Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2002-es évfolyam

2002/6/ A világmindenség titka

Pentagram > 2002-es évfolyam

Él egy általános vágy az emberben, hogy felemelkedjen, elhagyja a Földet, megszabaduljon a Föld vonzerejétől. A jelszó: szabadság! Ha feltekintünk az égre, elmerülhetünk a világmindenség végtelen térségében. Folyton kutatva, egyre távolabbra és magasabbra törve, a kíváncsiságtól és a megismerés vágyától hajtva az ember meg akarja hódítani ezt a teret. Mi a mindenség titka? Meg tudja-e fejteni az ember valaha?

Mindenki kisugároz valamit, mindenkinek van egy sugártere, egy személyes légköre, amit embertársai – tudatosan vagy tudattalanul – érzékelnek. Az ember ebben a légkörben nyilvánul meg. Ez a tér világít, vibrál, szikrázik az energiától. Egészen egyéni szerkezetet mutat, amely megfelel az illető tulajdonságainak és képességeinek. Ebbe a térbe sugárzódnak ki és itt tükröződnek a jellemet kirajzoló gondolatok, érzések és vágyak. Ezáltal vonzás vagy taszítás keletkezik, mert mindenkinek megvannak a maga sajátos vágyai.
A civilizáció tagjaiként az emberek állandóan egymás légkörében mozognak, az ennek megfelelő összes következménnyel. Ennélfogva kölcsönösen befolyásolják egymást, pozitív vagy negatív értelemben, a jóra vagy a rosszra. Gyakran teljesen tudattalanul, mint egy szivacs vesszük fel azt, amit beszélgetés közben másvalaki nyújt nekünk. Így tisztul meg vagy szennyeződik be a minket körülvevő tér, amelynek egyébként igen fontos szerepe van abban, hogy akadálytalanul lélegezhessünk és észlelhessünk.

A tengerparton állva a szépség és a szabadság lenyűgöző érzése ragadhat meg bennünket. A tenger és a légtér a látóhatáron összefolyva olyan mérhetetlenül nagynak látszik, hogy szinte elakad a lélegzetünk. Mintha a tér körülölelne minket. És – bármennyire is valószerűtlenül hangzik – ezt a teret belülről megtapasztalhatjuk és megismerhetjük. Ez többé már nem a körülmények által életre keltett pillanatfelvétel, amely egy ilyen pillanatban megszólít minket, s amelyet különböző dolgok befolyásolnak és színeznek. Az viszont, hogy ezt nagy, impozáns eseményként éljük meg, jól mutatja, hogy ez a belső tér is jelen van. Ez pedig széles távlatot nyit előttünk, amelyből kiindulva dolgozni és gondolkozni lehet. Azt is mondhatnánk, hogy ezt a teret, ezt a megszabadító érzést önmagában is fel tudja hívni az ember.
Ahogy mondtuk, ez egy pillanatfelvétel. Általában az ember érzés- és gondolatvilága nem ilyen mély és messzire tekintő. Inkább kötött szabályok és vélekedések irányítják, amelyektől alig tér el. Nem sok hely marad benne az új eszmék számára. Mindent betöltenek saját, nagyon is egyéni gondolatai. Gondolkodása így megreked. Mégis, az ellazultság egy ilyen pillanatában, a beláthatatlan tér felismerése és megtapasztalása közben egy töréspont keletkezhet, ami által a térnek olyan erős belső átélése következik be, hogy feltámad benne a vágy, hogy ezt az érzést tartóssá tegye, és belőle éljen!
Miért ne lenne ez lehetséges? Az ember, mint egy mágus vagy varázsló képes az őt körülvevő teret mindennel megtölteni, amivel csak akarja. A kérdés csak az: hogyan gondolkodik? Miből él? Mire irányul a figyelme? Mert olyan ő, mint ahogyan gondolkodik; és amiről gondolkozik, azt lélegzi be. Ez mintegy felhőként veszi őt körül. Ő hozza létre, táplálja, tartja fenn és lélegzi ki ezt egy olyan körforgásban, amely nem ereszti el őt. Így teremti az ember a saját viharos életét!
Figyeljünk meg egyszer egy színészt vagy táncosnőt, amikor felkészül az előadásra. Azt várják el tőlük, hogy jelenlétükkel a színház egész terét betöltsék. Ezt csak úgy tudják elérni, ha teljes figyelmük arra irányul, amit be akarnak mutatni. A nézők rögtön észreveszik, ha ez sikerül nekik. Ilyenkor teljesen kitöltik a teret, még akkor is, ha a színész vagy a táncosnő egyedül van a színpadon. Akkor a téma lebilincsel, és a színpadról kisugárzik a nézőtérre.
Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a kérdéses személy napokon, heteken, sőt hónapokon át beleéli magát szerepébe. Ez a szerep egész határozottan belevésődik az előadó légkörébe. Más számára jóformán már nem is marad hely. Olyan tökéletes a figyelem és az irányulás, hogy az áthatja egész személyes légkörét, amely ki is sugározza azt. Így a nézőket elbűvöli, amit hallanak vagy látnak. Magukba szívják, amit nyújtanak nekik, és hisznek is benne. A varázslat csak akkor törik meg, amikor a függöny lehull, és a képzelőerőt nem táplálják többé.


Egészen új szinten élni

A fenti kép segít megismerni azokat a törvényeket, amelyek különböző síkokon az ember életterében hatnak. Jó, ha megtapasztaljuk, mi történik ilyenkor, mert amikor életterünkre a természeti erőknél magasabb erők hatnak, akkor is ugyanezek a törvények érvényesek.
Vitathatatlan, hogy az emberek kölcsönösen befolyásolják egymás személyes légkörét. Természetesen ebben nagy lehetőség rejlik azok számára, akik szeretnék megjavítani a világot, hogy érdemesebb legyen élni. Tételezzük fel, valakinek az a belső vágya támad, hogy valami pozitívat tegyen, és elhatározza: mostantól fogva az őt körülvevő teret tökéletesen tisztán fogja tartani, nem engedi be a légzőterébe a negatív vagy kritikus gondolatokat, mert tudja, hogy ő egy azzal, amit gondol. Ez különösen ébresztő és megvilágosító hatással lenne embertársaira, mindenekelőtt legközelebbi környezetében. Minél inkább sikerül a törekvő embernek megtisztítania és tisztán tartania saját légterét, annál tágasabb tér nyílik egy egészen új szinten folytatott élet előtt. Mert az emberiség életterének nagyfokú elszennyeződése ellenére létezik egy tiszta légkör is, amely magára vonhatja figyelmünket. Ámde ennek a tiszta energiának makulátlan táptalajra van szüksége, hogy segíteni tudjon nekünk. Csak tiszta lélegző­térben tud ez a tiszta energia megnyilvánulni.

Minél többen határozzák el, hogy megtisztítják és mások szennyező erőitől megvédik saját légterüket, annál erőteljesebben megnyilvánulhat a tiszta és tisztító energia. Ebből keletkezik azután a megértés és a belátás, vagyis az életet uraló törvény megértése és belátása. Mindez nem mese vagy vágyálom. Ez olyan valóság, ami a földi lét törvényein nyugszik. Minél jobban megtisztítja valaki a légterét, annál tisztább az energia, amit odavonz és asszimilál. Ezáltal, a körforgást áttörve, egy felfelé vivő, csavarvonalú fejlődés keletkezik, amely megszabadítja az embert földi korlá­tai­tól. Ámde ehhez elég erős­nek kell lennünk, ezért valamit tennünk is kell. Sziklaként kell állnunk az életben, és ki kell tartanunk a belső megszabadulás utáni törekvésünkben, mert csak így tehetünk valamit saját önvalónkért és másokért. Ez az életvitel mások számára is lehetővé teszi, hogy elmélyüljenek életük titkaiban. Ez előmozdítja az általános jólétet is, mivel­hogy egy áttetszően tiszta élettér keletkezik, amelyben mások is szabadabban lélegezhetnek. Akkor az emberek több teret mernek engedni egy­más­nak, és kibontakoztathatják jó tulajdonságaikat egymás javára.
A fentebb leírtak arra a térségre vonatkoznak, amelyben az emberiség je­len pillanatban él. Ez az idő által korlátozott tér egy lezárt életterület, a­melyben az emberiségnek tapasztalatokat kell gyűjtenie, leckéket kell megtanulnia, és fokozatosan meg kell értenie az életet, hogy képes legyen megtalálni élete célját. Ez a kezdet. Az életmegbízatás felismerése az embert azon feladat elé állítja, hogy lélegzőterét, a benne és körülötte lévő teret megtisztítsa.

„Nincs üres tér” – írták Hitvallásukban a XVII. század rózsakeresztesei. Van egy életáram, amely meg akar nyilvánulni. A forma által, amelybe burkolózik, ismét egyesülni szeretne a forrással, amelyből az élet árad. Ha ez jól megy, akkor ez az életmag visszatér az ősforráshoz, azokkal a tapasztalatokkal gazdagodva, amelyeket életútján gyűjtött. Így ismeri meg az elemeket: a földet, levegőt, vizet és tüzet. És megtanul ezeknek az elemeknek a rendeltetésével összhangban gondolkodni, érezni és cselekedni. Megtanulja, hogy a néki ajándékozott tereket megtisztítsa, és megtöltse őket azzal a világosságerővel, amely őt életútján kezdettől fogva kísérte.
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,