Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2003-as évfolyam

2003/1/ Lábnyomok a homokban

Pentagram > 2003-as évfolyam


Apály van. A part most szélesebb, miután a víz visszahúzódott. Sok hely van sétára. A nedves homokban lábnyomok, felnőttek és lelkesen játszó gyerekek, no meg kutyák nyoma látható. Mindannyian azért mentek a partra, hogy élvezzék a tengeri szellőt, és magukba szívják a sós víz pompás, bizsergető atmoszféráját. Paradicsom ez gyerekek és kutyák számára, ahol akadálytalanul hancúrozhatnak. Gyors futók és ráérős sétálgatók ragadják meg az alkalmat a felüdülésre.



Úgy tűnik, senkinek sincs előre elhatározott célja. Valójában pusztán csak némi teret és pihenést keresnek, mintha csak a tenger, Tenger-Anyánk magába szívná gyermekeinek minden bánatát. Mindannyian azért jönnek ide, hogy elfelejtsék buta ötleteiket és kitöröljék a szomorúságot a szívükből. A hamarosan visszatérő dagály az összes nyomot elmossa. A sétálgatók visszatérnek házaikba, kissé elfáradva a friss levegőtől, tengertől és széltől. A szabadság érzése azonban egy kis ideig még megmarad. A séta vagy játék alatt talán megoldást találtak fennálló problémáikra és kérdéseikre. Egy kis ideig szabadnak érezték magukat a mindennapi élet nyomásától.

E rövid szabadság után mindenütt elkezdődik a szokásos napi tevékenység - kisebb-nagyobb kérdéseivel, gyak­ran megoldhatatlan, zavaró és nyomasztó problémáival, melyek mind­egyre újabb problémákhoz és bajokhoz vezetnek. Az életet - a reklámok szerint - könnyebbé tevő mindenféle modern eszközök ellenére sokan túlterheltnek érzik magukat. Fejük teljesen tele van jelentéktelen gondokkal, úgyhogy végül fejnehézzé válnak, és ellazulást keresnek. A fejnehéz állapot azt jelenti, hogy a fej túlterhelődött, az egyensúly felborult, a helyzet ingataggá vált. Az ember úgy érzi magát, mintha ide-oda támolyogna, és a lábai nem állnának biztosan a talajon. Olyan ez, mintha süppedő homokban botorkálnánk, vagy valami végtelen sivatagon át vonszolnánk magunkat.

Természetesen egy tengerparti kellemes hétvége kilátása némi megkönnyebbülést nyújt. Ki ne szeretne a tengeri szellő friss levegőjéből magába szippantani? De az ellazulásnak és a napi betevő falatnak - meg ami még ezen túl van - a megszerzéséért tett túlzott erőfeszítésnek eme ritmusa, ez a rohanás a rövid pihenőtől a mindennapos csatamezőig… ez lenne az élet igazi célja? Hirtelen felmerül a kérdés, hogy mindennek örökké kell-e tartania. A válasz mégis rendszerint ez: pénzt kell keresnem, gondoskodnom kell a családomról, boldogulnom kell, ki kell fizetnem az új autót, házat, csónakot. Nem olyan az összes mindennapi kis és nagy gond, mint a lábnyomok a homokban, melyeket az idő ismét elsöpör? Merre vitt minket életünk folyása? Hová vezetett a lábunk?



„Embernek fia! állj lábaidra…”



A lábat gyakran használják egy ösvényre való rálépés vagy az azon való járás jelképeként. Az út lehet kikövezett vagy kátyús, aszerint, hogy tudatosan járjuk, vagy még nem vagyunk tudatában az előttünk álló nehézségeknek. Bár a láb fontos szerepet játszik, ritkán kapja meg azt a figyelmet, amit megérdemel. Alázatos szolgaként hordoz minket szó szerint és jelképesen egész életünkön át. Tudatunk dönti el, mely lépéseket kell megtennünk, és milyen irányt kell választanunk. Ezek a lépések befolyásolják a rákövetkezőket, meghatározván hosszukat és irányukat.

Ezékiel 2:1-ben ezt olvassuk: „Embernek fia! állj lábaidra, és szólok veled.” Az Isteni Szellem beszél itt hozzánk. A Szellem, a belső magelv hív minket életünk döntő pillanatában, és odafigyelésre int. Amikor azt mondja: „Embernek fia! állj lábaidra”, arra sürget minket, hogy szilárd alapot keressünk az életben. Ez egyrészt sugallat, másrészt elkerülhetetlen szükségszerűség. Kelj fel, rendelkezz hittel a legbensőbb lényedben, és tudatosan irányítsd lépteidet az előtted levő cél felé, mert különben nem tudok beszélni veled, nem tudlak elérni téged! Ezékiel így folytatja: „És lélek jöve énbelém, amint szóla, és állata engem lábaimra.”

Ha valaki rábízza magát a belső magelvére, az ösvény, melyet tudatosan kell járnia, feltárul neki. „Embernek fia! Kelj fel, menj ki a völgybe, és ott szólok veled. Fölkelék azért és kimenék a völgybe, és ímé ott áll vala az Úrnak dicsősége, […] és orcámra esém. És jöve belém a lélek, és állata engem lábaimra.” (Ez. 3:22-24). A „kimenés a völgybe” a belső birtokká válásra, az önmagunkba lépésre utal. Rámutat az alázatra is, mely annak az eredménye, hogy belsőleg megismertük mindennek a változatlan isteni őskezdetét. Lábunk rátalál az ösvényre, mely a legelejétől fogva le van fektetve az emberiségben, és amely az isteni magelvben van összetömörítve. Ez az elv, az ősatom tartalmazza a megújuló gondolkodási képességnek, az örök életnek és annak az energiának a magját, amely újrateremt mindent, és amelyet az eredeti isteni életterületről ajánlanak fel nekünk. Ezen az alapon szilárd talajon állunk.



Lehúz a magunk alkotta sivatag homokja



„Menés” és „állás” jelképezi a haladás és állhatatosság szakaszait, amikor lábunk a földön jár, olyan nyomot hagyva, melyet az idő nem töröl el újra. Ez annak az embernek a története, aki az egyetemes Krisztus-erőben újra felfedezi igazi lényegét. Ezen az ösvényen felajánlja megújuló életerejét, amelyet mások számára is felszabadít. Ez az emberiség közös felelőssége mindazért, ami a földön, a földben és felette van.

Az általunk megszokásból vagy tudatlanságból járt ösvény nem mindig ösztönzi szabályos fejlődésre a bolygót, amelyen laknunk szabad. Gyakorta belesüllyedünk a magunk alkotta sivatagba. Mégis, amikor kiráncigáljuk lábunkat a halálosan fárasztó homokból, és szilárd talajra lépünk, megtanulhatunk hallgatni arra, ami valóban igaz. Akkor megtanulunk „táncolva” járni a földön, és felemeljük azt igazi céljához. Fedetlen fővel, nyílt szívvel és mezítláb találkozhatunk a Nappal, és visszatérhetünk az isteni világba, mely feltárult nekünk


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,