Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2003-as évfolyam

2003/2/ A nyugati misztériumok alkímiája

Pentagram > 2003-as évfolyam


Léteznek-e egyáltalán nyugati misztériumok? Hiszen a Nyugat, ahogy mondják, mitológia-fosztott kultúrával bír, mely hideg tárgyilagossággal áll szemben mindennel, aminek köze van a misztériumokhoz. A nyugati ember azon fáradozik, hogy eszével leleplezzen és kibogozzon minden misztériumot, úgyhogy nem marad belőlük egyéb, mint ellenőrizhető tényekről való józan tudósítás.



A görögöknek megvoltak az eleusziszi és orfikus misztériumaik. Pitagórasznak is volt misztériumiskolája. E misztériumok a bennük lévő mitológiai elemek miatt még ma is megszólítják az ember képzelőerejét, és serkentőleg hatnak a nyugati gondolkodásra. A valóságról való elgondolkodásra késztetnek. A Nyugat filozófiájában még mindig használják Platón híres barlanghasonlatát az ember élethelyzetének leírására. E hasonlat világosan megmutatja, hogy az érzékszervileg észlelhető világ látszatvilág. Ennek tudata a görög gondolkodásban is tetten érhető, rámutatván, hogy az embernek valahogyan meg kell tanulnia bánni e látszatvilággal. E tudat mögött - történelmileg és kulturálisan - az indiai és egyiptomi felfogás áll, melyben a látszat és valóság ellentéte központi szerepet játszik. A nyugati ember józanul, ébren és éberen akar a valóságban állni. Ebben nincs semmi hamisság. Körülbelül Szókratész óta, és Arisztotelész óta pedig egyértelműen a természetet választotta tanítómesteréül. A másokkal való együttélésben egyre fontosabbá válik az önálló gondolkodás. A nyugati misztériumok pedig mindenekelőtt az ikererők legyűrésére vonatkoznak, amelyek az érzékszervileg észlelhetőt mozgásban tartják, és egymással mint pozitív és negatív, impulzusadó és -befogadó állnak szemben. Aki szellemi értelemben képes felülemelkedni eme ellentéteken, az a nyugati misztériumok küszöbén áll.



Dinamikus belső változás



A 17. században ismét időszerűvé váltak e régi misztériumok. Az intellektuálisan fejlődő európai ember számára alkalmas formába öntve Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzője címen váltak ismertté. A Johann Valentin Andreae-nak tulajdonított könyvet 1616-ban Kassel­ben adták ki. A „virágnyelven” írt és meseszerű képekbe burkolt misztériumokra válaszként számos pozitívan és negatívan reagáló kiadvány látott napvilágot. A könyv kifürkészhetetlen jellege miatt mindenekelőtt sok ellenfél is színre lépett. Ezt a „mesét” tehát a modern nyugati misztériumok alapjának is tarthatjuk.

Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzője azonban bizonnyal nem mese, hanem egy dinamikus belső változási folyamat világos leírása. Ennek a misztérium-impulzusnak a sajátosan nyugati jellege már azáltal is megmutatkozik, hogy a misztériumok tartalmát nyilvánosan közzétették, s így mindenki számára hozzáférhetővé váltak. A Biblia is, amely szintén misztérium-iratok gyűjteménye, sokáig csak latinul tudó kiváltságosok számára volt hozzáférhető. Luther fordította le azt először a nép nyelvére. A misztériumok megközelítésének nyugati módja jól megmutatkozik az Alkímiai menyegzőben, melynek a keresztény üdvtan képezi az alapját. Ez már az alkímiai menyegző jelöltjének nevéből kitűnik: Rózsakereszt Krisztián. A transz­mutáció folyamatának filozófiai és nyelvi kifejtése is tipikusan nyugati.

Mi hát a nyugati keresztény misztériumok sajátos alkímiája? Honnan ered az Alkímiai menyegzőben ható titokzatos és megmagyarázhatatlan dinamika? Hogy ezt kideríthessük, nagyon fontos, hogy félre tegyük a témát körüllengő romantikát, és például ne értsük túlságosan betű szerint az aranycsinálást, jóllehet arról is vannak tudósítások, hogy akkoriban anyagi aranyat is elő tudtak állítani. A 17. század rózsakeresztesei mégis félreérthetetlenül kijelentették, hogy csak egyetlen igazi alkímia létezik, mégpedig a szellemi arany előállításának folyamata. Ez az az életfolyamat, melyben az alsóbbrendű biológiai életet magasabb, spirituális életté változtatják át.



Jótól s rossztól meg nem rontva



Az arany a Földön létező legnemesebbet és legtisztábbat jelképezi. Ennek az elemnek a szerkezete olyan, hogyha vastagságát a milliméter tízezred részére csökkentik, akkor még mindig nem szakad vagy törik. Egy grammnyi aranytömböt 35 km hosszúra lehet nyújtani. Az aranyat ezenkívül nemesnek mondják, mert normális körülmények között nem kapcsolódik más elemekkel, tehát semmit nem ad fel jellegéből. A természetben ritkán fordul elő tisztátalan állapotban.

Így a szellemi arany is magasztosabb minden földi szennynél. Az emberi jó vagy rossz nem teheti tisztátalanná, ő az abszolút jó. Ezért a szellemi aranyat csak akkor lehet előállítani, ha a földi jó és a földi gonosz kölcsönösen megszüntetik egymást. Az ekkor létrejövő tökéletes egyensúlyban az ember megszabadulhat a jó és a rossz ellentéte által okozott kötelékektől. Az arany előállítása tehát, ahogyan azt a 17. század rózsakeresztesei gondolták, egy olyan folyamat is, melyet az igaz élet gyakorlatából vettek át. Ez az alkímia folyamata, az alsóbbrendűnek magasabb rendűvé történő átváltoztatása.

A jó és a rossz fogalmain alapuló erkölcsös élet nem képez olyan alapot, amelyen a földi természet ellentétei megszűnhetnének. Ehhez sokkal inkább az élettapasztalatból megszületett „erényre” van szükség. Ennek semmi köze sincs a „jó” erkölcsi fogalmához. A létalapként szolgáló erényt ma a nyugati misztériumokban lehet és kell megtalálni, melyekből a szív és a fej megtanulhatja, hogyan valósíthatja meg életalapként ezt az új „erényt”. A szív egyedül nem elégséges, éppoly kevéssé a fej. Az új korszakba belépett emberiségtől azt követelik, hogy a misztériumokról az egész ember bevetésével rántsa le a leplet, tehát nem csupán a gondolkodással vagy az érzéssel, hanem egy olyan cselekedeti élettel, mely a szív és a fej egyensúlyából keletkezik. Ha ez a folyamat a helyes alapon és a megfelelő eszközökkel elkezdődik, akkor ez egyidejűleg a szellemi arany előállítását jelenti. A fej, a gondolkodás ahhoz szükséges, hogy az ember felismerje, mit követelnek tőle ebben a fejlődésben. A szív a kapu, amin át beáramlanak azok az erők, melyek megindítják a megújulás folyamatát. S az ebből fakadó cselekedeti élet képezi az alkímiai megújulás folyamatát. Ezt az átváltozási folyamatot, mely az egész személyiségre kiterjed, transzmutációnak is nevezik. Ez a személyiség teljes újraépítésének, a transzfigurációnak az első feltétele. Ezt a folyamatot olykor fémekkel is jelképezik, mert azok tulajdonságai szemléltethetik a folyamat különböző szakaszait.



A titokzatos erény gyakorlása és birtoklása



A spirituális kémia célja tehát, ahogyan azt a 17. század rózsakeresztesei az Alkímiai menyegzőben leírták, a használhatatlannak a mikrokozmoszból való teljes kiűzése, és a személyiségben lévő használhatónak az összeolvasztása az új lélekkel és a szellemmel. Ha ez megtörténik, akkor az isteni lényeg arany menyegzői ruhaként nyilvánul meg, amit a „varrat nélküli” ruhának is neveznek. Ez az újjászületett lélek teste, amely nem földi energiából áll, és az Isten által elgondolt ember további fejlődésének alapját képezi.



Ily módon gyakorolhatja és birtokolhatja az ember a titokzatos erényt. Erre azonban csak akkor képes, ha alapvetésként jelen van benne a múlhatatlan lélekmag. Ettől az alaptól kapja az erőt, a Gnózist, mely által lehetővé válik az egész megújulási folyamat, a lélek előkészítése a menyegzőjére, a Szellemmel, a legmagasabb jóval való egyesülésre.

Ekkor képes a befogadott erőt a lélek továbbajándékozni teremtménytársainak, és bevonni őket a megújulás folyamatába, mely végül az egész teremtést felöleli. A teremtés ugyanis nem valami végérvényesen lezárt, statikus dolog. Másodpercről másodpercre megújul és változik - függetlenül attól, hogy az ember ezen együtt kíván-e működni vagy sem, hogy tudatosan részt vesz-e benne vagy sem.

Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjében részletesen leírják ezt a folyamatot. Aki ettől megszólítva érzi magát és erre kész, azt megajándékozzák a lehetőséggel, hogy tudatosan ebbe a benső megújulási folyamatba álljon, és elérje célját - a szellemmel való kapcsolat helyreállítását. Ez az az életút, amit Her­mész Triszmegisztosz is lehorgonyzott az egyiptomi misztériumokban, hogy előkészítse az emberiséget erre az új fejlődésre. Hermész Trizmegisztosz szerint e folyamatban történő részvétel legfontosabb feltétele: „Mindent megkapni, mindent továbbadni, és ezáltal mindent megújítani.”

Majd' mindenki vonzódik az anyagi aranyhoz és éppúgy a szellemi aranyhoz is. Ám nem a ragyogás és az anyagi értékek a fontosak, melyekkel eme arany bírhat, hanem Isten örök szeretete, a Gnózis, mely ebből az aranyból sugárzik, és amellyel azonos. Szívünkben ez serkenti a magasabb javak iránti vágyakozást. Ez a szeretet a tökéletes szeretet,



minden földi normánál magasabb. Az arany és a szeretet egyaránt szép lehet. Az igazi szépség azonban az igazi szeretet sajátja, és kizárólag ez nyújt lehetőséget e magasztos létszint elérésére.



Üdvrevágyás az alap



Nos, hol kezdődik az aranycsinálásnak ez a nyugati misztériumok értelmében vett művészete? Egy önmagában kiegyensúlyozott kedélyben veszi kezdetét, mely teljességgel a szellemi arany befogadására irányul. A modern rózsakeresztesek ezt a kedélyállapotot üdvre­vágyás­nak, a meggyógyulásra, a szentesülésre irányuló vágyakozásnak nevezik. A „fémek” transzmutációja csak akkor válik lehetségessé, ha ez az állapot a lélek átalakulásának alapjaként hatásossá válik.

Ezzel az abszolút érzékenységgel kezdődik az egész személyiség transz­mu­tá­ci­ója, mint a végső transzfiguráció előfeltétele. Ezzel már kijelöltük a munkahelyet is, ahol az arany előállítandó: ez maga az ember, minden nézetével együtt. Elegendő-e azonban a tökéletesre, a szellemi aranyra, az isteni szeretetre irányuló vágyakozás ahhoz, hogy bejárjuk ezt az utat? Korántsem. Mert a nyugati misztériumok alkímiájának a kedélyben rejlő megfelelő pszichológiai alap mellett egy szilárd fiziológiai alapra is szüksége van a testben. És ezt az élettani alapot csak azáltal lehet lefektetni, ha az üdvrevágyás kéz a kézben jár az ember megrendíthetetlen elhatározásával, hogy valóban ki is vitelezze ezt a forradalmi változási folyamatot.

Ebben a folyamatban megváltozik a vér, valamint az idegközeg, a tudat és a belső elválasztású mirigyek, melyek szint­úgy hatással vannak a vér állapotára. A vér, az idegközeg, a tudat és a belső elválasztás az egész átalakulási folyamat lényeges tényezői. Itt kezdődnek az alkímiai menyegző előkészületei. E változás

nélkül, benső megújulás nélkül lehetetlen a nemtelent - az ólmot, ahogyan az alkimisták nevezték - arannyá változtatni. Ezzel kezdődik az önfeláldozás: az én birtokának elajándékozása, hogy lehetővé tegyük a lélek új minőségét. A nagy követelmény tehát az énközpontúság feladása, az én átadása a bensőnkben zajló megújulási folyamatnak, melyben a korlátos én aláhanyatlik a határtalan önvaló javára. És éppen ebben rejlik a nagy nehézség is az anyagelvűen gondolkodó ember számára. Mit tud, mit akar feladni? Le meri-e vetni magát a mélységbe? A mélységbe, mely őt nem különösebben csalogatja, mert el sem tudja képzelni, hogy mi vár ott őreá?

Hol van az ember hajlandóságának határa, hogy elengedje a régit? A határok erősen függenek a szabadságról alkotott saját elképzelésünktől. Ezt az akadályt azonban le kell küzdeni. A 21. század emberének választania kell, és meg kell tanulnia oly nagyra becsült személyes szabadságát feláldozni, hogy az emberiségnek mint egésznek a szabadsága megvalósuljon.

Mit kezd a modern ember - és mindenekelőtt a materializmus sodrában haladó nyugati ember - a felismeréssel, hogy ő egy bukott Istenfia, korlátozott testben? Korszakunk leleplező erejében minden régi istenkép inogni kezd, és kiderül, hogy a földi lények mintájára el-





képzelt személyes Isten - az elmúlt keresztény kultúra központi felfogásával ellentétben - nem létezik. Ez egyébként nem új dolog. Olyan filozófusok, mint Spinóza és Nietzsche, már évszázadokkal ezelőtt rámutattak erre.

És a II. Világháború borzalmai láttán emelte fel hangját Robinson, Levi és Dietrich Bonhoeffer, hogy Istent véglegesen halottnak nyilvánítsa - Istent, mint a földi ember mintájára elképzelt lényt. Felismeréseik és kijelentéseik nagy izgalmat okoztak.

Bizonyára súlyos teher nehezedik a hűséges hívőre, amikor rádöbben, hogy az egyetemes Isten nem törődik az ő személyes indíttatásaival, körülményeivel, kudarcaival és karrierjével. Ez a felismerés mindenkit rá kell, hogy ébresszen arra, hogy viselnie kell a felelősséget saját magáért. Mert amit az ember vet, azt kell aratnia is. Aki állat akar lenni, az szabadon választhatja ezt is. Ez azonban akkor biztosan nem a szellem aranyának hatása!

Nem létezik hát a mindenségen uralkodó Isten? Bizonnyal létezik. Vajon a hinduk, az Iszlám, a katolikusok, vagy a protestánsok istene-é Ő? Vajon a buddhistáké vagy a sámánoké? Egy ilyen felsorolás szinte végtelen hosszú lenne, és sok oldalt megtöltene, hiszen mindenki megalkotta a maga istenét. Nos, melyik isten az Egy, a Mindenható, aki mindenek felett áll?



A szellemi arany bőségét szét kell osztani



E kérdést megválaszolandó az igazságkeresőnek be kell térnie „benső kamrájába”. A kijelentés: „Istenek vagytok” (Ján. 10,34), nem a személyiségre vonatkozik, hanem az emberben rejlő arany magra, a magasabb rendű élet letéteményesére. Ezt a benső aranytelért kell feltárni, hogy a benne rejlő erő - a Gnózis - megszőhesse az arany menyegzői ruhát. Akkor kioszttatik a szellemi arany bősége, és betöltetik a nagy szeretettörvény.

A most elkezdődött korszak légköri feltételei a keresőt minden eddiginél több lehetőséggel ajándékozzák meg, hogy megünnepelje önmagában Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjét. Mert a mai isten-elképzelések csődje mindannak a lelepleződését jelenti, ami időleges, behatárolt, túlságosan emberi és tökéletlen. Minden mulandónak ezzel az egyre mélyebbre hatoló leleplezésével feltárul a múlhatatlan. Az eredeti ember tiszta képe láthatóvá válik, de azoké is, akik úton vannak afelé, hogy ezt a képet saját lényükben újra felélesszék. Ez a személyiség alázata, szerénysége, barátságossága és szolgálatkészsége által történik a lélek- és szellemtudatos emberben, aki a transzfiguráció dinamikus folyamatának mérhetetlen gazdagságából merít.

Az új embert sem bizonyítani, sem érzékelni nem lehet. Ő abból a magasztos valóságból él, melyet Isten szelleme ajándékoz neki. Abból alkot, és aki ezt felismeri, az tudja, hogy saját bensőjében egy Rózsakereszt Krisztiánnal áll szemben, aki tudatosan kikutatja szellemi életútját. Szívében ezt a szellemi embert megérintette Isten szeretete, és személyisége őszinte „igennel” válaszolt erre. Így virágoztatta fel szívében a rózsát, és részesül a magasabb tudásban, amelyre szüksége van, hogy járhassa a benső megújulás ösvényét. A rózsát ily módon a keresztre tűzni azt jelenti, hogy a Gnózist, a bensőleg fogant és szabaddá vált Krisztus-erőt a vérében lerögzíti. Így megindulnak azok a változási folyamatok, melyek révén szabaddá és hatásossá válhat a szellem aranya.

E folyamat megkoronázásaként végül az ember ismét pap-királlyá válik, de nem valamiféle anyagi birodalom királyává. Birodalma szeretetből áll, azokból a mérhetetlen kincsekből, melyekről Rózsakereszt Krisztián ad hírt. Gazdagsága pedig azt jelenti, hogy e kincseket feltétel nélkül odaajándékozza mindazoknak, akik az igazságot keresik, és fel akarják áldozni régi önvalójukat, hogy megtalálhassák az újat. Ezért irányul szakadatlanul a Gnózis kimeríthetetlen forrására, anélkül, hogy önmagára gondolna. Ebben az irányulásban személyes szükségleteit is figyelmen kívül hagyja. Mert ha ezt nem tenné, az örök forrás már nem érhetné őt el.



Ha felébred az üdvrevágyás,

Amelyet növel az anyag hitványságának tudata,

Akkor szelíden és jól megfontoltan,

Nem-cselekedve és halálra készen,

Összemérem kardomat az idők éjszakájával,

Magamat az örökkévalóságra bízva.



Auróra ragyogó hajnalpírja,

Mely kötelességünk teljesítésére

Nagy ünnepet ígér,

Anyagot és lelket teljesen átalakít.

Erőszerkezete: az Arany Szellem.



Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,