Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2002-es évfolyam

2002/2/ Miért lakozik bennem két ellentétes lélek?

Pentagram > 2002-es évfolyam

Első megbeszélésünkön, itt Renovában, figyelmünket azokra a helyzetekre és problémákra irányítottuk, amelyekkel a fiatalok – és különösen a Szellemi Iskola fiatal tanulói – mindennapi életükben találkoznak. Aki mélyrehatóbban meg akarja ismerni saját életét, és életfeladatának teljesítésére törekszik, amely túlmutat a pusztán anyagin, annak számára az egyik legfontosabb kérdés minden bizonnyal az ember eredete.

Logikus a kérdés: Hogyan lehetséges, hogy bennem először a dialektika hangja szólal meg, amely különböző irányokba hajszol, amely a véremben hallatja hangját, amely családalapításra, szaporodásra és fajfenntartásra ösztönöz, amely arra sarkall, hogy bizonyos célokat elérjek, valamilyen életutat kövessek és hogy vigyem valamire? És az, hogy ezen kívül viszont van bennem valami más is, ami ide irányított Renovába, hogy itt sok országból összegyűlt fiatalokkal együtt az élet alapvető kérdéseiről szóló beszédeket hallgassak?
Hogyan szólhat bennem mindkét hang? És mindenekelőtt még az is a kérdés: Ez a két hang, e két befolyás miért ellentétes egymással? Miért nem egészítik ki egyszerűen egymást? Hiszen szeretnék felnőtté válni. S tudom, hogy ez a folyamat 28 éves koromig tart. Ebben a folyamatban a belső miért nem egészíti ki és tökéletesíti a külsőt? Így növekedésem egyenletes vonalon haladhatna. Végül nemes felnőtt emberré válnék, aki gazdag lelki életével szolgálhatná embertársait és az egész társadalmat.
Hogy mindezt megérthessük, gondoljuk meg a következőket: Egy csillagév vagy a csillagévek sorának kezdetén a még meg nem szabadított mikrokozmoszokat egy kozmikus éjszakából vagy nyugalmi periódusból az örökkévalóság nagy gyakorló-iskolájába vezetik, hogy felkészítsék őket az eredeti életterületre való visszatérésre. Először is itt van a mikrokozmoszból kiinduló tudati szikra. Ez asztrális felhőbe burkolózik, amely a jövőbeni fejlődésére szolgáló bolygóról származik. Ez az asztráltest kezdete. Mivel ez a tudati szikra a mikrokozmosz állapotával teljesen megegyezően viselkedik, az asztráltest hamarosan sajátos jelleget mutat. Rezgésszáma eltér az őt körülvevő általános asztrális tér rezgésszámától. Így bizonyos értelemben egyfajta tudat fejeződik ki a fejlődő asztrális térben.

És mivel minden tudatra jellemző, hogy meg akar nyilvánulni, az asztráltestből egy forma válik ki, amelyet étertestnek nevezünk. Az asztráltest ekkor többé-kevésbé formátlan, felhőszerű állapotban van, de a benne lévő csakrák miatt erősen fénylik. Az étertestről viszont, még ha igen tiszta és finom is, azt mondhatjuk, hogy határozott formája van. Az étertestből azután egyfajta „csapadék” is képződik, amelyből majd a testalak, az anyagi test képződik. Kezdetben ez is igen finom szerkezetű, és semmiképpen sem hasonlítható mai anyagtestünkhöz.
A vázolt teremtési folyamat végeredménye tehát a mikrokozmoszban lévő anyagi test. Felülről nézve először az asztrál-, azután az éter-szubsztancia, majd végül az általunk anyagnak nevezett durva-anyag (matéria) jött létre. Egy idő után, a Föld besűrűsödésével párhuzamosan, az anyagi-alak keményebbé vált, és megkristályosodott. Egy adott pillanatban aztán a mikrokozmosz már nem bírt az anyagi testtel. Ezért bizonyos életkor után mindig le kellett azt vetnie, vagyis meghalt. Ekkor azonban a mikrokozmosz még megtartotta az asztrál- és az étertestet. Akkoriban az ember még nem függött annyira az anyagtesttől. Szívesen vált meg tőle, hogy étertestében tartsa fenn magát.
Azután beköszöntött az az időszak, amikor az étertest is annyira megkristályosodott, hogy a mikrokozmosz nem tudta tartósan magához kötni. Végül pedig a tudattal együtt az asztrális felhő is felbomlott, és a mikrokozmosz első ízben teljesen kiürült.

Időközben a Föld annyira besűrűsödött, és az életfeltételek olyannyira megváltoztak, hogy az itt leírt forma-megnyilvánulás többé nem jöhetett létre. A mikrokozmoszt már nem lehetett a korábbiakhoz hasonlóan megeleveníteni. Ekkor zajlott le a nemek elválasztása, és alakult ki az általunk ismert szaporodási folyamat. Az anyagi test most már nem az étertestből született meg, amely maga az asztráltestből keletkezett, hanem most első ízben az anyagi test alakult ki először. Ezután fejlődött ki – alulról – az éter- és az asztráltest, majd bizonyos mértékig a mentáltest is. Ha az előbb említett testek mind megszülettek és kifejlődtek, akkor rendelkezik a mikrokozmosz olyan személyiséggel, akivel együtt tud működni.
Ha az előzőekben leírt fejlődést az első emberfajnak nevezzük, akkor az utóbbit a második emberfajnak mondhatjuk. Minden mikrokozmosznak van azonban egy negatív és egy pozitív nézete. A második emberfajban e két nézet külön jelenik meg. És ezek együttműködéséből keletkezett – alulról – a harmadik emberi faj, nevezetesen az, amelyhez mi tartozunk. Ez a föld-szülöttek faja. A következőkről van tehát szó: Az első volt a mennyei faj. Ez azt jelenti, hogy az ehhez a fajhoz tartozó mikrokozmoszok nem voltak szabadok, hiszen ez a mennyei faj nem önmegvalósítás útján keletkezett. A második fajt a Kozmokrátorok fajának nevezik. Ez a közvetítők faja. A harmadik faj pedig a földieké, a föld-szülötteké.
Talán világossá vált most Önök előtt, hogy természetben született fajunknak, a harmadik faj emberének vissza kell térnie az első faj állapotába, de ennek a folyamatnak szabadon, az önmegvalósítás által kell megtörténnie. Ekkor élünk újra az első faj állapotában, de most már szabadon.
A legfontosabb és gyakorlati kérdés, amely előtt mi föld-szülöttek mindannyian állunk, tehát a következő: hogyan valósítható meg a visszatérés? Hiszen alig van sejtelmünk arról, hogy hová is kell visszatérnünk. Merre induljunk el azon az úton, amelynek végcéljáról fogalmunk sincs? Balra vagy jobbra menjünk? Le kell-e mondanunk valamiről? De miről? Kell-e tennünk valamit, és ha igen, mit?
Ha vissza akarunk térni ezen az úton, akkor azzal kell kezdenünk, amink van, és ami többé-kevésbé tudatos számunkra. Ez az anyagtestünk. Itt azonban mindjárt egy alapvető nehézségünk, problémánk támad. Anyagtestünk tudata ugyanis nem a mikrokozmosz központi szikrájából származik. A mai embernek anyagi tudata van, amelyet földi szüleinek és a mikrokozmikus elődök élettapasztalatainak köszönhet.

Az anyagtest ellátásáról élelem, ruházat, oktatás stb. formájában gondoskodunk. De azt is tudjuk, hogy ez nem minden, hiszen fenntartásában – amennyire lehetséges – az őt körülvevő és átható finomabb testeknek is szerepük van. De ezek sem a szellemből születtek. A mikrokozmosz eredeti sugárereje az egész besűrűsödési folyamat során annyira háttérbe szorult, hogy a földi születésű embert már alig képes elérni. Emiatt a mikrokozmosz Isten-szikrájának – vagy ahogy mondani szoktuk, a rózsának – a sugárereje anyagi tudatunkra már csak igen gyenge befolyást gyakorol.
Vegyük most úgy, hogy a magsugárzás, a rózsa sugárereje elég erős ahhoz, hogy bennünk hasson, hogy valóban érezzük a hívást arra, hogy a visszatérés ösvényére lépjünk, vagy legalábbis tudomást szerezzünk róla. Azt is mondhatjuk: tételezzük fel, hogy a rózsaerő, ha egyelőre gyengén is, de képes hatni bennünk. Ez azonban magában véve nem elegendő; ennek az erőnek munkaalapot kell találnia, laknia kell bennünk. És ez egy folyamat eredménye. Ha csak az érintést éljük meg, és tudjuk, hogy most a földi lét ösztönétől teljesen különböző másik erő hat bennünk, akkor ez természetesen örvendetes és fontos dolog. De ha semmi más nem történik, akkor előfordulhat, hogy a tolakodó dialektikus élet annyira felemészti az erőnket, hogy a rózsaszív hangja elhalkul, és végül már meg sem halljuk. Ez könnyen megtörténhet, ha még életünk építésével foglalatoskodunk. Igen, ez könnyen lehetséges. És néha egyszerűbb megoldásnak látszik, hogy figyelmen kívül hagyjuk vagy elhallgattassuk ezt a hangot, csak azért, hogy teljesen a társadalmi helyzetünkre vagy családunkra összpontosíthassunk – feltéve, ha ezt valóban megoldásnak tartjuk.
De, barátaink, ne tévedjünk! Amíg az emberben a lehetőségnek csak egy kis szikrája is megvan, a Világosság – mondhatni – harcolni fog érte. Egy ilyen ember élete azután úgy is lefolyhat, hogy állandóan más és új élményeket kell átélnie, de úgy is, hogy mindig ugyanazokat, hogy a szívében megszólaló hangot ismét meghallja és a Világosság érintését újból megtapasztalhassa. Igaz, közben egy kicsit idősebb és fáradtabb lesz.

Egy megfontolt ember talán felteszi a kérdést: Honnan tudhatom, hogy ez a magsugárzás hat az anyagtestemben? Honnan tudom, hogy a rózsa sugározni kezd bennem? Nos, ezt arról ismerhetik fel, hogy érdeklődés ébred Önökben az ösvény iránt, és érdeklődésük valamilyen formában meg is nyilvánul. Hét képesség segíti az embert, hogy életútját – és így a megszabadító ösvényt is – bejárja. Három képesség vagy hatás vonatkozik az érzésre, ami annyit jelent, hogy ezek vonzanak, taszítanak, vagy semlegesek. Három másik képesség a gondolkodással kapcsolatos, és ezt a hatot azután a hetedik, az akarat egyesíti. Ha valakiben felébred a megszabadulás ösvénye iránti érdeklődés, ez azt bizonyítja, hogy a hét képesség új módon kezd működni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megszabadulás folyamata automatikusan lezajlik.
A hét képesség – három a szívben, három a fejben, és hetedikként az akarat, a szintézis – mindenkiben jelen van, de a legtöbbjüknél ezek nem szabadok. A földi természet hatásainak a foglyai. Mégis lehetséges, hogy ezt a hét képességet egy bizonyos pillanatban a rózsa hívó hangja felébreszti, jóllehet, ekkor még fogságban vannak! És ez akkor valóban problémát jelent, hiszen a képességek ekkor még nem szabadok ahhoz, hogy ezt a hangot egy tisztán szellemi fejlődésre felhasználják.
A legtöbb ember mind a szívét, mind a fejét nagyrészt pusztán természeti célokra használja. Néhányat ezek közül már felsoroltunk: a létért folytatott küzdelem, szexualitás, az anyagi jólétről való gondoskodás, aggódás az egészségért, a mindennapi megélhetésért, reagálás a világtörténelmi eseményekre stb. Ezen ingerek és befolyások székhelye a rekeszizom alatt elhelyezkedő napfonat, a plexus solaris. Ez karmikus múltunkkal, származásunkkal, szüleink és fajunk befolyásaival van kapcsolatban. Amíg az embert teljesen ezek a hatások irányítják, nem képes tiszta érzésekre, nem tud tisztán gondolkodni, és így képtelen értelmes döntéseket hozni.
Barátaink, nagyon hálásak vagyunk azért, hogy életünk problémáit a fiatalok ilyen nagy, nemzetközi csoportjával beszélhetjük meg itt, Renovában. Már az a tény is, hogy Önök érdeklődnek az ösvény iránt, bizonyítja, hogy a mikrokozmosz magsugárzása hatékony Önökben. Az a tény pedig, hogy szabad elhatározásukból jöttek Renovába, tudván, hogy itt az élethez vezető, megszabadító ösvény lényegéről lesz szó, bizonyítja, hogy Önök mindannyian nagy lehetőségek birtokában vannak. Önöknek természetesen figyelmet kell szentelniük társadalmi haladásukra is. Végzetes lenne azonban, ha a nagy képességekkel és lehetőségekkel bíró anyagi szervezetüket nem használnák fel az ösvény céljaira. Megszabadító lehetőségeik teljesen kibontakozhatnak, mert szervezetük még alakítható. Mindenesetre nincsenek illetve kevésbé vannak akadályoztatva, mint azok, akik már sok keserűségen mentek keresztül életükben.
Lehet, hogy valaki azt mondja: Később, ha több időm lesz. Még ezt-azt el kell intéznem. Azután majd teljesen az ösvénynek szentelhetem magam. Ez a beállítottság igen végzetes lehet. Ezért mondja minden igazi szellemi iskola: Cselekedj most! Járd az ösvényt! Élj a jelenben! Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra! Használd hét képességedet! Kezdj velük valamit, s tanulj esetleg abból is, ha észreveszed, hogy helytelenül használtad őket!
Ha egészen világosan akarjuk kifejezni magunkat, akkor természetesen azt kell mondanunk: a hét képesség csak akkor működhet teljesen pozitívan az igazi életút szolgálatában, ha az ember megszabadult természetösztöneinek markából. Ahogy mondani szoktuk, a tudatot ekkor „felvontuk a szívbe”, tehát már nem az alantas élet rabja. Ebben a pillanatban tisztán működhet a szív három képessége. Ekkor a szív mindazt magához vonzza, ami a megszabadító ösvényre nézve hasznos, és eltaszítja, ami ártalmas. És ha semleges magatartást várnak el Önöktől, akkor az sem okoz többé problémát számukra.

Természetesen mindnyájan megértjük, hogy e két életállapot, a lényükben lakozó két lélek kezdetben még nem különböztethető meg élesen egymástól. Egyrészt a természetre, másrészt az ösvényre irányulnak. Ez egy átmeneti állapot, amelyet mindőjüknek át kell élnie. Belső küzdelmet kell vívnunk. Ebben pedig a fej három képességének, a mentális képességeknek kell segíteniük. Előfordulhat például, hogy egy bizonyos vágy el akarja téríteni Önöket az ösvénytől. Ekkor az értelmük segíthet, hogy a vágyat elemezzék és elutasítsák. Az alantas vonzó képességgel itt a magasabb rendű elutasító képesség száll szembe. Végül az akarat hozza meg a döntést.
Most azt mondhatná valaki, hogy egy ilyen munkamódszer alkalmazása közben bizonyos veszélyek leselkednek ránk. Először is lehetséges, hogy mentálisan még nem rendelkezünk elég megkülönböztető képességgel. Ebben az esetben a haladás a tapasztalatok függvénye. De azzal is lehetne érvelni, hogy a dialektikus akarat bevetésével könnyen az én-művelés csapdájába eshetünk.
Mint mindig, most is meg kell gondolnunk, hogy itt egy folyamatról, egy fejlődésről van szó. Ebben a folyamatban szükségünk van a helyes információkra, és mindenekelőtt közvetlen segítségre, valamint támogató erőkre. Úgy is mondhatnánk: belátásra van szükségünk. Ez a szükséges belátás csak egy másik erő, egy másik világosság, és egy másik, a megszokott, földi, dialektikustól eltérő sugártér segítségével növekedhet. Gnosztikus Szellemi Iskolánk olyan sugárteret fejlesztett ki, amely valóban segítséget nyújthat. Az Iskola táplálja az emberben a Világosság és a megszabadulás utáni vágyat. Megtanít rá, hogy megértsük a dolgokat, és eléggé megerősít bennünket ahhoz, hogy akaratunkat a belső megszabadulás ösvényének szolgálatába állíthassuk.
Nos, tételezzük fel, hogy a folyamat a helyes módon zajlik bennünk, és hogy a hét képességet valóban megszabadító értelemben vagyunk képesek használni. Ekkor fejlődhet ki az újjászületés hatalmas folyamata.

Kérdések és válaszok:

Kérdés: Van-e élet más bolygókon is, és milyen az?

Válasz: Az egész világegyetem az élet egyetlen, összefüggő tengere. Ez már természettudományos szinten is, de az anyagtalanság szintjén még inkább így van. Ami pedig naprendszerünket illeti, minden bolygó saját életszférával rendelkezik, saját rezgésszáma van, és nagyon is sajátos viszonyban áll a Nappal – naprendszerünk forrásával és központjával. Az élet összefüggő, egymáshoz viszonyított egész.

Biológiai változatosság nélkül Földünkön semmiféle élet nem képzelhető el. És ugyanígy minden bolygónak megvan a saját ’kozmosza’, amelyben olyan élet fejlődik ki, amely megfelel a bolygó alaprezgésének és lehetőségeinek. Ez az élet azonban legtöbb esetben nem a világmindenség általunk észlelhető, korlátozott rezgéstartományában mozog. Mindezek az élethullámok sajátságos feladatot töltenek be a mindenségi létben. Őrzik az egyensúlyt, ügyelnek a ’szférák harmóniájára’. Ismeretes, hogy a Földet a sok, világméretekben is veszélyes helyzet miatt gondosan szemmel tartják. Gondoljanak csak a környezeti katasztrófákra, a nukleáris megsemmisítő fegyverek esetleges bevetésére. Erről a „Nincs üres tér” c. könyvében Jan van Rijckenborgh így ír: „Amilyen a Föld, olyan egész naprendszerünk. Az egész naprendszer a haláltermészet terében van, amelyben a harag elszabadult és hat. A bolygók a lakóikkal különböző fejlődéseket éltek meg, s így mindegyiken más személyiség-alakokat találunk. Vannak nálunk nagyobbak és kisebbek, vagy a mi ízlésünk szerint szebbek és csúnyábbak is. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanunk, hogy a különböző vallások mitológiai alakjainak ábrázolásában sok igazság van. (…) Érthető, hogy a harag naprendszerében a félelem, a helytállás és a létért való harc képezik az élet tulajdonképpeni alapját. Naprendszerünkben léteznek olyan emberiségek, amelyek a harag kirobbanásának időpontjában tökéletesen ismerték az atomtudományt és az atomok tulajdonságait, és uralták őket. Annak idején a mi emberiségünk is ismert valamit ebből a figyelemre méltó tudományból, amely bolygói létünk alapjaival foglakozik, de nem tudott eleget ahhoz, hogy uralja ezt az erőt. Ezért ha emberiségünk időről időre újra közelít földi természetének egyszer már elért, megfagyott csúcsához, az mindig halálos veszélyt jelent az egész naprendszer számára. A naprendszer több emberisége ennek teljes tudatában van, és ezért Földünket szüntelenül ellenőrzik. Különösen azokban az időkben, amikor elérjük kultúránk határát.”

Ezzel kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés: Ki formálta meg hát az első emberpárt, és ezek az első emberek hogyan kerültek a Földre?

Válasz: Az első emberek magasan fejlett és megszabadult lények voltak, akik földi testet vettek fel, hogy új fejlődést indítsanak útjára.

Kérdés: Egy állapotos nő esetében mikor inkarnálódik a lélek, a testi együttlét alkalmával vagy később?

Válasz: Azt mondják, hogy a mikrokozmosz – a lélek – a terhesség harmadik hónapja táján egyesül a magzattal. A leendő anya ekkor érzi, hogy élet jelenik meg benne. Ezt a kapcsolatot azonban már jóval korábban előkészítik, néha már azelőtt, mielőtt a partnerek ismernék egymást. Ez talán megmagyarázza azt is, hogy néhány leendő anya már jóval előbb tudja, hogy mi lesz gyermekének a neve. Mert tulajdonképpen a név is el van már döntve, még ha a szülők egyelőre csak gondolkoznak is rajta.

Kérdés: Meg tudják-e mondani, hogy körülbelül mikor játszódtak le ezek a folyamatok? Például mikor történt a nemek elválasztása?

Válasz: El tudják képzelni, hogy itt korszakokról, hosszantartó folyamatokról van szó. Ezért beszélünk gyakran bizonyos korszakokról, anélkül, hogy pontos évszámokat megjelölnénk. Mindezeknek a fejleményeknek a kezdete az egész világegyetemet érintő esemény volt. Ezt nevezik „bukásnak” vagy a „harag fellobbanásának” is. Ezt számos kozmikus éjszaka követte, ismeretlen hosszúságú periódusok, amelyeket kozmikus napok szakítottak meg. Ezeket „gömböknek” nevezzük, és ezek mindegyikét hét körforgásra osztjuk.
Mint napjaink emberisége, mi a negyedik gömbön (D gömb) élünk, mégpedig ennek a gömbnek a negyedik periódusában vagy körforgásában, az anyagiság mélypontján, ott, ahol a végérvényes megfordulás kezdődik.
Jan van Rijckenborgh az Élet és halál misztériuma című könyvében azt írja, hogy az emberi élethullám fejlődésének kezdetén a három lélekmag egyike kiszakadt a rendszerből. Mint helyettesítő, mint az eltűnt mag képhordozója, keletkezett az anyagi személyiség, a férfi vagy nő. Azért, hogy a megelevenítő szellemhez való fejlődés lehetővé váljon, a földkorszak folyamán, adott pillanatban az – akkor még hermafrodita – ember teremtő erőit ketté kellett választani. Erre azért volt szükség, hogy a gége fejlődését, és vele együtt a gondolkodás alapjait előkészítsék. Ennek következtében az előember androgin jellege elveszett, és anyagi értelemben megtörtént a nemek szétválasztása. Ezt az időpontot általában a lemúr korszak kezdetére teszik (D gömb, negyedik körforgás, harmadik korszak). Az emberi személyiség áldozata révén megszülető szellem-lélek azután ismét helyreállítja az elektromágneses, mikrokozmikus rendszer széttört egységét.

Kérdés: Egyedül élek, és ez semmi gondot nem okoz, kivéve a konferenciák alatt. Ekkor az az érzésem, hogy nem vagyok teljes. Ennek lehet köze a hiányzó maghoz? A magány érzése nagyon mélyen van, de ekkor a felszínre tör rengeteg más érzéssel együtt. Tudnának mondani valamit ezzel kapcsolatban?

Válasz: A Konferencián elsősorban a lélektudathoz szólnak, ami rögtön érzi, hogy tökéletlen. A lélek vágyódik a Szellemre, és ez a vágy igen mély. Ez azonban egy egészen másfajta vágyakozás, mint amit egy társ után érzünk.

Kérdés: Van-e szabad akaratunk a cselekvéshez, vagy csak bábfigurák vagyunk, akiket a karma, a csillagok, a bolygók és a nevelés drótján rángatnak? Van-e lehetőségünk egy valóban megújító tettre? És honnan lesz hozzá erőnk?

Válasz: Az akarat a kivitelező. Ha a fej és a szív három-három képességét sikerül eléggé megtisztítanunk, akkor az akarat jól együtt tud működni velük. Amíg azonban a karmához, a csillagokhoz, a bolygókhoz és a neveltetéshez kötődnek, ahogy Ön mondta, addig alkalmatlanok arra, hogy a megújulási folyamat eszközeivé váljanak. Az akarat így ezek negatív állapotaihoz kötődik, és nem működhet szabadon. De az is lehetséges, hogy egy erős, a Gnózisra irányuló akarat gyorsan rendet tesz, ha a felsorolt képességek nem működnek helyesen. Elhatározásuk indítéka mindig sokat nyom a latban, és meghatározza az akarat döntését.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,