Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2003-as évfolyam

2003/2/ A betlehemi csillag

Pentagram > 2003-as évfolyam


Véres viták folynak a testvérnemzetek között azzal a hellyel kapcsolatosan, ahol a hagyomány szerint Jézus született, s ahol a kereszténység alapjait lerakták. A felek jogaikat a keresztény próféták állítólag történelmileg igazolható kijelentéseire alapozzák, ám egyszersmind szem elől tévesztik a betlehemi csillag szellemi jelentését.



Az égbolt tele van jelekkel és jelképekkel, s ezt minden időkben jól tudták. Az emberiség nagy tanítói, Hermész Triszmegisztosz és Pitagorasz el is magyarázták tanítványaiknak: „Mint fent, úgy lent”. Ezek a jelek s jelképek az Egyetemes Tan kincstárának ősi és titokzatos ékkövei. A látható világegyetemnek és mindenekelőtt magának az embernek a belső világát juttatják kifejezésre. A különféle formájú keresztek, a hatszög, a rózsa és az ötágú csillag (a pentagram) - hogy csak néhány jelképet említsünk - szinte minden kultúrában megtalálható. Ezek a szimbólumok gyakran a személyiség belső lényéhez szólnak, s az embert elgondolkodásra vagy cselekvésre sarkallhatják.

A magyarázók többnyire nem értenek egyet a jelképek mélyebb jelentéséről, hiszen sokan saját elképzeléseiket és gondolataikat fűzik hozzá. Némely jelkép használata felkapott a filozófiai vagy ezoterikus társaságokban, katonai körökben vagy éppen a kereskedelmi életben. Számtalan zászló, címer és cégembléma használja az egyetemes jelképeket, vagy éppenséggel rajtuk alapul.

A pentagram például, amelyet már az egyiptomiak is használtak, az elmúlt évszázadban újra a figyelem középpontjába került. Mivel a jelkép már a druidáknál is honos volt, a szabályos ötágú csillagot druida-lábnak vagy lidérclábnak is nevezik. Pitagorasz számára a penta­gram a szellemi menyegzőt jelképezte: a lélek és a szellem összeolvadását. A benne szereplő ötös számot a mikrokoz­moszban lévő ember számaként jelölte meg. A korai keresztények a penta­gra­mot Krisztus jelképének, az alfa és az omega, a kezdet és a vég szimbólumának tartották. A középkori alkimisták az ötágú csillagot a kvintesszencia, az ötödik elem, a tűzéter vagy Szent Szellem jelképeként használták. Giordano Bruno számára az ötös szám a lelket képviselte, mivel mind az egyenlő, mind az egyenlőtlen, a páros és a páratlan is megtalálható benne.



A vonalak az aranymetszés szerint metszik egymást



Bár a csillagok gömbölyűek, általában pontszerűnek vagy sugárkoszorúként ábrázolják őket. Hasonlóképpen, a penta­gram is öt pontból áll, amelyeket ha közvetlenül összekötünk, egy fordított ötszöget kapunk. Vonalainak az a különleges tulajdonsága, hogy az aranymetszésnek megfelelően metszik egymást: a kisebbik szakasz tehát úgy aránylik a nagyobbikhoz, mint a nagyobbik az egészhez. Matematikailag kifejezve: p:q = q:(p+q). Az ötszögbe ugyanilyen arányú, egyre kisebb ötszögek rajzolhatók. Következésképpen, ha a pentagram oldalait sok ezer fényév nagyságúakra növelnénk, az arányok akkor sem változnának.

Képzeljük el, hogy e vonalak erővonalak, fénysugarak. Ekkor a pentagram egy zárt erőmezőt képez, amelyben a gerjesztett erők visszafolynak a középpontba. Az egyetemes bölcsesség szerint a különböző univerzumok számtalan kisebb nagyobb erőmezőből állnak, s ezek egymás közötti kapcsolatát az isteni törvény szabályozza.

Ahogyan Goethe írta:

Amikor az örökkévalóságban

Az idő kering szüntelen,

A világegyetem és a tér

Tágul, sugárzik és rezeg,

majd az élnivágyás útjára bocsát mindent,

a legkisebb és legnagyobb csillagot.

És minden küzdelem, minden hajsza

Örök béke Istenben, az Úrban!




Ezt a képet Goethe a Faustban keltette életre. Amikor Mefisztó szabadulni szeretne Fausttól, nem tudja átlépni az ajtót, mert a küszöbre egy pentagram van rajzolva. Mefisztó ekkor így szól:



Megvallom hát! hogy innen elszaladjak,

Megtiltja egy picinyke gát:

Küszöbödön az a lidércláb!


Faust pedig így válaszol:

A Pentagramma fáj neked?

Pokol fia, ha ez veszély rád,

Be mégis hogy jöhettél, mondsza meg?




A tökéletes, megújult ember jelképe



A modern rózsakeresztesek számára a pentagram a valódi, új ember jelképe. Az egyetemes tanítás szerint az embernek két lelke van: a természetes lélek, amelyet egy mindent uralni vágyó énné fejleszt, és a még magként jelenlévő eredeti lélek, amely a megszabadulásra vár. Mindkét léleknek megvan a saját ritmusa és törvénye. Az igazán új „lelkület” csak akkor születhet meg, ha az uralkodó én visszahúzódik, és lehetővé teszi, hogy az eredeti lélek újra életre keljen. Ez hosszú folyamat, amelynek során a természetes lélek gyökeres változáson megy keresztül. Ez az az út amely „tövisek közt vezet a csillagokba” (per aspera ad astra).

A katárok szentélyei az Ariege völgyében lévő barlangokban erre a pompás folyamatra emlékeztetnek. Mintegy 700 évvel ezelőtt a katárok szerzete rendkívül tevékeny volt Dél-Francia­országban. A beavatási folyamat körülbelül négy évig tartott. Mielőtt „tökéletes­ként”, perfektként (parfait-ként) kiment volna a világba, a jelöltnek át kellett mennie az utolsó vizsgán a Betlehem-barlangban. A sziklafalak egyikébe egy ötszög alakú mélyedést véstek, ahová a jelöltnek kitárt karokkal, szétvetett lábbal és felemelt fejjel be kellett állnia, hogy kitöltse az ötszög öt sarkát. Egy nagyszerű szertartás során a jelöltet felavatták feladatára. Az elért új tudatállapot sérthetetlenné tette őt. „Senki a világon nem lenne képes úrrá lenni azon a rejtélyes erőn, amely a jelöltet eltöltötte” írta Antonin Gadal A szent Grál útján című művében.



A világosságnak meg kell születnie a lélekben



Miért is nevezik a pentagramot betlehemi csillagnak? S miért kapcsolódik a Karácsonyhoz az új lélek születése? A bibliai karácsonyi történet szereplőit a lélek különböző nézeteinek megtestesítőiként foghatjuk fel.

A szív, Mária, világosságra vágyik! A világosság, Jézus, leereszkedik az ember szívébe, hogy megtisztítsa és helyreállítsa az egész rendszert - a mikrokozmoszt és a benne lakó személyiséget. Ám amíg valaki egyre a saját elképzeléseit követi - legyenek azok bármilyen komolyak vagy eredetiek -, addig a világosságszületés csodája váratni fog magára. Amint azonban érdektelenné válunk önmagunkkal szemben, és megtapasztaljuk saját jelentéktelen világunk reménytelenségét és hiábavalóságát, akkor áttör hozzánk a szívnek a megszabadulás utáni vágya, azon világosság utáni vágya, amely szakadatlanul zörget lényünk kapuján. Ez az a pillanat, amikor a megfáradt szív megtanulja felismerni az isteni szeretet kinyújtott kezét, és - ha elég bátor hozzá - talán el is meri fogadni azt. Ahogyan az evangéliumokban áll: ekkor eljön a válasz a Szent Szellem által. „Mária” teherbe esik a Szent Szellemtől. Másként fogalmazva: az embert megérinti egy tisztító, megújító és gyógyító erőtér. Hogy ez misztikus magyarázat volna? Semmiképpen sem, hiszen a Szent Szellem eme tevékenysége egyszersmind kegyelem és feladat is. A világosságnak ugyanis meg kell születnie a lélekben: az ötszörös lélekben, amelyet a pentagram jelképez. Csak ezután, ebből a világosságból indulhat el a megújulás - belülről, nem pedig kívülről.



Új erő szabadul fel a szívben



A négyes szerkezetű személyiségben ekkor különböző tisztulási és megújító folyamatok fejlődnek ki, hogy a lélek felemelkedhessen és növekedhessen. A szívből új erő szabadul fel. Az egyes „testeket” felkészítik feladatukra, ám mindennek az ember még szinte alig van tudatában. Nem sokkal eme ígéretes pillanatok után elkövetkezik az Egyiptomba való menekülés. A lélek és a tudat kezdetben még túl gyenge ahhoz, hogy tudatosan befogadja és megtartsa a világosságot. Ezért játszódnak le ezek a folyamatok rejtetten. Ám ha az ember át meri adni magát a lélekmegszabadulás folyamatának, akkor a lélek egyre jobban képes áthatni a személyiséget, s így a tisztulási és megújító folyamatok is felgyorsulnak. Ennek következtében megtisztul a szív, és rajta valamint a vérkeringésen keresztül az idegközeg és a belső elválasztás is új impulzusokat kap.

A vágyakozás ezután már nem kizárólag a világosságra összpontosul, hanem célirányos cselekvésként ölthet alakot. Mindehhez pedig belátásra, mély belső nyugalomra és szüntelen odaadásra van szükség. Így az ötszörös lélekkel rendelkező embert megérinti Isten lángoló szelleme.



A győzelem csillaga



Amikor a régi lélek kiürül és aláhanyatlik, az új lélek pedig megszületik, akkor az ötágú betlehemi csillag belülről fénylik. A mikrokozmoszból és a személyiségből az ötszögbe zárt csillag ragyog. Ez egy teljesen új éteri erővonal, és a mikrokozmoszban minden erre hangolódik. Ez az erő a fejből a jobb lábba, onnan a bal kézbe, majd a jobb kézbe, azután a bal lábba áramlik, és végül visszatér a fejbe.

Így rajzolódik ki a mágikus penta­gram. „Akkor a rózsa kivirul, és ontja az illatát” írja Jan van Rijckenborgh A Pistis Sophia gnosztikus misztériumai című művében.

Ekkor új égbolt keletkezik, egy új mik­ro­kozmikus naprendszer. A régi égbolt csillagai kihunynak, és új képességek keletkeznek:

§ Betekintés a világ és az emberiség fejlődési tervébe;

§ Minden lélek természettől való megszabadulására irányuló vágy;

§ Az én teljes átadása, hogy a lélek élhessen;

§ Új életvitel a mikrokozmosz megtisztításának és helyreállításának elősegítésére;

§ Valódi bölcsesség a gondolkodás, érzés és cselekvés alapjaként.



Új fényruha ragyog majd a megújult emberen annak bizonyítékaként, hogy belépett az új valóságba. Semmi sem áll már a nagy átalakulás útjába, amely nem más, mint a teljes lény transz­figu­rá­lása a szellem, lélek és test egyesülése által.

Íme, így tündöklik a betlehemi csillag. Ez a fény nem egy messze felettünk látható csillag tehát, hanem azoknak a tiszta erőknek a forrása, amelyek az új lelket eltöltik és előkészítik az isteni szellemmel való összekapcsolódásra. Ez minden ember célja.

A katárok ezt a jó véget kívánták egymásnak e szavakkal: „Betlehem mélységes békéje legyen veletek.”


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,