Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2002-es évfolyam

2002/2/ Vedd kezedbe saját sorsodat!

Pentagram > 2002-es évfolyam

Részletek Jan van Rijckenborgh 1950-ben elhangzott, fiatalok egy csoportjához intézett beszédéből

A fiatalok a bejárat előtt, életük kapujában állnak. A múlt sötét mélyéből jönnek, és beléptek a jelenségek világába. Szüleik többé-kevésbé odaadóan – mint fiókákat a fészekben – ellátják őket. Szüleik erőterében növekednek, az ő természetes vérrokonságukból élnek. A természet törvényei szerint a szülők szeretik gyermekeiket, és a gyermekek szeretetet tanúsítanak szüleik iránt.
A gyermek felnövekszik. Hamarosan ráérez arra a nagy titokra, amelynek gyökerei a múlt sötét mélyében rejlenek. A titok ott van a szemében és a szívében, átvibrál a vérén és életösztönén. Ez a gyermeket az életben előre hajszolja egy pszichológiai pillanatig, egy krízisig. A titok, mint egy ruha, körülfogja őt, és így elválasztja egymástól a szülőt és a gyermeket. Ez néha olyan, mint a fal, erősebb, mint ő maga. Eljön az a pillanat, amikor a szülőnek és a gyermeknek is nagy fáradságába kerül, hogy megértse és észrevegye a másikat.
Így a múltban gyökerező titok űzi, hajszolja a fiatalt. Akárhogyan is, követnie kell elhivatását. Sem szülő, sem barát nem változtathatja meg életútját. Az élet sodorja tovább, és a sötét mélyből ellenállhatatlan erők törnek fel.
Az életáram az élet tengerébe torkollik. A régiek akadémiai tengerről beszéltek. És itt található az élet kapuja. Az életáram erői hatalmas erővel törnek ki szűk medrükből, és elkeverednek a tenger toronymagas hullámaival. Kitör a válság. Merre forduljon most az élet hajója?
A fiatalnak most az egész múlt alapján kell választania. A múltnak ebből az összegezéséből születik meg az is, amit a Szellem közösségének nevezünk.
Az elmúlt korszakok sötét mélységeiben, a korábbi létállapotokban hangok szóltak hozzánk, gondolatok világítottak meg minket, útjelzők, erők gyámolítottak életünk felépítésében, és segítettek abban, hogy közelebb kerüljünk a Világossághoz. És minden új életút alkalmával ismét megjelennek ezek az erők, hogy újabb áldozatukkal támogassanak és segítsenek. Most pedig arról van szó, hogy belülről felismerjük-e ezeket az erőket. Mihelyt ez megtörténik, létrejön a közösség, egynek érezzük magunkat egy eszmével, egy dologgal, egy csoporttal vagy egy emberrel. A Szellemnek egy ilyen közössége olyan hidat ver, amelyen át eljut az emberhez Istentől minden segítség, amit csak kér.

Megértjük azonban, hogy a negatív követés sohasem lehet megszabadító. Ennek pozitív, szellemközösségen alapuló követésnek kell lennie. Amikor Krisztus azt mondja: „kövessetek”, akkor nem vakfegyelemre gondol, hanem a Szellem közösségén alapuló követésre céloz. Nem ostoba hitre gondol, hanem annak a belső felismerésére, hogy Ő már a régmúlt időkben is segített nekünk az ösvényen, és hogy fel kell ismernünk a hangját, mint ahogy a juhok is ismerik pásztoruk hangját, és odafigyelnek rá.
Ez a felismerés egy lélektani pillanatban megünnepelhető, és ez néha igen egyszerű. Emlékszem, hogy szellemi rokonságomat egyszerűen egy név olvastán ismertem fel. Akkor egy világ tárult fel előttem. Elhatározásra jutottam, és lelkem beleremegett, mert akarat és lendület töltötte el.
Munkánk nagyon sokat jelenthet az Önök életében. A Szellemi Iskola felbecsülhetetlen segítséget nyújthat, ha megvan a szellemközösség alapja, és annak a tökéletes belső felismerése, hogy hozzánk tartoznak, tehát lélek-rezgésünk azonos. Mi ugyanis nem negatív értelemben vett követőket akarunk nevelni, hanem MESTEREKET!

Fiatal emberek, akik életük célját az akadémiai tenger partjain keresik, ott térdelnek a csodálatos istennő, Nemezis előtt, és arra kérik, hogy lebbentse föl előttük a fátylát, hogy szemtől szemben felismerhessék életük titkát, a múlt minden tanulságát, mi az, ami mellettük és ellenük szól, hogy végül kijelölhessék saját útjukat, az ösvényt, és megtalálhassák a Szellem nélkülözhetetlen közösségét. Nemezis felemeli karját, és meglátjuk a múlt mérlegének serpenyőit. Látjuk hiányosságainkat és értékeinket. És felismerjük az egyetlen szükségeset, amivel be kell lépnünk a Szellem közösségébe, és összekötnünk magunkat vele, hogy bejárhassuk a Világossághoz vezető utat.
Ha azután tudatosan és félreérthetetlenül választottunk, akkor csoda történik: Nemezis, az isteni igazságosság csodás istennője, saját életünk hajójához vezet minket. Maga veszi kézbe a törékeny jármű kormányát, és elvezeti helyettünk a kitűzött célhoz a hajót. Így Isten áll a kormányrúdnál.
A régi görögök már tudták: ha az ember elhatározza, hogy a Világosság ösvényén jár, akkor Isten maga kormányoz, és összes Világosság-seregével továbbá ezek szolgáival támogat minket, kimondhatatlan szeretettel.
Ha egy bensőnkből fakadó pozitív döntést követően szellemközösségre lépünk a Világossággal, akkor elcsitulnak a legmagasabb hullámok, és az akadémiai tenger víztükrén már alig észlelünk mozgást. Ha azonban tudatos fiatalokként erre nem szánják rá magukat, ha döntésképtelenül az ellentermészetüknek engedelmeskednek, akkor Nemezis bosszúálló igazságossággá lesz, aki szerencsétlenséget hoz ránk, melyet mi magunk hívtunk elő az életvitelünkkel.
Egyetemes élet-törvényről van tehát szó: ha választjuk, ha nem, életünk hajóját Nemezis kormányozza. Pozitív döntésünk esetén a Világosságba vezet, ilyen döntés híján pedig a pusztulásba. Ezért tanítja az Igazság, hogy Krisztus összekötötte magát a vérlényünkkel, és mi Tőle függünk. Ha Vele akarunk járni, velünk jön. Önök, fiatalok, most e döntés előtt állnak, a bejárat, az élet kapuja előtt.

Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,