Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2003-as évfolyam

2003/1/ A régi és az új ember képességei

Pentagram > 2003-as évfolyam


Cikkünkben az Arany Rózsakereszt filozófiáját és mágiáját a népszerű, általánosan elterjedt és tanulmányozott okkultizmussal állítjuk szembe. E kettőnek az egymással kibékíthetetlen illetve közös nevezőre nem hozható kiindulópontját és célkitűzését szeretnénk a lehető legjobban megvilágítani, hogy a különbségeket mindenki felismerhesse, és választhasson közöttük. Szükségesnek tartjuk még hozzáfűzni, hogy nincs más célunk, mint hogy Önöket tájékoztassuk.



Ismeretes, hogy az anyagi szféra, amelyben élünk, különböző tulajdonságokkal bír, és különféle törvényeknek megfelelően viselkedik. Bolygónk tükörszférájának anyaga szintén többféle sajátsággal rendelkezik. Egészében véve hét tulajdonságról, hét anyagi megnyilvánulásról és hét dimenzióról tudunk. Bolygónk hét nézetének megfelelően az embernek hét érzékszerve van, amelyek segítségével képes az anyag hétszeres jellegére reagálni. A hét érzékszerve által képes az ember kifejezni magát ebben a világban, és képes dolgozni az anyaggal.

Rá kell azonban mutatnunk arra, hogy ez a hétszeres érzékszervi állapot egyelőre csak elvi lehetőséget jelent. Mindennapi életében, itt az anyagi világban az ember ugyanis csak öt érzékszervet ismer és használ. A másik kettő még nem fejlődött ki. Ez a fátyolnak erre az oldalára érvényes. Ha viszont a tükörszférában tartózkodik, akkor képes ezt a kettőt - az agyalapi mirigyet (hipofízis) és a tobozmirigyet (pineális) - is használni. Mivel azonban ott hiányzik az anyagi- és éterteste, érzékszervileg észlelhető módon már nem tudja kifejezni magát az anyagszférában. Ennek következtében a dialektikus világban - mind az anyag-, mind a tükörszférában - a valóságnak csak töredékével szembesülünk.



Hidat verni a két fél között



A dialektikus ember mindig hajlik arra, hogy kiegészítse ezt a megtört valóságot. Megkísérli, hogy hidat verjen e két, egymásnak idegen világ közé, noha ezek ugyanannak a világnak a két felét képezik. Ezt az áthidalásra irányuló hajlamot illetjük az 'okkult' jelzővel. Azt az igyekezetet pedig, hogy ezt a hidat érzékszervileg és valóságosan is megteremtsék, azért, hogy így különféle előnyökhöz jussanak, nevezzük okkultizmusnak. A remélt előnyöktől és az ezeknek megfelelő embertípusoktól függően különböző okkult áramlatokat ismerünk.

Így például létezik egy vallásos irányultságú okkult áramlat, amely úgy véli, hogy az okkultizmus révén tudatosan kapcsolatba kerülhet a túlvilág fénybirodalmával. Van tudományos beállítottságú okkult irányzat, amely tudásra tör. Sőt materialista áramlat is létezik, amely az okkult képességeket anyagi előnyszerzésre használja. Végül, negyedikként azoknak az okkultistáknak a csoportját említhetjük, akik az önérvényesítésre és az én művelésére összpontosítanak.

E felsorolásból bizonyára kiderül, hogy a modern Rózsakeresztnek semmiféle érdeke sem fűződik az okkultizmushoz. Évtizedek óta mondjuk, minden hangnemben, hogy a mi célunk semmilyen tekintetben sem a tükörszférában vagy annak valamely területén keresendő, mert ez nem nyújtana semmilyen megszabadító távlatot. Ezért a legkevésbé sem áll szándékunkban, hogy ilyen hidat építsünk. A mi célunk sokkal inkább az, hogy a tanulókban esetleg még meglévő ilyen irányú érdeklődést semlegesítsük.



Hét magasztos tulajdonság



Az igazi embernek hét tulajdonsága van, melyek a hétséges világnak felelnek meg. Ezekkel azonban csak akkor rendelkezik, ha megszabadul a dialektika megtörtségétől és korlátozottságától. Ezt a hét tulajdonságot fogalmilag a következőképp írhatjuk körül.

Az ember első és legmagasabb rendű tulajdonságát szereteterőnek nevezhetjük. Arra a szereteterőre gondolunk, amely valóban mindent megvilágosít. Minden szent iratban olvashatunk arról, hogy a világosság a legmagasztosabb. Isten szeretet, és ezért Isten: világosság. Az ösvényen járó tanuló figyelmét pedig arra hívják fel, hogy egyszer majd ő is a világosságban fog járni, ahogy Isten maga világosság.

Második sajátsága a bölcsességre való képesség. Ezt a bölcsességet értelmének megfelelően felfoghatja és feldolgozhatja.

Harmadik képessége az akarat. Itt kizárólag arra az akaratra gondolunk, amely főpapként áll az emberi templomban - szereteten és bölcsességen alapszik -, és Isten akaratát teljesíti.

Az ember negyedik tulajdonsága a gondolat ereje. Ennek segítségével hozza létre a tanuló gondolatilag - a szeretet, a bölcsesség és értelem alapján, az akarattól hajtva - az építményét, mégpedig a legkisebb részletekre kiterjedően.

Az ötödik képességet a régiek kundalini-shaktinak nevezték. Ez az általános életelv. Filozófiánkban dinamikus energiáról beszélünk, amelyet azért összpontosítanak, hogy életerővel lássák el a gondolati építményt.

A hatodik tulajdonság a forma-megnyilvánulás, a beszéd vagy mantram isteni képessége. A teremtő szó kimondásával, amely erős rezgést kelt és nagymértékben mágikus, valósul meg az anyagban az életerővel ellátott építmény.

A hetedik képesség a fenti hatnak az összefoglalása. Csak ebben az összefoglalásban fejeződik ki a hetedik képesség. Ez azt jelenti, hogy az ember képes mindent, ami megvalósult, az egyetemes isteninek a szolgálatában helyesen alkalmazni. Az első hat képességből kivont erők képezik a hetedik képesség sugárzó, egyetemes világosságát.

E hét erő mindegyike gyújtópontként egy-egy tudati maggal rendelkezik, amely kisugározza a szóban forgó erőt vagy képességet.



Az új ember karikatúrája



Aki helyesen gondolkodik, az ennek a mikrokozmoszával együtt tevékeny eszményi, hétséges embernek a leírása alapján felismeri, hogy a dialektikus ember ilyen feladatot képtelen volna betölteni. Belátható, hogy ezek az egyetemes képességek messze meghaladják saját lehetőségeinket. Következésképp, még a legjobb esetben is csak egy karikatúrát állíthatnánk a helyére. Hadd magyarázzuk meg ezt néhány példával.

A tisztánlátás és pszichometria például az ember éretlen második képességének a következménye és karikatúrája. Megállapítottuk, hogy a második tulajdonság a bölcsességre való képesség, amely értelmileg felfogható, átalakítható és feldolgozható. De ha a bölcsességgel való kapcsolat nincs is meg, és ha az értelem erősen elfajult is, látó és pszi­cho­met­rikus képesség még lehetséges. Megértik azonban, hogy ezeknek a képességeknek már semmi közük az isteni szándékokhoz; ezek pusztán biológiai reakciók.

A tisztánlátás egy belső észlelés, távolból való látás, annak a szemlélése, ami az észlelőtől egy meg nem határozott távolságban történik. Az ilyen tisztánlátás tehát nem egyenlő az éteri látással, nem az anyagi látóképesség megfinomodása és kiterjesztése. A pszicho­metria pedig az a képesség, amellyel a természet dolgait összefüggésükben látjuk. A pszichometrista képes például valakinek az órájáról, amely a tulajdonába kerül, az illető személy életállapotát leolvasni. Ez azonban tisztán biológiai tulajdonság, ami világossá válik, ha például megfigyeljük néhány állat magatartását. Állatok gyakran nagymértékben tisztánlátók, tisztánhallók, és pszicho­metri­kus képességgel rendelkeznek. Ez azt jelenti, hogy egy rendőrkutya például megfinomult szaglásával vagy hallása segítségével dolgozik. Ez azonban csak részben igaz, mivel emellett mind az állat, mind az ember esetében még a belső elválasztású mirigyek is nagy szerepet játszanak. Hogy hasonló helyzetben az ember másképp cselekszik, mint a kutya, az amiatt van, hogy a kutya az embertől eltérően nem értelemmel bíró lény.



Az agyalapi mirigy és a tobozmirigy együttműködik



Vizsgáljuk most meg, hogy egy tisztán biológiai beállítottságú emberben hogyan keletkezik tisztánlátás. Irányítsuk figyelmünket a tobozmirigyre vagy pineálisra, és az agyalapi mirigyre, a hipofízisre. Mindkét szerv a főszentélyben foglal helyet. A tobozmirigy egy hosszúkás, lekerekített, mintegy 10-12 mm hosszú test, amelynek hátsó része a harmadik agyüreggel van összefüggésben. Az agyalapi mirigy kicsiny, kemény szerv, körülbelül két centiméter széles, hosszúsága és magassága egy-egy centiméter. Lényegi alkotórészei nagyjából azonosak a pineáliséval. Bár a pszichológiában ezt a két szervet nem hozzák kapcsolatba egymással, a gnosztikus tudja, hogy ezek anatómiailag és élettanilag együttműködnek. A hipofízisnek olyan ütőereje van, amellyel - ha rezgési sebessége folyamatosan növekszik - fel tudja éleszteni a szunnyadó tobozmirigyet. Így kelti életre a hatodik érzékszerv a hetediket. Ezáltal az ember aurikus terét és környezetét megvilágítják a pineálisból, a hetedik érzékszervből kiinduló fénysugarak. A hatodik és hetedik érzékszerv benyomásokat vesz fel az aurikus szférából, a légzőtérből.

Ismeretes, hogy bizonyos gondolatok és a hangok képesek nagy távolságot áthidalni. A következő történik tehát: valaki arra gondol például, hogy e héten meglátogatja Önt. A gondolat eljut az Ön aurikus szférájába. A finom hangolású hipofízis felfogja ezt a benyomást, és rezegni kezd. Ezáltal a pineális is átveszi a rezgést. Ennek következtében belülről látja az Önre gondoló barát képét, fogja az ő „üzenetét”, és tudja, hogy a következő napokban jönni fog. Mivel szinte mindenkinek vannak ilyen jellegű tapasztalatai, világos, hogy mindnyájan többé-kevésbé tisztánlátók vagy tisztán­hallók vagyunk.

A kifejlődő tisztánlátás lehet negatív vagy pozitív. A negatív tisztánlátó a kívülről jövő benyomásokat beengedi aurikus terébe. Ott fogva tartja őket, míg gondolatai végül teljesen ezeknek a rabságába kerülnek. A reá összpontosított gondolatok és az általa aggódva rögzített kép gondoskodik róla, hogy az agyalapi mirigyből eredő áram tisztánlátó észlelésre indítsa a tobozmirigyet.

Pozitív tisztánlátás akkor keletkezik, ha valaki a gondolatait erősen összpontosítja valamire. E célirányos gondolaterővel elhatol annak aurikus szférájába, és érdeklődésének tárgya nyitott könyvként fekszik előtte. Talán szükségtelen is hozzáfűznünk, hogy ez a természetes képesség különféle gyakorlatokkal felerősíthető - mégpedig meglepő eredményekkel.



A belső elválasztás iskolázása



Ha ezeket a fejleményeket tárgyilagosan és magasabb nézőpontból vizsgáljuk, felfedezzük, hogy valamennyi úgynevezett magasabb képesség nem más, mint a belső elválasztás iskolázása. Ehhez a kiműveléshez az embernek még csak jónak vagy becsületesnek sem kell lennie, és életét sem kell megváltoztatnia. Bármely érdeklődő gyakorolhatja ezt az okkultizmust, hacsak biológiai felépítettsége nem állít túl sok akadályt az útjába.

A belső elválasztás hatékonysága a legkülönfélébb módon fejleszthető. Ezzel azonban szörnyű veszélyek járnak.

Ebben az értelemben a dialektikus tudat bármilyen kitágítása mindenféle veszély fokozódásával jár, mégpedig nemcsak az illetőre, hanem mindenekelőtt másokra nézve. Ez ugyanis számtalan lehetőséget teremt az anyagi, erkölcsi és szellemi kizsákmányolásra. A tragikus benne az, hogy az igazán kereső embert ez távol tartja a valódi ösvénytől.

A helyes megértés végett szeretnénk még egyszer hangsúlyozni a következőt: aki egyszer a belső elválasztás negatív vagy a pozitív edzésébe fogott, vagy születésétől kezdve rendelkezik erre érzékeny testtel, ugyanakkor azonban egész­séges és erkölcsileg magas fokon álló életvitellel nem képes magát megoltalmazni, az sok, őt uralma alá hajtó erő előtt nyitja meg aurikus szféráját.



A személyiségművelés erősíti a természethez fűző kapcsolatot



A fentiekben vázolt fejlemények a személyiségkultúrához tartoznak, és a személyiséget minden eddiginél erősebben a természethez láncolják. Így éppen az ellenkezőjét érjük el annak, amit célul tűztünk magunk elé. Ezért jó lesz átgondolnunk, hogy mi is az új ember magasabb képessége. Ha ebből valamit meg akarunk érteni, legelőször is ennek a képességnek az elvét kell megállapítanunk és körvonalaznunk. Ennek az új képességnek az alapja az én teljes összetörése. Itt nem arra gondolunk, hogy legyünk kevésbé önzőek és legyünk humánusabbak, vagy hogy esetleg fogadjuk el ezt vagy azt a vallásos irányelvet. Nem, az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája az én-lebontáson e természet egész, összetett lényiségének teljes összetörését érti.

A szellemi iskola tanulója csak ezen az alapon láthat neki az előkészületnek.

Ez az előkészület elsősorban arra szolgál, hogy a dialektikus jelenség életáramait teljesen megváltoztassa. A dialektikus életáramok megváltoztatása azért elsőrendű feladat, mert az egész dialektikus lény összehúzóan hat - énközpontú.

A dialektikus lény erői és anyagai megkötőek, így fenntartják a régi lényt. Ezért a tanulónak, mihelyt lábát a megszabadító ösvényre teszi, figyelmét arra kell irányítania, hogy elengedje mind­azt, ami énjét megköti és fenntartja. Ez húsbavágó, elkerülhetetlen folyamat, mert az aurikus szférát, mint az ösvényen haladó tanuló rendkívül fontos légterét, meg kell tisztítani, meg kell szabadítani az alantas és megszokott anyagi befolyásoktól. Ha mindezektől megtisztul a légzőtér, akkor kezdődhet el a munka a helyes értelemben.

Lehet, hogy valaki most azt kérdezi: hogyan lehetséges az aurikus lény teljes megtisztítása, minden lehetséges káros befolyástól való megvédése ebben a helyzetben, amelyben dialektikus emberekként élünk.



A természet végességének felfedezése



Ennek a lehetősége teljesen biztossá válik annak tudatában, hogy az aurikus lénynek három sajátsága van, melyeket az ember a tudatmagja segítségével szabályozhat. Az első tulajdonság vonzó, a második taszító, a harmadik pedig képes mindent semlegesíteni, ami asztrális terében tartózkodik. Minden attól függ, hogy ezeket az adottságokat negatívan vagy pozitívan és értelmes belátás alapján alkalmazzuk-e.

Ezeket a tulajdonságokat normális körülmények között teljesen szabadon, belülről szabályozhatjuk. Fel kell azonban ismernünk, hogy a dialektikus tudatmag folyamatosan egy végzetes körben kering: fellendüléseit újra meg újra hanyatlás követi, miáltal e világ korlátainak a foglya marad. Másodszor, fel kell fedeznünk, hogy e természet emberének alá kell hanyatlania, hogy az új élet alkalmat kapjon a megnyilvánulásra, és így a másik növekedhessen a mikrokozmoszunkban.

Ezt az önmegismerési folyamatot azonban csak egy bizonyos pillanatig irányíthatja az „én”. A tanuló ezt a megújulási folyamatot nem képes teljes egészében a maga erejével véghezvinni, mivel a dialektikus tudat csak saját természetével összhangban cselekedhet.

Ha valaki elhatározza, hogy elindul azon az ösvényen, amely a helyes belátáshoz vezetheti őt, hamarosan egy nem ebből a természetből származó erő kezdi eltölteni lényét. E természetfeletti erő által a tanuló egy magasabb világ tudatára ébred. És ez a tudatossá válás teszi lehetővé, hogy elhatározza: a megszabadulás ösvényére lép. Ez az erő teszi képessé arra, hogy a másodperc tört része alatt felismerje, hogy lénye milyen erősen függ a vérállapotától. Erre a belátásra szüksége van, hogy tudatosuljon benne: saját lényében meg kell történnie az átváltozási folyamatnak.



A három képességet tudatosan kell alkalmazni



Így megállapíthatjuk, hogy a tanuló döntése azon alapul, hogy biztos kapcsolatban van egy nem ebből a természetből származó erővel, amely összeköti őt az eredeti hazával. Ezt az erőt, ezt a kapcsolatot tudatfeletti emlékezetnek nevezhetnénk, amely Isten szeretete által most már bizonyos erővel működik.

E tudatfeletti emlékezet segítségével a jelölt tudatosan kezdi alkalmazni légző­terének három sajátságát. Nagyon tudatosan hárítja el azokat a befolyásokat, amelyek árthatnának a kitűzött célnak. Ez az egész folyamat a semlegesítés képességével vihető végbe.

Aki ezzel foglalkozik, nagy belső küzdelmet vív, hiszen két különböző életerő nem illeszthető össze! Így egy különös folyamat jön létre, amelynek révén a nagyagy és a kisagy közötti agyközpontban elhelyezkedő tudatfeletti emlékezet erősen rezegni kezd. Ez a rezgés megnyitja a hét agyüreget az egyetemes prána, az isteni élet lélegzete előtt. A mennyei napfényben megnyílik a rózsa, hét képessége felfrissül a Szent Szellem erejében, hogy e szellemi erő által megvalósuljon a régi élet feletti győzelem.

A Rózsakereszt filozófiájában ezt a harcot Keresztelő János folyamatának nevezik, a vele kapcsolatos hét képességet pedig János-rózsának. A János-ünnep annak a tanulónak az ünnepe, aki aurikus szféráját előkészítette arra a folyamatra, amelynek követelménye a természetes éntudat teljes feloszlatása, hogy a tanulóban felébredjen, és Isten birodalmának műhelyeiben felülkerekedjen a mennyei tudat.

Ezért a János-ünnep tetőpontja a fehér rózsa átadása. Ez azt jelenti, hogy a tudatfeletti emlékezet erőteljes rezgése miatt a főszentélyben kinyílik a rózsa.



A Nap a Rák jegyébe lép



Most már bizonyára érthető, miért kiált fel ujjongva a tanuló, akiben az önátadás megtörtént, hogy néki, a mennyeinek növekednie kell őbenne, az énnek, a természet emberének pedig alá kell szállania. Nem véletlen, hogy ezt a hanyatlási folyamatot összefüggésbe hozzák a Napnak a Rák jegyébe történő belépésével. Bizonyára tudják, hogy ez az állatövi nadír-jel. Ehhez még azt fűzhetjük hozzá, hogy a keresztet a fekete, sötét földbe, az élet mélypontjába kell ültetni. Mert e szilárd alap nélkül a tanuló nem állíthatná fel keresztjét. Így indul az előkészületi folyamat, és megkezdődik a Szent Szellem harca az én és annak mesterkedései ellen. A tanulónak tehát először János-lovaggá kell válnia. A János-rózsa hétséges, és hét magasabb képessége van. E hétszeres tűz a hét agyüreggel függ össze. Ha ez a tűz lángra lobban, a hét harmóniáról is beszélünk:

Az első harmónia a szeretet dala, a szereteté, amely maga Isten. Isten világosság, és Isten szeretet.

A második harmónia a bölcsesség dala.

A harmadik a főpap akaratképessége, aki a belső oltár előtt énekli himnuszát.

A negyedik harmónia a gondolkodás erejében rejlik.

Az ötödik harmóniában a dinamikus energia erői jutnak kifejezésre.

A hatodik az új forma-megnyil­vá­nu­lás harmóniája.

A hetedik harmónia az erő, amely az előző hatot tökéletes „létté” kapcsolja össze.

Ebből arra kell következtetnünk, hogy a János-rózsa a kulcs, amellyel az örökkévalóságra nyíló hét ajtó kinyitható. A hétszeres magasabb képesség rejti az eredeti isteni közösségbe vezető feljárót, ahonnan a mennyei ember valódi újjáépítéséhez szükséges valamennyi alkotóelemet megkaphatjuk.



El kell távolítani a hétszeres fátylat



A Rózsakereszt testvérei tiszta keresztény meggyőződésük alapján mindig ismerték a keresztre tűzött rózsa mágiájában véghezvitt keresztutat, amelyben Jézus urunk véráldozata a rózsát vörösre festi. Ez a képesség távolítja el a fátylat a hétszeres mikrokozmoszról.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy e fátyol eltávolítása után az isteni erő tökéletes, hétszeres alkalmazása lehetővé válik. Ily módon azonban a tanuló kapcsolatba lép a hétséges, abszolút léttel. E kapcsolat segítségével tovább folytathatja a nagy építkezést. Először az összetörés munkálatait kell elvégeznie, azután pedig egy teljesen új alakulásét, azon elv szerint, hogy ahol a világosság megjelenik, onnan a sötétségnek menekülnie kell.

Az összetörés nem valamiféle drámai esemény, mint a középkori misztikusoké, akik kötéllel és bottal korbácsolták magukat, vagy azoké, akik szögekkel kivert deszkára fekszenek, hogy elfojtsák testi vágyaikat. Ilyesfajta én-összetörést senki sem követel Önöktől.

Az embert megérintő egyetemes világosságban ehelyett egy másfajta anyagcsere-folyamat veszi kezdetét. A természet szerinti összetörés egyúttal teljes megújulást jelent, más szóval: transz­fi­gu­rá­ciót. A réginek a halála egyúttal az újnak a megszületése is. Az új ember hét magasabb képessége ezért olyan mértékben növekszik, ahogy a transzfiguráció előrehalad. Az embernek megnyilatkozó Szent Szellem vezetésével a jelöltet visszavezetik elvesztett hazájába.

Végül még hasonlítsuk össze ezzel a régi ember képességét. Ez az agyalapi- és a tobozmirigy természetes iskolázásával kapcsolatos, és teljesen a dialektika keretein belül mozog. Az új képesség kifejlődésével a hipofízis és a pineális nem más, mint a hétszeres rózsa két szirma, két tényezője. E két szerv szoros kapcsolatban van a hét agyüreg közül kettővel. Az új képességben ezek már nem a régi természet szerint működnek, éppoly kevéssé annak érzékelő és észlelő szerveiként, ami az aurikus szférában megnyilvánul, hanem a Szent Hétszellemmel vannak kapcsolatban. Megnyíltak egy nem evilági érintés számára, valami olyan számára, amit még fül nem hallott, szem nem látott. Kapcsolatban vannak a másik öt rózsaszirommal, s együtt a Szent Szellem tüzének hét lángját alkotják. Az ecsetelt út így nyilvánítja meg a hétszeres rózsát a maga teljességében.



A szent erők utánzása



Aki ebben a természetben a két belső elválasztású szervet iskolázza, az érzékfeletti képességekkel játszik. Egy pótjelenséget kelt életre, egy isteni eredetű, emberbe süllyedt adottság torz tükröződését! Gondoljanak Mózes kígyójára, s arra, hogyan utánozták azt az egyiptomi papok. Mózes saját szent tüzének botjával, emberfeletti voltának bizonyítékával jelent meg a fáraó előtt. Bebizonyította a világnak, hogy útja a szabadság útja, miközben a fáraó papjai ennek a szabadságnak szentségtelen kígyótüzük pótjelenségével igyekeztek gátat szabni.

Sok szent dolgot és erőt lehet utánozni. A karikatúra-szerű utánzások annyira hitelesnek tűnhetnek, hogy ezt tekinti aztán az ember az igazinak, a lényegnek.

Vajon nem így van-e mindennapi életünkkel is? „Életnek” hívjuk, de valójában csak küszködés és gond. Aki meg akarja érteni ezeket a dolgokat, annak ki kell lépnie megszokott gondolkodásmódjából, hogy a fehér János-rózsát befogadhassa. Ha ez a fehér rózsa, ez a magasrendű hétszeres képesség egyszer megnyilvánul, mint a hét örök kapu kulcsa, akkor biztos, hogy a jelölt megért már valamit a Krisztus-igéből: Isten birodalma tibennetek van. Mert a fehér rózsából, János áldozata által valósul meg a Jézus-ember. Más szavakkal: az új ember magasabb rendű képességével válhat tökéletessé a jelölt, ahogy a mennyei Atya is tökéletes.



Catharose de Petri


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,