Lectorium Rosicrucianum - gnózis, gnoszticizmus

!2003-as évfolyam

2003/2/ Az új gondolkodás felöleli a mindenséget

Pentagram > 2003-as évfolyam


„A mindenség szíve vibrál kebledben.Ő, aki a legbensőbb középpontból irányítja a világokat, Brahman, Atman, a rejtett irányító, a halhatatlan. Aki lelkének világosságával Brahman igazi esszenciáját felismeri, az felismeri őt, aki az örökkévalóságban létezik, és megszabadul minden lánctól.”

Upanisádok



Az emberiség a mindenség örök középpontjának nincs már tudatában. Csúcspontján ezért fordul át minden fejlődési vonal ismét egy lefelé vezető irányba. Kultúrák jönnek és mennek. Aki mégis tudatára ébred szíve szellemi központjának, és abból él, az az örök jelenben áll, és nincs többé felemelkedéshez és hanyatláshoz kötve. Gondolkodása a makrokozmosz és mikrokozmosz szellemi Napjára irányul. Megújult tudata mindent átfog, s a mikrokozmosz közepe és a makrokozmosz középpontja közötti spirálformájú ener­gia­árammá válik. Ez az áram világosságból, szeretetből és életből - tudatsugárzásból, egységre való törekvésből és tetterőből álló dinamikus hármas egység.

A makrokozmosz közepe a központi szellemi Nap, amely az egész mindenséget beragyogja. A mikrokozmosz közepe pedig a központi szellemszikra az ember gömb alakú finomanyagi energiarendszerében. Ez a szellemi elv a szívvel van kapcsolatban. A gnosztikus iskolákban mindig ismeretes volt, hogy számtalan szellemszikra monádként született a szellemi Napból. Ők az isteni mikrokozmoszok, akik leszálltak az anyagi világba, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek és segítsék az alacsonyabb élethullámokat.

Eme utazás alatt sokuk elveszítette szellemi származása emlékét, és a feledés álmába zuhant. Más, már felébredt monádoknak kell őket megmenteni. A görög mitológia és művészet is ezt a megmentő utat ábrázolja. Az eleuziszi misztériumokban az istennők a beavatási út jelképeként gabonakalászt ajándékoztak az embereknek. A vetőmag a lélek képe, melynek a sötét földbe kell hullania, hogy ott kicsírázva növénnyé fejlődjék. Ennek a vetésnek magától kell megnyílnia, áttörnie a talajt, és szárát a fény felé sürgetni. Más isteneket például galambokkal ábrázoltak, a lélek repülését jelképezve.

A bálványok ledőlnek

talapzatukról



Az emberiséget új sugárzásoknak vetik alá, amelyek megtámadják a régi és jól ismert eszmerendszereket. Így ezek a megmerevedett képek a világban és minden népnél mozgásba jönnek. Ez nyugtalanságot, bizonytalanságot és háborgást okoz. A régi normákat és megmerevedett magatartásformákat az új sugárzások belülről törik fel. Tekintélyek és bálványok dőlnek le talpazatukról. Nem csupán a vallásokban, hanem a tudományban, politikában, művészetben és etikában is lelepleződnek a megmerevedett struktúrák, az elvakultság, a kizsákmányolás, a lelkek elnyomása és a hatalmi őrület. Kínos az ilyen leleplezés. Ezért próbálnak ismét és ismét új díszleteket felállítani, hogy a megtévesztés lelepleződését eltitkolják. Ez ideig-óráig sikerül ugyan, de hosszú távon nem nyújt védelmet.

Az új gondolkodás csírája áttöri a káoszt. Ezért az emberiség egy rendkívül kritikus átmeneti időszakban van. A világon sokan már többé-kevésbé előkészültek az új sugárviszonyok által támasztott követelményekre. Szívük szellemi magjából eredő belátásuk és tiszta vágyakozásuk alapján az ilyen embereket a központi, szellemi Nap erősen polarizálja. Az új sugárzások által új étereket kapnak, melyek feltörik belső korlá­tai­kat. És ez belülről történik, mialatt ők maguk teljes önátadással együttműködnek ebben a folyamatban! Ezért ébrednek rá az anyagi személyiségben fogva tartott lélek nyomorúságos helyzetére. És késznek is mutatkoznak a bennük lakozó szellemi szikrát szabadon engedni, amennyiben személyiségüket - és ezáltal tudatukat - a belső megszabadulás és a magasabb tudat folyamatának szentelik. Így képesek együttműködni a teremtési tervvel.



Phaethón nem tudja Nap-szekerét irányítani



Másrészt sok ember lélekképessége hanyatlik a hiányos tudat és a helytelen irányulás következtében. Ők még nem képesek akaratukat Isten, a Gnózis akaratával összehangolni. Önfejűségük és önkényességük pszichikai rövidzárlatot, helytelen viselkedést, elvakultságot, vérmérgezést és káoszt okoz. Ez a tragédia világszerte elsősorban a fiatal generációt érinti, mert ők a régivel szakítani akarnak ugyan, de nem tudják, hogyan fogjanak hozzá. Ezért ezek a fiatal, megújulásra törekvő emberek könnyen beárnyékolhatók és kizsákmányolhatók, mert bár reagálnak az ébredő szellemszikrára, de mégsem értik azt. Ezért nem tudják a Nap-szekeret irányítani.

Ezt a tragikus eseményt ábrázolja nagyon szépen a Phaethónról szóló görög mítosz. Heliosz napisten fia, Phae­thón, maga akarta irányítani a Nap-szekér lovait, de nem tudta, hogy azt miként is kell. Nem tudta megzabolázni a négy szárnyas lovat - a gondolkodást, érzést, akaratot és cselekvést - mert nem tudott a szellemi középpontjából kiindulva cselekedni. Így a Nap-szekér irányítatlan maradt, Phaethón elégett és lezuhant.

Ez a kritikus pillanat mutatkozik meg - mint minden változás alkalmával - most is, mivel az emberiség nagy része nincs, vagy még nincs felkészülve az újra. Sokak számára ismeretlen az előttük álló út, és így könnyen eltévednek.

A királyfi megkapja a gyöngyöt



A keserű tapasztalatok azonban tanulságként szolgálhatnak a jövő nemzedék számára. Az elkövetkező évtizedekben és évszázadokban új emberek - vagyis olyanok, akik a halhatatlan lélek alapján megújultak - járnak majd az emberiség előtt. A makrokozmikus Nap sugárzása által lángra lobbantva és vezérelve fogják megkapni azt a bölcsességet, amely szükséges ahhoz, hogy az emberiséget visszavezessék a helyes útra.

Az ilyenek követik majd szívükben a Gnózist, és utasításainak megfelelően cselekszenek. Saját megújulási folyamatuk alapján sokan azonosulnak majd Jézus, a Krisztus olyan kijelentéseivel, mint az „Én és az Atya egy vagyunk” és „Én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van”.

A szellem birodalmából születő élő Ige abszolút bizonyossággá válik. Ebben a tapasztalatban nyilvánul meg az igaz­ságkeresőnek a Logosz, a mindenütt jelenvaló értelem. Többé nem kell aztán az igazságot könyvekben keresnie, vagy dogmaként másoktól átvennie, mivel az lángoló valóságként áll mikrokozmoszának középpontjában. Ezzel a maga által megtapasztalt igazsággal azt az értékes gyöngyöt birtokolja, amelyet a ma­nicheus mítoszban a királyfi megszerzett a sárkánytól, és amellyel szülei birodalmába visszatért. A modern Gnózis nyelvén a gyöngy a szívben teljesen kinyílt rózsát jelenti, amely a zarándokot ismét hazavezérli.



A rózsa misztériuma



A rózsa a mikro- és makrokozmoszban lévő szellemi Nap jelképeként is szolgál. Dante Isteni színjátékának végén mutatja be ezt a kozmikus fényrózsát. Aki az én teljes átadása után belülről észleli legmélyebb lénye és a teremtés magja közötti összefüggést, és abból kiindulva cselekszik, az megtapasztalja a szabadságot, békét és örömöt. Ez a léleknek olyan állapota, amelynek már nincs többé köze azokhoz az értékekhez, amelyeket ezeknek a fogalmaknak általában tulajdonítanak, hanem magasan az emberi korlátok felett áll. Ez a mindent átfogó tudatra ébredés csodája. Ez a rózsa misztériuma.

A manasz, az igazi ember, ebből a mindent átfogó tudatból kiindulva gon­dolkodik, érez és cselekszik. A kelyhéből leveleivel spirálformában felfelé törekvő, ragyogó rózsához hasonlít. Ebben a kis naprendszerben betöltheti feladatát a szellemre irányuló csakrák hét új tulajdonsága, valamint a tizenkét új képesség. A rózsakehely alapja a makro­kozmikus napszívet jelképezi, az Atyát, aki minden mikrokozmoszban mint Fiú akar megnyilvánulni.

Aki ebből a napszívből kiindulva befogadja és kihordja a tiszta sugárzást, az Igét, a Logoszt, az mintegy eszi az élet kenyerét, és issza a szellem borát. És szétoszt belőlük. És íme, a mikro­koz­mi­kus középből, amely eggyé vált a napszívvel, most felcsendül: „Én vagyok az élet kenyere, én vagyok a szőlőtő. Nélkülem semmit sem cselekedhettek. Aki tehát leereszkedik saját szívébe, és énjét ott tudatosan aláhanyatlani hagyja, közeledik a teremtés célja felé. Így szűnik meg a tökéletlen, mulandó gondolkodás, és a mindent átfogó gondolkodás lép helyébe. A régi elég az örök újban. És az örök új áll immár középen.



Az új korszak áldozatot követel



Aki lényében a szellemi elv felszabadítására törekszik, aki együtt akar működni mikrokozmoszának helyreállításában, az hozzá is jut ahhoz az ismerethez, amely ennek az útnak a bejárásához szükséges. Hiszen hányan de hányan vannak az egész földön, akik tudatosan vagy tudattalanul az isteni elv fellángolásában reménykednek. Az igaz vallás célja az, hogy ezt a vágyakozást azzal a tiszta bölcsességgel táplálja, amelyet kiárasztanak az Egyetemes Tanba. Ezáltal ez a bölcsesség érthetővé és elfogadható válik. Ezt az élő bölcsességet azonban minden időkben eltorzították, mígnem végül érthetetlen dogmákká kövesedett. Ezért használhatatlanok a dogmatikus vallások az egyetlen igazságot kereső számára.

Sokan elérkeztek ahhoz a ponthoz, ahol az igazságot önmagukban fel tudják fedezni. Az igaz emberré válás misztériuma előtt állnak, és azt mindennapjuk élő elemeként tapasztalják meg. A belső megszabadulás folyamatán keresztül olyan új képességeik fejlődnek ki, amelyekkel segíteni tudnak embertársaiknak.

A misztériumiskolák, ahogy azt min­dig is tették, segítik az emberiséget. A gnosztikus szerzeteknek nem volt és ma sincs semmilyen más céljuk, minthogy az emberiséget egy magasabb tudatszintre emeljék. Ha a szív és a fej átadja magát a világosságnak, s így megtisztul, akkor egy kristálytiszta kelyhet képez, a Grált. Ez a kehely képes a napszívből származó tiszta energiát befogadni és ki is sugározni, hogy segítsen a kereső embernek.

Aki aztán a manaszt, a tiszta gondolkodót önmagában életre keltheti, azt a hála és öröm érzete tölti el. Tudja, hogy mikrokozmoszának közepe ismét egyesült a makrokozmoszéval.

„Nézzétek, a régi mind elmúlt. Minden új lett!” kiált fel Pál, az úttörő.

Így hirdeti ki a Gnózis az új korszakot, amelyben a világ és az emberiség megújul.


Tanfolyam
Kereső

Írja be a keresendő szót, válassza ki, hol szeretne keresni, majd klikkeljen az OK gombra!

Jelképtár

© Lectorium Rosicrucianum

2528 Úny Pelikán Konferenciahely. Tel.: 06-33-489-110, Fax: 06-33-489-095, E-mail: info@lectorium.hu

webmester: admin@lectorium.hu, validálás: html, css,