltetnek a földi vesződségekből, és így megtapasztalják, hogy a Gnózis megtalálásának ez az egyetlen útja. Boldogok lehetnek, mert átélnek valamit a gnosztikus valóságból. Ha ezt az irányulást mindennapi életükben is folytatják, meglátják majd, hogy ez a boldogság tartós is lehet.

Kérdés: Önök gyakran együtt említették az anyag- és a tükörszférát. Ezt nem értem világosan. Meg tudnák magyarázni, hogy értsem ezt?

Válasz: Az anyagszféra az a világ, amelyben élünk. Ezt láthatjuk, közönséges érzékszerveinkkel megtapasztalhatjuk. A tükörszféra pedig ennek finomabb ellenképe. Olyan tér, melyben a földi élet tükröződik. Ami itt van, az amott is megtalálható. Isteni színjátékában Dante jól sikerült, dramatikus leírást ad róla. Mivel a tükörszférának, a halottak birodalmának lakói nem rendelkeznek anyagi testtel, ezért ott minden finomabb, átlátszóbb. A tükörszféra teremtményei csak addig tudják magukat fenntartani, amíg az anyagvilág emberei nincsenek tudatában a nekik felajánlott isteni megváltó útnak. Istentől elfordult életükkel az emberek táplálják és egyúttal be is szennyezik a tükörszférát. Ha életvitelüket gyökeresen megváltoztatnák, és ezt a kölcsönhatást felismernék, akkor először is a tükörszféra nem maradhatna fenn ebben a formában. Másodszor megtisztulna, és veszítene erejéből. Harmadszor pedig nem mérgezhetné és vezethetné félre továbbra is az emberiséget.

Kérdés: Önök mindig az önátadásról beszélnek. Mit értsünk ezen?

Válasz: Az önátadás azt jelenti, hogy az önvaló, a személyiség, az én teljesen és önként beilleszkedik a gnosztikus megújulás folyamatába. Az ember mint személyiség teljesen feloldódik ebben, teljesen feláldozza magát, alászáll, hogy az új lélek felemelkedhessék.



Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,