Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2002-es évfolyam

2002/6/ Ismerd meg önmagad

Pentagram > 2002-es évfolyam

Minden misztériumiskola egyik alapkövetelménye az önismeret. Ezért álltak a következő szavak a delphoi Apolló-templom bejárata felett is: „Ember, ismerd meg önmagad!” S ha a jelölt átlépte a kaput, a másik oldalon ezt olvashatta: „És megismered Istent és a világot.” Vagy más fordításban: „És felismered, hogy isten vagy.”

Az isteni misztériumokba való beavatás útjának ezt az eredeti alapfeltételét az idők folyamán többszörösen elidegenítették céljától. A mai időkben, különösen pedig az utóbbi harminc évben az ezoterika a fejlődő pszichológiához kapcsolódott. Egyes tanfolyamok, szemináriumok és különféle gyógyeljárások a belső vallás kijelentéseit cégérként használják. Ez történt az Apolló-templom bejárata felett olvasható szavakkal is.
Az ember számára természetesen hasznos lehet és gyakran szükségessé is válhat saját hajlamainak és alkatának megismerése, hogy a lényét korlátozó átvett vagy idegen viselkedésmintákat felismerhesse és elhagyhassa. Számtalan testi megbetegedés okozója lehet a saját rendeltetésünk és az idegen befolyás között fennálló feszültség. A legkülönfélébb módszerek segítségével meg lehet tanulni, hogy bizonyos önismeretre tegyünk szert, és hogy vállaljuk a felelősséget saját cselekedeteinkért. Ez a mindennapi életben nagy segítséget jelenthet, és a megszabadultság érzésével járhat.
Ez a fajta önismeret azonban nem ugyanaz, mint amit a rejtélyiskola tanulójától elvárnak, és amire az Apolló-templom kijelentése utal. A különbséget a pszichológiai út és a misztérium-út céljának különbözősége adja. Az előbbiben megtanulhatjuk azt, hogy a világban jobban megálljuk a helyünket, többet markoljunk, és így sikeresebb életet élhessünk. A rejtélyek útja azonban a jelöltet a világon átvezetve onnan kiemeli őt. Az egyik cél a világ határain belül marad, a másik viszont kivezet belőle.
Az az önismeret, mely ahhoz szükséges, hogy a világ határain átvezessen minket, sohasem lehet pusztán személyes jellegű. Ennek mindig általános érvényű emberismeretnek kell lennie. A szemlélő nézőpontjának ennek következtében a személyiségen és a világon kívül kell elhelyezkednie. Csak onnan
lehet ugyanis minden előítélet nélkül felismerni, hogy mi az, ami mindenki életében közös. Csak egy ilyen pontból lehet tisztán látni, függetlenül a személyes sorsok szövevényének számtalan árnyalatától és a szemlélő ezek által meghatározott lényétől.
Itt felmerül egy látszólag megoldhatatlan probléma: ugyan hol és hogyan találhat a misztériumok jelöltje ilyen helyet a világon kívül, hiszen azt mondtuk, hogy a világot csak akkor lehet elhagyni, ha magunkat és a világot ebből a világon kívüli pontból szemléljük és ismerjük meg. Nem önellentmondás ez, melyből minden fáradozás hiábavalósága következik?
Ha mindezt a normális, logikus, idő­höz és térhez kötött gondolkodásunkkal akarjuk megérteni, akkor ez az ellentmondás nem oldható fel. Létezik viszont egy olyan gondolkodás is, mely nem a természethez-kötöttségben keletkezett, de amelynek a misztériumok jelöltje az útja során mégis a birtokába kerül. Ha a fent említett ellentmondásra teljes szívünkből keressük a választ, ha kipuhatoljuk, hogy üdvösségünk a világon kívüli élettől függ, akkor vágyódó szívünkből gondolatok szállnak fel; méghozzá a szív rózsájából, mely nem ebből a világból való. Ez, a szív ró­zsája az a keresett nézőpont, mely világunkon kívül található. Az ilyen gondolatokról mondjuk gyakran: ezt nem is gondoltam, ez egyszerűen felmerült bennem.
A rejtélyek tanulójának ebből a tapasztalatából keletkezik az első szükségszerű felismerés: az ember kettős lény, egy evilági halandó résszel, s egy halhatatlannal, mely nem ebből a világból való. Ez a két rész egy élet tartamára összekapcsolódik ugyan, de nem vegyül össze.
A fentiekből következik az is, hogy két világ létezik. Egy földi, mulandó, amihez mi mint személyiségek kapcsolódunk, és egy örökkévaló, melyhez az isteni szellemszikra-atomnak nevezett nem földi rész tartozik. A két világ létezésének tudatosulása a második lényeges felismerés!
Jézus azt hirdette a szellemi maggal kapcsolatban: „Nem tudjátok, hogy istenek vagytok?” Ez a harmadik szükséges felismerés! Az ember feladata ennek a benne lévő istennek – aki nem ebből a világból való, mégis mint­egy ez a világ tartja fogságban – a megszabadítása. Minden beavatási misztériumnak ez a megszabadítás a lényege.
Itt azonban fennáll annak a veszélye, hogy egy alapvető tévedés áldozatául essünk, s egy módszert gondoljunk ki, amivel kivitelezhetőnek véljük a megszabadítási folyamatot. Számtalan utat ajánlanak nekünk, de ezek többsége a halandó ember akaratából fakad. Rosszul értelmezett önismerettel azonban a legjobb esetben is csak szuperképességekkel és szuperöntudattal rendelkező „szuperment” lehet létrehozni. Ez ugyan kiemeli őt az átlagból, mindazon­által az marad, ami: halandó természetlény. Az emberben lévő Istennek nincs szüksége arra, hogy először kifejlesszük. Ő már teljes tökéletességében jelen van! Pusztán élettérre van szüksége bennünk. Ehhez az embernek meg kell tanulnia – a benne lévő isteninek az erejében – félreállni. A misztériumok tanulójának ez a negyedik felismerése!

Ha a tanuló erre minden feltétel nélkül készen áll, s ezt a megfelelő tett követi, akkor beteljesedik a János-evangélium jövendölése:
„Valakik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek, akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek”
Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,